Nem elütés. Abból még nem lesz hangváltás, mert valaki elütötte.
A korai n. trager a Berlin-Drezda környéki felnémetben, amiből a hochdeutsch fejlődött ki träger alakult, míg a főleg bajor-osztrák nyelvjárást beszélő hazai németek ajkán meg tróger alakult (talán egy trauger alakon keresztül). Mi magyarok már ezt a változatot vettük át.
Nem kell, hogy kontamináció legyen. A bajor hosszú å (magyar egyezményes ā)-t ugyanúgy, sőt, talán sokkal inkább helyettesítheti ó, mint á.
Pláne, hogy a "hochdeutsch" szó Umlautos: Hosenträger, azaz [hózentréger].
És vajon a pejoratív tróger honnan jön, ha nem ugyanabból a német szóból, mint a Hosenträger második tagja? ((árut napszámba) hordó (ember), hasonlóan, mint a kubikos). Itt mért lenne más a hangmegfelelés, hogy aztán a hózentrógert kontaminálja?
Pláne az is teljese irreális egy olyan szóalkotás, hogy mert a trógerek "húzták" a kocsit, ezért húzentrógerek lettek volna. Pont fordítva: egy hózentróger 'nadrágtartó' sarkallhatta az embereket arra, hogy az egyébként tróger 'semmirekellő' jelentésű szóból a "kocsikat húzó napszámosokat" viccesen húzentrógernek hívják.
Szerintem az említetted szóban a kontamináció feltételezése egyszerűen felesleges, egyszerűbb azt mondani, hogy a magyar bizalmas hózentróger a német Hosenträger, ill. annak délnémet Hosentrager alakjából ered.
A hozzá szólásodban nem a nárcizmus a probléma, hanem a relevancia. A gyereknyelvnek a teljes nyelvre gyakorolt hatásáról nemigen esett szó, a példa, amit felhoztam, nem arra vonatkozik, hanem a mássalhangzó-torlódásra. A szótagismétlés sem volt mindig gyereknelvi jelenség. Ugyanakkor természetesen a dajkanyelv és a diáknyelv is küld szavakat a köznyelvbe, de ezek sem köthetők személyhez, de még szűkebben meghatározható csoporthoz sem.
Ugyanakkor a személyhez köthető szóteremtés időnként tetten érhető, főleg a nyelvújítás során, azonban ennek sincs sok jelentősége az általános tendenciák tekintetében.
Viszont a balinéz névrendszerben, ahogyan Clifford Geertz ismerteti, a legszemélyesebb, egytagú név egy olyan, amit nem egy létező korpuszból választanak a szülők, hanem a gagyogásból hallják ki 105 napos korig (ha jól értem).
Nem hiszem, hogy a gyerekek szóalkotásai közül sok bekerülne a nyelvbe. Én pl. három-négy éves koromban a felmelegített tejben úszó fölre az izgum szót használtam. Anyám ezt azzal köti össze, hogy "izgatja a torkot", szerintem meg 1. a felnőtt nyelvhez inkább annyiban lehet köze, hogy izeg-mozog a tej színén, viszont 2. a -zg- talán azt imitálja, ahogy a nyálkás valami hozzátapad a hátsó szájpadlásomhoz, és se kiköpni, se lenyelni nem tudom. Sajnos családom nem vette át a szót, és más hasonló esetről sem tudok a környezetemben. Bocs, amiért kissé narcisztikusra sikerült.
Sajnos nem tudod felcimkézni a szavakat, úgyhogy ez nem fog kiderülni. Hacsak nem vagy író. De nyilván az ilyen innovatív nyelvi változások éppúgy nem az egész közösség aktív részvételével születnek, mint a népdalok sem.
Mellesleg a belinkelt(ünk) hely legfeljebb félig válasz, mivel azt állítja, hogy a cigány szó 'büszkeséget' jelent. Hát innen nehezen vezet egyenes út a soványsághoz, hacsak nem veszük figyelembe a hangfestés szándékát és a cigány eredethez kötődő pejorálást (vö. talán cingár ~ zíngaro).
Azt hiszem, ebben a feltételezésben csak annyi realitás van, hogy ilyen módon is keletkezhetnek szavak. Vjacseszlav Ivanov ír például a tuvuc ivigy beve szévél nivi típusú - tréfás vagy misztikus - nyelvhasználat szerepéről a szókeletkezésben. Ez azonban nézetem szerint csak esetleges, és mindenképpen alá van rendelve az egyes nyelvek általános karakterének. Az unokám pl. megvetésének jeléül egy bprrr betűkkel megközelíthető hangot ad ki, ami, mivel az illető nem csecsemő, tulajdonképpen szünak tekithető. Japánban azonban nem lenne az.
Ha van erre idő itt, és nem off. Én abban hiszek, hogy némely nyelvteremtő (koleszos diák vagy nagy író) teremti a szavakat. Victor Hugo pl. azt mondta, hogy az a francia nyelv, amit (ahogy) ő ír. Magyar megfelelői ugyanúgy. Gizda? Legyen "giznya". Ha holnaptól senki nem használja, én nem vagyok nyelvteremtő, ha elterjed, az vagyok.
Úgy kell nekem, mert lusta voltam minden hozzászóláshoz irodalmat írni: hangutánzó jellegűnek a MSzFgrE mondja. Hacsak nem értettem félre, ami ilyen melegben előfordulhat.
Azért ez nagyvonalú olvasat. „A” szótár (TESz., EWUng., ÉKsz.2, UEW. nagyjából egybehangzóan) azt mondja, hogy (valószínűleg) finnugor örökség a magyar daru szó. És némelyik ehhez teszi hozzá, hogy az alapnyelvben vsz. hangutánzó volt. De a hangutánzástól mindenképp elszakadt, hiszen a hangtörvények már rendben végigmentek rajta. Márpedig a hangutánzó szavakon nem szoktak ezek végigmenni. Szóval pontosan annyira „hangutánzó”, mint a francia grue.
Az átadó nyelv ismeretlen, az angolt és az olaszt hozza példának. Szerintem az, hogy a németben két némileg eltérő alakja van a két jelentésnek, még nem zárja ki, hogy onnan vettük. Végül is többes számban a magyarban is eltérő a két alak.
A Kranich szónak is egy ősi crano szó az eredete. Egyébként az én szótáram szerint mindkettő (és pl. az angol crane) is a hangutánzó "kra" vagy "kru", illetve "drú" tőből ered.
Kösz! A bunkóra tényleg, így hogy "faragatlan" logikus... ez nem jutott eszembe.
A daru németből lett tükörfordítva? Németből "szoktak" tükörfordítva lenni a szavak, de németül a "Kran"-nak nincs más jelentése a szótár szerint, csak tájnyelven "vízcsap"... Vagy régebben vhol a daru madarat is hívták Kran-nak?
A daru valószínűleg tükörfordítás, igen, egyébként finnugor eredetű. A bunkó eredete ismeretlen, a 'faragatlan ember' jelentése pedig elég kézenfekvő, nem?
Most hirtelen TESZ nélkül "megérzésre" ill "úgy rémlikre":
saját: finnugor eredetű.
börtön: ismeretlen eredetű (ha jól rémlik, a TESZ szerint), de néhány éve (kb. 2000 tájt) Futaky István javasolta, hogy mandzsu-tunguz nyelvekben van megfelelő. Mandzsu-tunguz etimológiáit zömében Kara György és Róna-Tas András nem fogadták el, de elismerték, hogy egyesek megfontolandóak.
dzsindzsás, dzsumbuj: megérzésre a cigány nyelvekből való. Ezek nyilván nem angol (dzsem), olasz (dzsigoló), indiai (maharadzsa) szavak, valószínűleg nem is oszmán-török (dzsida, handzsár), úgyhogy "kizárásos" alapon, de a szemantika alapján is leginkább a cigányból származónak hinném őket a dzs-jükkel.
