Melyik kérdésre várod a választ? Gondolom a "Kinek jó ez?"-re. Én az emberi butaságot jelentősebb oknak látom, mint az emberi gonoszságot. A csapda, amit felvázoltál, konteó nélkül is feláll.
Ami még sokkal baljósabb, Go-ban is ez történt. Pedig ott lehetetlen a nagy lépésszámú teljes elemzés, így nagyon sokáig nem sikerült erős programot írni. Úgy tűnt, ez egy olyan játék, ahol az emberi gondolkodásmód (akárhogy is működik) előnyben van. Aztán egy fenét...
Ha ez a "sajátos csoportosulás" létezik egyáltalán, akkor a legpusztítóbb tevékenységük egyike az, hogy téves általánosításra, és annak hangoztatására kényszerít minket. Azt, hogy ezt bevesszük, a mi hibánk. És persze mindig jön rá az adu ász kártyája.
Optimizmusunk (pl.: "nem kellene eltűrnünk") pedig abból fakad, hogy elhisszük, és elfogadjuk, hogy mindenki elhiszi, hogy: demokrácia van!
Ilyenkor én azt hiszem, hogy a Fermi paradoxon nem is létezik. Hiszen itt a földön ki sem alakult az értelmes élet! Különben hogyan is lenne lehetséges, hogy ennyi embert ilyen sokáig meg lehessen téveszteni, ezzel a széleskörűen alkalmazott demokratoid diktatúrával?
Jó hosszúra sikeredett a válaszod. Nagyon érdekesnek találtam, de szerintem az informatika soha nem fog minket embereket félreállítani, vagy kiszolgálóikká tenni.
Abban teljes mértékben egyetértek veled, hogy egy sajátos csoportosulás már több évszázada fölényes uralkodói pozícióban képzeli magát.
Azt nem kellene eltűrnünk, hogy ilyen durva pusztító tevékenységeket büntetlenül gyakorolhassanak.
Nos, ennek a valaminek ez nagyon jó! Tovább növeli a hatalmát ezzel, illetve olyan állapotba süllyeszti a népességet, amin kedvére tud uralkodni. Ez a süllyesztés alkalmas arra is, hogy a társadalmi emlékezetet is törölje, így nem fogunk tudni tanulni a múlt hibáiból. Emlékezni - a hatalom, és annak megtartásának egyre rafináltabb módjaira - csak maga a valami fog, így évszázadokra előre meg van a stratégiája. Nem új dolog ez! Már a középkorban (vagy még régebben?) kialakult, és mindig felhasználta az éppen uralkodó nézeteket (pl. a kereszténység eltorzított eszméjét, vagy ma a gazdasági folyamatok maga hasznára torzzá alakított formáját). Az, hogy van hosszú időre kialakított, illetve jól átgondolt lépésekből álló stratégia, bizonyított lehet annak kiszivárogtatásai által. Ez utóbbiak nem mások mint a jól ismert jövendölések (pl. Nostradamus, Malachiás, vagy nálunk a Nyirkai). Fura, hogy nagyrészt beteljesülnek.
Na és az, hogy mi van a "valami" mögött?
Erre mindig is voltak feltételezések, melyeket rendszeresen összeesküvés elméleteknek véltek egyesek (talán pont az uralkodó valami köreiből származók). Ám nem biztos, hogy ez az igazság.
Lehet más út is.
A világegyetemben számos emergens lépcső van. Amikor is valami olyasmi jelenik meg a már létező elemekből, aminek léte nem következik abból, s nem is jósolható meg.
A ma gondolt legelső emergens lépésnek pl. az ősrobbanást követően megjelenő elemi részecskéket (fermionok, bozonok) és a téridő (benne a gravitáció) rendszert tekinthetjük. Arról nincs fogalmunk, hogy minek következtében, milyen ezt megelőző alapon nyugszik.
Erre épülve csillagok, galaxisok, utóbbin belül szupernóvák képződtek, mint új emergencia pont.
A szupernóvák gazdag kémiai elemképző tevékenységének köszönhetően a kőzetbolygók némelyikén (esetleg csak a földön) kialakult a szerves élet (alapja a különböző kémiai elemek), mint egy váratlan emergencia, s olyan szerveződések jelentek meg amit ma baktériumoknak nevezünk (pl. a a cianobaktériumok, azaz kékalgák)
Az élet kalandos, és ellentmondásokat sem nélkülöző történelme tovább folyt az egyszerű sejtek máig is ismeretlen - szimbiózis szerű - módosulásával, az eukarióta sejtek tömegéből képződő többsejtű, s egyre bonyolultabb lények elterjedésével. Ez is egy komoly emergencia volt.
Az állatok létéhez szükséges idegsejtek csoportosulásával, mint kiinduló alappal egyre bonyolultabb szerveződésű, és agyakká tömörült szerv jött létre, amiben - jelenleg az embernél tapasztaljuk - kialakult az intelligencia, az értelem, a gondolkodás, az öntudat (ebben nagyon fontos szerepe volt a beszéd megjelenésének).
Az értelemmel rendelkező lények csoportosulásával, és közösségi szerveződésekkel tovább komplikálódott a helyzet, és már korán kialakult az emberek létére alapozó gazdasági szerkezet, kezdetben primitív módon, de az előbbiek evolúciós jellegét megőrizve egyre hatékonyabb és összetettebb formában. A rengeteg emberi agy komoly táptalajt adott ahhoz, hogy egy olyan emergencia jelenjen meg, ami a mi létünkön alapul.
Ahogy pl. az agysejteknek fogalmuk sincs arról, hogy mi az a tudat, mivel azt mi éppen a tudatunkkal észlejük az agysejtjeink funkcióinak kihasználásával, így tehát az emberi egyéneknek sem kell, hogy fogalmuk legyen egy olyan emergens képződményről, ami azok kihasználásán alapul. Mint ahogy vannak agyi központok, úgy a gazdaságban is vannak különféle funkciójú régiók, melyek nagyrészt öntörvényűek (itt az öntörvényűséget az emberi értelem által okozott működés biztosítja), de mind szolgálják azt a "valamit" ami emergensen létrejött.
Képzelhetünk el összeesküvőket a fejünk felett, ám bármennyire is bizonyíthatóan léteznének ezek, sajnos ők is csak ennek a valaminek az irányítása alatt állnak, s szolgaként végzik a dolgukat.
Ne legyünk gőgösek. Ne gondoljuk, hogy mi vagyunk az evolúció csúcsa! Az evolúció tovább folyik, most már a mi fejünk felett, és az informatika megjelenésével számunkra is követhetetlen entitásoknak leszünk a szolgai létrehozói. Amíg ennek szüksége van ránk, addig fennmaradunk, ha meg már nem, akkor biztosítani fogja a kihalásunkat mindenféle együttérzés nélkül.
Persze legjobb lenne azt gondolni, hogy mindezek felett egy olyan lét uralkodik (ami azonban koránt sem maga az Isten!), amely egyfajta különös szimulációként létrehozta a világegyetemet, s igazgatta benne az emergenciákat, és az egésszel csak az volt a célja, hogy a saját létmódjának üdvét szolgálván kísérletezésre használa az egészet. De ez már egy olyan összeesküvés elmélet, amelyet - ha esetleg mégis igaz - a felettes lét nem venne tőlünk jó néven.
Jobb, ha megmaradunk a problémáinkkal itt a földön.
Téged, mintha már eléggé össze zavartak volna, nem látod a szomorú jövődet?
1. A jóléti zónákban a média népnevelői leszoktatnak az erkölcsi normáinkról, habzsolj élvezkedj, stb.
2. Jelentős anyagi ráfordításokkal, jól szervezett "civilekkel" lepusztítják a primitívebb szinten álló térségek lét-lehetőségeit, /az ő számukra egyenlőre nélkülözhetetlen szigorú irányítási rendszereik szétzúzása, térségen belüli erő csoportok egymás ellen uszítása stb./.
3. A zavarossá tett térségek népeinek jól szervezett terelgetése, a viszonylag még életképes népességgel rendelkező térségek országainak elárasztására.
4. Ezzel valószínűleg semmi pozitív eredményt nem érnek el, a befogadásra kényszerítetteknek ebből semmilyen haszna nem származhat, ám valószínűsíthető, hogy eredményesen pusztítgatják majd egymást az összezagyvált térségek népei. Kinek jó ez?
A mi intelligenciánkkal semmi probléma nincsen, a világunkban van egy beteges csoport amelyik az emberi devianciákat kultusszá kívánja fejleszteni.
Mi lehet ezzel a céljuk? Talán az, hogy rövidesen nagyon hosszú élettartalmúak lehetnénk és e módszerrel kívánják elkorcsosítani, kipusztítani a népesség nagy részét.
A maradék legyen könnyen kezelhető, alacsony IQ-val, az automatizálás úgyis sok mindent megold. A felsőrendűnek magukat képzelőknek, pedig szolgákra azért szükségük lesz. Vagy tévedek?
Valahogy mindig abból indulunk ki, hogy az ember az evolúció végső állomása, holott könnyen lehet, hogy egy evolúciós zsákutca. A nem túl okos dinoszauruszok 300 millió évig egyeduralkodók voltak, és nem evolúciós okokból haltak ki. Ezzel szemben a csak pár tízezer éve létező homo sapiensről nehezen tudom elképzelni, hogy még tízezer év múlva is létezni fog. A természet egy kísérlete volt csak, de nem vált be, mert pont az intelligenciájából fakadóan az egyes egyedek érdeke fontosabbá vált a faj érdekénél. Lehet, hogy nem az intelligencia az, ami a túléléshez kell. Vagy legalábbis nem a mi fogalmaink szerinti intelligencia.
"Szerencsés esetben nem semmisül meg az egész kőzetdarab, hanem kerül a bolygó felszínére olyan darab, amiben a mikroba túlélte a becsapódást és az utazást"
"Az űrutazások során már előfordult, hogy a visszatérő űrkabinokon életképes baktériumokat találtak."
Mármint olyan kabinban - azon belül, höszigetelt helyen - amely kabinnak olyan irányban, és oly sebességgel kellett belépnie a légkörbe, hogy azt követően ejtőernyőjét jókor bontva épségben landolhasson ....
A magam részéről én nem tartom valószínűnek, hogy ez az objektum egy idegen naprendszerből való űrszonda lenne, de kizárni sem lehet. Továbbá azt sem lehet kizárni, hogy egy ilyen objektumban, annak a belsejében rejtőzhetnek idegen mikrobák, amik között lehet akár életképes is, amennyiben olyan feltételek közé kerül.
Akárhogy is van, azt máris bizonyítja ez az objektum, hogy nem lehet annyira ritkaság az egyik naprendszerből a másikba való objektumok, aszteroidák eljutása, hiszen egy viszonylag szűk időbeli megfigyelési sávban, amiben mi emberek a világűrt kutatjuk, máris megjelent egy ilyen objektum.
Természetesen nem várhatjuk, hogy minden ilyen objektum szondákat vagy mikrobákat rejtsen, de a nagy számok törvénye alapján évmilliók, évmilliárdok alatt már van esélye ennek.
Ha elfogadod, hogy az élet alacsonyabb rendű (baktériumos) formája a Naprendszerünk más bolygóin is kifejlődhetett, s ezek akár kölcsönösen "fertőzték" egymást, akkor mi az elvi akadálya annak, hogy más naprendszerekben keletkező életcsírák is fertőzzék egymást?
Nyilván a nagyobb távolság nehezítő tényező, valamint a kozmikus sugárzások is, de nem leküzdhetetlenek. Vegyük azt az esetet, amikor egy távoli naprendszer egy bolygójába, ahol kifejlődtek baktérium-szerű életcsírák, becsapódik egy másik égitest. Ez nagy mennyiségű kőzetet robbant ki, ami tölcsérszerűen repül ki onnan, ha a becsapódás elég nagy erejű, akkor a törmelék jelentős részének sebessége meg is haladhatja az adott naprendszer szökési sebességét, tehát sok kőzetdarab elhagyja azt a rendszert. Nincs itt szükség pontos becélozásra, hogy egy másik naprendszerbe kerüljön a kőzet, hiszen a Tejútrendszer tele van csillagokkal, így akármerre repül ki a kőzettörmelék, abban az irányban is vannak csillagok. Továbbá ez az esemény nem csupán egy helyen jöhet létre, hanem sok más csillag rendszerében is, ezért sok ilyen kőzettörmelék repülhet különböző irányokban. Amikor ilyen csírákat tartalmazó kőzetdarab egy másik csillag közelébe ér, akkor belezuhanhat az adott csillagba is, de nagyobb az esélye, hogy valamilyen pályára áll körülötte. Mivel egy kívülről jött égitestről van szó, ezért valószínűtlen, hogy a kőzetdarab pályája párhuzamos lesz az ott lévő bolygók pályájával, hanem olyan lesz, ami keresztezi azokat. Ez után már csak idő kérdése, hogy mikor kerül sor valamelyik bolygóval való ütközésre, s ekkor meteoritként csapódik a felszínre. Szerencsés esetben nem semmisül meg az egész kőzetdarab, hanem kerül a bolygó felszínére olyan darab, amiben a mikroba túlélte a becsapódást és az utazást.
Itt szeretném kiemelni az időtartam fontosságát. Azokon a helyeken, ahol a fizikai feltételek kedvezőek az élet kialakulásához és további fejlődéséhez, az evolúciós folyamatok spontán beindulnak, de az életképes, hosszú távon fennmaradni képes szerveződések kialakulásához nem kevés idő szükséges, hiszen a generációk sokasága, egymással való reagálása kell ahhoz, hogy a legalkalmasabb forma kicsiszolódjon. Közben számtalan mellékág kihal, elsorvad, különféle külső és belső csapások érik a rendszert, amit túl kell élnie ahhoz, hogy a fennmaradók közé kerüljön, s továbbvigye a fennmaradásához szükséges információit (géneket). A földi élet történetén látjuk, hogy a természetes szelekció, az evolúció nagyon lassan "dolgozik", hiszen több milliárd év kellett ahhoz, hogy az egyszerű egysejtű (prokarióta) formából eljusson a bonyolultabb (eukarióta) sejtekhez, aztán a többsejtű organizmusokig, majd a bonyolult társadalmi szerveződésig. Ugyanakkor viszont az első élő egysejtűek viszonylag hamar megjelentek a Földön, annak kialakulása, felszínének megszilárdulása után. Ez felveti annak lehetőségét, hogy ezek a mikrobák máshonnan kerültek ide, s a kifejlődésükhöz szükséges évmilliárdok máshol zajlottak le. Véleményem szerint az egyszerű vegyületekből komplex élő sejt kialakulása legalább akkora evolúciós lépés, mint az egysejtűekből többsejtű organizmusok, majd társadalmak kifejlődése, ezért ennek időszükséglete is nagyjából hasonló kell hogy legyen. Ha itt a Földön nem állt rendelkezésre a szükséges idő, akkor máshol (esetleg nem is egy helyen) kellett lezajlani annak a molekuláris evolúciónak, ami létrehozta az első élő sejteket, amik aztán szétterjedtek a kozmoszban.
Ma már konkrét bizonyítékok vannak arra, hogy egyes mikrobák kibírják a világűrbeli utazást, s jól tűrik a kozmikus sugárzást is (vannak olyan egysejtűek, amik az atomreaktor sugárzó reaktorvizében is megélnek). A betokozódott baktériumok kibírnak akár több millió éves világűrbeli utazást is, így eljuthatnak más csillagok bolygóira is. Az űrutazások során már előfordult, hogy a visszatérő űrkabinokon életképes baktériumokat találtak. Még a Hold-utazásokról is tértek vissza baktériumok élve. Mivel az űreszközök fertőtlenítése nem tökéletes, így ezekkel kerülhet földi baktérium más égitestekre. Így már elképzelhető, hogy a Holdra, a Marsra és Titánra is kerültek földi baktériumok, sőt lehet, hogy a Voyagereken is utaznak földi baktériumok, s esetleg – több tízezer év múlva – elérnek más csillagrendszerbe. Persze nem biztos, hogy ha odakerülnek, mindjárt szaporodni is tudnak, de az látható, hogy már a mi példánk is bizonyítja, hogy mikrobák átjuthatnak más égitestekre, így nem zárható ki, hogy akár más csillagok bolygóira is átkerüljenek.
Tudósok kimutatták, hogy a protoplanetáris korong tömve volt szerves anyagokkal, mivel ugyanaz játszódott le bennük, mint a lombikos ősleves kísérletben. így a bolygók és holdak kialakulásakor és még utána is a nagy meteor és üstökös bombázások korában jutott mindenhová bőven.
A baktériumos élet tehát simán kialakulhatott a Vénuszon, Marson, Földön, és a nagy gázbolygók holdjain, ahol a gázbolygó árapályfűtése révén annak holdjain a jégkéreg alatt folyékony vizű óceánok vannak.
Ha azt mondod, hogy a Naprendszer egyéb bolygóiról, holdjairól is jöhetett az élet, simán elképzelhetőnek tartom. Sőt még azt is, hogy egymást "fertőzték" kölcsönösen a rajtuk kialakult élettel.
De más csillagról ideutazni az életnek szerintem nem sok esélye lenne a kozmikus sugárzás és a hatalmas távolságok miatt. Valamilyen becsapódás miatt törmelékeken kifreccsenő életnek több fényéves távolságból nagyságrendekkel kevesebb valószínűsége van véletlenül pontosan becélozni a Naprendszert és egy életre alkalmas bolygót, ráadásul szökési sebességgel, és utazni fényéveket túlélve a kozmikus sugárzást, mint annak a valószínűsége, hogy pl. az ős Marsról érkezett ide egy becsapódás által kirobbantott törmelékkel.
"Természetesen nem tartom ma sem kizártnak, hogy itt a Földön alakult ki az élet, hiszen a nyersanyagok és a fizikai feltételek ehhez kedvezőek voltak."
Őszintén örülök, hogy ismered az élet kialakulásához kedvező feltételeket. Gratulálok!
"A kutatások viszont azt derítették ki, hogy a Földön – kozmikus időmértékkel mérve – viszonylag hamar, néhány százmillió évvel azután jelent meg az alacsonyrendű (baktériumos) élet, hogy a Föld kérge megszilárdult, s a hőmérséklete és egyéb viszonyok is eléggé stabilizálódtak. "
A kutatások szerint megjelent, ám szó nincs arról, hogy itt alakult volna ki ...
Az a baj a pánspermia elméletekkel, hogy a kérdés lényegét nem válaszolják meg. Mert ha máshonnan jött az élet, de akkor ott ahonnan származik hogyan alakult ki?
Régebben én is így vélekedtem, de ma már árnyaltabban látom a kérdést.
Természetesen nem tartom ma sem kizártnak, hogy itt a Földön alakult ki az élet, hiszen a nyersanyagok és a fizikai feltételek ehhez kedvezőek voltak. A különféle szerves molekulák spontán módon komplex életté szerveződéséhez azonban sok idő és némi véletlen (szerencse) is kell.
A kutatások viszont azt derítették ki, hogy a Földön – kozmikus időmértékkel mérve – viszonylag hamar, néhány százmillió évvel azután jelent meg az alacsonyrendű (baktériumos) élet, hogy a Föld kérge megszilárdult, s a hőmérséklete és egyéb viszonyok is eléggé stabilizálódtak. Ez a tény már önmagában azt a sejtést vetíti előre, hogy az élet – legalábbis annak alacsonyrendű formája – nem számít annyira egyedinek, és megismételhetetlen ritkaságnak, akár itt alakult ki, akár máshol, s onnan terjedve jutott ide. A kopernikuszi elv szerint, ami azt mondja, hogy a bolygónk és csillagrendszerünk nincs kitüntetett kozmikus helyzetben, nem tételezhetjük fel, hogy az élet kialakulásához másutt több milliárd év kellett, viszont éppen nálunk elég volt ennek töredéke is, hiszen ez a kitüntetett voltunkat jelentené.
Továbbá az is felmerül, hogy ha ilyen könnyen kialakul az élet, akkor az itt eltelt évmilliárdok alatt miért nem jelent meg spontán módon többször, több helyen is egymástól függetlenül? Az eddigi adatok szerint valamennyi földi élőlény ugyanarra az ősre vezethető vissza. Ha volt is valahol próbálkozás újabb spontán életcsírák kialakulására, azt a már meglévő élet elsöpörte, kiszorította, hiszen a fejlettsége révén a meglévő a véges erőforrásokat hatékonyabban használta fel, mint a még csak éppen a kezdeti próbálkozásait tevő vetélytársa.
A történet aztán a továbbiakban is úgy alakult, hogy nem kedvezett az újabb, spontán élet-kialakulásnak. Amikor elfogyott az addig készen talált kémiai nyersanyag, mikrobák válaszút elé kerültek: vagy visszafogják szaporodásukat, s csak vegetálnak, vagy új erőforrást találnak. A fotoszintézis "felfedezésével" találtak egy szinte kimeríthetetlennek látszó energiaforrást, s az ezt hasznosító cianobaktériumok ("kékalgák") hatalmas mértékben elszaporodtak. A fotoszintézis "mellékteméke" az oxigén, ami ilyen módon elkezdett feldúsulni a légkörben. Az addigi baktériumok anaerob (oxigénmentes) környezetben fejlődtek, sőt számukra kifejezetten mérgező volt az oxigén, ami egy igen reaktív kémiai elem. Itt kel megjegyezni, hogy ettől kezdve még kevesebb esélye volt akár kívülről, akár belülről az újabb életcsírák kialakulásának, mert nemcsak a meglévő élet "falta" ezeket fel, hanem az oxigén is rombolta őket. Az oxigén feldúsulása a légkörben és az óceánokban egyfelől méreg volt a korábbi élőlényeknek, másfelől viszont újabb lehetőséget jelentett a bonyolultabb, több energiát igénylő szervezetek kialakulása felé. Így jelentek meg a többsejtű lények, növények, gombák, állatok. Ez utóbbiak már nem termelték, hanem fogyasztották az oxigént (légzéssel), s ez lehetővé tette a légkör összetételének bizonyos fokú szabályozását. Ez a szabályozás eleinte elég durva volt, később azonban finomodott. A részletekbe most nem belemenve, kialakult a mai bonyolult ökoszisztéma és bioszféra, fajok millióival, s benne egy "értelmesnek" mondott civilizációval, ami már képes kitekinteni a kozmosz tágabb térségeibe, s más hasonló rendszereket keresgélni (találni még nem képes...).
Összességében azt mondhatjuk tehát, hogy az egyszerű (baktériumos) élet igen hamar megjelent a Földön, viszont az értelmes civilizációig több milliárd éves fejlődésre volt szükség. Ugyanakkor a tudományos kutatások azt is igazolják, hogy a baktériumos élet sem annyira egyszerű, hiszen eddig nemcsak spontán kialakulást nem tudtunk megfigyelni, de az összes tudásunkat összeszedve sem voltunk képesek mesterségesen élő sejteket létrehozni, egyszerű vegyületekből kiindulva. Ezekből a tényekből és tapasztalatokból levonható az a következtetés (is), hogy esetleg az élet spontán kialakulásához is több időre volt szükség, akár több milliárd évre is, viszont amikor ez létrejött, már viszonylag gyorsan továbbterjedhetett. Minthogy a Naprendszerünk kialakulása előtt már milliárd évekkel korábban léteztek más naprendszerek, s azokban bolygók, s azon olyan fizikai feltételek, ahol kifejlődhettek életcsírák, ott volt idejük csiszolódniuk, s olyan formát kialakítaniuk, amik képesek voltak a csillagközi utazásokat is kibírni betokozódott állapotban. Ezek a csírák más rendszerekbe eljutva, kedvező fizikai viszonyok között életműködéseiket beindítva elkezdtek szaporodni, s a helyi körülményekhez igazodva elindítani egy evolúciós folyamatot, amely már bolygónként más és más volt.
A fentiek alapján tehát én ma már úgy gondolom, hogy szólnak nyomós érvek amellett is, hogy a földi élet beindítása külső segítséggel történt, nem azért, mert itt nem alakulhatott volna ki, hanem azért, mert a máshol már korábban kialakult baktériumos élet idekerülésének, s megtelepedésének nagyobb valószínűsége volt, mint rövid idő alatt itt kialakulni. Persze ezt jelenleg nem könnyű bizonyítani, azonban nem lehetetlen, hogy találjunk olyan aszteroidát, meteoritot, ami nem a mi naprendszerünkből származik, s benne olyan életcsírákat, amikben a mi baktériumainkhoz hasonló metabolizmus (DNS-fehérje rendszer) található.
Így hát az élet kialakulása valószínűségéről gagyarászni szerintem parasztvakítás.
Úgy látom, nem vagy tisztában, mire szokták a "parasztvakítás" kifejezést használni. Az én értelmezésemben akkor szokták, mikor valaki olyan kifejezéseket, szövegeket, pl. bonyolult matematikai levezetéseket közöl olyanoknak, akikről nagy valószínűséggel sejthető, hogy nem értenek belőle semmit, de a közlő ezt kihasználva úgy igyekszik magát beállítani, hogy ő most milyen okos, milyen nagyon tudományos. Erre az esetre nagyon találó a "parasztvakítás" kifejezés.
A te megjegyzésed viszont nem illik ide, hiszen az élet kialakulásának valószínűségéről miért ne lehetne beszélni? Erről még egy értelmes földművessel is lehet társalogni, mert neki is lehet erről véleménye, s képes is megérteni a témát.
"A szerves vegyületek egy része érkezhetett máshonnan is, de mivel arra nincs bizonyíték, hogy élet máshol létezik, így legvalószínűbb, hogy a földi élet itt is alakult ki. "
Az élet kialakulása valószínűsége ismeretlen.
Így hát az élet kialakulása valószínűségéről gagyarászni szerintem parasztvakítás.
