Ez 1 költői kérdés, hiszen tény, hogy soha nem volt ilyen kevéssé +becsülve nemcsak a tapasztalat, a szakmaszeretet, az elhivatottság, a 'dolgozni csak pontosan, szépen' elve, hanem 1áltatán: a szaktudás. Ma nem kifizetődő jó terméket, szolgáltatást el/adni, erre sem idő, sem pénz.
A cél minél gyorsabban rátukmálni a fogyasztóra az akármilyen minőségű árut, bármilyen eszközzel, elhitetni vele, hogy csakis ez jó neki, csak erre van szüksége... és erre a 'sales típusú' munkára nyilván a fiatalok alkalmasabbak, általában nincs még bennük kialakulva semmi olyan tulajdonság, ami gátolná őket az effajta munkában, mint pl. felelősség, lelkiismeret, szakmai elhivatottság meg hasonló elavult dolgok... és persze nincsenek még oly nagy igényeik sem anyagilag, sem erkölcsileg, sem szakmailag, mint a korosabbaknak, amitől 1 idősebb Mber gyomra felfordul, azt a fiatalé még könnyebben +emészti, vagy lenyeli azért cserébe, hogy egy darabig még új dolgokat tanulhat, ismerhet meg, tapasztalatokat gyűjthet... szóval olcsóbbak, könnyebben idomíthatók, tapasztalatlanságuk miatt könnyebben kihasznáhatók. Az eredeti tőkefelhalmozás idején ezek lényegesek. Itt és most a fiataloké a jelen, öregeké a temető, de hogy kié a jövő, ha van 1általán, azt nem lehet tudni biztosan... De főképpen pusztuljon, ha valaki nő és Lmúlt 35-40 éves, hiába szereti, érti, követi a szakmáját... számára nincs remény, semmi esélye a munkaerőpiacon... Józan paraszti ésszel igazán célszerű a +felelő arány lenne életkor és nem tekintetében egyaránt, mint 1 jó ételreceptnél: ebből is 1 kicsit, abból is 1 kicsit... Nem igazán egészséges egyik nem/generáció túlsúlya sem, egymást kigészítve / korrigálva lehet(ne) igazán nagyszerű dolgokat csinálni... de most nem erre van szükség... minél több pénz minél gyorsabb felhalmozása a jelenlegi durva eszközökkel a leghatékonyabb. Hát kérem, így megy ez...
A fiatalok iranti ilyen meretu igeny Mao-n a munkaeropiac es a gazdasag torz allapotara vezetheto vissza. Miert jo egy frissen vegzett ember:
- mert olcso
- mert nincsenek elkepzelesei arrol h a dolgoknak hogyan kell zajlani, lehet formalni (multik elonyben)
- a multik ajanlata tobbek kozt utazasrol szol, ez leginkabb a fiatalokat erdekli (csalados emberek nem erzik megtisztelve magukat attol h fel-egy evet valahol jo messze tolthetnek)
- a kis cegeket azert erdeklik inkabb a fiatalok, mert fele, harmada penzert jonnek, mint az idosebbek (ez a multiknal is igaz, ahol a kulfoldi szekhelyen levo vezetok eldontik a savokat es abbol nem lehet kilepni akkor sem, ha a helyi zseni jonne 10%-kal tobbert)
A kiegyensulyozott munkaeropiacokon messze nem arrol szol az elet h birja-e a fiatal alkalmazott napi 14-16 oraban azt h 3-szor annyi ido kell neki a tapasztalathiany miatt a dolgok megoldasahoz, mint az idosebb kollegaknak. De ott nagyobb tavlatokban gondolkodnak es 4-5-szor tobb ideje uzik pl a high-tech iparagakat, mint Mao-n. Tudom h a kep sokkal arnyaltabb, de el kell telnie nehany evnek meg amig nemileg normalizalodik a helyzet.
Jó részt egyetértek Anteussal. Naygon lényegesnek tartom, hogy egy idősebb, lassú munkatempóhoz szokott személy sokkal nehezebben tudja megszokni, ha egyáltalán sikerül, a napi 14-16 órás munkát, a hétvégézést, és azt hogy sok esetben nála fiatalabb főnököt kap. Úgy gondolom egyik cég sem nélkülözheti a tapasztalt munkatársakat, csupán tisztában kell lenni azzal, hoyg kitől mi várható el. Meggyőződésem, sok multinál, ahol a folyamatok szigorúan szabályozva vannak és a lényeges döntések már országbeli központból jönnek "le", rengeteg esetben fontosabb szempont hogy valaki sokat tudjon dolgozni, minthogy tapasztalt legyen. Úgy gondolom előbb-utóbb beáll egy egyensúlyi helyzet - csak türelemmel bírjuk, az éles eszű fiataloknak sem kell már éjt nappalá téve dolgozni.
Sziasztok,
Én 35 éves, gazdasági vezető vagyok. Azt hiszem a mi generációnk volt az utolsó, amelyik - közvetlenül a rendszerváltás után - formális akadémikus végzettség nélkül is labdába rúghatott, "mindössze" jó nyelvtudással és valami elképzeléssel arról, hogy a nyugati cégek milyen célok és rend szerint működnek. A manapság végző évfolyamok már "eurokonform" végzettséggel és tapasztalatokkal (ösztöndíjak, tanulmányutak) vetik bele magukat a húsdarálóba.
Az eredeti kérdésre felelve talán a nyelvtudás az, amit felnőtten a legnehezebb pótolni, a többi nyitottság és szorgalom kérdése.
Üdv
Csak részben tudok egyetérteni az alapgondolattal: azok az emberek, akiknek van (legalább egy) diplomájuk, jól beszélnek angolul esetleg németül is, illetve megtervezik a karrierjüket, nem lehet gond számukra az elhelyezkedés 40, vagy 50 évesen sem. Én az informatikai szektorban dolgozom, itt átlagosan ketto év kell ahhoz, hogy "befusson" valaki és jól fizeto állásba kerüljön (amennyiben talpraesett és a fenti kritériumoknak megfelel). Régi megfigyelés, hogy aki nem jut 28 éves korára vezeto pozícióba, késobb nem lesz ideje rá, jogy kifussa magát. A másik, hogy aki nem milliosmos 30 évesen, az sohasem lesz már az. Remélem a sorok közül ki lehet olvasni, mit is tanácsolok a fiataloknak. Az "idosebb" generáció képviseloitol ez úton kérek elnézést, de sajnos ilyen szmpontból Ok a legnagyobb vesztesei a rendszerváltásnak (ugyanakkor vannak szemfüles-ügyes nyertesek is, gondoljunk csak a privatizációra, amikor fillérekbol lehetett hatalmas vagyonra szert tenni). Ilyen a kapitalizmus.
Ha üzleti életről, karrierről, pénzről van szó, többnyire a fiataloké a pálya. Az álláshirdetésekben kíméletlenül közlik, hogy 35 évesnél idősebb jelentkező nem kell. Világjelenség-e, hogy előnyben részesítik a fiatalokat? Milyen tulajdonságaik vannak, amelyek életkorukból adódóan jelentenek előnyt? Meddig tarthat a "fiatalítás"? Kiütik-e a mostani harmincasokat a huszonévesek? Miért nem versenyképes a fiatalok vitalitásával és merészségével a negyvenesek tapasztaltsága és megfontoltsága? Múló divatról, vagy tartós munkaerőpiaci jelenségről van szó? Ellentmond-e egymásnak a társadalom elöregedését mutató demográfiai tény és a munkáltatók fiatalok iránti megnövekedett kereslete? A fiatal olcsó? Rugalmas? Alakítható? A 35 feletti drága? Önérzetes? Kényelmes? Mi lesz a harmincasokkal, ha negyvenesek lesznek? Addigra talán kiderül, hogy a fiatalosság nem életkor kérdése?
A kérdéseket, véleményeket, hozzászólásokat az adás előtt és alatt is várjuk!
