A lepsényi árusnál több korszakból származó tárgyat találtak egyenruhás kollégáim, így előkerültek őskori, avar kori, római kori leletek is többek között övvereteket, sarkantyú töredéket és gyűrűket foglaltak le az eljárásban a nyomozók.
"...akik megszöktek tőlünk, úgy vélem, körülbelül húszezren lehetnek."
1. ez nem azt jelenti, h az egész nép ennyi
- mivel emliti még az alájuk tartozó avarokat
- és csak a saját országáról lehet tudomása (ellenkező esetben arról lenne szó, h 1 országban éltek és átvették a hatalmat)
2. a 626-os háborúban
Feltételezések szerint a perzsa-avar-szláv seregek létszáma 80 000 és 130 000 között mozoghatott, a bizánciak 30 000-től 50 000-ig terjedő védősereggel rendelkezhettek, é
Az első összecsapásukkor tizenöt egységből állt az avarok hadrendje, és az utolsó előtti csatában tizenkét csapategységre oszlott a hadseregük.
A bizánci források néhány esetben megemlékeznek az avar haderő létszámáról is. Menandros Protéktór szerint a türkök elől menekülő avarok húszezren lehettek. Szintén ugyanezen szerző tájékoztat minket arról, hogy 578-ban a bizánciak hatvanezer páncélos avar lovast szállítottak át a Dunán (MENANDROS PROTÉKTÓR 452, 6–10; 208, 11–210, 2. vö. SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 14, 46). Theophylaktos pedig az avarok 592-es hadjárata esetében tesz említést az avarok 8 ezer fős elővédjéről (THEOPHYLAKTOS SIMOKATTÉS VI. 4, 11. vö. Olajos 2012, 220). Szintén az avarok elővédjének létszámára találunk adatot a Húsvéti krónikában a Konstantinápoly ostromára készülő avar sereg esetében: a forrás szerint harmincezer fős előcsapata volt a kagánnak (CHRONICON PASCHALE 717, 1–22. vö. SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 174). Geórgios Pisidés pedig az összes, Konstantinápolyt ostromló – beleértve a perzsákat is – sereg számáról ír: véleménye szerint az avarok segédnépeikkel és a perzsákkal együtt nyolcszor tízezren voltak (GEÓRGIOS PISIDÉS 197– 225. vö. SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 179).
Az avar településhálózat a 7-8. században átvészelte a népvándorlás hullámait, és a 9. század végén sűrű faluszerkezetet mutat. ... Nagy kiterjedésű, több ezer síros temetőik azt mutatják, hogy településeik hosszan lakott, állandó falvak voltak.
forrás Cirill (Konstantin) élete /Zitije Konstantina/Vita Constantini-Cyrilli 869.
XVI fejezet Velencében 867.
Összejöttek ellene püspökök, papok és szerzetesek ....... modják: Mi csak három nyelvet ismerünk, amellyel illő dicsőíteni az Istent : héber, görög és latin.
filozófus válasza: ................Mi viszont sok nemzetet ismerünk, akiknek saját írása van és saját nyelvükön dicsőítik az Istent: örmények, perzsák, abazgok, ibérek, szogdok,
"JORDANES, GÓT-BIZÁNCI TÖRTÉNETÍRÓ (550 KÖRÜL) leírja, hogy a Dnyeperen túl, a Fekete- tenger mellékén lakó akatziroktól keletre laknak a bolgárok, azokon túl a hunok, a legvitézebb népek két felé. A hunok egyik részét ugyanis kutziagiroknak, másik részét szaviroknak nevezik, s mindegyik külön tartományban lakik. A kutziagirok Chersoneus mellett [Krím-fsz.-től északra], ahova Ázsia áruit behordja a sóvár kereskedő; nyáron a pusztaságon barangolnak s lakóhelyeiket a szerint választják, amint a takarmány bősége kínálkozik barmaik számára, télen pedig a pontusi tenger [Fekete-tenger] partjaira húzódnak. A hunnugurok pedig onnan ismeretesek, hogy tőlük jön a menyétbőrökkel való kereskedés (utlosó mondat: Hunuguri autem hinc sunt noti, quia ab ipsis pellium murinarium venit commercium; idézi Thury J.). Mivel Jordanes tudósítása szerint csakis az utrigurok lehettek azok a hunok, akiknek másik részét szabiroknak nevezték.
A válasz ez volt: "Vannak még, ó császár, akik híven ragaszkodnak a mi országunkhoz, azok pedig, akik megszöktek tőlünk, úgy vélem, körülbelül húszezren lehetnek."
Leborulok a nagyságod elött, tényleg félelmetes bizonyíték...
A Képes Krónika szerint Atilla hungár király halála után 104 évvel a hungárok másodszor jöttek ki Szkítiából. Tehát ebben az évben betelepült a Kárpát-medencébe egy nép, amelyet bátran nevezhetünk várhunnak, vagy hung(v)árnak. A korabeli források szerint a gepidák országát győzték le és foglalták el. A következő évben a Dunántúlon vagy negyven éve élő longobárdok „maguktól” elvonultak Észak-Itáliába.
Kr.u. 580 körül
------------
Csak ők nem magyarok. Csak lesznek évszázadokkal később.
Te is tudod. Felesleges ezeket nekem idézni.
Na már most, ha várhunnak nevezett népről beszélünk, akkor miután te hivatkoztál Szádeczky-re azt is tudnod kell, hogy a varhunok létszáma kevés volt. Mintegy húszezer fő!
"1.§
AZ AVAROK A TÜRK FENNHATÓSÁG ALÓL MENEKÜLVE NYUGAT FELÉ VÁNDOROLNAK (552[ ? ]-557) (21)
Menander Protector EL p. 450, 3-4; 452, 6-10
Midőn Iustinos császár uralmának negyedik esztendeje kezdődött, megérkezett a türkök követsége Bizáncba . . . A császár megkérdezte: "Világosítsatok fel bennünket, hogy mekkora tömegű avarság vonta ki magát lázadóan a türkök fennhatósága alól és vannak-e még most is e népből nálatok?" A válasz ez volt: "Vannak még, ó császár, akik híven ragaszkodnak a mi országunkhoz, azok pedig, akik megszöktek tőlünk, úgy vélem, körülbelül húszezren lehetnek."
Szádeczky- Kardoss, idéeztt mű, 14. old.
Ez azt jelenti, hogy akárcsak az árpádiak az avarok(varhunok) is nagyon kevesen voltak a Kárpát- medencében és hasonló nagyságrendben voltak min a magyarok a Kkárpát- medencei népességhez képest.
Ephesusi János: Sirmiumról (584-ben) „És megijesztették őt (a kagánt) a híresztelések, hogy a türkök népe őt üldözi. És ők Sirmiumba mentek, mivel attól féltek, hogy ők (a türkök) azt a palotát bevennék, amely hozzá (a kagánhoz) tartozott, ugyanúgy annak (a palotának) egész berendezését. Amikor mégis ők (az avarok) nekik (a türkök népének) nyolc kentenária aranyat küldtek, ők (a türkök) elfordultak tőle (a kagántól). Ebben az időben (ugyanis jött) három testvér Belső-Szkítiából, midőn 30 ezer szkítát vezettek magukkal” ---------- [Walter Pohl után. Ő Altheimet idézte; a zárójeles szövegek is ez utóbbitól származnak.]
A 79. oldal alja és a 80. eleje. („Und es erschrechten ihn (den Khagan) Gerüchte,…) --------------------- Azaz, a magyarok a Kárpátok túloldaláról bejöttek, „kirándultak”… Herakleiosz idejére (610-től) azonban már Turkia néven említi VII. Konstantin.
"Serbli oriundi sunt á Serblis non baptizatís, qui etiam Albi cognominantur, & ulter iora Turcie incolunt loco* ab illis Boici dicto, cui finitima Francia est,
...Principatu vero ad duos fratres deuoluto, alter sumptâ populi parte dimidiâ ad Romanorum imperatorem Heraclium confugit, qui & excepto sedé desiit…."
A Képes Krónika szerint Atilla hungár király halála után 104 évvel a hungárok másodszor jöttek ki Szkítiából. Tehát ebben az évben betelepült a Kárpát-medencébe egy nép, amelyet bátran nevezhetünk várhunnak, vagy hung(v)árnak. A korabeli források szerint a gepidák országát győzték le és foglalták el. A következő évben a Dunántúlon vagy negyven éve élő longobárdok „maguktól” elvonultak Észak-Itáliába.
Kr.u. 580 körül
A Hungárok (avarok/hunok) sokszorosan megverik a Bizánci Császárság hadseregeit, és adófizetésre kötelezik őket, mintegy ötven éven keresztül. A Kárpát-medence elfoglalásával Atilla egykori birodalma majdnem egész kiterjedésében Baján kagán uralma alá került. Szláv tömegek áttelepítése a Dráva Száva és Morva (ma Mura) völgyekbe.
Kr. u. 600 után
Az agg Baján kagán halála után fia, vagy fiai vették át a hatalmat. Másfél évtizedig békében éltek a bizánci birodalommal. (Nyilván lelkiismeretesen fizették a kiszabott adót.)
Kr. u. 626
Konstantinápoly sikertelen ostroma, a bizánci addig rendszeres aranyjövedelem elmarad. Erre az időszakra tehető a Felső-Dráva menti (Karintia) hun-vend félvérek („a hunok fiai, akiket a vendek asszonyaival és leányaival nemzettek”) lázadása, akiknek élére egy Samo nevű frank kereskedő és fegyveres kísérete állt.
Samo haláláig (658) a hungárok békében hagyták őket élni kis országukban.
Kr.u. 631
Fredegár krónikája szerint ebben az évben a hunoknak is nevezett avarok birodalmában, Pannoniában heves küzdelem támadt azért, mert az uralomért versengés folyt; vita volt, hogy ki legyen az utód. Egyik trónkövetelő az avarok (vár) a másik a bolgárok (chuni) közül került ki. Nagy sokaságot gyűjtöttek össze, és ketten kölcsönösen hadba szálltak. Végül az avarok a bolgárok fölé kerekedtek. A legyőzött bolgárokat, kilencezer férfit asszonyaikkal és gyermekeikkel kiűzték Pannoniából. (Bajorország/Bajuvária lett új hazájuk.)
Nicephorus Patriarcha szerint ugyanebben az időben felkelt Kuvrat, Organas testvére a hunogundurok ura az avarok kagánja ellen és az országában felügyelő avar hadinépet súlyosan bántalmazva hazakergette.
Horvátok és szerbek telepednek a Balkán-félszigetre.
Kr.u. 662-663
Perctarit longobárd exkirály az avar kagánhoz menekül.
Kr.u. 680 körül
Theophanesz és mások is írják hogy Kuvrat halála után, negyedik fia (Kuber) kíséretével és népével az Avarországba tartozó Pannoniába költözött és az avarok kagánjának az alattvalója lett. A régészek ezt a népet a griffes-indás avarságnak nevezik.
Tehát újabb hun hullám érte el a Kárpát-medencét. Nyelvi problémáik nem lehettek, mert közismert, hogy az avarok és a bulgárok követeit is mindig hun tolmácsok kalauzolták Bizáncban.
Kr.u. 700 körül
Aventinusnál a következőket olvashatjuk; Theodo leányát, Utát Itáliába űzi. Landobertus menekültként az avaroknál Hunniában és Pannoniában halt meg.
Kr.u. 744 után
Paulus Diakonus szerint Liutprand longobárd király (720-744) mindig a legnagyobb gondot fordította a béke megőrzésére a frankokkal és az avarokkal.
„A bajorok és a karantánok megtérése” (Conversio) című salzburgi forrás arról számol be, hogy akkoriban a hunok kezdték a karantánokat ellenséges megmozdulásokkal súlyosan szorongatni. Akkoriban név szerint Boruth volt a vezérük; ő a bajorokat hívta segítségül. Jöttek is a hívottak sietve, kiverték a hunokat, biztosították a karantánokat, és a királyok szolgálatának rendelték őket…
Kr.u. 770 körül
Lázadás Karintiában a bajorok ellen. A történészek avar biztatást sejtenek az események mögött…
Desiderius és Adalgis itáliai uralkodása idején „gens Ungarorum” néven említi a Tregeste (Trieszt) környékén az isztriaiak dolgába beavatkozó népet.
Kr. u.782
A frank évkönyvek bejegyzése szerint az avar (hunok) kagán és jugurrus követei megjelentek Károly király Lippsspringeben tartott gyűlésén a békesség biztosítása céljából.
Kr.u. 783
Barhebraeus Szíriai Krónikája szerint Staurakios, a rómaiak seregének vezére benyomult a Peloponnésosra, amely igen hosszú idő óta az avarokhoz tartozott, alávetette azt, helyőrséget helyezett el ott, és visszatért az avarok népéből való számtalan hadifogollyal meg birkák, lovak és tevék nyájaival.
Kr.u. 787. október 3.
Tass-ilo (Tasziló) bajor herceg Lech mezején vazallusi hűséget fogadott Nagy Károlynak.
Kr.u. 788
Einhard szerint Tass-ilo szövetségre lépett a bajorok keleti szomszédaival a hunokkal s nemcsak nem teljesítette a király parancsait, hanem őt még háborúra merészelte kihívni.
A hunok, miként Tass-ilonak megígérték, két hadsereget szereltek fel; az egyikkel a friauli őrgrófságot támadták, a másikkal Bajorország segítségére mentek. Mindkét fronton vereséget szenvedtek az időközben megérkezett Nagy Károly megszálló frank hadseregeitől. (Regensburgi csata) Maga a király is Regensburgba érkezett, és ott rendelkezett a bajorok határainak, illetve őrgrófságainak az ügyeiben, hogy az Úr oltalmával miképpen lehetnek biztonságban a már említett avarokkal szemben."
Mégegyszer... Szádecky: Az avar tört. forr. 266. old. "Az avar (Ungarus).... Egyébként az epitaphiumot Liutprand sírján..."
-------------
Erről van szó?
266
Epitaphium Liutprandi regin Langobardorum 10-11 (Glossar A I 248)
Az avar (Ungarus), az egyedül általa megsegített frank és minden szomszéd(ja) szíves békességben élt (vele) mindenkor.
A frank birodalomba 737-ben betörő hispaniai arabok ellen Liutprand hadseregével Martell Károly majordómusz megsegítésére vonult (Paulus Diaconus VI 54; J. F Böhmer, Regesta imperii. I. Die Regesten des Kaiserreichs unter Jen Karolingern. 751-918. ... neu bearbeitet von E. Mühlbacher. Zweite Auflage. Erster Band. I Abtheilung. Innsbruck 1899,18 [Nr. 401]). Egyébként az epitaphiumot Liutprand sírján a szakemberek sokkal halála után megfogalmazottnak tekintik. Elképzelhető tehát, hogy a költő a prózában írt életrajz "avar" népneve helyett azért használta az Ungarus szót, mert az ő korában a magyarok éltek az egykori Avarországban. De lehetséges az is, hagy a késői avarságra alkalmazott onogur népnév, illetve annak a magyarságra is átszállt derivátuma lebegett a versíró szeme előtt, amidőn az avar nép jelölésére az Ungarus elnevezést használta (lásd feljebb a 95. paragrafust !).
2. Liutprand síremlékének feliratát állításod szerint te fordítottad latinra egy magyar szöveggyújteményből (Szádeczkyéból) és ezt közölted bizonyítékként.
Csak vicceltem;
"Egyébként az epitaphiumot Liutprand sírján a szakemberek sokkal halála után megfogalmazottnak tekintik. Elképzelhető tehát, hogy a költő a prózában írt életrajz "avar" népneve helyett azért használta az Ungarus szót, mert az ő korában a magyarok éltek az egykori Avarországban."
Nincs! Egy példányba beruháztam...
SRIPTORES TOMUS XXIX. Nem olcsó...
Ex Simonis de Keza Gestis Hungarorum, ...stb.
Münchenban az állomás mellett nem messze, az összeset [ez nem igaz mert folyamatosan bővitik] megveheted...
"Miért? Szerinted VIII. századi?
Honnan ismerte az "Ungarus" alakot?
De Liutprand király síremléke is figyelemre méltó;
"Ungarus, a solo hoc adjutus Francus comnes
Vicini grata degebant pace per omnes."
Annyi derült ki, hogy
1. Paulus Diaconus múvében elő sem fordul az Ungarus szó.
2. Liutprand síremlékének feliratát állításod szerint te fordítottad latinra egy magyar szöveggyújteményből (Szádeczkyéból) és ezt közölted bizonyítékként.
3. Azt mondtad, hogy a sírfelirat Paulus Diaconus Hist. Lang. VI/58-ban található. Ott én nem találtam.
Akkor most az a kérdés, hogy
1. Ismerjük-e Liutprand sírfeliratát?
2. Honnan?
3. Az a forrásgyűjtemény, amelyre hivatkozol mit mond, hogy honnan ismeri?
Érdekes, hogy milyen nehezedre esik megérteni, hogy mit jelent egy pontos idézés és forrásmegjelölés.
Mert enélkül az "újavar" történetírók alkonya közeledik. :)
