Korunk számtalan ideológiája egy logikátlan és zavaros eszmerendszert szült, mely ellene mond a boldogságnak, a közösségi érdekeknek, és az individuumot meg a szubjektumot állítja középpontba, sokszor a tudomány eredményeire is rácáfolva.
Hol a kiút? Hogyan vezet el a filozófia és a logika az ember valódi céljaihoz, melyek boldoggá teszik, s nem csak ideiglenes örömöket szereznek neki?
Tudod a választ?
A TUDOMÁNYOS MÓDSZERTAN, a HELYES ÉRVELÉSTAN és IGe feltárása szerint: Isten = gyűjtőfogalom 1. emberek által teremtett fő mítoszlények 2. egy kényszerképzet 3. egy idegrendszeri /pszichológiai vírus/mém.
Tehát Isten, amin a Tudományos Istent kell érteni elsődlegesen egy gyűjtőfogalom. Ami adatgyűjtéssel és szemantikai elemzéssel is bizonyítva lett. Aztán csak ezen belül van még három fő csoport.
A vallásokban eddig is teljesen természetes volt, hogy nagyon sokféle Isten van. Főként az ateizmus követelte a logikailag és érveléstanilag helyes Isten feltárását. Megtörtént és ezzel az ateizmus meg elbukott.
Továbbá az emberiségnek lett IstenTudása.
megjegyzés: Az általános ateizmus bukott meg természetesen és a tudományosság mércéje szerint. A vallásközi ateizmus továbbra is fennáll. Tehát a vallások jellemzően eddig is tagadták és a jövőben is tagadni fogják egymás Isteneit, de az csak dogmák kölcsönös tagadása és semmi több.
Így van, az ateisták/materialisták valójában mind elmezavarodottak; képtelenek felismerni, hogy semmiből nem lesz valami ill. hogy az anyag képtelen még az idők végtelenjén át is önmagától magasabbrendű életformákba rendeződni.
A szerző számos tudományos társaságnak volt a tagja, de azt látta, hogy ezekben a tekintélytisztelet és valamiféle lobbizás mindig fontosabb volt mint az igazi és valódi tudomány. Így kilépett mindből és később már akkor sem lépett be egyikbe sem, ha akármilyen dologgal csábították. Szeret független kutató és gondolkozó lenni. Önálló Egyéniség. Van persze jó néhány újítása és találmány-féléje még fejlesztőmérnök korából és számos nagyon szép szakmai sikere is. ... de mint majd ezen könyvből is kitűnik a tudományfilozófia, pszichológia, a tudomány határterületeinek a kutatása az ami igazán érdekli.
Igen, megbukott. Legalább is az ideológiájának a logikai alapjai megdőltek.
Nem Isten létezésével volt a gond eddig sem, hanem a tudományos meghatározásával. Hiszen azt sem tudták mi van, vagy mi nincs. Továbbá nem az a fő probléma, hogy nincs Isten, hanem az ellenkezője, hogy túl sok van. Túl sok Istent teremtettek eddig az emberek.
Nagyon sok hibás és cáfolható logikai istenérv után létrejött egy olyan amit eddig nem tudtak cáfolni, mert bizonyított. Isten = gyűjtőfogalom 1. emberek által teremtett fő mítoszlények 2. egy kényszerképzet // Tehát feltárásra került Isten tudományos meghatározása. Innét már felesleges benne hinni és tagadni is, hiszen létezése tudományos tény.
nem tudsz olvasni te röhögő bulizósfiatal? azt írtam hogy "kb minden".
de még ha mindent írtam is volna, utána írhatok kivételt. engem nem szopattok ki az emberi nyelv dekonstruálásának olcsó bulizósfiatalos trükkjeivel...
kb az összes ismerősöm ateista. semmelyik se foglalkozik semmiféle igazság-kereséssel, nem érdekli őket a világ, az emberiség sorsa, a jövő, a környezetvédelem, és úgy általában semmi a legújabb sorozaton kívül meg a bulizáson kívül.
viszont mindenkit hülyének tartanak aki nem ateista.
a nem ateista ismerőseimet érdekli a világ, a környezet, az emberiség, környezetvédelem... legalább valamilyen minimális szinten
De azért sok minden segíthet a kereszténység megítélésében, elvégre van egy (illetve több) kanonizált iratgyűjteménye, vannak szervezetei, egyházai, gyülekezetei, tanítások különféle rendszere. Ezek összessége a "kereszténység". Sok minden összeköti a keresztényeket, még akkor is ha olykor szó szerint egymást gyilkolják a különbségeik miatt. - noha azt sem tudjuk biztosan, hogy akik magukat kereszténynek mondják, azok keresztények-e valóban?
Mondhatnám én bármire, hogy majd azzal kapcsolatban/abban az esetben - így és úgy/ezt és azt FOGOM cselekedni, de azért az ilyesmi csak az adott helyzetben derül ki, szóval én inkább nem mondom magamról (és másról sem), mert tudom, hogy csupán feltételezném azt.
Nem önbizalmam van, hanem az Istentől kapott - Istenbe vetett hitem van.
... és igen gyakran hibázok, és igen gyakran csinálok olyan dolgokat is, amelyeket később bánok csak meg, de már akkor is tudom, hogy nem csinálok jót - amikor csinálom azokat. (Tudom, tehát: nem becsapom magam olyankor.)
Túlságosan szűk értelemben vetted a "hőst". Ezt én úgy értettem, hogy mindenki szeret a "jó" szerepében tetszelegni a saját történetében, de hogy mi az a "jó" az már eltér egyénenként. Ez lehet egy excentrikus, ünnepelt hős, de lehet egy szerény, alázatos, visszahúzódó ember is. Kinek mi az ideálja.
"Ennek megfelelően: a keresztény emberekről sem,- de akkor a kereszténységről hogyan?"
Szerintem ez sok vita tárgya itt a fórumon is és nincs benne egyetértés. :)
De azért sok minden segíthet a kereszténység megítélésében, elvégre van egy (illetve több) kanonizált iratgyűjteménye, vannak szervezetei, egyházai, gyülekezetei, tanítások különféle rendszere. Ezek összessége a "kereszténység". Sok minden összeköti a keresztényeket, még akkor is ha olykor szó szerint egymást gyilkolják a különbségeik miatt.
Önbecsapás: persze, el lehet kerülni, ha valaki megfelelően tudatos e tekintetben. Ehhez viszont kell megfelelő szintű ember- és önismeret, ha ez nagyon csekély, akkor előfordulhat hogy még csak tudatába sem vagyunk annak, hogy becsapjuk magunkat. Bizonyos mértékű önbecsapást mindenki elkövet. Nem véletlen tanítják szinte minden szakma egyetemi szintjén valamilyen formában, a megfelelő minőségű munkához is elengedhetetlen.
A kereszténység engem arra tanít, hogy ne magamban bízzak, hanem az Istenben. Ha én az Istenben bízom, akkor - bármilyen siker esetén is az Istent ünneplem. A kereszténység arra is tanít engem, hogy hamar leessek a magas lóról, ha esetleg hősnek érezném magam. A keresztény emberek Jézusnak a követői ("Jézus teste"), nem pedig egyenként egy-egy "Jézus" mind. Nyilván neked (vagy nekem, vagy bárkinek) nem áll módodban eldönteni, hogy valaki keresztény, vagy valaki csak kereszténynek mondja magát. Ennek megfelelően: a keresztény emberekről sem,- de akkor a kereszténységről hogyan?
Zárójelek közé is szorítottam egy gondolatot lejjebb, de attól függetlenül: ha "Az önbecsapás pedig olyasmi, amit önismerettel, emberismerettel lehet felderíteni saját magunkban és másokban is.", akkor el is lehet azt kerülni, ugye?
Viccen kívül ez alól még az "igazi" keresztények sem kivételek, sőt, én gyanítom rájuk aztán igazán jellemző. Meglehet nem ünnepeltetik magukat mások előtt - bár a képzeletbeli barátaikat idevehetnénk. :)
Végül is ez nem egy rossz dolog, lényegében a jóra való törekvés. Rossz csak akkor lesz, ha csak áltatjuk magunkat, miközben tetteinkben nem mutatkozik meg.
Az önbecsapás pedig olyasmi, amit önismerettel, emberismerettel lehet felderíteni saját magunkban és másokban is. Tekintettel arra, hogy még csak nem is hallottál erről a lehetőségről én kicsit elhamarkodottnak érzem magabiztosságodat.
Persze, de vigyázni kell azzal kit nevezünk álkereszténynek. Biztos vannak, akik csak annak hazudják magukat valamilyen célból, de szerintem a többség nem ilyen. Az emberek általában szeretnek hősök lenni a saját történetükben és igazi kereszténynek tartják magukat még akkor is, ha közben nem eszerint cselekszenek. Visszautalnék az önbecsapásra.
... és mégis egy kis javításra szorul az, hogy teljesen egyetértek: ha én esetleg csak hazudnám azt, hogy keresztény vagyok,- akkor is keresztény lennék, szerinted?
