Attól, mert valamit egy kissé átalakitva beirtak valahova, az a könyv nem válik azzá, amiből az a beleirt származik.
magyarul: a bibliából kiragadott mondat nem hitelesiti a mormon könyvét.
És vigyázz:
2Kor 11,14 - S ez nem csoda, hiszen a sátán is a világosság angyalának tetteti magát.
Másként: ha csodafinoman hűs is a viz a rekkenő hőségben, de benne a halálos méreg, vagy épp ki vagy hevülve, életveszélyes meginni. ilyen a mormon könyve is: aki Isten tüzéből jön, annak tiszta tüdőgyulladás, és még méreg is.
Igen, még mindig Krisztus szolgája igyekszem lenni. :)
Hiszem, hogy érezted már a Szentlélek nemességre inspiráló érzését miközben olvastad a Bibliát. Milyen lelkülettel tetted ezt akkor? Meghatódva azért, amit Jehova a kezdettől fogva tett értünk? Híve abban, hogy eltörli a bűneidet? Őszintén válaszért imádkozva egy kérdésedért?
Sok más motiváció vezethetett akkor, de a lényeg az, hogy ha ugyan ilyen lélekkel, hozzáállással olvasnád a Mormon könyvét, ugyan azt a Lelket érezhetnéd a szívedben. Mert:
„Íme, arra buzdítanálak benneteket, hogy amikor ezeket a dolgokat olvassátok, ha Isten bölcsessége szerint való az, hogy olvassátok őket, akkor emlékezzetek rá, milyen irgalmas volt az Úr az emberek gyermekeihez, Ádám teremtésétől fogva egészen addig, amíg ezeket a dolgokat megkapjátok, és gondolkozzatok el ezeken a szívetekben.
„És amikor ezeket a dolgokat megkapjátok, arra buzdítalak benneteket, hogy Krisztus nevében kérdezzétek meg Istent, az Örökkévaló Atyát, hogy nem igazak-e ezek a dolgok; és ha őszinte szívvel, igaz szándékkal, Krisztusba vetett hittel kérdeztek, akkor ő a Szentlélek hatalma által ki fogja nektek nyilvánítani ennek igazságát.
„És a Szentlélek hatalma által minden dolgot illetően tudhatjátok az igazat.”
Igen, ez majdnem így van. Igyekszenek mindent megtenni azért, hogy minél az új misszionáriusok minél hamarabb jól tudják használni a magyar nyelvet, hogy így hasznos eszközök legyenek az Úr kezében a prédikálásban. Az viszont nem igaz, hogy BEHÍVJÁK dolgozni őket. Meghirdetnek fizetett állásokat a misszionáriusképző központba, amit rendes módon meg lehet pályázni, és azok, akik elnyerik ezt, taníthatják a nyelvre az újakat. Ebben nincs kényszer.
Tudod, van egy ige Jehova szájából, mely így szól: „És a jószívűség hosszan tűrő, és kedves, és nem irigykedik, és nem fuvalkodik fel, nem keresi a maga hasznát, nem könnyű felbosszantani, NEM GONDOL A ROSSZRA…” (Moróni 7:45). Bár ez a Mormon könyvében van, amit nem biztos, hogy elismertek szentírásnak, de ez hasonlóan megfogalmazva megtalálható az Újszövetségben is.
Azért írom ezt, mert az, hogy a misszionáriusok abból a célból, hogy egyfajta toborzási kényszernek megfelelve flörtölnek, hogy így kihasználják az ellenkező neműek hiszékenységét, hátha valami MÁS is van a kedvességük mögött, hazugság és rossz feltételezés.
Nem próbálom meg elemezni, hogy miért is feltételezed ezt, de arra bátorítalak, hogy tedd meg ezt Te magad. Jöjj rá, hogy miért hiszed ezt a rosszat róluk.
Hadd írjam azt, hogy semmi értelme nem lenne ennek a „taktikának”. Láttam olyanokat, akik azért jártak a gyűlésekre, azért hallgatták a misszionáriusok tanítását, mert tényleg úgy hitték, hogy valami lehet köztük akár a misszió alatt vagy után. Ezeknek az embereknek a legnagyobb százaléka nem maradt meg Jézus Krisztus Egyházában azután, hogy az a misszionárius elment onnan. A misszionáriusok tudják (mert élik), hogy Krisztus törvényei iráni élet és az Ő felkent szolgáinak való engedelmesség nagyobb boldogságot hoz, békét, mint amit a világ tud adni. Ezt szeretnék megosztani, és ez ugyanaz, mint amit Ti is éreztek, hisz Ti is igyekeztek Krisztus követni a Biblia alapján.
Márpedig ha ilyen szívvel érkeznek a missziójukba, akkor nem céljuk a flörtölés általi „elcsábítás”, hisz az nem veszet Isten megismeréséhez, és a boldogság szerinti élethez.
„Nem hiszem, hogy flörtölnének. Csak kedvesek és érdeklődők. Teljesen mások, mint a magyar ember. Amikor találkozom velük, akkor köszönnek, megkérdezik, hogy van a családod, a munkád. És ráadásul mosolyogva, és kedvesen kérdezik meg. Nem tolakodóan. Majd megkérdezik miben segíthetnek.
Nekem ilyesfajta dialógusokban nincs részem, ha a honfitársaimmal beszélgetek...”
Nagyon IGAZ! Szépen írod. Mások, mert IGAZÁN igyekeznek megélni a parancsolatokat, keresik Krisztus minden nap, és mert hallgatnak a ma élő próféták és apostolok szavaira.
Nem állítom, hogy nincs köztük olyan, aki elgyengülve engedett a kísértésnek és flörtölt. De van, tudom, láttam. Ők is emberek, ki vannak téve a kísértésnek, hisz Sátán mindennél jobban szeretné elrontani azt a munkát, ami az ő birodalmának elpusztítására törekszik.
Ugyanakkor az már nem igaz, hogy ezt azért teszik, mert erre tanítanák, vagy szándékosan el akarnának csábítani egyikünket-másikunkat.
Kérlek, olvassátok olyan lelkülettel, hittel a Mormon könyvét, mint a Bibliát, és meg fogjátok érezni ugyanazt a Lelket, amit a Biblia olvasásakor. Én megtettem, tudom, hogy ez is az Úr szava.
Nem hiszem, hogy flörtölnének. Csak kedvesek és érdeklődők. Teljesen mások, mint a magyar ember. Amikor találkozom velük, akkor köszönnek, megkérdezik, hogy van a családod, a munkád. És ráadásul mosolyogva, és kedvesen kérdezik meg. Nem tolakodóan. Majd megkérdezik miben segíthetnek.
Nekem ilyesfajta dialógusokban nincs részem, ha a honfitársaimmal beszélgetek...
Iz 48,5 - azért jelentettem ki neked jó előre mindent, mielőtt megtörténtek, tudtul adtam neked, nehogy azt mondhasd majd: "Az én bálványom vitte ezeket végbe, az én faragott képem és bálványszobrom határozott így."
Jn 15,15 - Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.
Már pedig, ha mindent kijelentett nekünk, nem volt, és nincs is szükség a "mormon könyve" nevezetű, vagy más, csak és kizárólag emberektől összehozott irományokra, mint amiket a mormonok "szentirás"-oknak tartanak.
Azzal ne gyere, hogy akkor a Szentlélek miket fed fel nekünk? Mert meg van irva:
(Jn 14,26) - S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.(Jn 16,4) - Azért mondtam el ezeket, hogy ha majd eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek.(2Pét 3,2)- hogy jussanak eszetekbe, amiket a szent próféták előre megmondtak, továbbá Urunk és Megváltónk parancsa, amelyet apostolaitok közöltek veletek.
Élethelyzettől függő, hogy mit csinálnak, miután hazamentek. Van, aki kicsit idősebben jön is (24-25 évesen), és ő már rendelkezik valami szakmával, így lehet, hogy munkába áll, miután hazament.
Akik kicsit fiatalabbak, azok általában egyetemre mennek, vagy folytatják korábbi tanulmányaikat. Természetesen kevesebb lehetőségük van a magyar nyelvet használni, így idővel kopik a tudásuk, de azért némelyikük tarja a kapcsolatot rendszeresen néhány itt megismert baráttal, és így szinten tartja a nyelvtudását.
Igen a végével mellélőttél. Na azt nagyon remélem és örülnék is neki, hogy esküvőre készül :)
Én tényleg csak baráti kapcsolatot akarok (amúgy is nem vegyes barátság), úgyh. nem értheti félre.
Lehet tényleg velem van a baj, mert túl barátkozó típus vagyok és ragaszkodó. Túl kevés szeretet kaptam és mások felé hatványozottan mutatom ki. Okés, akkor írok még hátha lesz valamikor ideje válaszolni.
Semmi baj, hogy csak ritkán tudsz írni. Időnként felnézek ide, és ha van hozzászólás -- ha tudok -- reagálok rá. Nem tudom, hogy akivel Te szeretnél kapcsolatot tartani vajon ír-e Neked egyáltalán vagy rendszeresen, esetleg soha nem, ez nem derült ki a leveledből. Jól látod, hogy misszió után -- ahogy Neked és nekem is -- rengeteg dolguk van az életükben. Nekik is 24 órából áll az életük, és újra előkerülnek az otthoni barátok, rokoni kapcsolatok. A misszió alatt, mikor a Lélek volt velük többnyire minden nap, jobban felértékelődött bennük a család, mint az egyetlen örökkévaló egység az örökkévalóságban, és ezért biztos, hogy a misszió után több időt töltenek a családi kapcsolataik erősítésével.
Ez ráadásul még azért is nehéz időszak, emrt most kell meghozniuk azt a döntést, hogy merre vegye iránáyt a szakmai életük. Sokuknál, ha nem midegyikőjüknél, jelentkezik egy ideig az, hogy nem tudják mit kezdjenek az életükkel, nehéz az újra beilleszkedés a hétköznapi életbe. Ráadásul sokat tanultak a misszió alatt az örökkévaló házasságról, és miután hazatértek, sokuknál előtérbe kerül a társválasztás, ami egy igen fontos, -- ha nem a legfontosabb -- döntés az életükben, amely az örökkévalóságra, de az földi életben is sok-sok generációra utánuk van hatással.
Nem folytatom annak a sorát, amit ilyenkor a visszatért misszionáriusok átélnek, hisz egyrészt én magam sem tudom igazán, hisz nem éltem át, másrészt, nem akarom mentegetni sokukat attól, hogy nem akarnak olyan szinten kapcsolatot tartani a misszió alatt megismert emberekkel, ahogy azt azok az emberek szeretnék. Itt a hangsúly azon van, hogy a magyar ismerős gyakran olyat akar, amit a visszatért misszionárius nem: párkapcsolatot. Nem mondom, hogy Nálad ez lenne a helyzet, de lehet, hogy ő így fogja fel, így érzékeli. Mondjuk ebben az esetben is szebb lenne, ha legalább egy e-mailben, telefonon szólna, hogy mi a helyzet. Ha csak barátkozni szeretnél és igazán a barátja lenni, akkor légy megértő, és akkor is igyekezz barátkozni vele, ha ő most nem válaszol. Hidd el, ha folyamatosan kedvesen, de az ő érdekeit szem előtt tartva igyekszel barátságot kezdeményezni, előbb-utóbb felelni fog. Légy kitartó. Nehéz tudom, mert vágyaink vannak, amik türelmetlenné tesznek.
Azt viszont kétlem, hogy minden család az ellen nevelné a gyermekeit, hogy ne tartsák a kapcsolatot a misszió alatt megismert emberekkel. Ez nem lenne helyes. Lehet, hogy vannak ilyen eseti példák, de én még nem tapasztaltam. Ennek ellenére el tudom képzelni időnként, de nem jellemző. Azok a családok, akik órási anyagi áldozatot hoznak azért, hogy a fiuk, lányuk misszióba menjen hitét kifejezve, nem fognak a hitükkel ellenkező tettet végrehajtani: azaz elszakadásra buzdítani a hazatért misszionáriust a magyar barátoktól.
Kitartás!
Bár nem biztos, hogy jól sejtem, de ha mégis, akkor az a lány, akivel szeretnél barátkozni, novemberben megházasodik egy régi barátjával. Ugh, ha ez most rossz hír, igazán sajnálom. Aztán az is lehet, hogy nagyon mellélövök. :)
Köszi a választ! Bocsi, csak ritkán jutok én is géphez.
Visszatérve még arra, mikor arról kérdeztem, hogy tartható-e kapcsolat egy hazatért misszionáriussal, hát....
Szerintem otthon igyekeznek őket eltántorítani innen (megszüntetni az itteni kapcsolataikat). Sokat dolgoznak és egyre több embertől hallom, hogy akinek visszatért az kedvelt misszionáriusa nem méltatja még válaszra sem őket. Több olyat is tudok, aki családi vállalkozásba dolgozik, nem házas és a rokonok szerintem direkt túl sok munkával látják el őket.
Amúgy, igen megértem, hogy kevesebb az idejük és itt túl sok emberrel találkoztak, de azért egy rövidke üzenetre biztos van idejük (tudom nálunk is itt a nagybetűs életben elfoglattá váltak a barátok, meg elköltöztek, de mindig van idejük még ha másra nem, annyit írni,hogy bocsi elfoglalt vagyok).
Bár annyira nem látok bele az életükbe, de biztos van olyan akivel szorosabb barátságot alakítottak ki, lehet velük tartják a kapcsolatot.
Az úgynevezett mini misszionáriusok olyan fiúk és lányok, akik vállalják, hogy általában 6 hétig az Úr felhatalmazott követei lesznek, és ugyan azt a szerepet töltik be, mint azok a misszionáriusok, akik külföldről jönnek el másfél vagy két évre. Mindig magyarok, és nem mennek külföldre. Általában nyári szünetet töltő diákok. Nem feltétlenül teljes idejű misszió előtt állnak. Van aki nem megy teljes misszióba ezután.
Nem igazán tudom, hogy pontosan milyen konferenciáról írsz. Minden héten egyszer (általában vasárnap Istentisztelet után) van egy gyűlésük, konferenciájuk, ahol az érdeklődők fejlődését beszélik meg. Szintén havi 1-szer van egy a misszió elnök által szervezett „konferencia”, gyűlés, ahol a misszionáriusi munkával kapcsolatos segítségeket kapnak.
Aztán az is lehet, hogy ez a konferencia az az Általános Konferencia, ami évente 2-szer szokott megtartva lenni (mindig tavasszal és ősszel), amikor a próféták és apostolok szólnak hozzánk élőben, és ezt műholdas közvetítésen keresztül itt is látni lehet.
Blogozás: nem lehet, hogy azokat a blogokat már hazatért misszionáriusok írták? Mivel akkor már ők is azt csinálnak, amit akarnak. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy misszió alatt írták, de engedéllyel. De abban sem kételkedem, hogy előfordul időnként az, hogy engedély nélkül tették ezt, hisz köztük is előfordul az, hogy nem tudnak/akarnak minden olyan szabályt betartani, amelyek a papsági vezetőktől jönnek és az ő érdeküket szolgálják.
Igen, minden misszionárius rendelkezik egy egyházi email címmel, melyet a missziójuk alatt használnak. Pontosan nem tudom, hogy mire, de az biztos, hogy egyházi levelezésre. Heti 1-szer van lehetőségük írni haza, de ilyenkor a saját email címüket használják. A legjobb módja annak, hogy megszerezd az email címét annak, akit elhelyeztek innen az, hogyha felveszed a kapcsolatot valamelyik a közeledben lévő misszionáriussal, és konkrétan megkérded, hogy hova ment az, akinek a címét szereznéd, mi a telefonszáma, majd felhívod őt azon a számon, és elkéred tőle az email címet. Ilyenkor biztos, hogy a sajátját adja meg. Misszió után pedig nagy valószínűséggel megtalálod őt a facebook-on. :)
Kik az ok a mini misszionáriusok, például itt nálunk? Talán magyar mormonok, akik misszió előtt állnak?
És mik a konferenciák amiken állandóan részt vesznek? Mit csinálnak ott?
Internetezés: tudom, hogy nem használhatják csak heti egyszer levelezésre, de találtam régebbi blogokat misszionáriusokról (akik itt szolgáltak). Most akkor hogy van? Blogot írhatnak? E-mail: meg tudnám szerezni valahogy az email címét annak aki elment, de nem tudom hova? Úgy tudom, van valami saját levelező rendszerük, vagy az csak a családnak van?
Megértem a nézőpontodat, és nem kívánok ebben a témában (víz/bor) tovább beszélni, hisz mindent elmondtam, amit erről szerettem volna. Vannak nézetletéréseink, de hiszem azt, hogy jól tudunk egymás mellett megélni, hisz mindketten jóra törekszünk.
„Azután ott van az "áldozat" cimszónál (17.o.): "ma a... tagok az úrvacsora kenyeréből és vizéből vesznek Jézus Krisztus áldozatának emlékére."
Hát, barátom, hol irja a biblia, hogy kenyérrel és vizzel kell azt megülni?!”
Igazad van, a Biblia nem írja, hogy vizet igyunk emlékezés céljára. De, ahogy Péternek is mondta Krisztus, a kinyilatkoztatás az, ahogy Isten vezeti egyházát. Ma is szól hozzánk, és a modernkori kinyilatkoztatásban elmondta, hogy mindegy, mit iszunk vagy eszünk, ha azt az emlékezés céljával tesszük, betölti az Úrvacsora célját (TSz 27:1-4).
A lényeg az, hogy emlékezzünk rá az Úrvacsora által, erősítsük meg a fogadalmunkat, hogy az Ő útján járunk, és érezzük a Lelket, mely buzdít a jóra.
==
A "Nagy Csúsztató" újabb cseles dolgáról nyilatkoztál.
Mert mit is mond az Úraz Utolsó Vacsorán?
Máté:
"26Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem!"27Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: "Igyatok ebből mindnyájan,28mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára.29Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában." Nem víz.
Márk:
"22Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: "Vegyétek, ez az én testem."23Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belőle.24Ő pedig így szólt: "Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontattatik.25Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom az Isten országában."
Lukács:
"17Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt:18"Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa."
1Kor 11:
"23Én ugyanis az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret,24hálát adott, megtörte, és így szólt: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre."25Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre."26Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.27Ezért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét.28Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből,29mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza.30Ezért sokan gyöngék és betegek közületek, többen pedig meghaltak.31Ha megítélnénk magunkat, nem vonnánk magunkra ítéletet."
Tehát a kenyér és a bor a biblikus, a tsz-elnöki mondat(a modernkori kinyilatkoztatásban elmondta, hogy mindegy, mit iszunk vagy eszünk, ha azt az emlékezés céljával tesszük, betölti az Úrvacsora célját /TSz 27:1-4/)minden, csak nem az!
Szeretlek, mert Krisztus meghalt érted is, és Ő szeret Téged.
Sajnálom, hogy nem vallhatod magad kereszténynek, mert mormonnak vallod magad, s az bizony nem keresztény vallás.
A kinyilatkoztatás, ha nem állt le, akkor akár Mohamed is igaz, hisz nála is arra hivatkoznak, hogy ő a próféták pecsétje. Ja, és akkor a jehovatanúi is igazak. Igaz, csak e kettő is ellentmondás, mert vagy egyik, vagy másik lehet csak igaz, és még akkor a mormonokról nem is szóltunk.
Tehát továbbra is kijelentem, hogy az isteni kinyilatkoztatás Krisztus tanítványainak tanítványaival véglegesen lezárult, és aki hozzátesz, az hamisat tanít.
Köszönöm, hogy válaszoltál az előző hozzászólásomra, és bocsánat, hogy ismét csak 1 hét elteltével válaszolok.
Határozottan nem értek egyet azzal, hogy a kinyilatkoztatás lezárult az utolsó apostoltanítvány halálával, és erre nem is a Mormon könyvét hozom fel példának – hisz azt sokan nem fogadják el szentírásnak – hanem a Bibliát.
Annak ellenére, hogy minden tudás szó szerint Istentől jön, mégis amikor azt kinyilatkoztatták, nem minden ember hitte el abban az időben, hogy az kinyilatkoztatás volt.
Noé tökéletes ember volt, és tudása vagy kinyilatkoztatása arról, hogy mi fog történni a földön, hatalmat adott neki arra, hogy felkészítse és megmentse magát és családját az özönvíz pusztításától. Ezt a tudást, vagy kinyilatkoztatást a föld lakói nem hitték el. Tudták, hogy Ádám volt az első ember, aki Isten képmására teremtetett; hogy jó ember volt; hogy Énók háromszázhatvanöt évig Istennel járt, és a halál megízlelése nélkül változott át a mennybe. De nem tudták elviselni az új kinyilatkoztatást: hiszünk a régiben, mert atyáink hittek benne, de el az új kinyilatkoztatásokkal!
És az özönvíz elsöpörte őket…
Ugyanez a tantétel nyilvánult meg emlékezetesen a zsidók között is, amikor a Szabadító eljött testben. Kérkedtek a régi kinyilatkoztatásokkal, feldíszítették a halottak sírhelyeit, mentából és ánizsból fizettek tizedet, színlelésként hosszú imákat tartottak, és átkeltek vízen és szárazföldön, hogy megtérítsék az embereket, de amikor jött az új kinyilatkoztatás frissen a hatalmas Én Vagyok szájából, nem tudták elviselni – az túl sok volt. Ez rámutatott annak a nemzedéknek és az előttük élőknek a romlottságára, és azt kiáltották, el vele; feszítsék keresztre…
Még egyszer ugyanaz történt, és ugyanazt mondták, amikor a Mormon könyve jött el ehhez a nemzedékhez. A régi kinyilatkoztatás, a régi pátriárkák, zarándokok és apostolok áldottak voltak. Hiszünk bennük, de az újakat nem tűrhetjük.
A világ a hamis prófétákról mindig azt hitte, hogy igazak, és azokat, akiket Isten küldött, hamis prófétáknak tekintette, és ezért megölték, megkövezték, megbüntették és bebörtönözték az igaz prófétákat, és pusztákon, barlangokban és a földnek hasadékaiban kellett elrejtőzniük. És bár a legtiszteletreméltóbb emberek voltak a földön, társadalmukból földönfutókként kivetették őket, miközben a gazembereket, csavargókat, hitszegőket, szélhámosokat és a legaljasabb embereket becsben tartották, tisztelték és támogatták.
Nem tudom, vajon ha Krisztus eljönne a földre, és olyan kemény dolgokat prédikálna, mint amilyeneket a zsidóknak prédikált, nem utasítaná-e őt vissza ez a nemzedék azért, mert ilyen kemény. Sokan azt fogják mondani: „Soha nem hagylak el, hanem mindig melletted fogok állni.” De abban a pillanatban, hogy megtanítod nekik Isten királyságának néhány rejtélyét, amelyeket a mennyben őriznek, és amelyeket akkor kell kinyilatkoztatni az emberek gyermekeinek, amikor készek rájuk, ők lesznek az elsők, akik megköveznek és megölnek. Ugyanez a tantétel feszítette keresztre az Úr Jézus Krisztust, és ez az oka annak, hogy az emberek „megölik”, elutasítják a prófétákat ebben a nemzedékben. Ezek az emberek elfelejtik, hogy a világ megalapítása óta vannak dolgok, amelyeket elrejtettek előlük, amelyek csecsemőknek lesznek kinyilatkoztatva az utolsó napokban.
Sok bölcs férfi és nő van közöttünk is, akik túl bölcsek ahhoz, hogy tanítani lehessen őket; ezért tudatlanságukban kell meghalniuk, és a feltámadáskor fognak rájönni a tévedésükre. Sokan lepecsételik a menny ajtaját, mondván: „Isten eddig és eddig adhat kinyilatkoztatásokat, és én hinni fogok…”
Ha ezt a tantételt (a kinyilatkoztatás folytonosságát) a kereszténység elveti, akkor nem akarom magam kereszténynek tartani, csupán egy olyan embernek, aki mindennap keresi az Istentől jövő tanítást, vezetést, a Szentlélek társaságát, és aki követve a próféta társaságát megtapasztalja, hogy Isten miként teszi őt egyre alázatosabbá, szorgalmasabbá, szelídebbé, bölcsebbé, jobb családapává, állampolgárrá, szomszéddá, jobb focistává és jobbá mindenben. Hiszen az Ő munkája az, hogy mindegyikünket olyan tökéletessé tegyen, mint amilyen az Atya.
„Ha a Biblia Isten kijelentése, akkor hiba nam lehet benne. Ha a „mormon könyve” is az, akkor abban sem lehetne. A kettő mégis elletmond egymásnak. aBibliáról mindenki azt vallja, hogy az Isten Szava, ezért a „mormon könyve” és társai nem azok.”
Sajnálom, hogy a logikád mellett elveted a hitet abban, hogy Isten több és több annál, mint amit valaha leírtak, így tehát létezik újabb rejtély, amit a megfelelő időben felfedne nekünk. Sajnálom, hogy nem akarod próbára tenni az élő próféta szavait, mert azt megcselekedvén, éreznéd, hogy közelebb visz Istenhez.
Tudom, hogy más felekezetek tanításai is nagyon jóra vezetik az embert, hisz mind-mind valamekkora részben Istentől jövő (vagy valamikor jött) tanítást követnek. Ezért aztán jól együtt fogok élni velük. Tiszteletben fogom tartani a hitüket, és harcolni fogok azért, hogy megmaradjon nekik a szabad vallásgyakorlásukhoz való joguk. De mindemellett tudom, Jézus Krisztus vezeti ezt az egyházat és valamikor majd ide fognak összegyűlni az őket követők. Mindezt úgy jelentem ki, hogy bármekkora arrogancia lenne bennem. Erre különösen figyelek most, mikor írom ezt a hozzászólást.
Meghívok mindenkit, aki olvassa ezeket és korábbi soraimat, hogy maga is járjon utána, és érezze meg a hit gyümölcseinek növekedését a szívében a Mormon könyve olvasásának elkezdésével. Közelebb fogja vinni őt minden felekezethez, minden emberhez és Istenhez.
Én megértem a mormonokat, és szeretem őket, mert az Igaz Isten utáni sóvárgást látom bennük. Még J. S. is ilyen, ezért sajnálom őt, hiszen olyan valaki lehetett, akinek elismerésre volt szüksége, s ezúton vélte azt elérni.Végére pedig még maga is elhitte, hogy a kijelentések az Úrtól voltak, pedig azok a Hitetőtől jöttek.
Sok kiszólás a "kalaúz"-ban tiszta jehovista, ami nem meglepő, hisz ugyanaz a szellem sugallta.
Már levezettem, hogy Isten tökéleteset alkotott, vagyis az embernek nem volt szüksége a fa gyümölcse általi következményekre.
Isten sosem csábít bűnre, és nem is ad olyan feladatot, aminek megoldása csak bűnnel érhető el.
Ádám pedig ha kisgyermeki lett volna, ugyan honnan jött volna rá, hogy Éva "Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett.", mert ugye egy gyermek ilyet nem gondol. Sőt, ha már asszonynak mondja, akkor már tudja, hogy mi a különbség a lány és az asszony közt.
A szaporodásra való parancsot még a bűnbeesés előtt kapták, tehát azt is kellett tudniuk, miként valósul az meg.
Amint az apostolok Mátyást tudták a Szentlélek vezetésével maguk közé választani, úgy az utódok is ezt tovább folytatták.
„Ők is Krisztus majdani áldozatában hitet gyakorolva tisztultak meg a bűnüktől és igazlelkűen haltak meg.”
Ekként tehát kijelented, hogy Szűz Mária megfoganása pillanatától mentes volt az eredeti bűntől, és ekként felnőve, mint eredeti és személyes bűnöktől mentes személy, foganhatta Jézust.
Ha a Biblia Isten kijelentése, akkor hiba nam lehet benne. Ha a „mormon könyve” is az, akkor abban sem lehetne. A kettő mégis elletmond egymásnak. aBibliáról mindenki azt vallja, hogy az Isten Szava, ezért a „mormon könyve” és társai nem azok.
A kinyilatkoztatás az utolsó apostoltanítvány halálával lezárult (addigra mindent leírtak, amit Krisztus kinyilatkoztatott).
Mivel a kinyilatkoztatásnak vége, új kijelentés csak olyan lehet, ami nem tesz hozzá a kinyilatkoztatáshoz, tehát azt nem változtatja meg.
Ha valaki próféta, az csak olyan lehet -ha Isten prófétája-, mint amit az Apostolok Cselekedetei leír. Joseph Smith nem ilyen, ezért nem is lehet Isten prófétája.
Krisztus teste a megváltás eszköze volt. Ilyenre Atyánknak nincs, és nem is volt szüksége. Az Úr sem bírt testtel megtestesüléséig. Megdicsőült teste pedig az emberi test régi állapotát mutatja, amilyenné a feltámadáskor a miénk is válik. Nem szükséges a léthez, csak az anyagvilágban. Az angyaloknak sincs, mégis vidáman megvannak. Mivel az angyalok sokkal inkább hasonlítanak az Atyára, mint a földi ember, ezért sem hihető az, hogy földi testtel rendelkezzen.
Hogy Krisztus enni kért, és halat evett miután az emeleti terembe zárt ajtón keresztül lépett? Hát épp ezzel igazolta, hogy nem látomás (szellem), hanem Ő valóságosan. Neki még halála előtt sem igen volt szüksége étkezésre ( Jn 4,32 - De ő azt felelte: "Van eledelem, csak nem tudtok róla.")
Azt pedig, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek egymástól megkülönböztethetően más személyek, ezt a kereszténység kezdettől tanítja. De azért még a három személy ugyanaz az Isten. Az Atyától születik a Fiú és szérmazik a Szentlélek.
Ha valaki nincs ezen az állásponton, hanem mást állít, az nem keresztény, és nem is tarthat igényt e névre.
