Nyilván lehet máshogy is, de ez az érvelés használ legkevesebbet. Nem használja sem az idő, sem a tér, sem az egyidejűség, sem a távolság, sem a sebesség, sem a metrika (!) fogalmait, csak a téridő lineáris struktúráját és a fénykúpot.
Csak annyi történt, hogy kanyarodott a busz, amin utaztam. Az a furcsa a dologban, hogy egy F=mv2/R nagyságú erő hatott rám, aminek nem kölcsönhatásból származott, hanem csak úgy, a semmiből.
"Mondjuk békeben ülök a székemen, nem ér hozzám senki, de egyszercsak kiborulok oldalra a székből valami furcsa, megmagyarázhatlan erő hatására. Na ez egy forrásmentes erő volt."
A szellemek löktek ki a székből, vagy csak elaludtál és leestél?
De abban a hiszemben, hogy ha valami olyasmit mondanék, ami nem világos, akkor visszkérdezel.
Mondjuk békeben ülök a székemen, nem ér hozzám senki, de egyszercsak kiborulok oldalra a székből valami furcsa, megmagyarázhatlan erő hatására. Na ez egy forrásmentes erő volt.
"...a specrel az általános vélekedéssel szemben nem korlátoza az anyagi testek maximális sebességét."
Ebben igaza van Marx Györgynek.
A fénysebesség elérhetetlensége éppen hogy előfeltétele annak, hogy a relativitáselmélet igaz lehessen, mert a relativitáselmélet képletei (a Lorentz transzformáció képletei) értelmetlené válnak fénysebesség felett.
De ez nem azt bizonyítja, hogy a fénysebesség nem haladható meg, hanem azt, hogy rosszak a képletek.
"Itt most regressziót érzékelek, visszacsúsztunk oda, hogy nemcsak a specrel hülyeség, hanem a klasszikus mechanika is ..."
Rosszul érzékeled. A specrel hülyeség, de a klasszikus fizika nem.
Newton első törvénye csak bizonyos feltételek mellett igaz. El kell hanyagolni:
- a Föld görbületét
- a Föld forgását
- a súrlódást
- a légellenállást
Plusz még a gravitációs erőt ellensúlyozni kell valamivel, pl. egy alátámasztási erővel.
Ebben a környezetben működik Newton 1. törvénye.
De ehhez nem kell inerciarendszer, mert az csak egy idealizált, kitalált rendszer.
"Ezt nagyon jól látod, a fény mibenléte nem tartozik a specrel hatáskörébe."
Hát persze, amire nem tud válaszolni a specrel, az nem tartozik a hatáskörébe.
De a fénysebesség állandósága és átléphetetlensége már a hatáskörébe tartozik?
"Csavarjunk vissza ahhoz a részhez, hogy elméleti matematikáról van szó. (A valóságban nincs is olyan, hogy "fény", csupán az élmény létezik, hogy néha jobban látsz, néha rosszabbul, néha megfájdul a szemed ha rossz irányba nézel, stb. A "fény" fogalma is csak egy absztrakció.)"
Ez számomra értelmetlen zagyvaságnak tűnik. A fény egy valóságos jelenség, nem absztrakció.
"Ebben is igazad van: egy számításokkal alá nem támasztott véleményeket nem fogadunk el."
Miből gondolod, hogy számításokkal nem támasztható alá?
"Ez a foton-elmélet, szintén Einsteintől, Nobelt kapott rá 1921-ben, de nem a specrel része..."
Nem a része, de nagyon is összefügg a kettő. Több szempontból is.
"> Egy galambnak mennyi a frekvenciája?
A frekvencia a periódusidő reciproka, azaz a hullámsebesség és a hullámhossz hányadosa."
És egyetlen galambnak mennyi a periódusideje?
"Ugye a frekvencia a hullámsebesség és a hullámhossz hányadosa, tehát neked az segítene ha a hullámsebesség és a hullámhossz is konstans lenne."
Te magad írtad, hogy a hullámhossz nem változik. A relativitáselmélet szerint pedig a sebesség is ugyanannyi minden rendszerben. Akkor mitől változik meg a frekvencia? Hát attól, hogy butaságot állít a specrel. A valóságban mozgó megfigyelő számára megváltozik a hullámsebesség is.
Könnyebb megérteni, ha a fényóra merőleges a haladási irányra.
Képzelj el két nagyon hosszú párhuzamos tükröt. Válasszunk egy rendszert, amelyben leírjuk a dolgokat. Ebben indítsunk egy fényimpulzust a tükrökre merőlegesen. Ott pattog a saját nyomvonalában.
Indítsunk egy másikat, ferdén. Ez meg cikkcakkban távolodik. Valahol messze tegyünk be egy merőleges tükröt, az visszaküldi, cikkcakkban visszajön. Ez eddig megvan?
Mindkét fényjel sebessége c. A függőleges rövidebb utat tesz meg amíg átér egyik tükörtől a másikig, mondjuk 100-at pattan. A másik hosszzabb utat tesz meg, mert ferdén megy, az mondjuk csak 80-at pattan.
Eddig semmi varázslat, sima általános iskolai számtan. Stimmel?
Aladár ott áll, ahol a fény függőlegesen pattog. Azt mondja, 100 pattanás az 100 másodperc. (ha a tükrők távolsáha 150 000km, de mindegy, ha közelebb, akkor 100 akérmi időegység)
Eddig semmi érdekes.
Béla meg szalad oldalt úgy, hogy a cikkcakkos fényjel mindig éppen a feje felett legyen. Mikor a fényjel visszapattan a merőleges tükörről, Béla is visszaindul, így a fény megint csak végig a feje felett van.
Most jön a varászlat.
Béla olyan rendszerben értékeli ki a dolgokat, amely vele együtt mozog. Az út felét is ilyen rendszerben, aztán mikor megfordul, egy másikban, ami megint csak együtt mozog vele. Azt mondja, neki is van egy fényórája. A fény neki is függőlegesen pattog (ha lenne a kezében egy függőleges rúd, a fényjel mindig pont a rúd mellett menne). A fény sebessége számára is pont c. Vagsi számára is egy fel-le éppen 1 másodperc. Mikor visszaér Bélához, 80 pattanás volt, vagyis Béla fényórája 80 másodpercet mutat. Oppsz.
-----------
Miért más ez, mintha mondjuk teniszlabda pattogna, és semmi érdekes nem lenne? Azért, mert a teniszlabdának nincs olyan tulajdonsága, hogy Béla rendszeerében is, meg Aladár rendszerében is ugyanannyi a sebessége. A fénynek meg van. EZ NEWTONI VILÁGBAN LEHETETLEN.
A világunkban lehetséges, vagyis a világunk nem newtoni. Nem a fény tesz valami csodát, hanem a világ nem olyan, mint ahogy korábban képzelték. A fény csak éppen egy, a világra jellemző határsebességgel megy.
Ha nem lenne egyáltalán ilyen, pont határsebességgel haladó valami, akkor is ki lehetne mérni, hogy a világ nem newtoni, csak nehezebben.
Ebben a linkben van két párhuzamos tükör amik között pattog egy foton fénysebességgel.
Most tegyük fel két ilyen tükörpárt. Az egyik a földön van, a másikat felviszem egy űrhajóra ami gyosulva távolodik a földtől. Azt úgy gondolom értem, hogy mind az űrhajóról nézve a földön maradt tükörpárban, mind a földről nézve az űrhajón levő tükörpárban úgy látni, hogy ott lassabban pattog a foton. Kölcsönösen ezt látják a távolból.
De mi a helyzet akkor amikor az űrhajó lefékeződik és visszagyorsul a föld felé, majd megáll a földön? Nem az a lényeg, hogy mit láttak távolról egymás pattogó tükrös óráiról, hanem, hogy konkrétan hágy ciklust jártak be mindkét tükörpárban a fotonok? Mit mutatnak az órák? Ugyanannyit? Mást.
Nem azt tartom lényegesnek, hogy mit látunk távolról a másik rendszerében, hanem, hogy egymás mellé érve, megállva mi a valóság.
Az modjuk érdekes kérdés, hogy mit csinál egy c határsebességes világban egy c-nél gyorsabb akármi. Ha pl. információt lehetne küldözgetni vele, előjönne az összes múltba üzenős kellemetlenség.
Igen, elvileg elképzelhető olyan erőtörvény, mely "megenné" a tömegnövekedést. De vajon fénynek nevezhető-e még az elektromágneses hullám egy ilyen erőtérben?
Á, rájöttem, mi a hiba. Látni látnánk akármerre, csak tükörbe nem tudnánk nézni semmilyen irányban. Ezt jelenti ez a bizonyos extremitás. Ha tükörbe nézünk, akkor az oda-vissza menő fénysugarak mint fényszerű vektorok összege a mi időbeli elmozdulásunkat jelentő időszerű vektor. De ha az időbeli elmozdulásunk nem időszerű, hanem fényszerű, akkor ezt az extremitás miatt soha nem adja ki másik két fényszerű vektor összege.
