Ismered azokat a szavakat, h parókia meg plébánia? :-) Vagy azt gondoltad, h a papnak egész nap a templomban kellene ülnie azt lesve, h az ateisták beessenek?! :-))))))
Szerintem nem az a kérdés hogy egy nem hívő a paphoz minek menne, hanem
hogy egy hívő minek menne...és hogy ..
Egyszer voltam egy karácsonyi misén. Volt ott egy bácsika, szerintem hajléktalan
közeli lehetett, és ott állt a bejáratnál - vagy nem fért be a templomba, vagy
nem akart zavarnia sok cuccával , vagy nem engedték be, talán mindegy is - szóval ott állt és szívből énekelte dolgokat. Úgy tűnt benne ez tartja a lelket...
Hát igen... Ez a kirabolás dolog is érthető. de így meg ugye pont arra nem jó
a cucc amire való..szerintem...Bár egy ateistától hogyan is várhatnánk el hogy
bármi is szent legyen neki...:(
Nem azt modnom hogy nem kell védeni a templomokat, tök igazad van. De szerintem pont az ilyen bácsikáknak meg ahogy Te mondtad öreg nénikéknek
van szüksége papokra meg templomra. Meg egyáltalán valakire.
Hát nem hiszem hogy Ők időpontra járnak :))
Egyébként viccen kívül én is szívesen beszélgetnék velük... Érdekel hogy ők hogy
élik meg a katolicizmus válságát, meg úgy egyáltalán is....
De az infókat köszi...nem tudtam az adminisztációs cuccot...
Ez Rómában is látszott: a legtöbb embernek ma már smi sem szent: bemennek a templomba, akár mise alatt, és ott mászkálnak, hangoskodnak, stb, stb... Pedig még ki is van írva szépen a kérés, h mise alatt, stb, stb... Régen a templomot nagyon nem illett kirabolni. Ma már az sem több egy múzeumnál, ahol persze sokan megint csak nem viselkednek (mobilozás, stb...). Ezt is mind bele kell számolni.
Inkább az a sajnálatos benne, h már a templomokat is védeni kell. Azért lettek lezárva, mert sorra lettek kirabolva. Elvileg ezért van ott Rómában is az az egy ember, bár sokat ő sem tehetne, de azért mégsemcsak üresen áll a templom teljesen. Szted egy nem hívő paphoz minek menne? Márpedig az ateizmus vagy legalábbis templommentes istenhit terjed. A papnak meg egyébként rengeteg szervezési és adminizstrációs feladata is van, meg többnyire akár több falu is hozzátartozik vidéken, és ha te nem is, öreg nénikék szívesen mennek beszélgetni. Kötetlenebb talán, de nem igazán szabad az életük.
Rómában volt ez meglepő számomra: azinte minden templom nyitva volt, és még csak őr se feltétlenül üldögélt benne, bár az jellemző volt, h van a templomoknak egy nyugdíjasa vagy hajléktalanja, aki ott ül, de igen, ez gyerekkoromban volt utoljára jellemző Mo-n, h csak úgy besétálhattál bmikor egy templomba. Mellesleg Rómában délben a templomok is sziesztáznak :-)
Ezt találtam az ügyben: "A feltûnõ mintázatú verõköltõ bodobácsok a tavasz elsõként ébredõ hírnökei közé tartoznak, innen kapták a nevüket is: õk "költik", ébresztik a verõfényt, a tavaszt."
Kalandom a Múzeum körúton lévő vega talponállóban: Öhöm volt az egytálétel. Ennek megörültem, mert amióta hullamentesen étkezem, lekerült ez a finomság az étlapomról. Reményekkel telve figyeltem, ahogyan a tányéromba kerül az étek, így sajnos észrevettem benne a hajszálat. Felfedezésem megosztottam a kiszolgáló kisasszonnyal. Ő megkérdezte, hol látom. Rámutattam a szóban forgó szaruképződményre. Ezt a kisasszony eltávolította, majd nyújtotta felém a kiszedett adagot. Jeleztem, hogy olyat kérnék, ami már eleve hajszálmentes volt. Erre visszaborította a többi közé, majd egy kicsivel odébbról adott. Az öhömöm mellé kaptam még kedves „de kitekerném a nyakad” tekintetet és „menj a p*csába” hanghordozást. A kérdésem pedig: Miért kell nekem rosszfiúnak éreznem magam, ha észreveszek és szóvá teszek egy olyan hibát, aminek láttán az ÁNTSZ elégedetten dörzsölgetné a markát? Persze lehet, hogy én vagyok a túlérzékeny. Hiszen biztosan mindenki örömmel veszi, ha mindenféle emberi függelékeket talál az ennivalójában.
A konvergeci-program home-verziója telepítve -> jelzáloghitel felvéve, vezetékes-telefonelőfizetés lemondva (igazábólegyirányúsítva, mert most igyen lehet 3 hónapig), szakszervezetből kilépve, kábeltévé lemondva (igazából a minimum-csomagra váltottunk), vizit díjat nem fizetünk, mert nem megyünk orvoshoz, azon a pénzen inkább veszek másfél kiló kenyeret a családomnak. Hej, tudunk mi spórolni ha muszáj! Nem kell nekünk életszinvonal emelkedés! Hej!
A jövőben majd főzünk és melexünk a tüznél, és történeteket mesélünk tévé helyett.
