Nemrég került hozzám egy 3 éves németjuhász (sintér vagy gyepi elől mentve)akin látszik ,hogy valamelyest volt foglalkozva de sétálni ,szocializálódni nem nagyon vitték.Szóval a kérdésem az lenne ,hogy van e valakinek valami tuti tippje hogyan tudom leszoktatni ,hogy ne a kertbe végezze a nagydolgát?
De nekem szuper hírem van. Ismét kaptam képeket Alikámról (amilyen béna vagyok a messengerről nem tudom fölrakni, de majd megtanulom). Gyööööönyörű és nagyon szeretve van. És látni az imádatot a szemében, mikor a kis fiatal gazdasszonyára néz. A bundája hosszú dús és selymes, szerintem meg is fürdették (életében először), mert szinte arany színű.
Végre olyan életet él, amilyet megérdemel - sajnos nem velem, de nem ez a fontos.
A kutya az kutya, jól mondod. A bűzmirigy szerepe benne van a nevében. Az állat szagokkal jelöl, a bűzmirigy az ő névjegykártyája. Nálunk is volt már, hogy ki kellett tisztítani, mert ha eldugul, különböző gyulladásos problémáknak lehet okozója. Van kutya, aki hajlamos rá, van amelyik nem. Öregszik. 11 éves, vannak már apró egészségügyi problémái, nem kell ezt túlgondolni. Ez legyen a legnagyobb baja. Állatorvos kinyomja, és kész. Nem túl kellemes a kutyának, de egy perc az egész. A kutya pedig nem lehet jázminillatú, mert kutya.
Most megint nagyon hülyeséget fogok kérdezni. Az én kis haszontalan keverékemnek a múltkor(még Karácsony előtt) ki kellett nyomni a bűzmirigyét. Ez eddig rendben van - már nagyon büdös volt.
Lehet-e az, hogy egy kutya direkt ”büdösödik”? Mert ez azt csinálja. Ha minden rendben, szagtalan, de ha máshogy nem tudja magára felhívni a figyelmet, akkor elkezd büdösödni. Most én vagyok a hülye, vagy én vagyok a hülye?
Tudom, hogy ez egy fajtatiszta oldal, de másikról nem tudok, és a kutya az kutya.
Emlékszem, annak idején azt írtad, hogy Ali akkor van megfelelő kondícióban, ha az alsó bordáit ki tudom tapintani. Ez más kutyákra is vonatkozik? Tudniillik a saját kisméretű kutyámat is rendesen meghizlaltam, mert Alit etetve elnéztem az adagokat. Már ő is 11éves és az állatorvos is azt mondta, hogy nagyon kövér. (a bűzmirigye dugulj el) És passz. Hogy mennyi lenne az ideális testsúly, vagy kinézet, arról szó sem esett, csak hogy egyszer egy héten ne adják neki enni. Oké, ezt nem tartom be, pár falatot azon a napon is kap, és visszavettem az adagjaiból, no meg többször beszéltem rá napközben, hogy kijöjjön velem mászkálni. Legtöbbször még kint marad miután bejöttem. Már látszik a “dereka”, de nem tudom, meddig fogyasszam.
Tudom, hogy keverék, kicsi, nem is szép, nem is bátor, de 11 éve a társunk. Kérlek, adjatok tanácsot! Köszönöm.
Sajnos a nagytestű kutyák tényleg nem (elég) hosszú életnek. De a tieidnek legalább szép életük van.
Alikámnak az új gazdáit nem ismerem, egy kedves fiatalasszony szokott hírt és képeket küldeni róla. Tudod, a többi dumák csak kifogás, én lennék lelkibeteg, ha találkoznánk és újra el kéne mennem tőle. 😥
Igazán köszönöm, de sajnos sok évünk együtt már nincs. Ez fáj is rendesen, de ettől még el kell fogadnunk. Örüljünk a mának, egyenlőre egészségesek, és a korukhoz képest jó állapotban vannak.
Szerintem ha ismered az új gazdit, megbeszélés után nyugodtan meg is látogathatod. Ha ők nem bánják. A kutya nem a múltban él, ők az adott pillanatban léteznek, nem lesz semmi lelkibetegsége attól, ha találkoztok. Örülök, hogy jól végződött ez a történet. :) Jó ilyet is hallani.
Kösz, hogy érdeklődsz! Az utolsó információim szerint Alikám jól van, megszokta a helyét és szeretik. Nem kísérletezem azzal, hogy meglessem (kb tudom merre lakik), hogy véletlenül se idézzem föl benne a “gazdis” éveit, és én se hiányozzak neki. (Bármennyire fáj.)
Etetés után én leültem egy sámlira, ő pedig mellém, és így pihengettünk. Persze értem én, hogy szegénykém próbált kihasználni minden percet, amit ember közelében tölthetett, egy mindig szeretett kutya pedig ugrabugrával jelzi a jó közérzetét, hangulatát. A tankszerű nekilódulás számomra is ismerős. Csak úgy döngött a föld alatta.
Jó egészséget és még sok együtt töltött boldog évet kívánok nektek!
A mérgelődéshez kb. annyi közöm van, mint a bantu négerekhez. :) Csak más az elmélet, és más a gyakorlat. 12. évét tapossa a fiatalabbik kutyám. Németjuhász-sharplaninac keverék. Amit összeszedhetett volna genetikai alapon a szülőktől, az pl. a bélcsavarodásra való hajlam, plusz diszplázia. Lekopogom....egyik sem játszik nála, legalábbis eddig. Remélem ez így is marad, mert korát meghazudtolóan fürge, mint a csík, megállíthatatlan mint egy tank, megvan hozzá a termete is, és kinti kutya, nincs is állandóan valaki itthon, aki felügyelje őket, ráadásul vacsora után van igazán elemében. Akkor indul náluk a buli. Mindenkivel tuidatnia kell, ki is van itt szekus pozícióban! A légy nem szállhat el a ház előtt észrevétlenül. Ezt az örömöt nem is szeretném elvenni tőle. Esélyem sem lenne semmit tenni ha baj lenne, pláne, ha nem is vagyok itthon.
Az esetek döntő többségében a kutya nem szobacica, és nem kap állandó megfigyelést, mert a családnak is van egy élete. Iskola, munka, ilyen szokványos dolgok...bármennyire is szeretjük őket, az élet nem csak róluk szól.
Gyakorlatias ember vagyok, ezért kérdezem, hogy ugyan hogy kellene vigyázni??? Ha az én kis buldózerem hemperegni akar, akkor bizony hemperegni is fog, ha ott állok fölötte, akkor sincs esélyem ebben megakadályozni. Mire rászólok, már a kert másik végében van. A kutyák roppant gyorsak ám...
Ne mérgelődj, én se tudom. Az a kutya, akivel voltam már tíz éves, úgyhogy nem nagyon ficánkolt, de a szomszéd fiatalemberre rá szóltam, mikor föl akarta fordítani, hogy megdömöckölje. A kutya ugyan élvezte volna, de én féltettem. Nem okoskodni akartam, csak segíteni. Időigényes ugyan, de talán ha az idősebb kutyát figyeljük etetés után hogy ne hemperegjen, lehet, hogy óvjuk vele.
Nem baj, hogy beleszólsz. Ráadásul amit írsz teljesen igaz. A németjuhász és a hozzá hasonló anatómiájú kutyák (doberman,skótjuhász,retriver....) hajlamosak a gyomorcsavarodásra. A tacskó pl.,vagy más kisebb kutyáknál nemigazán fordul elő.
Szerintem normális. A kutyák alkalmazdnak az öltözetükkel is a környezethez. Bentlakásos kutya talán kevesebb bundát növeszt télen, tehát kevesebbet fog ledobálni tavasszal. DE! Nem vagyok állatorvos, nem tudhatom, hogy más oka lehet-e esetleg a nagymértékű vedlésnek. Ha az én kutyám lenne, az állatorvost kérdezném. Alkalmasint először kutya nélkül, aztán majd eldönti, hogy megnézi-e a saját szemével.
Minden mély mellkasú kutyánál "vigyázni kell", nem csak a németjuhosoknál. És hogyan kell vigyázni?? Ez itt a kérdés. Látod, van itt akire nagyon rájár a rúd, már a második kutyáját veszíti el ebben a formában, pedig biztos vagyok benne, hogy a másodiknál már minden emberileg lehetőt megtett ellene.
Üdvözlet mindenkinek. Normális-e az, hogy így december-január között a német juhász kutyám a folyamatos fésülés ellenére napról napra többet vedlik? Már a harmadik generáció van a háznál de ennyire nagy tömegben sosem jött le bunda egyikről sem. Köze lehet annak, hogy egyszer melegebb van máskor meg hidegebb? Esetleg valami más ok? Vitamin hiány, stb.?
Én abszolut értelek. Kutyás ember vagyok, temetnem is kellett már egészen fiatalt is. Ismerem az érzést sajnos. Igen, az ember kicsit belepusztul...tudom. Soha nem múlik az érzés, de tompul valmelyest az idővel. Nem tehetsz semmit, az élet tényleg csak a szerencsén múlik, nem a te hibád volt, neki egyszerűen ennyi adatott. Nálam az szokott működni, hogy arra gondolok, jó élete volt mellettem. Mi is megyünk egyszer a ...csába mind.
"Fogalmam nincs, hogy lehet-e tenni valamit ilyen váratlan trauma ellen."
...már én is azt mondom ,hogy semmit, de másodszor is végignézni azt ,ahogy egy erejeteljében lévő rózsaszín törzskönyves csoda meghal ,...én is vele pusztultam ,legalábbis lelkileg. Annyira összetartoztunk - mindenhova magammal vittem, hogy volt aki a kutya nélkül megse ismert. Ő a lényem része volt. Sok rokonomat eltemettem már, köztük nagyon közelieket is , de együttvéve nem sajnáltam őket úgy mint ezt a kutyát.
Brrr.....Értem én, hogy gőzgép... no de egy egészséges kutyát kitenni egy ilyen komoly műtétnek, csak hogy megelőzzük, ami jó eséllyel meg sem fog történni? Maradok a bizakodás mellett.
:(( Az élethez szerencse kell... ezt nem lehet kivédeni..nagyon sajnálom. Az enyémek kintlakásosak, egyszer kapnak enni, este. Utána házőrzés. Most, hogy már öregek, és tél van, vacsi után 2 órával bevackolhatnak a nappaliba, ami ilyenkor fűtetlen, csak a növényeim lakják. Ha nem vagyok itthon, akkor ott a fűtött kutyaház, akkor mennek be, amikor akarnak. Semmivel nem tudnám fékezni őket a mozgásban, nem is akarom.
Az előző németjucink 13 évet élt, de erősen kínozta a diszplázia. Már alig bírt járni. Az elődje azt hiszem 12 volt, amikor elment. Jelenleg 11,5 éves a németjuhász-sharplaninac keverékem. Ő még teljesen tip-top állapotban van.
Fogalmam nincs, hogy lehet-e tenni valamit ilyen váratlan trauma ellen. Mégsem retteghetjük végig az egész kutyaéletüket..
Nekem az elsô németjuhászom 13 évet élt. Ennyi idôsen már egy kedves öreg bácsi volt, aki naphosszat a konvektor elôtti szônyegen szunyókált. Felállni már alig bírt a diszplázia miatt. Kivéve, ha macskát hallott az udvaron, mert akkor felpattant mint a gumilabda, és sprintelt ki a házból. 1989. november 30-án ment el.
A második 2002-ben, kilenc éves korában, gyomorcsavarodás miatt halt meg. Kár érte, jó kutya volt, még 3-4 évet velünk lehetett volna. Azóta nem volt kutyám, majd tavasszal tervezzük, hogy beszerzünk egyet vagy kettôt.