Orszáczky Jackie, a legendás Syrius basszusgitáros-énekese 1975 óta Sydneyben él, így nem csoda, hogy ritkaságszámba mennek magyarországi fellépései. Valamikor a kilencvenes évek elején hozta magával először feleségét, Tina Harrod-ot. A hölgy egy csapásra rajongók ezreit hódította meg. Chaka Khan és Aretha Franklin legszerencsésebb kombinációja elevenedik meg a színapadon, nem véletlen, hogy ott lenn messze délen is nemzeti kincsként tartják számon őt is és Jackie-t is, aki a legmegbecsültebb muzsikusok egyike Ausztráliában. A soul és funk legnagyobbjaival egy kaliberű produkciót kapunk valahányszor ők együtt a színpadra lépnek. James Brown, a Meters, Ray Charles vagy a fent említett hölgyek egyenrangú partnereik Jackiéknek. Idén nyáron újra itt lesz a teljes csapat. Egy hibátlan, óramű pontosságú ritmusszekció, kiegészítve Jackie legendás piccolo basszus játékával, vastag Hammond orgona sounddal telítve és az egész tetején a két kiváló énekes, Tina Harrod és Orszáczky Jackie. Jackie a Syriusban lett ismert, ez volt az a csapat, amely messze korát megelőzve olyan zenét produkált itthon, ami a progresszív értelmiség meghatározó zenei identitását is képviselte egyben. A klisékkel szembeforduló, állandóan kíséletező attitűd megmaradt Ausztráliában is. Készített gospel és blues felvételeket vonósnégyessel, nagyzenekari rezesbandával New Orleans-i jazzt vegyített magyar folklórral, a soult rappel keverte olyan neveken, mint a Godmothers, Grandmaster, Hungarian Rapsadits, Jump Back Jack stb. Klubkoncertjeik legendás hírűek, nem véletlen, hogy sokak számára ő az ausztrál zenei élet középpontja. Zenészek nemzedékei nöttek fel a keze alatt és producerként is a legjobbak közt tartják számon.
A Feelin´Alright? eredeti Traffic, lévén Dave Mason kompozíció, de a Feelin´ Good feldolgozás, bizonyos Leslie Bricusse és Anthony Newley szerezték úgy a ´930-as vagy 40-es években. Többen előadták a Traffic előtt, pl. Nina Simone vagy Lena Horne, sőt John Coltrane is! Újabban Michael Bublé vagy Joe Bonamassa tartják műsoron. A Syrius természetesen a Traffic féle változatot vette alapul.
Így van, részemről is TISZTELET, igen, csupa nagybetűvel, mert ezt nem volt semmi így és ebben a formában előadni...a pontatlanságok is természetesek ilyenkor, hallható voltr próbán és előadáson egyaránt, hogy Zappa-számokban sokkal otthonosabban mozognak már...
Nem a Feelin' Alright, hanem a Feelin' Good volt (mindkettő Traffic eredetileg és mindkettőt játszotta a Syrius...)
Nagyon jó este volt, némelyik Syrius-szám döbbenetesen jól szólalt meg (főleg a Crooked Man!) - voltak ugyan pontatlanságok is és közel sem volt még annyira együtt a zenekar, mint a Syrius 72-73-ban (vagy akár ahogyan a Zappákat játszák már), de mindez érthető, ez csak az első koncert volt. Később biztosan mégjobb lesz. Óriási meló volt így összerakni ezt, hatalmas RESPECT érte!
március 4. Colombus Hajó a következő időpont, ahol majd legközelebb hallani lehet őket...ahogy hallottam, más számok is terítékre (avagy inkább előadásra) kerülnek majd...;)
Nagyot szólt ez, Kedves Emberek, akárhonnan is nézem, úgy, ahogy kell...
nekem talán egyedül a Hell (avagy Vampire, kinek hogy tetszik) volt egy kicsit szokatlan, de ez legyen az én bajom;)
FJ nem sokat tett hozzá, de azt legalább jól, és az I've Grown Tired-ben legalább azt énekelte, amit kellett...szemben Tomival, akinek néha tájképei sem voltak a szövegekről...
jó értelemben érdekes volt az Observations Of An Honest Man-t hallani, mert azt a Syrius sosem játszotta el élőben
setlist, szokásom szerint, szíves felhasználásra:)
Columbus Jazzklub - 2010. január 14. 20 óra Budapest, 1051, Vigadó tér 4-es kikötő
In memoriam Jackie Orszáczky
Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Egri János (basszusgitár), Kőszegi Imre (dob), Vendég: Török Ádám (fuvola), Tátrai Tibor (gitár), Charlie, Deák Bill Gyula (ének)
Helyszíni CD árusítás! A jazzklub 20.00 órától várja az érdeklôdôket. A koncertek kb. 2x45 percesek.
2010. február 05-én pedig a Gödörben lép fel a Frank Zappa emlékzenekar, amely erre az alkalomra 8 Syrius dalt fog betanulni és eljátszani. Állítólag leginkább az Ördög Állarcosbáljának anyagát csinálják meg. Tagadhatatlan a párhuzam Zappa munkássága és a Syrius közt. Sőt egyszer az 1973. VIII.27-i Syrius hajón el is játszották az Ugliest Part Of Your Body c. Zappa szerzeményt. Az esemény szomorú évforduló is, két éve ment el Jackie! >>
Orszáczky-díjat alapított a Magyar Zeneszerzők Egyesülete.
Az Egyesület többségében komolyzenei területen alkotó tagjainak nyitottságát szándékozik reprezentálni ezzel a díjjal, amit a könnyűzenei téren tevékenykedő kollégák kaphatnak meg.
Évente egy 40. életévét még be nem töltött zeneszerző vagy szövegíró vagy szerzőpáros kaphatja meg a díjjal járó egyszázezer forint pénzjutalmat.
Az Orszáczky-díjat bármely, alkotói tevékenységének eredményeit elsősorban Magyarországon publikáló szerző megkaphatja a díj odaítélését megelőző esztendőben bemutatott munkája alapján.
A díjra a kiírás feltételeinek megfelelő szerző maga is benyújthatja pályaművét, ill. javasolhatja azt bármely zenei intézmény vagy szervezet.
A pályamű beküldendő a Magyar Zeneszerzők Egyesülete címére (1014 Budapest, Szentháromság tér 6.) első alkalommal 2010. január 31-ig.
Az ausztrál Aztec Music oldalára (aztecmusic.net) felkerült a Beramiada a 'new titles added' szekcióban. Ha minden igaz, ez azt jelenti, hogy közeledik az album újrakiadása CD-n. Vagy legalábbis van esély rá.
Azt a... Majd 40 évet fiatalodtam:-) Tényleg kár, hogy Pataki már lemaradt (pedig kiváncsi lettem volna neki mennyire ment az angol:-). Azért ha ez előkerült, lehet, hogy felbukkan mááás is.
A Börzsönyi Helikonban megjelent születésnapi cikkemmel szeretnék tisztelegni:
Egy szomorú születésnap okán… Eltévedt cikk? Műfajok keveredése? Vajon hogyan kerülhet egy irodalmi lapba egy zenei irányultságú anyag? Igazából csak azért, mert Jackie munkássága maga a költészet. Csapongó gondolataim füzérével szeretnék neki a mennyei zenészek birodalmába küldeni egy jókívánságot, miközben ő egy felhő szélén csücsül piccolo basszusgitárjával, és hamiskásan hunyorog le ránk, fentről figyeli, hogy mi is történik idelent, s kis szarkasztikus mosolyával lekacsintva gondolja magában: jól van ez így, gyerekek... Amikor a nyári koncertforgatagban megint itthon járt Orszáczky „Jackie” Miklós, még nem tudtuk, hogy a hatvanadik születésnapján, a Művészetek Palotájában nélküle fogjuk őt ünnepelni. Annyit tudtunk, hogy beteg, évek óta küszködik a kórral, de olyan kitartással, energiával dolgozott, hogy ebből szinte semmit sem lehetett észrevenni. Április negyedikén este zsúfolásig telt a MüPa nagy koncertterme, értetlen arcok, szomorú és kíváncsi szemek fürkészték a színpadot, vajon tényleg nem fog előlépni Jackie a színfalak mögül? A nagy orgonát, a színpad felett egy hatalmas, mozinyi vetítővászon takarta, s rajta kaján kis félmosollyal ott figyelt az arcképe, a jól ismert sztk-keretes szemüveggel, alatta a felirat: Orszáczky „Jackie” Miklós - 1948-2008 Nyíló szemű kölyökkorom óta ismerem őt, zenéjével fogott meg, mintegy tizenöt évesen. Leléptem otthonról egy este, hogy élőben is meghallgathassam őt, nem csak az osztálytársam papájának csirkebeles magnójáról. Syrius Hajó! Olyan misztikusan csengett, hogy szinte borzongva vártam a napot, hogy végre élőben is meghallhatom ezt a zenei csemegét, ezt a kis világcsodáját. Ott voltam, átéltem, majd nem is maradt el az atyai pofon, mikor késő, öreg este hazaóvakodtam. Aznap jegyeztem el magam örökre a progresszív zenével, a minőségi rockkal, a koncertek világával. Talán, hogy koncertfotós lett belőlem, áttételesen Jackie-nek köszönhetem. Aztán ő elment Ausztráliába. Zseniális zenészként hagyta el az országot, emelt fővel, és még zseniálisabb zenésszé vált a távoli világban. Mikor elkezdett újra hazajárogatni, újra koncertezni itthon, alig volt olyan alkalom, hogy ne lettem volna jelen, s igyekeztem is mindig fényképezni őt. Lassacskán egy cinkos haverság alakult ki közöttünk, régi emlékeket idézgettünk, rádióműsort készítettem vele, interjúkat, cikkeket írtam róla, melyekhez a képeimet is csatoltam. Az 1948. május 8-án született Jackie a Syrius együttes basszusgitáros-énekeseként vált a magyar rock történet kultikus-legendás hősévé, munkásságának azonban egy másik fő vonása is van: az a muzsikus volt, aki soha nem az emlékeiből élt. Kísérletező zenészként hihetetlen sokrétűvé vált zenei világa. A rock, a jazz, a fúziós zene, a soul, a funky és a rhythm & blues mind-mind megtalálhatók zenei repertoárjában. Az utóbbi időben a Sydney Operaház zenészeivel készült egy nagyszabású koncertre. Zeneszerzőként, hangszerelőként, zenekarvezetőként dolgozott, számos fiatal tehetséget nevelt ki zenekarában. Ausztráliában is komoly rangra emelkedett zenei tudása, emberiessége, zenész egyénisége. Amikor nyáron, a Szigeten, a születésnapomon játszott, a koncertet két nőnek ajánlotta; feleségének, énekesnőjének, munkatársának, a briliáns tehetségű Tina Harrodnak (ő is aznap született) és nekem, a régi ismerősnek. Megható volt. Torkomban a gombóccal fotóztam végig – egyedüliként – a koncertet. Ajándékoztam utána neki egy CD-t, melyen sok-sok képe volt, és egy levélke neki, összefoglalva az elmúlt évek néhány emlékének felidézését. Megveregettem a vállát, és kérdeztem, hogy mikor látunk megint? Ő szerényen – kis huncut mosollyal a szája szegletében – csak annyit mondott: „Áprilisban eljövök és megnézem, hogy nyílnak-e már a virágok, és nőnek-e még a fák.” Megöleltük egymást, és ki-ki ment a dolga után. Másnap tudtam meg, hogy mennyire beteg. Akkor láttam utoljára. Tavalyi koncertturnéján készített képeimből válogattam ide egy kis csokorra valót, nézegessétek, és emlékezzetek erre a nagyszerű muzsikusra, a szerény és bölcs emberre. Ezeket a képeket (ezzel tudtam már csak hozzájárulni a koncerthez) vetítették a „búcsúkoncert” alatt a kivetítőn, álljanak most itt emlékére. Béke Veled drága barátom!