sziasztok, én nem szégyenlős vagyok, de ennek ellenére mindig mikor más előtt pucéran vagyok, áll a faszom, és nem merek más előtt törülközni és a tükörnek is csak háttal zuhanyzok, mit tegyek
Nehéz a téma srácok, és még úgy igazán tanácsot sem lehet adni, mert ugye ahány ház, annyi szokás, de azért hátha ez segít valakinek:
Próbáld meg kívülről, objektíven megvizsgálni egy olyan helyzetet, amikor Te szégyellős vagy. És azt, hogy ez milyen következményekkel jár - azaz mik a reakciók a körülöttedlevőkben. Pl.: ami volt már lentebb is, hogy férfi WC-ben, vagy zuhanyzóban nem igazán szeretnek lenni az emberek, mert úgy érzik nézik őket (már a szégyenlős réteg). De gondolkodj el azon, hogy inkább görnyedve, féloldalasan, a lényeget eltakarva próbálsz megmaradni, ami enyhén szólva is vicces, vagy ezt elkerülendő bemész, mintha mi sem történne. A tömeg nem fogja levágni, hogy reszketsz legbelül. Lehet, hogy elsőre nehéz, másodikra nehéz, de ha egy idő után belelendülsz, egyre könnyebb lesz. Bár Te nem evvel a zuhanyzós példával jöttél, vetísd rá a saját problémádra. Sokkal gázosabb, ha szégyelősebb vagy, mintha nem. Ha szerted az illetőt, előbb utóbb felfogsz érte áldozni dolgokat. Még akár a szégyellőségedet is.
VALÓ IGAZ, HA GÁTLÁSOS VAGY, AKKOR SZÉGYENLŐS IS.
ÉN MEGLEHETŐSEN AZ VAGYOK.SAJNOS.EGYSZERŰEN SEBEZHETŐNEK ÉRZEM MAGAM ILYENKOR.KEDVESEM, KI IS
VAN ETTŐL. BÁR FRISS A KAPCSOLAT, DE NAGYON ÚGY
NÉZ KI, HOGY EGYMÁSRA LELTÜNK,SZÓVAL MEGVAN AZ ÖSSZHANG.
ELLENBEN GÁTLÁSOSSÁGOM ILL. SZÉGYENLŐSSÉGEM SOK
VITÁT SZÍT.PROBÁL SEGÍTENI, MONDJA HOGY IGY SZERET, DE SZERINTEM A GOND OTT VAN, HOGY ÉN MAGAMAT SEM FOGADOM EL OLYANNAK, AMILYEN VAGYOK.
PEDIG TUDOM, HOGY SE ROSSZABB, SE JOBB NEM VAGYOK
SENKINÉL.
MÁR GONDOLKODTAM PHSZIOLÓGUSON IS.
SZÓVAL IRIGYLEK MINDENKIT AKI KI MER TÁRULKOZNI, NEM SZÉGYENLI ÖNMAGÁT SŐT BÜSZKÉN VÁLLALJA.
HISZEM, HOGY EGYSZER ÉN IS KÖZÉTEK FOGOK TARTOZNI.
Ha jól emlékszem ezt a történetet még nem adtam közre.
Évekkel ezelőtt történt, amikor még a menyasszonyommal jóban voltunk. Az egyik nyáron felutaztunk Budapestre eltölteni egy kalandokkal teli hetet. Beillesztettünk egy visegrádi hajókirándulást is. Aki ismeri ezt az utat az tudja, hogy a hajó odafelé a Csepel Sziget egyik-, visszafelé a másik partja mellett halad. Éppen hazafelé utaztunk, amikor láttuk, hogy egy öreg horgász próbált halat fogni (rövidnadrág, papucs, atlétatrikó és szalmakalap volt rajta). Mivel a Csepel Sziget körtudottan az illegális halászok és fürdőzők paradicsoma nem lepődtünk meg a dolgon. Az izgalom csak most jött. A férfi mellett megjelent egy nő - valószinűleg a felesége lehetett - teljesen meztelenül. Nem tudni, hogy éppen napozott-e vagy fürdeni akart, de a látvány szédítő volt. Mindenki az ablakokra tapadt, sőt egy iskolás csooprt is utazott a hajón akiknek ez különös kalandnak bizonyult. Tökéletesen láttuk előről.
kgb11,
Nem feltétlenül vagányság, lehet, hogy már nagyon kellett neki. Egy bizonyos ingerszint felett az ember a megoldással törődik, nem azzal, hogy hányan látják meg közben. Nem egyszer tapasztaltam, hogy pillanatok alatt eltűnik minden gátlás, szemérmesség és szégyenlősség egy lányból, ha úgy érzi, hogy mindjárt bepisil.
Nem akarok okoskodni, de szerintem két fogalmat összemostatok. Beszéltetek a "szégyenlősségről", ami itt egy nehezen leküzdhető belső gátlást jelentett. Ez tényleg nagyon zavaró lehet, például a szerelmespár egymás előtti és az azonos neműek zuhanyozóbeli gátlásai tényleg zavaróak. De ti itt egy lapon emlegettétek ezt olyan szokásokkal, hogy szokott-e valaki a gyerek előtt meztelenül mászkálni, be lehet-e menni a fürdőszobába bármikor, sőt még a naturizmusbeli kérdések is szóba kerültek. Ez viszont nem a szégyenlősség kategóriájába tartozik, hanem inkább intimitás. Vagyis egy embernek olyan köre, amit csak magának (és esetleg a párjának) akar megtartani. Nem szégyelli a testét, nem gátlásosságból nem mutogatja magát, hanem egyszerűen mert bizonyos dolgok a privát, belső szférájába tartoznak. Ez nemcsak a saját testének látványa területén van így, hanem gondolatai, sőt bizonyos szokásai terén is. Valami olyasmi érzés, hogy "nem kötöm az orrodra, nem állsz olyan közel hozzám, hogy tudhatsz róla". Esetleg épp a számára legszebbnek tartott dolgait rejtheti el íly módon. Ez nem gátlásosság, és egyáltalán nem negatív tulajdonság, legalábbis szerintem.
Sziasztok!
Ismét egy hozzászólás, ismét egy történet. A lakótelep végében, a vasútnál levő "senki földjén" sétáltattam anyám kutyáját. Olyan terület amit a huligánok már kellő képpen megdolgoztak, és az emberek is csak arra használják, hogy a piacra menet átvágnak rajta mint részeg kamionos a birkanyájon. Két - félig kisebbségi - is igyekezett arrafelé (egy lány meg egy fiú). A lány lemaradt, hogy bemenjen a bokorba intézni a dolgát. Pontosabban csak a bokor mellé ment, ugyanis amikor letolta a nadrágot - na meg a bugyit - tökéletesen világított a feneke. Aztán dolga végeztével még egyszer láthattam a csodálatos popsit, de addigra már állt ... a hajam.
Ezt aztán a vagányság mi?
Már több hónapja hozzászóltam a topichoz, érkezett is rá egy válasz (bár jelzem többet vártam). Íme még egy eset, aminek tanúja voltam:
1997 májusában történt amikor az államvizsgámra készültem. Akkoriban a szemközi ház harmadik emeletén lakott egy fiú és egy lány (valószinűleg élettársak lehettek). Éppen belemerültem a tanulásba, amikor észrevettem, hogy a srác kimegy napozni az erkélyre, és hogy hatásosabb legyen a tevékenysége még a fürdőnadrágjától is megszadabult. Érdekes esetnek tűnt.
Egy évvel később a barátnője félreérthető helyzetben napozás alkalmával - valószinűleg - a bikinialsójától szabadult meg, bár pontosan nem megállapítható volt (a felizgulásom viszont igen).
Az alábbi idôrendbe szedett történetek valósak és nem a fantáziám szüleményei. Elviekben több tucat sztorim lenne, de úgy gondoltam csak kettôt tárok a nagyközönség elé. Felhasználásuk, átírásuk, a világhálón történô megjelentetésük, elferdítésük és kiszínezésük ENGEDÉLYEZETT, szigorúan az ANONIMITÁSOM megôrzése mellett.
A leírtak után bárki azt gondolhatja, hogy perverz vagyok. Ez NEM igaz, már csak azért sem mert a szégyentelenségem nem egyenlô azzal, hogy nyilvánosan mutogatom magam. Aki ezt perverziónak nevezi az nincs tisztában a fogalom jelentésével.
1. Történet (2000 tavasza)
-------------------------------------
Az egyik - tavasztól szokatlan - forró nap hazatérve a zuhany alatt kötöttem ki. A felfrissülés után magamra kaptam egy pólót és gondoltam kikukkantok az erkélyre. Álmomban sem gondoltam volna, hogy bárki is rájön, hogy egy pólón kívül nem viselek semmit. Sajnos nem ez történt. A játszótéren egy 6-7 tinédzser korú (13-14 év közötti) lány viháncolt. Látszólag jól el voltak foglalva egymással amikor az egyikük - aki valószinűleg a csapat vezetôje lehetett - felpillantott az erkélyre, és hallottam amint megszólal :
- Nézd azt a fiút az erkélyen ! Minket bámul !
- Te ez csupaszon van ! - reagált egy ducibb testalkatú.
Erre elszabadult a pokol. A lányok nevetve konstatálták, hogy nincs rajtam semmi a pólón kívül. Összesúgtak és most már mindenki engem bámult elégedett vigyorral az arcán. A csapat vezetôje - Anikó, ahogyan a társai hívták - elrohant a játszótér másik végére, hogy szóljon a többieknek, miközben hangosan újságolta a hírt. Még három lány érkezett, de addigra én már a lakásban voltam és becsuktam magam után az erkélyajtót is. Mit tagadjam: megmerevedtem.
Hallottam még, hogy a lányok kiabálnak, hívogatnak, de nem mutattam meg magam még
egyszer. Pár perc után lecsillapodtak, és hamarosan eltűntek.
Hatás
---------
1. Jó egy óra múlva csengettek.Kinéztem a "kukcskán" és egy nôt láttam. Valószinűleg egy gyerek is lehetett vele, mert beszélt valakihez.Miután nem nyitottam ajtót, azt hitték rossz helyen járnak és egy emelettel feljebb mentek. Jelzem a felettünk levô lakást akkoriban éppen árulták. Minden esetre a hatás kettôs értelmű volt (vagy engem kerestek (lehet, hogy az egyik lány elárulta otthon mit látott és felbôszült anyja állt az ajtó elôtt) vagy tényleg téves volt).
2. Másnap amikor vittem le a szemetet szembe jött velem Anikó egy barátnôjével, és rám köszönt.Persze úgy tettem mintha soha életembe nem láttam volna. Őszintén szólva akkor egy kicsit égtem.
2. Történet (2000 nyara)
----------------------------------
Meleg nyári napokon egyáltalán nem hordok alsónadrágot (sokan vannak így ezzel).Elmentem "csodálatos" testemet építeni,és az edzés végeztével egy társammal együtt sétáltunk fel az emeleti öltözôbe. Ő le akart zuhanyozni, de a férfi öltözôben rossz volt a zuhany. A földszinten volt ugyan egy, de oda lusta volt lemenni.Inkább a szembe levô nôi öltözôt célozta meg, mondván jó ha naponta egy lány betéved. Éppen elkezdte a tusolást, amikor az a bizonyos napi egy lány betévedt. Ismertem: intelleginsebb fajta volt, egyetemen tanult. Amint belépett máris jött kifelé mosolyogva, hiszen nem mindennapi látványban lehetett része. A férfi öltözô ajtaja nyitva volt a nagy meleg miatt. Megállt hát elôtte és várta,hogy szabad legyen az ellentétes oldal. Az ajtóhoz léptem és beszédbe elegyedtem vele, miközben lekerült rólam a cipô, a póló és a nadrág. Teljesen meztelenül álltam elôtte szemtôl-szembe. Életemben elôször voltam ilyen helyzetben. Láttam, hogy kétszer is mosolyogni (vagy nevetni) próbál, de mindkét
alkalommal uralkodott magán. Ez nem is csoda,hiszen pár másodperc múlva elkezdtem merevedni. Palástolni akarta örömét. A szeme azonban csillogott. Miközben dumáltunk az edzôcuccom beraktam a táskámba és elôvettem a mögöttem levô szekrénybôl a cserepólóm, farmerom és cipôm. Láthatta,hogy alsónemű nélkül érkeztem, lehet,hogy ez benne is kiváltott valamit. Elköszöntünk. Közben a társam is elôkerült és elnézését kért a fennakadásért,
majd megköszönte a lány türelmét. Már az utcán jártam amikor éreztem, kissé nedves vagyok).
Hatás
---------
Egy hét múlva megint találkoztunk az edzôteremben. Köszöntem neki,de ő hűvösen fogadta. Eddig ha meglátott mindig mosolygott. Nem kizárt, hogy egy világ omlott össze benne.
Annyi sok témához szóltam már hozzá, ehhez miért ne?
Nos én nem vagyok szégyenlős. Kis lakásban lakom szüleimmel, így gyermekkorom óta természetes volt a meztelenség. Ebben szerintem nincs semmi.
Olyannyira nem restellem magam, hogy ha kell még az erkélyre is kimegyek pucéran. Volt már pár izgalmas kalandom.
Véleményem szerint a szégyenlősség nevelés kérdése.
Aki akarja folytatni magánban: kgb11@freemail.c3.hu vagy kgb11@egon.gyaloglo.hu
Jut eszembe még valami, ami az előbb kimaradt. A szégyenlősség újra előjöhet, amikor már azt szégyelljük, ha a többi emberhez képest van valami kifogásolható a megjelenésünkön. Ruhával elrejthetjük, de meztelenül kiderül. Mondjuk egy lógó mell, zsíros comb, szőrös láb (lányok esetében), vagy van olyan férfi, aki röstelli, hogy a sörhasa rálóg a farkára, a melle nem izmos, hanem zsíros, ettől olyan puha, visszalóg, vagy ráncos, löttyedt a combja, ilyenek.
Aztán a ruhában szeretkezéshez - például az anyósom mesélte (78 éves, jóban vagyunk), hogy náluk úgy ment még a hétvégi nagy fürdés is (lavórban), hogy a nőkön rajta volt a kombiné, és a szappant bedugogatta a réseken, majd mosdókesztyűvel vizet emelt oda, és lemosta a megszappanozott részeket. Persze abban van is van erotika, amikor egy nőre rátapad a vizessé vált kombinéja.
A szexet meg úgy intézték, hogy a férje fölhajtotta a hálóingét, de csak a derekáig, majd a pizsamáján a sliccéből előemelte a távcsövet, és körülpillantott, hogy hova nézzen be vele. Olyasmi nem fordult elő, hogy puszit kapott volna a puncijára, vagy ő adott volna bárhová. Az aktus után mindenki visszarendezte a ruházatát.
Ehhez képest őrült nagy merészség részéről, hogy nyaranta eljár velünk evezőstáborba, és fürdőruhát vesz. Mindenféle (20-tól 30-ig) srácok előtt is mer mutatkozni, pedig meglehetősen ráncos, lottyadt az egész teste. Eleinte valami köntösfélét a fürdőrucija fölé húzott, aztán látta, hogy nem foglalkozik vele a kutya se, mert szinte egyetlen ember sincs aki tökéletes. Mostmár nem gatyázik a köntössel.
Eddig senki nem említette a társadalmi elvárásokat. Civilizált világban élünk, ahol hallgatólagos szokások vannak, igazodunk hozzájuk. Már a gyerekek kicsi korától fogva az anyukák azok, akik a szeméremérzetet kialakítják, amikor rászólnak a kislányokra, ha leülnek egy padra, hogy zárd össze a lábaidat, ha ülsz, vagy a kisfiúkra hogy ne nyiss rá anyádra, mert fürdik. A gyerekeknek jó antennáik vannak megérezni, hogy mit várnak el a felnőttek. Ha hallja, hogy ne ronts be a fürdőbe, mert ott van valaki, akkor a kicsi megjegyzi, hogy aha, a meztelenség rejtegetni való. Már 7-8 éveseknek kialakult nemiség tudatuk van (sőt már korábban is az oviban egymásnak mutogatják, hogy kinek mi van a lába között), és mivel látják a felnőttektől, hogy mi a minta, hozzáigazodnak. Úgy tudják, hogy attól eltérni ciki, mit gondolna róla a másik, hogy ő neveletlen, faragatlan.
Amikor aztán felnő, és indul a halászgatás az ellenkező neműek között, előbb-utóbb rájön mindenki, hogy nem kell szégyellni a testét, hiszen az egyik legjobb csali a halászgatáshoz, a testiség nem alávaló. Egy jó kis eszköz, amit kellő mértékben kell adagolni. Nem mindenkinek azért, mert ha mindenki kaphatja, nem annyira vonzó.
Majdnem minden hozzászóló így fogalmazott, hogy egyszer csak felismerte, hogy értelmetlen a túlzott szégyenlősködés. Valójában minden tevékenységünkben az arany középutat keressük, a nem túl ilyet meg a nem túl olyat.
Lehet, hogy nem tetszünk magunknak.
Lehet, hogy azért, mert mások megszabták, hogy pl. mi a megfelelő mérete bizonyos testrészeknek. Vagy, hogy hogy nézzenek ki. Amíg mások ezzel vannak elfoglalva, nem hiszem, hogy sok nem tökéletes embernek sikerülne levetkőznie a szégyellősségét.
Nekem se fog addig.
Utána meglátjuk.
Ha ugyanúgy festek, mint a többiek, nem lesz értelme szégyellősnek lenni. Valami mással kell rendelkezni ahhoz, hogy mások odafigyeljenek.
Ha a szerelmem szégyenlős (volt ilyen), mindig arra próbáltam rávenni, hogy amikor egyedül van, akkor meztelenül nézegesse a testét a tükörben. Simogassa magát, élvezze magát. Tetsszen meg magának! Volt, hogy mögé álltam, szintén meztelenül, és ott a tükörben dicsértem a testét, miközben simogattam a mellét, a combját.
Volt, nem is egyszer, hogy segített a terápia.
Sziasztok!
Ífjabb koromban én is szégyenlősebb voltam, nem tudom, miért. Aztán úgy 17 éves koromban elkezdtem kosárlabdázni komolyabban, és ugyebár a mérkőzések után együtt kellett zuhanyozni a csapattársakkal. Ez segített a szégyenlőség feloldásában. Aztán volt egy barátnőm, aki nagyon szégyenlős volt. Őszintén szólva én sokáig nem tudtam mit tegyek, de - mint később elmondta - a lazaságom oldotta őt is fel, és mostmár nem szégyenli a testét.
Különben sincs mit szégyelni. Én meztelenül alszom télen, nyáron, nyáron alsónemű nélkül járok, mert így esik jól, nem azért, hogy megbotránkoztassak valakit, vagy hogy "menőbbnek" tartsanak. És nem szégyenlem magam mások előtt sem. Csak az a baj, hogy szexuálisan nagyon (talán túlságosan) aktív vagyok, emiatt nem tudok nudista strandra menni, pedig szeretnék. Félreértés ne essék, ez a túlaktivitás független attól, hogy van, vagy nincs barátnőm, egyszerűen egyfolytában kívánom.
Üdv
Szervusztok, még nem írtam ide bár érdekelt a dolog. Gondoltam esetleg megpróbálok segíteni Carbonnak - s talán a lánynak is. Ahhoz hogy valaki szégyenlős nem mindig van köze a külső esztétikumának, mint ahogy a saját magunkról alkotott kép sem fedi a külsőt.
Én magam mindíg szerettem ha valami volt rajtam és tapasztalataim szerint ezt a partner elfogadta. Egy nagyméretű muszlin kendő ami derékra köthető, mell alatt megköthető, belecsavrja magát az ember, játszani lehet vele és része lehet a játéknak.
kasszandra
En is szegyenlo"s vagyok :)))))) En nemnagyon birok bemenni egy ferfizuhanyzoba, vagy egy ferfiwc-be. Szinte mindig az az erzesem, mintha neznenek - talan kisebbsegi komplexus, kitudja...
De erdekes modon, hogyha egy lannyal vagyok, akkor nincsen semmilyen komplexus, meg szegyenlosseg - envagyok az, meztelenul... kesz...
carbon!
Nem sok az a 8 év különbség egy kicsit? Te egy felnőtt férfi vagy, ő meg lehet, hogy még éretlen (ebben a kérdésben) hozzád. Lehet, hogy neveltetés-beli probléma vagy rossz tapasztalatai vannak (csúfolták vagy ilyesmi). Nem beszéltetek róla?
Nagyon érdekes dolgokat írtatok, de valahogy még mindig nem találtam választ arra, hogy mit tegyek ha a tizenkilenc éves barátnöm (én huszonhét vagyok) még mindig gátlásokkal küszködik...
Azt mondta, hogy régebben még szégyenérzete volt, amikor a testi örömökröl beszéltek vele vagy akár pettingig jutott. Ez valahogy az évek során mexüntek, de a gátlások még mindig nem múltak el és egyátalán nem tud koncentrálni saját magunkra.
kérdésem: mit kell tenni (vagy milyen sikeres eset volt) hogy nem úgy gondoljon a lány a szexre, mint valami gusztustalan dologra és el tudja fogadni a test természetességét.
Hozzá kell tennem, hogy szinte mindenben megértjük egymást (elég friss kapcsolat) kivevé ezt az egyet - én nem akarom eröltetni és meg is mondtam neki, hogy próbálja végiggondolni, beszéljük meg mit érez...
Mike, köszi az ajánlást, nyugodtan benézhetsz minden topicba és beírhatod az ahhoz passzoló könyvet... söt, elég lenne csak könyvcimeket irni és megszüntetni a hozzászólásokat : ))
"nem vagyok szegyenlos, ha nekem magamnak tetszik a testem"
Bar sokszor meghatarozo, de nem ertek egyet teljesen ezzel, mert en pl tudom, hogy nagy a fenekem, nem tetszik, de emiatt meg nem vagyok szegyenlos, nem kotok a derekamra pulovert, stb.
Nekem mindig edes tinikorom valamelyik Bravo vagy Ifjusagi Magazin szexrovata jut eszembe. Egy csajszi irta, hogy szegyenli a testet a baratja elott, es mi lesz majd az elso szex alkalmaval, mit fog szolni nem eppen topmodell testehez a fiu. Talan Veres Pal irta neki kb. a kovetkezoket, amely az en szemleletemet is meghatarozta ebben a kerdesben:
Egy ilyen helyzet alkalmaval a partnert annyira izgatja a meztelenseg latvanya, hogy nem a teste hibait fogja megfigyelni.
Nekem ez meggyozo volt.......
Szerintem itt az a lenyeg, hogy nem vagyok szegyenlos, ha nekem magamnak tetszik a testem. Ez meg mar csak onbizalom kerdese, ami sugarzik.
W.GY.
Jol lattam lentebb? Zokniban?!?! Na, ne:))) Hat, ha ezt nem mondod:))))))
>Különben is ha nem akarom nem áll fel és kész. <
Szoval ha nem akarod nem all fel. Logikus. Ha jo a kaja, meg lonek egy tuti golt akkor meg akarod es azert all fel? Ez viszont mar nagyon sulyos :)))))))))))))))))
Végig olvastam a topicot és meglepődtem, hogy itt senki sem szégyenlős. Ezek szerint én leszek az első.
Bennem 25 éves korom környékén kezdett kialakulni ez az érzés. Addig egész jól elvoltam magammal. Un. "későnérő" típus voltam, biztos ismeritek ezt a fajtát. Soványka, csenevész, nem túl nagy mellbőséggel, de elfogadtam, hogy ez van. Aztán ahogy az idő haladt kezdtem egyre nőiesebb lenni a férfiak szemében. Egyre többen dicsérték, az alakomat. Ekkor kezdődtek a problémáim, amit máig nem tudok leküzdeni. Úgy érzem, hogy a látszat az én esetemben csal. Azt gondolom, hogy többet várnak tőlem, mint amit én nyújtani tudok.
Tisztában vagyok vele, hogy ez butaság, de mégsem merek levetkőzni világosban. Tudom, hogy ezen csak én tudok változtatni, de képtelen vagyok.
Remélem, nem fárasztottam senkit és nem ítéltek meg nagyon szigorúan.
Miközben ezeket leírom, furcsa, de még azt is szégyellem, hogy ilyen buta vagyok.
off
Parser, lehet, hogy én tudom rosszul, de a Bell-curve-on nemigen lehet kívül lenni - a harang "vastagabb", vagy "vékonyabb" részén igen, a standard deviation-tól függuen, de mindig a vonal alatt.
on
Még nagyon új vagyok itt.
Én úgy gondolkodom ahogy Kiran és Madlen. Naturista vagyok, a családom is az, így neveltek. Vannak baráti naturista családok és sok barátot én vezettem be.
A szégyenlősség szerintem is kialakul a gyerekekben egy csomó gátlással együtt.
A naturista gyerekek szerintem sokkal közvetlenebben, kommunikatívabbak.
A szégyenlősség hiánya szerintem jó.
A szerelemben is így van. A naturista srácok valahogy nem akarnak bizonyítani az ágyban, tényleg sokkal természetesebben vislekednek, mivel nekik sokkal természetesebb a közeg.
Nem naturista barátnőimtől sokszor hallok olyan problémákról a szexben, amiket el sem tudtam volna képzelni és teljesen tuti, hogy a szégyenlősség az oka.
A kívülállók meg tésnyleg nem értik az egészet. Nem meztelenkedésről és magamutogatásról van szó. Arról szól az egész, hogy egy csomó hülye gátlástól megszabadulhatsz vagy ha születésed óta így nevelkedsz, egy terészteseb világba nősz bele ahol nem azt nevelik belég hogy a testedet szégellned kell, tehát az valamiért roszz.
Bocs, hogy hosszú voltam.
