A topicnyitó nickje folytán az egyik malactulaj topictársnőre asszociáltam. Igaz, hogy a topicnyitó fiúnak mondja magát, de a neten több dolgok vannak mintsem bölcselmünk fel bírná azt fogni :)
jaja,
engem tök érdekelne, mi történt..
- vagy elvette, s azóta már a másdik bébin dolgoznak ezerrel (mások "analógiájára")
- vagy már azóta a második barátnője van...
- vagy valami rossz történt
- stb stb
kíváncsi dzsill...
Tobbek hozzaszolasaban olvastam, hogy a kalapot viselo nem akarja a gyereket, mert meg nem "elte" ki magat!
Hat mit tett addig amig meg nem nosult?
Ez 1-hulye olcso kifogas!
Ha elerte a 20-22-ik eletevet, miert nem vag bele?
Es ha megeri a 40-ik szulinapjat a fia, vagy lanya mar 18-eves es az egesz csalad mehet egyutt "ELNI"!
Csak arrol a 18-evrol kell reszben lemondani, amit a "kalapviselosok" szulei tettek az o erdekeben!
Mert, ha ezt nem tettek volna a szulok, akkor most hogyan, es mivel ervelne a szerencsetlen "elni akarasra hivatkozo"?
Hat igen eleg hianyos infok vannak a baratnorol. Se arrol nincs fogalmunk , hogy a topicnyito hany eves, csak a baratno 28 , de ettol meg lehet a topicnyito 20, de 40 eves is, ami nagyon mas szinben tuntetne fel a dolgokat. Sem azt nem tudjuk , hogy miota vannak egyutt, ami szinten nem mindegy, hogy 5 honapja, vagy 5 eve, mert ugye elobbi esetben, itt kokemeny megfogom gyorsan az elso pasit magamnak helyzet all fenn, mig utobbi esetben, ugye egy hosszu sokeves parkapcsolatban a mar 30 fele jaro holgyon igenis erot vesznek az anyai osztonok.
Miket sorolt fel a topicnyito, hogy miert akar a no gyereket
-mert mar oreg az elso szuleshez, hat igen ez eleg komoly erv valjuk be a 3. X korul azert mar egyaltalan nincs elsietve az elso gyerek szulese egy nonel, sot!
-Mert a bartnoi is terhesek, hat igen, nem a kornyezetnek megfelelni akarasbol kell gyereket szulni ebben teljesen egyetertek. De eleg koztudott, hogy milyen erosen novelik az anyai erzest a kornyetetben talalhato kisgyermekek es babat varo leendo anyukak. Szoval egy 28 eves no, aki mar teljesen szulo korban van es sok kisgyermeket lat maga korul, es o is szeretne mar gyereket(akar regota, de a parjanak emliteni se merte eddig titkos vagyat), annak hat nagyon elszorulhat a szive ezek lattan. Minden baratnoje boldog anyuka kismama errol hall nap min-nap , kezebe fogja megoleli azokat az edes kis aprosagokat , szoval valjuk be ezek minden noben elohozzak az anyai erzeseket. Az anyai osztonok igenis feleledhetnek ettol, de meg mennyire, plane abban a noben akinek a biologiai oraja mar ennyire ketyeg es mar ezek a behatasok nelkul is mar siman feleled(het).
En meg nagyon nem akarok gyereket egy joideig, de en is lagyultam mar el jonehany pillanatra, mikor a ritka nagycsaladi osszejoveteleken a kezemben oleltem egy edes kisbabajat az unokatesomnak.
De kiben nem elednenek fel? Csak epp egy 20 eves no ezeket az erzeseket meg elfojtja(meg nem is olyan erosek), mert meg nem elt, meg tanul, meg nincs egzisztenciaja, mert meg nem talalta meg az a ferfit , akinek szulne stb. Csak egy 28 evesnek nehezebb elfojtani , plane, hogyha az egyeb feltetelek megvannak.
Én sok igazat látok szalka hozzászólásában. Arra próbálj meg magadban választ találni, hogy ha most nem, akkor mikor és egyáltalán akarsz-e gyereket és a jelenlegi barátnődtől, avagy sem. Ha ezek után pontos kép alakult ki benned, akkor vagy gyorsan szakitsatok, vagy beszéljetek meg együtt egy kompromisszumos 'fajfenntartási-tervet' :-)
Flora hozzászólására annyit reagálnék, hogy a barátnő terhessége nem csak ötletadó, hanem esetleg egy segítség is. Hiszen van valaki akivel könnyen lehet tapasztalatot cserélni, aki szívesen segit. Persze a barátnő csemetéjének lesz legalább egy év előnye, ahogy szalka is kifejtette.
A karrierhez a gyereknek annyi köze köze van, hogy az anyának kell feladni a karrierjét vagy valahogy áthidalni a kieső időt. Én, mint két gyermekes apa továbbra is ha kell éjszakázom, mint rencergizda és a rakenroll szakmát sem tudom hétköznap 8 és 16 óra között űzni. Mégis vannak olyan napok hétvégék, órák, amikor együtt vagyunk és nagyon élvezzük. A ketten elmegyünk bulizni/moziba/szinházba című fejezetek száma tényleg megcsappant, de ha van a közelben valaki nagyszülő/barát aki időnként átvállalja a csemetét, akkor erről sem kell teljesen lemondani.
A korkülönbség, pedig tényleg nem mindegy. Látom saját csemetéim barátainak szülein, hogy még a hozzám hasonló korúak is (én 39, csemeték: 12 és 9) furcsán néznek rám, pedig csak annyi a különbség, hogy én a bulikon közelebb kerülök a tinikhez, így jobban megértem átlátom a problémájukat és nem 30 év távlatából szemlélem őket. Van olyan kishaver, aki ötven év körüli szülők egyszemkéje. Hááát... egy kicsit elkényeztetett, naptól-széltől óvjuk, tiz perc alatt hazaérne, de átjönnek érte kocsival, osztálykirándulásról tíz percet késett a vonat már rosszul voltak, hogy mi van a kisfiukkal. Szegény srácot pedig néha már cikizik is miattuk.
Kedves szalka, sok mindenben igazad van, de pontosítanék, mert a topicnyitóból az derült ki, hogy a fiatal hölgyben nem "feléledtek az anyai ösztönök", hanem a külso környezete pszichikai nyomására, minta-követésbol, barátnoknek-megfelelni-akarásból, a világnak-tetszeni-akarásból szeretne gyereket. És emiatt a nevetséges motiváció miatt pocskondiázták sokan.
Persze, lehet, hogy csak a topicnyitó adta így elo a hölgy motivációit, és mi rosszul ítéljük meg a barátnot emiatt.
timon and pumbaa,
A baratnodet itt mindenki lepocskondiazta mar, mivel olyan "szornyu" bune van, hogy feleledtek benne az anyai osztonok, ami 28 eves korban teljesen termeszetes.
En is no vagyok es bar meg 28-ig van jopar evem es meg nagyon nem szeretnek gyereket a kozelgo par evben, de teljes mertekben megertem ot.
Termeszetesen egy gyerekvallalashoz 2 ember kell , aki mindketten akarjak, ebben mindenkivel egyetertek.
DE egy felnott no, aki szeretne gyereket, szeretne anya lenni (valamikor), ami a legnormalisabb , legtermeszetesebb vagya egy nonek, igenis joga van ilyen idos koraban tisztaban lenni, hogy az aktualis parjanal ilyen teren mire szamithat.
Ha 28 evesen a parom csak a rizsat nyomna, de komolyan nem akarna beszelgetni a kesobbi jovonkrol, hogy o szeretne-e velem egyutt leelni az eletet, hogy szeretne-e majd kozos gyereket stb, akkor dobnam ki a fenebe! Pedig nem az az eletcelom, hogy ferjhez menjek es gyereket szuljek, de nem egy olyan not lattam a kornyezetemben, akik a parjukkal 22-23 eves koruk ota egyutt elnek es mikor mar a no 30 korul jar es szeretne meg minnel kevesebb kockazattal szulni az elso gyereket, akkor a pasi rajon, hogy meg nem elt, kulonbenis, mar nem is biztos benne, hogy a novel akarja leelni az eletet, amikor mar a nonek eleg keves ideje lett hirtelen uj part talalni meg idoben. Szerintem ha a 2 embernek teljesen egymasnak gyokeresen eltero nezetuk van a tavoli jovorol, akkor jobb elobb bekenhagyni egymast, mert egy ferfi meg 35-40 evesen is ereje teljeben lesz, de a no mar marha nagy kockazattal szul olyan idos korban.
Mert itt az napnap vilagosabb, hogy a topicnyito meg veletlenul sem akar 2 ev mulva gyereket!!!!
Hisz gondolkodjunk el, hogy mennyi ido tellik mar el egy tervezett gyerek megszuleteseig. Ugye abbahagyni a gyogyoszedest, mig kitisztul a szervezet fel ev!, utana elkezd a par probalkozni , 30 koruli noknel az atlagos! teherbeesesi ido, ha erosen probalkozik a par 1! ev, legyen nalatok kozepertek mondjuk fel ev! Tehat, mihelyt eldontottetek , hogy jo akkor szeretnetek mar 1 ev es teherbeesett a no, +9 honap, tehat szinte ott vagyunk a 2 ev mulvanal, amikor is a no mar 30 eves, szoval mar nagyon idoszeru!
Szoval ha te szeretnelgyereket 2 ev mulva, akkor most el kene kezdenetek tenni a dolgokrol, vagy ugy gondoltad , hogy majd 2 ev mulva szeretned elkezdeni a dolgokat? Tehat akkor 32 evesen szulje a baratnod az elso gyerekett? Es a tobbit , egyaltalan hagy gyereket akartok, ha nem 1-et, akkor bizony a te tempoddal a 2. vagy 3. gyereket mar 40 evesen kene szulnia a baratnodnek?????
Merthogy mind a kockazatok , mind a probakozasi ido is novekszik a no koraval. 35 ev korul mar egyre tobb parnak esetleg evek kellenek a gyerek osszehozazsahoz.
Szoval, hogy is van az a ket ev mulva akarsz gyereket?
A lanyom 32, a felesegem 51, en 53, az unokaaim 9 evesek!
Mindenre van ido, energia, ha penz nem is.
Tenyleg sz@rlehet, ha valaki 60-ev fele jar es a fia csak 18!
A fentiekbol kiindulva, minnel elobb-annal jobb atesni a gyermekaldason!
Es igy, tobb ido marad a gyerekekkel 1-utt felnoni!
Tobbszor megjegyeztek, de jo csajod van,-szorakozohelyeken- pedig ha tudtak volna, hogy csak a lanyom!
Ebbol a szemszogbol elonye van a korai gyermekaldasnak, mert igy senki nem mondta a lanyomnak, miert hoztad a "nagypapat"?!
Sot, a baratnojei kimondottan kedveltek a bulikon!
Sok baratnoje velem beszelte meg azt amit, amit tulajdonkeppen a szuleivel kellet volna!
Ez is arra enged kovetkeztetni, hogy a kesoi "hozzafogas" bizonyos dolgokban gatat emel a gyerek es a korosodo szulo kozott!
Termeszetesen, nem vagyok az ellen, ha valaki 40-eves fejjel "probalkozik"!
Ja, es meg valami, ha megerem a 60-at az unokaaim 16-evesek lesznek!
Lehet, hogy hulyenek fogtok nevezni amiert ilyen koran kezdtem, de az a szeretet amit kapok az unokaktol teljesen mas, mint amit kaptam a lanyomtol!
"Láttam már erősen ellenálló srácot elérzékenyülni az általa "nem kívánt"
gyerekétől. "
Hát ez az, ez rám illik. És most pár sorban elmesélem, okulásképpen , bár természetesen minden eset más , de azért az általános motivumok ismétlődnek.
Az akkor 24 éves feleségemmel leültünk komolyan
és megbeszéltük a gyerek témát. Egyetértettünk hogy albérletben és abban az anyagi helyzetben szó
sem lehet róla, meg különben is idő van bőven.
Ezzel téma kipipálva.
Idő múlva vettem észre hogy gömbölyödik , alkatánál fogva kb. 4 hónapos terhesen lehetett észrevenni.
A gyerek megszületett , és nagyon elérzékenyülök
stb., viszont a házasság tönkrement , válás stb.,
mert akit igy becsapnak és belekényszeritenek egy
apaságba, nem biztos hogy valaha is megbocsájtja
vagy bizalommal van a késöbbiekben a másik iránt, ami egy házasságban kész katasztrófa.
Az sem szivderitő , ha valakit tenyészménként használnak, az anyai ösztönök beteljesülése érdekében.
Szóval, bár a topicnyitó egyes érveivel nem értek
egyet ,úgy gondolom , hogy ha nem érzi magát
érettnek az apaságra, szeretne még néhány évet
egy (majd általában még egy )gyerek felelössége nélkül élni, ne hagyja magát kényszeriteni.
Álljon a sarkára, és a családtervezés szót valóban
töltse meg tartalommal.
Ha a barátnő pedig emiatt elhagyná ( mármint mert 28 éves korában nem szülhet egy barátnő mintájára), azt nem is kéne olyan nagyon bánni...
Akkor ez a kapcsolat érzelmileg egyáltalán nem olyan megalapozott , a szülés után a férfi mindenképpen háttérbe kerül(ne).
De a barátnőre is lehet hatni olyan észérvekkel ,
hogy "rendben van, szakitasz, és azt gondold hogy azonnal találsz egy megfelelő férfit/társat/férjet
aki már erektált állapotban alig várja hogy megtermékenyitsen? Nem célszerübb a kapcsolatunkat úgy megtervezni, hogy akkor legyen gyerekünk, minkor mindketten szivből akarjuk ? Egy 28 éves nő még semmiről sem késett le.stb.."
Persze , kivülről, topicban könnyü okoskodni, de
döntést magának a résztvevőnek kell hoznia...Sok szerencsét hozzá.
Én 27 éves vagyok, és szintén gyereket szeretnék. De a férjem nem akar. Még. Már két éve házasok vagyunk. Eleinte nem mondott semmit, aztán mindig halogatta, végül kitűzött egy időpontot, hogy most nyártól indulhat a gyerekprojekt. Aztán kijelentette, hogy bocsi, mégsem, mégis inkább várjunk még egy kicsit. A lelkiállapotom azóta nem az igazi...
(Az ismerődök körében két házasságról tudok, hogy az egyik _nagyon_ nem akart gyereket. Mind a kettő válással végződött.)
off
„Nem tudom tudtad-e de tavasszal és nyáron azért indul be az emberek többsége, mert a napfény erejének és a megvilágítás hosszának függvényében mérhető mennyiségű fény jut közvetlenül az agyba.”
Hát, legfeljebb akkor, ha valaki egy alkalmas eszközzel - csákány, szekerce stb. - felnyitja a fejtetőt (az agyalapi mirigynél, amit említesz, még ez se segít, ott az agyat is meg kell emelni kicsit).
Kéne egy kis anatómiát tanulni, nem XY „természetgyógyászasztrológuskuruzslóésatöbbi” aktuális sikerkönyvét olvasgatni, hátha kevesebb hülyeséget írnánk le. Az agykoponya zárt, a szemen át se az agyba jut a fény, hanem hanem a látóidegre, és onnan már csak az ingerület kerül elég bonyolult biokémiai-bioelektromos folyamatok révén az agyba (nem a fény maga).
A száj, a fül és az orr felől is zárt.
off vége
Igen, engem is aggaszt egy kicsit, hogy 51 éves leszek a fiam ballagásán.De nem lesz azért olyan katasztrófa, a lényeg, hogy ott leszek!
Ami az unokákat illeti, amint azt valaki bölcsen írta, semmi biztosíték nincs rá, hogy akar majd unokát, és pont akkor, amikor én azt elképzelem.. és még az se biztos, hogy én pont akkor akarok-e majd unokát, vagy inkább élem világomat.
Egyébként is, ugye ha az a bizonyos tégla holnap a fejemre esik...
Szóval semmit nem lehet előre megjósolni, még azt sem, hogy te magad mit szeretnél majd 20 év múlva, és ki leszel - ha megéred. Úgyhogy szerintem azt kell tenni, amit az adott pillanatban a legjobbnak tartasz, mert biztos sosem lehetsz semmiben. És garanciát úgyis csak az adott pillanatra tudsz vállalni. Meg kell tenni mindent, amit tudsz, hogy pl. felnevelhesd a gyerekedet, de lehet, hogy önhibádon kívül nem sikerül.
Egyébként nem is tudom, ki írta, de nem hogy 51, de még 65 évesen sem feltétlenül szenilis rokkant az ember (járókerettel) (bár 20 évesen én is ezt képzeltem, de így a 33 magasságából már úgy gondolom, hogy 20 vagy 30 év múlva sem leszek még szemétre való:)))). Az élet nem ér véget 40 évesen (szerencsés esetben!)
Még egy: az én anyám 27 évesen szült engem, ott volt a ballagásomon 45 évesen :))), de azt már nem érte meg, hogy lediplomázzak, férjhez menjek, unokája legyen... (51 évesen hirtelen meghalt). Most akkor ő volt a hibás, miért nem szült 20 évesen? Én azt gondolom, hogy a magam részéről nagyon reménykedem benne, hogy nem hagyom ott a fiamat 18 évesen, de erre biztosíték nincs.
Mint ahogy arra sem, hogy ha fiatalon szülök, ott leszek az unokám esküvőjén..:)
A feleségem 26 évesen szülte az első gyerekünket. Azt mindig tudtam magamról, hogy gyerek nélkül nem tudom elképzelni az életet, de így nem konkretizáltam, hogy igen, akkor most szeretném. Így alakult. Amikor kiderült kicsit betojtam. Aztán amikor megláttam a kobakját (bent voltam a szülésen), akkor tudtam, hogy mostantól kezdve minden más lesz. Talán abban a pillanatban szakadt meg végképp az önemésztős, lelkizős hülyeség, hogy vajon alkalmas vagyok e a nevelésére. Ettől kezdve csupa gyakorlati teendővel kerültünk szembe, nem maradt idő a szép ideológiák gyártására. Most a mozi színház helyett babakocsira, meg homokozólapátra költünk, Madrid helyett Balatonra járunk. Lezárult egy korszak de egy legalább olyan jó (más) kezdődött. Egy percre sem bántam meg, hogy így esett.
Tudod, tényleg nem értél meg még rá. De ezt te írtad. ;-)
Majd ha lesz, rájössz, hogy a buli, meg a koncert, meg a mozi, csak pótcselekvés volt. Aztán majd, ha már kicsit megnő, azt is észreveszed, hogy mennyi mindent meg tudsz neki tanítani, milyen jó vele tölteni az időt, válaszolni a kérdéseire. Megtaníthatod bulizni, moziba, koncertre járni, jól választani, délelőttöket elcsavarogni a városban... :-)) Ez az amiért biztosan megéri.
Én sem dolgoztam keveset amikor +született, de jól elvoltunk. Én éjszaka ringattam, etettem, napközben meg dolgoztam. (Épp egzisztencia meg lakásépítés közben voltunk, de túl a 26on)
Néha keveset láttam, de azért mégse nélkülem nőtt fel, mint ahogy a projektek sem, amiket azalatt végigcsináltam. Monnyuk aludni nem sok időm volt. De megérte, újra megcsinálnám.
De a humorodat nézve, meg fogod találni a megoldást.
Illus
Én sem hiszem, hogy az a cél, hogy az ükonoka esküvőjén asztal alá ihassam magam. Valószínű, addigra már a gyerekek gyerekei is torz öregembernek tartanak majd. Minek ezt?
Az unokák is elvannak a nagyszülőkkel, de mégiscsak már valahol belül azok csak vén emberek nekik, akik semmit nem értenek meg, és lassuak, és idegesíti őket a gyerekricsaj.
Szóval Te erre vágysz? És azért a nyugdíjkorhatár télleg 62-65 év. Szóval ha minden leszármazottad normális időben szül, akkor azért még van esélyed így is. Csak télleg jó lesz-e az neked. A generációs ellentétek Moon elég erősek. Talán a neveltetésünk, vagy a génjink miatt.
Szóval amit Gyalogknak kifejtettem, az a miénk, a többi már nem annyira.
Tim-pum.
Láttam már erősen ellenálló srácot elérzékenyülni az általa "nem kívánt" gyerekétől. Csak azon múlik, mennyire bírod ki a barátnőd nélkül. Ha nehezen, akkor a gyerek is jót tesz majd.
Persze némi egzisztencia nem árt. Úgy könnyebb a jó dolgokat észrevenni.
Azért ez még az én túlzott pesszimizmusomhoz képest is vad. Ha attól tartasz, hogy hamar meghalsz, mert veszélyesen élsz, bungee jumping minden nap, meg ejtőernyőzés egyre kisebb ernyővel, meg autóversenyzés biztonsági öv nélkül, meg jegy nélkül utazás a metrón, akkor ne vállalj gyereket arra a kis időre. Meg a nők úgyis túlélnek minket, szóval anyja lesz a gyereknek, ne aggódj.
Te sem élhetsz örökké, hidd el, ezt rajtad kívül más is viszonylag hamar elfogadja. :) Más lenne a helyzet, ha ezt hatvan évesen írnád.
Be kell valljam az én ellenérzéseim mögött az van, hogy inkább magamért aggódom.
Merthogy én fontosabb vagyok, mint mások, hiszen belőlem csak egy van, mások meg olyan sokan vannak. hehe
szívemből beszélsz...
egyébként nem anyagi gondja van, hiszen mindkettőnk /sajáterőből!!!/ szert tett saját egzisztenciára...
kicsit inkább attól félek , mi lesz ha véletlenül meghalunk miközben az utód még "nem kész ember". felelősségel tartozunk a jövőjével kapcsolatban, de garancia nincs arra, hogy ki tudjuk teljesíteni!!!
nálunk is ez az egyik probléma: anyóséknál gyereket nem akarok! de lehet hogy még jó sok évig nem lesz saját lakásunk, aztán akkor mi lesz? engem meg a halálba fog kergetni az anyósom a sok ügyülüvügyülüvel, meg waltdisney-s színezővel, meg csipkefüggönyös baldachinos kisággyal. nem is beszélve arról, hogy otthon kell lennem kedvesem családjával cca. egy évet, ami gondolom nem lesz leányálom (így se egészen az.)
22 vagyok, tudom, nem kell elsietnem a dolgot, de 0 kezdőtőkével nem ma lesz lakásom aztán majd mehetek a gyerekem ballagására 65 évesen járókerettel :) :(
a másik probléma, hogy engem úgy alapból idegesít a gyereksírás, imádok aludni, és nincs az a dolog, amivel ki lehetne hajtani az ágyból éjszaka közepén :))). és sose rohantam oda a babakocsikhoz az ismerősöknél, hogy mi van benne. vlszleg a falra másznék szegény gyerektől. úgy 5-6 éves kor körül, amikor már lehet vele értelmesen beszélgetni, na akkor már kóser lenne. de pont addig van rám a legnagyobb szüksége :(
ja meg minél előbb visszamennék szülés után dolgozni (feltéve, ha mégiscsak lesz egy babám). nagymamázás kizárt a fent említett okok miatt, ha meg baby sittert fizetek, én leszek a b#&@ k@&# gondolom, aki a dolgozás meg szórakozás kedvéért feláldozza a gyereket.
na mindegy, végülis ez már offtopik, csak úgy gondolkoztam én is egyet a téma kapcsán. hogy a női nem 99%-a hogy tudja megoldani ezeket a dolgokat, hogy akar is meg nem is, meg hogy rakja be az egészet az életébe.
na, dilemmázás off, kikapcs.
alie-
hogy fogok én időben hazamenni? Mikor a munkahelyi csúcsrajáratás vége felé megkérdi a gyerek: Az Apa Pesten lakik? :(
Amúgy az eredeti kérdéshez...
Úgy terveztük, hogy anyóséknál nem csinálunk gyereket... majd, ha külön költöztünk...
Aztán megcsináltuk :) és 1.5 éves korára elköltöztünk a sajátba... mondjuk autóra még nem telt :)
Rizo
