Az Ószövetségből azt ismerjük meg, hogy mitől leszünk tisztátalanok, az Újból meg azt, hogy miképpen lehetünk tiszták.
Az Ószövetség legfeljebb elkülönítette a tisztátalant, de nem tudott vele mit kezdeni.
A gyógyulást (megváltást) nem hozta el a tisztátalan számára.
Most ez azon ritka pillanatok egyike, amikor egyet ertek veled. :) Szerintem egy orvosnak nem is feladata az apolas, gondozas (erre vannak az apolok, csalad, baratok, stb.). Valamint, az orvosnak nem feladata, hogy tudja, hogy melyik taplalkozas az udvozito, es hogy tudja a biokemia minden csinjat-binjat, es hogy mi okozza a reumatol kezdve a cukorbetegsegen at az osszes betegseget. (Mert ugye ez a vad, hogy az orvos csak a tuneteket gyogyitja, de nem a kivalto okokat.)
Persze, egy emberseges, torodo orvos kivanatos. De azert szerintem egy beteg sem varja el, hogy 1 orat, vagy orakat eltolt az orvos egy-egy beteggel.
Es hat, igen, az alternativ gyogyaszatban dicsoithetjuk a betegre szant idot, gondoskodast - no de ezert altalaban fizet is a beteg.
OFF
(Remelem, hogy ebben semmi olyan nem volt, ami kivanni valot hagy maga utan, akar tartalmilag, akar nyelvtanilag. Minden nezet kulonbsegunk ellenere, elismerem, hogy kivalo iro es nyelvesz vagy. Es ezt most oszinten irom. :) )
(ez már elég régi ismeret - de hiába tanulta meg ezt (és sok mást) az orvostudomány, ha egyszerűen nincs idő/lehetőség az ilyen törődésre... sokkal rosszabb az orvos:beteg arány, mint az alternatívban, és ennek megváltoztatása több generáción áthúzódó feladat, nem csupán elhatározás kérdése)
Mit tanulhat az orvostudomány az alternatív illetve szeretet elvü gyógyászattól?
Teszi fel a címben szereplő kérdést Nathanael Johnson újságíró, aki a közelmúlt kísérleteire hivatkozva a választ is tudni véli. Az újságíró-szakíró Nathanael Johnson cikkét a szokásos felütéssel kezdi: vajon minek köszönheti elképesztő népszerűségét nagyon sok tudományosan alá nem támasztott, gyógyítónak nevezett módszer?
A nyilvánvalónak tűnő választ – a placebo hatásnak – a szerző nem fogadja el egyedülinek, sok esetben ugyanis az érzékelt gyógyulás e hatáson felüli. Szerinte még valami hozzájárul az alternatív gyógyászat sikeréhez, s állítását egy közelmúltbeli kísérlet felidézésével próbálja igazolni.
Ted Kaptchuk harvardi kutató azt vizsgálta, hogyan javul az asztmások állapota különböző kezelésektől. Kutatása hatóanyag-tartalmú inhalálót használó alanyai ugyan jobban érezték magukat, ám nem sokkal jobban, mint azok, akik placebót tartalmazó inhalálót használtak vagy hamis akupunktúrás kezelést kaptak. Utóbbi során a tűket nemcsak hogy nem a valódi akupunktúrás pontok felett alkalmazták, de nem is szúrták bele a bőrbe, csak foglalatukba visszacsúszó változatot használtak.
Johnson cikke szerint a vizsgálatot bélbetegeken is elvégezték, és a legmeglepőbb eredmény az volt, hogy a kamu akupunktúrás kezelés csak akkor volt hatásos, ha az orvosok érdeklődést és törődést mutattak a páciensek iránt. Tehát nem az akupunktúra működött, hiszen e “hatást” a kutatók a kamutűkkel és a véletlenszerű szurkálásokkal kizárták, hanem a gondoskodó magatartás.
Az eredményeit értelmező Kaptchuk szerint az orvostudománynak nemcsak gyógyszerrel kell ellátni a pácienseket, hanem t ö r ő d n i is kell velük. Szerinte minden olyan betegségnél, amelynek nincs egyértelmű kimenetele – például a krónikus fájdalomnál vagy a depressziónál -, odafigyeléssel, törődéssel megváltoztatható a szubjektív eredmény, vagyis az, amit az emberek tapasztalnak a betegségükkel kapcsolatban.
Persze Johnson szerint az ápolás nem helyettesíti a tudományt, a törődés nem mulasztja el a tumort, nem forrasztja össze a törött csontokat. De a tudománynak szerinte mindképpen át kellene vennie ezeket a fontos elemeket az alternatív gyógyászattól, mert mostani állapotában az orvosi törődés mindössze kezelést jelent.
Johnson úgy véli: akár bevalljuk, akár nem, bizonyos esetekben mindannyian vágyunk arra, hogy törődjenek velünk. Amerikai adatok szerint évente 210 milliárd dollárt pazarolnak el túlkezelésre, miközben lehet, hogy egy kis törődés is elég lenne. Szerinte az egészségügyi rendszer helyretételéhez ezt a problémát is meg kell oldani, és azt is biztosítani kell az emberek számára, hogy az effajta törődést ne csak a tudományon kívüli gyógymódokban kaphassák meg.
"Az egész koncepció, amit képviselsz tök idegen a Bibliától, már ne haragudj. Jézus eljövetelével sem szűnt meg Isten csodát tenni, lásd egy csomó gyógyítást, amit pl. az apostolok cselekdetei leírnak,"
Még annyi, hogy ki gyógyított itt?
Nem az Isten, hanem az apostolok.
Ne a csodára koncentrálj (mert félre viszi az értelmet), hanem a cselekedetre.
Az apostolok nem várták a csodát, hanem megcselekedték.
Mai szóhasználattal élve, ez nem csoda, hanem elvárás Isten részéről.
Sajnos azt látom, hogy a keresztény emberek nagy része, és az egyházak is, csodákat várnak, olyanokat, mint a gyerekmesékben.
Ráadásul olyan értelmetlen csodákat, mint egy szobor könnyezése, meg hasonló butaságok.
Aztán látom, hogy egy ateista ember lehajol az elesetthez és felsegíti.
Megcselekszi azt a csodát, amit a keresztény csodaváró fel sem ismer, csak vár rá, mint egy terméketlen fügefa.
Az egész koncepció, amit képviselsz tök idegen a Bibliától, már ne haragudj. Jézus eljövetelével sem szűnt meg Isten csodát tenni, lásd egy csomó gyógyítást, amit pl. az apostolok cselekdetei leírnak, mind Jézus feltámadása után történtek. Semmi változás nincs, pl. Pétert bebörtönzik, és a Jeruzsálemi gyülekezet imádkoznak, és Isten megaszabadítja, a leírt módon, hogy angyalát küldi, stb. Vagy Pálnál amikor őket bebörtönzik Filippiben, a gyógyításokról, és a halottakból való feltámadásokról már nem is beszélve. Semmi változást nem látok, ha a Bibliából indulok ki Jézus után, mint előtte Isten csodatévő hatalmára vonatkoztatva.
Nem ember okozza amúgy a csodát, hanem Isten hatalma, és Isten nem változik, keze sem rövidült meg, hogy ne segíthetne, de nem ember az Isten, hogy próbára tehető lenne. Azért van a mi Atyánban is, hogy tiéd a hatalom (görögben ez a csodatévő hatalom megjelölése), és ez sem változott, ha igaz, amit Jézus mond, hogy az ég és a föld elmúlnak de az ő beszédei nem.
Amit meg korábban mondtam, nem kibúvó volt. Sátán is kísértette Jézust, hogy tegyen csodát, változtassa a követ kenyérré, és Isten szavával válaszolt (hogy ne kísértsd Istent), így őt is vádolhatnád azzal, hogy miért nem tette meg a csodát, miért nem engedett annak, hogy most bebizonyíthatja az igazát. Hmm? Nem mindegy, hogy ki és milyen szándékkal, és hogyan.. Gedeon esete azért más, mert ott magával az Úr angyalával találkozott, tehát végeredményben már egy csodának a része volt (Isten bírónak választotta, ahogy Mózest is, akinél szintén volt csoda, lásd a botokat ledobta és kígyóvá vált, amivel Isten erősítette Mózest, hogy küldöttje legyen), és csak meg akart győződni arról, hogy tényleg Isten segít-e a népén, nem ő találta ki máról holnapra, hogy Isten tegyél már csodát, és ha nem, akkor ... ez meg az. Hanem Isten már eleve kiválasztotta, és ezzel csak megerősítette. Ez azért nagy kölönbség, és nem lehet bármire felhasználni, lásd a másik esetet, ami meg Isten kísértése.
"én hiába is pattognék, hogy cselekedjen már csodát, hogy engem bizonyítson, mivel az én Istenem ennél hatalmasabb, dicsőségét másnak nem adja, nem fog az én, vagy bárki pattogására, kényszerítésére, kisértgetésére cselekedni"
Ügyesen kioldalazol a próba alól, pedig itt a lényegről van szó.
Isten bizonyítja annak az igazságát, akié nem hamis igazság.
Ez nem Isten kísértése, vagy kényszerítése, hanem nekünk bizonyíték Isten felől.
Ha ezt nem adja meg az Isten, akkor olyan dologban hiszek, ami nem igaz, ami nem valósul meg.
Lásd a Bírák könyvében Gedeon esetét, aki nem volt rest kétszer is bizonyítékot kérni Istentől, hogy tényleg Ő szól hozzá.(6,17-22 és a 6,36-40)
Sajnos a mai egyházi értelmezés csendben elsiklik a bizonyíték kérésétől, mert már eleve tudja, hogy nem fog adni az Isten.
És miért nem?
Mert olyan dologban hisznek, ami ellentétes Isten tanításával, bálványimádás.
Az okos hívő bizonyítékot kérne Istentől, hogy az egyházát tényleg kijelölte-e az Isten, az Ő nevének a képviseletére.
De sajnos okos hívő nagyon kevés van, viszont rengeteg az agymosott, aki vakon követi az egyház szolgálatát.
Nem Isten szolgálatát, hanem az egyházét, amely a hívek adományaiból (és az állammal való összefonódás révén közpénzből is) tartja fent magát.
Itt már Isten neve csak egy jól hangzó ürügy, hogy ki lehessen csalni a pénzt az emberektől a saját zsebükbe.
"Miből gondolod, hogy engem nem keresett meg a Vigasztaló?"
Abból gondolom, hogy éppen egy ószövetségi ünnepen jött el a Vigasztaló, te még éppen az ószövetséget is támadtad itt korábban. Ebből gondolom, hogy a te vigasztalód, talán nem ugyanaz a Vigasztaló, mint ami Savoutkor (a hetek ünnepén, Mózes könyvében megtalálod, hogy hol parancsolta JHVH az Tórűbam) eljött, hanem egy másik. Az egyik a másikkal nem lehet kompatibilis.
Én nem akartam semmiféle jelet, próbát magamra nézve, mert szerintem nem is kell próbálni ilyesmivel, kisérteni az Istent, vagy felhatalmazás nélkül cselekedni. Ilyen varázslást talán bizonyos karizmatikus felekezetekben látsz, én viszont egészen másképpen gondolkodok erről. Isten cselekszik csodákat, de nem akárki által, és nem akármikor, hanem az Ő akarata és terve szerint felhatalmaz akit akar, vagy ez sem kell hozzá, Ő szuverén, így én hiába is pattognék, hogy cselekedjen már csodát, hogy engem bizonyítson, mivel az én Istenem ennél hatalmasabb, dicsőségét másnak nem adja, nem fog az én, vagy bárki pattogására, kényszerítésére, kisértgetésére cselekedni (akkor már nem Isten lenne), de ettől még csodatévő Isten, és bármikor, akár ma is tehet csodát, és ezek nem lelkizések, szép humanista gondolatok, hanem akár konkrét dolgok is lehetnek (pl. hogy valakinek agydaganata volt, és az orvosok is csodálkoznak, hogy hogy tűnt el egyik napról a másikra), mivel Isten hatalmas, felette áll a természeti és biológiai törvényeknek, mivel ő alkotta azokat.
"Erre mondta Jahusua, hogy a Vigasztaló, ami elvezet minden igazságra, és ami megítéli a világot, hogy nem hisznek benne. Úgy látom szerinted nem vezette el őket semmire, mert az igazság nálad van, és ők tévedtek. Itt a Bibi, hogy te magadat többre tartod."
Miből gondolod, hogy engem nem keresett meg a Vigasztaló?
De Te is tudod, hogy aki Isten igéit szólja, az megvalósul, aki meg hamisan szól, az nem valósul meg.
Én Isten igéinek értelmét ekképpen szóltam, Te meg máshogyan.
Mondtam tegyünk egy próbát, hogy Isten döntse el, kinek van igaza,
Akinek igaza van, az meg fog valósulni.
Te azért okos emberhez illően eleve tudtad, hogy amit Te gondolsz nem fog megvalósulni soha, ezért elálltál a próbától.
Helyesen tetted, ezzel elismerted, hogy bár szeretnéd hinni, amit mondtak neked (ki lehetett az?), de mégis nekem lesz igazam.
Na de, hogy is van ez?
Ha Te szólod az igazságot, akkor Isten miért nem áll melléd?
Mért nem mutatja meg egy csodával a saját igazságát?
Én nem várok semmilyen csodát, vagy jelet, mert ezek már ott voltak benne a Bibliában.
Megértettem, hogy a csodák és a jelek csak a hitetlen ember számára fontosak.
De azért mégsem teljesen.
Isten várja tőlünk a csodát és a jelet, hogy tegyük már meg végre azt.
Hogy ne váljon Isten teljesen hitetlenné a magát hívőnek tartó emberben.
Úgy látom te is azokhoz tartozol, akik jobban tudják 2000 év távlatából, mint Jahusua közvetlen tanítványai, küldöttei, akik még a szájából vették a tanítást, utasításokat, hogy mit hogyan kell csinálniuk. stb.
Ráadásul a pünkösdkor kitöltett a Szent Szellem, amit Jahusua írért meg feltámadása után, hogy várjanak meg. (fájó, de egy ószövetségi ünnepről van szó, a Savoutról) Erre mondta Jahusua, hogy a Vigasztaló, ami elvezet minden igazságra, és ami megítéli a világot, hogy nem hisznek benne. Úgy látom szerinted nem vezette el őket semmire, mert az igazság nálad van, és ők tévedtek. Itt a Bibi, hogy te magadat többre tartod. De szerintem te azt sem tudod, miről szól ez az egész, csak filozofálsz a témáról, szép, humanista gondolataid vannak a képzelt Jézusodról, akit magadnak találtál ki. Sokat láttam már ilyet.
Ha te is szellemi ember lennél, nem állítsanál ekkora butaságokat, és egyből értenéd, hogy miről beszélek, így viszont parttalan lesz a beszélgetés, mert másik rendszerben gondolkodunk.
Egy történelmi eseménye, egy esemény leírást ugyan lehet szimbólikusan értelmezni, de az nem befolyásolja, hogy annak van egy realitása.
Az evangéliumokra, az első században még úgy tekintettek, mint az apostolok emlékeztető irataira, ami emlékezés volt (sokáig csak szóban maradt fenn, mert a szemtanúk hitelesebbek voltak, mint a papír), mit tett Jahusua, feltámadásáig. Ő egy történelmi személy, tetteit feljegyezték. (még a zsidók is) A szimbólikus értelmezést max csak rá lehet húzni, másodlagosan arra, ami megtörtént.
" Amúgy Jézus tanítványai is vízbe merítettek, és utána pünkösdkor is vízbe merítkeztek azok, akik Jahusua hitére tértek, az ő nevében. Ilyen csak lelki keresztelkedésről, amit te mondasz mit sem tudnak, nem szólnak."
Hibát követtek el, nem értették meg Jézust.
Visszatértek a mózesi testi értelmezéshez.
Aki a Szellembe merítkezik, annak nincsen szüksége a vízre.
Mert tiszta és megértette a tanítást.
Nem csodát vár, hanem teszi azt.
Csak ez a csoda nem olyan ahogy az egyházak elképzelik.
"No, egy pár dolog. Itt egyértelműen testi gyógyulásról van szó, az ember 38 éve beteg volt, abban reménykedett, hogy majd Betesda víz gyógyító erejétől meggyógyul, régészek megtalálták ennek a tónak a helyét, ilyen tényleg volt. Igen gyötrő lehet, ha valaki 38 éve beteg és még mindig nem gyógyul, egészen össze tudja roppantani az embert (lelkileg, érzelmileg is), nem lehet valami frankó, még ha valakinek a lába törik az se túl kellemes (itt nem tudjuk pontosan mi volt)"
Akkor szakadjál el az irodalomtól és koncentráljál az élő valóságra.
A Bethesda víz Jézus nélkül is gyógyított a leírás szerint.
Csak a szerencsétlen béna nem tudott idejében a vízhez jutni, mert más ment be előtte.
Tehát a jelenben a Bethesda vize most is megtalálható, de nem gyógyul meg ott senki.
Akár idejében megy a vízbe, akár később.
Ebből logikusan lehet tudni, hogy a történet kitalált, és nem is a gyógyulás volt itt a lényeg, hanem az egésznek a szimbolikája.
Ezt a szimbolikát tudod használni a jelenben is, a vizet nem.
"Az Ószövetség a testtel foglalkozott, nem a mennyben látták Isten országát, hanem itt a földön."
Nem lélekben kell megkeresztelkednünk, hanem a vízben.
Akkor János keresztsége továbbra is érvényben van, mert Jézus keresztsége (a lélekbe bemerítkezés), ezt nem váltotta fel."
Had mondja kicsit ellent. Az ószövetség első lapján olvasható, hogy Isten belelehelte a leheletét (szellemét) a porba (testbe) és így lett élő lélekké az ember. Tehát már a Biblia pár fejezete ellentmond annak ami mondasz, hogy csak a testtel foglalkozna, hanem ahogy mondtam, az ember esetében elválaszthatatlan egységnek veszi a testet a szellemmel (amíg meg nem hal), ami így együtt a Nefes, azaz amit léleknek fordítanak. A lélek az egész embert jelöli. Nagyon fontos megérteni, hogy egészen más a görög gondolkodás, ami kettőt lát, testet és lelket. A Bibliában a szellem van fölül, az az, ami életet, ami életet ad, megeleveníti a port, ami így feltöltődve a szellemmel válik élő lénnyé, lélekké. (ha ez elmegy, akkor az halál, újra porrá lesz a test) A lélek túlképpen az egész ember, nem annak egy alkotórésze. Ez egészen más gondolkodás. Tehát mivel ilyen egység van, a testiek mindig a felsőt, a szellemit fejezik ki, így pl. a megkeresztelkedés is vízben történik, ami kifejezi azt, ami Szellemben megy végbe, ezért mondja azt, hogy szükség néktek víztől és Szellemtől születni. Nem csak Szellemtől, hanem víztől is. (Nikodémussal való beszélgetésben) A víz, mint testi cselkedet elpecsételi azt, ami Szellem szerint térténik. Itt is látszik, hogy ebben a gondolkodásban a testi cselekedet párban jár a Szellemivel (és nem lelkivel). Amúgy Jézus tanítványai is vízbe merítettek, és utána pünkösdkor is vízbe merítkeztek azok, akik Jahusua hitére tértek, az ő nevében. Ilyen csak lelki keresztelkedésről, amit te mondasz mit sem tudnak, nem szólnak.
"Az a vak ember, aki azért fordul Jézus felé, hogy az majd visszaadja a testének szeme világát, örökre vak fog maradni."
Ján. 5:5. Vala pedig ott egy ember, a ki harmincnyolcz esztendőt töltött betegségében.6. Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?7. Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem. 8. Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!9. És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala. 10. Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod! 11. Felele nékik: A ki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj. 12. Megkérdék azért őt: Ki az az ember, a ki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj? 13. A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen. 14. Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!
No, egy pár dolog. Itt egyértelműen testi gyógyulásról van szó, az ember 38 éve beteg volt, abban reménykedett, hogy majd Betesda víz gyógyító erejétől meggyógyul, régészek megtalálták ennek a tónak a helyét, ilyen tényleg volt. Igen gyötrő lehet, ha valaki 38 éve beteg és még mindig nem gyógyul, egészen össze tudja roppantani az embert (lelkileg, érzelmileg is), nem lehet valami frankó, még ha valakinek a lába törik az se túl kellemes (itt nem tudjuk pontosan mi volt)
Nézzük tovább.
Jahusua megkérdezte tőle, hogy akar-e meggyógyulni. Természetesen, ki ne akarna? Meg is gyógyította egyetlen szóval. Később az embert látják a templomban, hogy egészséges, de a kérdésre kiderül, azt sem tudta, hogy ki volt, aki meggyógyította, amíg nem találkozik vele újra. Nos, a lényeg itt jön. Nagyon egyszerű tanács: Többé ne vétkezzél, hogy nehogy még rosszabb legyen. Tehát a testi gyógyulás valóban kevés, habár hatalmas megkönynebbülés és öröm lehetett az embernek, meg tudom érteni, de nem helyettesíti a megtérést. A megtérés abból a felismerésből származik, hogy Isten élő Isten, és cselekszik, és hogy a bűn böntetése betegség (is lehet), tehát van következménye. Ebből az is kiderül, hogy az ember a saját vétke miatt kerülhetett ebbe az állapotba, és ami fontosabb, ha folytatja, még rosszabb lesz, akár újra beteg lehet. A testi gyógyítás ez esetben csak eszköz volt, nem a cél. A cél valóban a megtérés, a bűntől való elfordulás. A betegség se egy túl jó, és Isten addig hagyja, ameddig annak értelme van. Úgy látszik, ennek az embernek 38 év kellett, és utána jött el az idő, hogy Isten cselekedjen az életében, hogy felismerje az Isten küldöttjét, hogy hitre jusson, és éljen. Most már nem csak testileg épként, hanem úgy is mint aki Istenhez fordult, aki már nem a vétek útját járja. Ebből is látszik, a két gyógyulás kéz a kézben jár. Hiszen ha újra vétkezik, még rosszabb lesz neki.
Amíg testben vagyunk, a test is számít. Csak a görög/pogány gondolkodás választja külön a kettőt és mondja a testit, anyagit rossznak, szemben a lelkivel.
A héber gondolkodásban a kettő összefügg, a szellemit követi a testi, és Jahosua ebbe a gondolkodásba tanított, nem ez ellen, nem elvetette Törvény és prófétákat, hanem teljessé tette.
A test önmagában nem gonosz, mert a vétek a szellemből hat a testi felé. Először jön az indulat, vágy, stb. utána a bűn a test által, és annak következménye a betegség és halál. A kettő párban van.
"Ha Jézus tényleg a testet gyógyította volna meg, " ...
Ez nem vita kérdése, mert ez van odaírva, vagy kölönben miről beszélünk? (ha nem az evangélium leírásait vesszük alapnak)
"De erről szó sem volt."
Krisztus érvelt a halottak feltámadása mellett az ítéletkor a szadduczeusok pártja ellen, és többször is felhozta ezt tanításában. (sőt, ő maga is testben támadt fel, tantványai meg is érintették, megmutatva, hogy nem csak szellem) Pl. a niniveike együtt fognak feltámadni azzal a nemzetékkel, akit őt elvetették, és jobb pozícióban lesznek. stb.
"Jézus nem a bűn eredményét szüntette meg, hanem a büntetés alól mentett fel."
Ennek része lesz az utolsó ítéletkori testi feltámadás, ami szintén testben lesz, ahogy őt is meg is érintették a feltámadása után tanítványai. Jahusua magáról mondja, hogy ő a feltámadás és élet, és aki meghal is élni fog.
"A parázna nő esetében is, nem az előbb elkövetett paráznaságokat szüntette meg, hanem az ezért kiszabott büntetés alól mentett fel." -- A héber jog szerint neki nem volt szabad ott ítélkezni, az egész hercehurca jogtalan volt. Így nem mentett vel senkit. Jézus sem tanú nem volt, sem bíró abban a helyzetben, ráadásul hiányzott a vétkes másik fél, akivel az asszony paráználkodott. (Nem beszéve arról, hogy bizonyos fennmaradt papiruszok szerint, igazolhatóan ez a szakasz egy későbbi betoldás, amolyan logion, amit beszúrtak a János ev.-ba)
"Nem a tanítás gyógyította meg a lelküket, hanem a testi bajukból gyógyultak ki."
Ha ez így van, akkor Jézus tanítása nem ér semmit.
Továbbra is csak az Ószövetség, ami egyedül számít.
Az Ószövetség a testtel foglalkozott, nem a mennyben látták Isten országát, hanem itt a földön.
Nem lélekben kell megkeresztelkednünk, hanem a vízben.
Akkor János keresztsége továbbra is érvényben van, mert Jézus keresztsége (a lélekbe bemerítkezés), ezt nem váltotta fel.
Na de akkor miért mondta Jézus, hogy a test nem használ semmit, ha mindenkinek csak a teste egészsége számít?
Nem fordítva kellett volna mondania, hogy a lélek nem használ semmit, a test az ami megeleveníti a lelket?
Mi az, amit ténylegesen tud használni az ember Jézus tanításából?
A lelkünk feltámasztását.
A testi bajából Jézus tanításával nem fogsz meggyógyítani egyetlen embert sem.
Az a vak ember, aki azért fordul Jézus felé, hogy az majd visszaadja a testének szeme világát, örökre vak fog maradni.
Méghozzá kétszeresen is.
Nemcsak a teste marad vak, hanem a lelke is.
Hogy jobban érthető legyek:
Ha Jézus tényleg a testet gyógyította volna meg, akkor az a bűnös ember, aki mondjuk megölt egy másik embert, úgy lett volna megint bűntelen, ha az áldozata feltámad.
Ekkor helyreállt volna az eredeti bűntelen állapot, ahogy a vak is visszakapta volna a testének szeme világát.
De erről szó sem volt.
Jézus nem a bűn eredményét szüntette meg, hanem a büntetés alól mentett fel.
A parázna nő esetében is, nem az előbb elkövetett paráznaságokat szüntette meg, hanem az ezért kiszabott büntetés alól mentett fel.
Én nem fogok ilyen vállalkozásba, mert nem vagyok erre küldve. :)
Az evangéliumokban konkrét azonnali testi gyógyulásokról olvashatunk, minthogy valaki sok éve vérfolyásban szenvedett (mindenét az orvosokra költötte), vagy meg volt szárazdva a keze, vagy vak volt, gutaütött volt stb. és meggyógyult a testi bajából. Ezek az emberek testi gyógyulásuk után dicsőítették Izrael Istenét. Nem a tanítás gyógyította meg a lelküket, hanem a testi bajukból gyógyultak ki. Emellett volt Jahosuának tanítása is, tanította is a népet az Isten eljövendő királyságának dolgiról.
Valóban Isten dönti el azt, hogy kit gyógyít és kit támaszt fel, viszont az Ő küldöttjét is felhatalmazhatja, hogy általa történjen, amivel a küldöttet igazolja. Isten munkatársává teszi azt, akit ő választ, küld, ilyenek voltak a próféták is; és ebben Krisztus sem különbözik tőlül. (Pl. Ján. 5:12-17: Megkérdék azért őt: Ki az az ember, a ki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj? 13. A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen. 14. Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod! 15. Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, a ki őt meggyógyította. 16. És e miatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton. 17. Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.)
Ilyenre számtalan példa van az írásban, és az említett ószövetségi próféciákban is így volt megjövendőlve előre a Messiásról (a korábbi íráshelyeket ha elolvasod, ott megtalálható).
A lényeg amúgy sem nem a tanítás, sem nem a gyógyítása, mindezek csak igazolták Isten Fiát.
Hanem hogy életét adta értünk az Atya szeretetéből, ami vétkeinkért a kereszten, hogy megfeszíteték, és hogy aki feltekint rá, hisz benne az megmenekült Isten jogos ítéletéből.
Az ő élete, vére által van menetelünk, és bocsánatunk Istennél, megbékélhetünk Istennel. Az ő igazságossága van betudva Istennél, az Atyánál, mint tökéletes és egyszeri áldozat a bűneinkért.
Aki hisz ebben, és bemertítkezik, követi az ő útját, tehát életmódban is vált, megtért, igazodik az Isteni törvényhez, azzal az Isten Szelleme is dolgozni fog, és folyamatosan változtatja az karakterét, jellemét, igazítva Isten fiához, az ő képére. Az az Isten gyermeke, fia lesz, Istentől születve. Aki hisz az ő nevében, Jahusuéban, az hatalmat kap arra hogy Isten fia legyen (Jn 1,12) és aszerint a tanítás és életmód szerint fog élni, amit apostolainak ő hátrahagyott. Mindez Isten elhívása alapján van, akiket erre hív.
"Nem az érintés, sem a humanista filozófia nem gyógyít meg egy 38 éve beteget, sem nem támaszt fel egy három napja rothadó hullát, hanem az Isten ereje, hatalma, amelyiket a Messiás Istentől megkapott, hogy feladatát végezze. De nyugodtan kipróbálhatod, menj be egy kórházba, érintsd meg a betegeket, mondjuk amputált lábút"
Oké, én benne vagyok a próbában.
Mikor megyünk?
De mielőtt tényleg rászánod magadat:
Én megfogom az amputált lábú kezét, beszélgetek vele, és ha akarja, megint elmegyek hozzá.
Ezzel a lelkét fogom feltámasztani, mert Jézus tanítása erről szól.
Te meg rá szólsz, hogy járj!
Aztán együtt figyeljük, hogy mi fog történni.
(Ha az Isten ereje támaszt fel bárkit, akkor mi szükség van az emberre, vagy Jézus tanítására?
Semmi szükség rá.
Isten majd eldönti, hogy kit támaszt fel és kit nem.
Isten ereje az ember cselekedetei által mutatkozik meg.)
"Ez így van, de valójában nem is az illetés, vagy érintés gyógyított, hanem amit ezzel kifejezett Jézus.
Hogy nem undorodott a betegtől, hanem együtt érzett vele. embernek tekintette a beteget, nem halottnak. Ezt fejezte ki az érintés, és ez gyógyította meg a lelket."
Szerintem az evangélumok olvasgatásából kiderül, hogy mi alapján gyógyított, mert ott le van írva feketén-fehéren, hogy Krisztus magára vonatkoztatta a messiási ígéretetekt, hogy Istentől lesz elküldve, mint Izrael reménysége, amint az ószövetségben meg volt írva: Isten Szelleme által fel lesz kenve, és ezért is gyógyíthat. (Luk. 4:16-21) stb. És ugyanezt a hatalmat adta küldöttnek is. (Mát. 10:8; Márk. 3:14:15) Nem az érintés, sem a humanista filozófia nem gyógyít meg egy 38 éve beteget, sem nem támaszt fel egy három napja rothadó hullát, hanem az Isten ereje, hatalma, amelyiket a Messiás Istentől megkapott, hogy feladatát végezze. De nyugodtan kipróbálhatod, menj be egy kórházba, érintsd meg a betegeket, mondjuk amputált lábút, hogy vissza kapja-e a másik lábát, vagy sem.
"Ha viszont így van, akkor semmi értelme az előbbi felosztásnak."
Azért van értelme ennek a felosztásnak, mert az ősi istenképek (Atya- és Anyaisten) mindkét nembeli tulajdonságnak állítottak viselkedésmintát, s a társadalmi berendezkedés is ennek megfelelő volt: Legalább közelítőleg egyenrangúság uralkodott, s mindkét princípium tulajdonságai érvényesültek. Ellentétben a Jézus korában érvényben lévő egy-(pontosabban fél-)istenhittel, ahol az Ószövre jellemző szélsőségesen egyoldalú férfi-dominancia jellemző, és persze ennek egyenes következményeként a kegyetlenség, a bosszú, az erőszak, a megfélemlítés, a hatalomelvűség, stb. Jézus ennek az áldatlan állapotnak a végére tett pontot az Anyaisten (Szentlélek) méltó rangjának visszaállításával, ami az Ő női jellemzőket is felvonultató viselkedésében is megnyilvánult. (megbocsájtás, szeretet, együttérzés, elfogadás, stb...)
- „…az élet és szeretet női princípium, a halál és a szigor pedig férfi."
- "Mi ez a marhaság?"
Egyrészt ne tőlem kérdezd, mert megjelöltem a forrást, még a fejezetet is, hogy könnyebben megtalálja, aki keresi...
Másrészt az ősi szimbólumrendszer szerint a tulajdonságoknak ez a lényegi felosztása. Hozzá lehet még tenni, hogy a férfi istenek mindig az anyagi világgal, a teremtéssel, a Földdel, a női istenek pedig a bölcsességgel, lélekkel, a renddel, törvényekkel, az éggel kapcsolatosak.
Bővebben a férfi princípiumhoz köthetők az alábbi tulajdonságok: cselekvés, kiáradás, testiség, fizikai világ, alkotó erő, teremtés, fantázia, logikus gondolkodás, fizikai nyers erő, akaratosság, harciasság, versengés, hatalom- és nyereségvágy, bőség, gazdagság, dicsőség, elszántság, céltudatosság, káosz, pusztítás, halál, szigor, erőszak, düh, bosszú, ő az építőmester, stb.
A női princípiumhoz pedig a rend, igazság, (törvény) lelki-szellemi lét/világ, élet, élet-adó, anyaság, ő a „megmondó”. Intuitív-érzelmi alapú gondolkodás, passzivitás, bölcsesség, szeretet-tisztelet, megértés, elfogadás, elismerés, befogadás, beleérző képesség, együttérzés, megbocsájtás, elengedés, önzetlenség, alázat, megalkuvás, ház úrnője, ő az építtető. Stb.
"Akkor mi van az iszlám női gyilkosaival?"
Semmi különös... Ezek a tulajdonságok mind a férfiakban, mind a nőkben megtalálhatók, természetesen a nőkre jellemzők a hölgyek esetében némi túlsúllyal, s a férfiknál is hasonlóképp.
"Jézus sem nő volt, hanem férfi."
Igaz, de attól még érvényesülhettek benne női tulajdonságok. Annál is inkább, mert éppen ez volt a célja, a túlzott férfias társadalmat és az ideológiát szolgáltató egyoldalú férfiisten-kultuszt a korábbi, egyensúlyt képviselő férfi-női istennel kívánta kiváltani. Atya és a Szentlélek formában, ahol a Szentlélek az Anyaisten. Persze ezt a páli zsidó-kereszténység még véletlenül sem ismeri el...
"Miért élik emberek nyüszítve, kényszerűen össze kucorodva, megbocsájtásért esdekelve életüket?"
Mert gyermekkoruk óta - évszázadokon keresztül Jézus határozott tanítása ellenére - a bűntudatot nevelték beléjük.
"Miért nincs tartása az embernek?"
- Mert a páli-kereszténység térnyerésétől (kanonizálás) kezdve üldözték az önálló gondolkodást, az önálló véleményalkotást,
- mert a világi- és vallási hatalom feltétel nélküli elfogadására, kiszolgálására, a feljebbvalótól való függésre nevelték az embereket,
- mert még a saját bűneikért is sokkal egyszerűbb volt ártatlan élet kioltása árán "megváltás"-hoz jutni, mint felelősségvállalás útján, amit Jézus tanított.
"Csak az hihet másokban, aki önmagában hisz. Ezért nem értem a vallást..."
- Éppen ezt az önmagunkba vetett hitet irtotta ki az emberekből a vallás.
- Ez tulajdonképpen nem is vallás, hanem ideológia, a hatalom ideológiája, ami vallási köntösben van jelen.
"Mi a vallás?"
Eredetileg szimbólumokkal, metaforákkal közérthetővé tett ismeret volt a világról, utóbb maradtak a megszemélyesített jelképek, melyeket a hatalmi ideológia a saját céljaira kisajátított, feled(tet)ve az eredeti tartalmat, s helyette héroszokat, viselkedésmintákat, ideákat állított. (Különböző istenek, vagy éppen egyisten)
"Mit nem értünk?"
Szinte semmit.
"Ha van Teremtő, csak statiszták vagyunk. Ha nincs, minden rajtunk múlik. Mit higgyünk?:-)"
Ez csak akkor lenne igaz, ha a Teremtő tényleg egy személy lenne.
