őszintén szólva nekem a meta jobban bejön ;) de oda se írok, most nem vagyok eléggé megzakkanva hozzá
hehe
egyébként pedig nem kívánok vitába bocsátkozni arról, hogy mit értünk kultúra alatt..
mindenesetre véleményem szerint a törzsasztal olvasóit csekély százalékban érdekli kundera
egészen egyszerűen ez nem az a fórum...
Először is leszögezem, hogy kezdő Kunderás vagyok, most olvasom a LÉT utolsó fejezetét, és ez az első könyvem tőle. Nem is kéne még beszélnem így, de nagyon felajzott a könyv (nem kunderai értelemben :-))))
Mindenesetre tetszik, de bizonyos fenntartásokkal. Ma végigolvasom, holnap részletesebben...
Kunderát jó írónak tartom, de szerintem aki olvasta A lét elviselhetetlen könnyűségét és a Tréfát, az Kundera minden mondandójával tisztában van. A Tréfából már lehetne is húzni vagy 30 %-ot: ha a politikai szálra tér: szájbarágós szófosásba kezd Milan barátunk.
Jómagam először az Azonosságot olvastam és mivel egész jónak találtam így elolvastam a Búcsúkeringőt, majd a Tréfát is. Az élet máshol van, Elárult testamentumok, Halhatatlanság, majd a LÉT következett. Ez volt a legfrappánsabb és az utána olvasott A nevetés és felejtés könyve már egy picit csalódás volt. A feketeleves azonban még hátra volt: a Nevetséges szerelmeket már csak utálkozva gyűrtem le: a kamasz Kundera döcögve nyögdécsel azokról a témákról, amikről a felnőtt férfi Kundera olyan szépen vall. Azóta nem bírtam Kundera könyvet a kezembe venni, csak a LÉTet. Most olvasom harmadszor. Az apropó: hétfőn adjuk a filmklubban. Nem véletlen, hogy csak ebből a regényéből készült film: egy esszencia ez Milan Kundera világlátásáról végig élvezetes stílusban, következetesen irányítva az eseményeket és manipulálva az olvasót. Tudom, hogy a saját életfilozófiámba próbál betolakodni, de élvezem, mert az egyetértés, vagy éppen a tiltakozás új és érdekes – élvezetes gondolatokra sarkall.
A film meglepő módon a teljes könyvet igyekszik visszaadni, ez látszik a hosszán is: 171 perc. A jó könyvek filmadaptációi ritkán jók, itt azonban egy kivétellel állunk szemben; Philp Kaufman amerikai rendező (nálunk a Henry és June-ról ismert) kevés filmet csinál, de azokkal igyekszik valami maradandót alkotni. Ennél a mozinál a kritika és a közönség szerint is sikerült!
A kiváló szereposztás a nagyszerű alapmű és a jó rendező mellett a film sikerének harmadik kulcsa:
Daniel Day-Lewis alakítja Tomast, a nőcsábász-szerelmes különc sebészt, Juliette Binoche a soha felnőni nem akaró kislánykát, Terezát, az őrjítő Lena Olin az abszolút szabadságát elviselhetetlen könnyűségként megélő festőnőt és a kisebb szerepekben is olyan nevekkel találkozunk, mint Erland Josephson és Daniel Olbrychski.
A film után beszélgetünk, vitatkozunk a műről: indenki elmondhatja, hogy neki mit jelent ez a film és a lét elviselhetetlen könnyűsége.
;-)
Kunderát jó írónak tartom, de szerintem aki olvasta A lét elviselhetetlen könnyűségét és a Tréfát, az Kundera minden mondandójával tisztában van. A Tréfából már lehetne is húzni vagy 30 %-ot: ha a politikai szálra tér: szájbarágós szófosásba kezd Milan barátunk.
Jómagam először az Azonosságot olvastam és mivel egész jónak találtam így elolvastam a Búcsúkeringőt, majd a Tréfát is. Az élet máshol van, Elárult testamentumok, Halhatatlanság, majd a LÉT következett. Ez volt a legfrappánsabb és az utána olvasott A nevetés és felejtés könyve már egy picit csalódás volt. A feketeleves azonban még hátra volt: a Nevetséges szerelmeket már csak utálkozva gyűrtem le: a kamasz Kundera döcögve nyögdécsel azokról a témákról, amikről a felnőtt férfi Kundera olyan szépen vall. Azóta nem bírtam Kundera könyvet a kezembe venni, csak a LÉTet. Most olvasom harmadszor. Az apropó: hétfőn adjuk a filmklubban. Nem véletlen, hogy csak ebből a regényéből készült film: egy esszencia ez Milan Kundera világlátásáról végig élvezetes stílusban, következetesen irányítva az eseményeket és manipulálva az olvasót. Tudom, hogy a saját életfilozófiámba próbál betolakodni, de élvezem, mert az egyetértés, vagy éppen a tiltakozás új és érdekes – élvezetes gondolatokra sarkall.
A film meglepő módon a teljes könyvet igyekszik visszaadni, ez látszik a hosszán is: 171 perc. A jó könyvek filmadaptációi ritkán jók, itt azonban egy kivétellel állunk szemben; Philp Kaufman amerikai rendező (nálunk a Henry és June-ról ismert) kevés filmet csinál, de azokkal igyekszik valami maradandót alkotni. Ennél a mozinál a kritika és a közönség szerint is sikerült!
A kiváló szereposztás a nagyszerű alapmű és a jó rendező mellett a film sikerének harmadik kulcsa:
Daniel Day-Lewis alakítja Tomast, a nőcsábász-szerelmes különc sebészt, Juliette Binoche a soha felnőni nem akaró kislánykát, Terezát, az őrjítő Lena Olin az abszolút szabadságát elviselhetetlen könnyűségként megélő festőnőt és a kisebb szerepekben is olyan nevekkel találkozunk, mint Erland Josephson és Daniel Olbrychski.
A film után beszélgetünk, vitatkozunk a műről: indenki elmondhatja, hogy neki mit jelent ez a film és a lét elviselhetetlen könnyűsége.
;-)
Kunderát jó írónak tartom, de szerintem aki olvasta A lét elviselhetetlen könnyűségét és a Tréfát, az Kundera minden mondandójával tisztában van. A Tréfából már lehetne is húzni vagy 30 %-ot: ha a politikai szálra tér: szájbarágós szófosásba kezd Milan barátunk.
Jómagam először az Azonosságot olvastam és mivel egész jónak találtam így elolvastam a Búcsúkeringőt, majd a Tréfát is. Az élet máshol van, Elárult testamentumok, Halhatatlanság, majd a LÉT következett. Ez volt a legfrappánsabb és az utána olvasott A nevetés és felejtés könyve már egy picit csalódás volt. A feketeleves azonban még hátra volt: a Nevetséges szerelmeket már csak utálkozva gyűrtem le: a kamasz Kundera döcögve nyögdécsel azokról a témákról, amikről a felnőtt férfi Kundera olyan szépen vall. Azóta nem bírtam Kundera könyvet a kezembe venni, csak a LÉTet. Most olvasom harmadszor. Az apropó: hétfőn adjuk a filmklubban. Nem véletlen, hogy csak ebből a regényéből készült film: egy esszencia ez Milan Kundera világlátásáról végig élvezetes stílusban, következetesen irányítva az eseményeket és manipulálva az olvasót. Tudom, hogy a saját életfilozófiámba próbál betolakodni, de élvezem, mert az egyetértés, vagy éppen a tiltakozás új és érdekes – élvezetes gondolatokra sarkall.
A film meglepő módon a teljes könyvet igyekszik visszaadni, ez látszik a hosszán is: 171 perc. A jó könyvek filmadaptációi ritkán jók, itt azonban egy kivétellel állunk szemben; Philp Kaufman amerikai rendező (nálunk a Henry és June-ról ismert) kevés filmet csinál, de azokkal igyekszik valami maradandót alkotni. Ennél a mozinál a kritika és a közönség szerint is sikerült!
A kiváló szereposztás a nagyszerű alapmű és a jó rendező mellett a film sikerének harmadik kulcsa:
Daniel Day-Lewis alakítja Tomast, a nőcsábász-szerelmes különc sebészt, Juliette Binoche a soha felnőni nem akaró kislánykát, Terezát, az őrjítő Lena Olin az abszolút szabadságát elviselhetetlen könnyűségként megélő festőnőt és a kisebb szerepekben is olyan nevekkel találkozunk, mint Erland Josephson és Daniel Olbrychski.
A film után beszélgetünk, vitatkozunk a műről: indenki elmondhatja, hogy neki mit jelent ez a film és a lét elviselhetetlen könnyűsége.
;-)
Kunderát jó írónak tartom, de szerintem aki olvasta A lét elviselhetetlen könnyűségét és a Tréfát, az Kundera minden mondandójával tisztában van. A Tréfából már lehetne is húzni vagy 30 %-ot: ha a politikai szálra tér: szájbarágós szófosásba kezd Milan barátunk.
Jómagam először az Azonosságot olvastam és mivel egész jónak találtam így elolvastam a Búcsúkeringőt, majd a Tréfát is. Az élet máshol van, Elárult testamentumok, Halhatatlanság, majd a LÉT következett. Ez volt a legfrappánsabb és az utána olvasott A nevetés és felejtés könyve már egy picit csalódás volt. A feketeleves azonban még hátra volt: a Nevetséges szerelmeket már csak utálkozva gyűrtem le: a kamasz Kundera döcögve nyögdécsel azokról a témákról, amikről a felnőtt férfi Kundera olyan szépen vall. Azóta nem bírtam Kundera könyvet a kezembe venni, csak a LÉTet. Most olvasom harmadszor. Az apropó: hétfőn adjuk a filmklubban. Nem véletlen, hogy csak ebből a regényéből készült film: egy esszencia ez Milan Kundera világlátásáról végig élvezetes stílusban, következetesen irányítva az eseményeket és manipulálva az olvasót. Tudom, hogy a saját életfilozófiámba próbál betolakodni, de élvezem, mert az egyetértés, vagy éppen a tiltakozás új és érdekes – élvezetes gondolatokra sarkall.
A film meglepő módon a teljes könyvet igyekszik visszaadni, ez látszik a hosszán is: 171 perc. A jó könyvek filmadaptációi ritkán jók, itt azonban egy kivétellel állunk szemben; Philp Kaufman amerikai rendező (nálunk a Henry és June-ról ismert) kevés filmet csinál, de azokkal igyekszik valami maradandót alkotni. Ennél a mozinál a kritika és a közönség szerint is sikerült!
A kiváló szereposztás a nagyszerű alapmű és a jó rendező mellett a film sikerének harmadik kulcsa:
Daniel Day-Lewis alakítja Tomast, a nőcsábász-szerelmes különc sebészt, Juliette Binoche a soha felnőni nem akaró kislánykát, Terezát, az őrjítő Lena Olin az abszolút szabadságát elviselhetetlen könnyűségként megélő festőnőt és a kisebb szerepekben is olyan nevekkel találkozunk, mint Erland Josephson és Daniel Olbrychski.
A film után beszélgetünk, vitatkozunk a műről: indenki elmondhatja, hogy neki mit jelent ez a film és a lét elviselhetetlen könnyűsége.
;-)
Kunderát jó írónak tartom, de szerintem aki olvasta A lét elviselhetetlen könnyűségét és a Tréfát, az Kundera minden mondandójával tisztában van. A Tréfából már lehetne is húzni vagy 30 %-ot: ha a politikai szálra tér: szájbarágós szófosásba kezd Milan barátunk.
Jómagam először az Azonosságot olvastam és mivel egész jónak találtam így elolvastam a Búcsúkeringőt, majd a Tréfát is. Az élet máshol van, Elárult testamentumok, Halhatatlanság, majd a LÉT következett. Ez volt a legfrappánsabb és az utána olvasott A nevetés és felejtés könyve már egy picit csalódás volt. A feketeleves azonban még hátra volt: a Nevetséges szerelmeket már csak utálkozva gyűrtem le: a kamasz Kundera döcögve nyögdécsel azokról a témákról, amikről a felnőtt férfi Kundera olyan szépen vall. Azóta nem bírtam Kundera könyvet a kezembe venni, csak a LÉTet. Most olvasom harmadszor. Az apropó: hétfőn adjuk a filmklubban. Nem véletlen, hogy csak ebből a regényéből készült film: egy esszencia ez Milan Kundera világlátásáról végig élvezetes stílusban, következetesen irányítva az eseményeket és manipulálva az olvasót. Tudom, hogy a saját életfilozófiámba próbál betolakodni, de élvezem, mert az egyetértés, vagy éppen a tiltakozás új és érdekes – élvezetes gondolatokra sarkall.
A film meglepő módon a teljes könyvet igyekszik visszaadni, ez látszik a hosszán is: 171 perc. A jó könyvek filmadaptációi ritkán jók, itt azonban egy kivétellel állunk szemben; Philp Kaufman amerikai rendező (nálunk a Henry és June-ról ismert) kevés filmet csinál, de azokkal igyekszik valami maradandót alkotni. Ennél a mozinál a kritika és a közönség szerint is sikerült!
A kiváló szereposztás a nagyszerű alapmű és a jó rendező mellett a film sikerének harmadik kulcsa:
Daniel Day-Lewis alakítja Tomast, a nőcsábász-szerelmes különc sebészt, Juliette Binoche a soha felnőni nem akaró kislánykát, Terezát, az őrjítő Lena Olin az abszolút szabadságát elviselhetetlen könnyűségként megélő festőnőt és a kisebb szerepekben is olyan nevekkel találkozunk, mint Erland Josephson és Daniel Olbrychski.
A film után beszélgetünk, vitatkozunk a műről: indenki elmondhatja, hogy neki mit jelent ez a film és a lét elviselhetetlen könnyűsége.
;-)
Kunderát nem igazán szeretem, talán azért, mert minden könyvében ugyanazokat az elemeket kombinálja (ti.: sztori, elmélkedés, esszébetétek, erotika). Ez nekem egy idö után unalmas.
hello hello hello ujra itt vagyok, most jöttem vissza Szlovákiából, de erről majd bővebben a naplós topicban.
egylány:te nagyon nem érzed jól magad, azt érzem én. néha te is küldhetsz nekem emailt ne csak mindig én vegyem fel a fonalat.
a divat az jó dolog, én is szoktam utánna menni, de ha valami megtetszik nekem az marad maradandóan. hogy Kunderára visszatérjek, bubunak mondom, hogy nekem személy szerint nagyon sokat adtak a fickó könyvei. szinte minden mondata egy tanítás. a kritikusok meg 1xüen nem érdekelnek.
Úgy látszik, Te abban éled ki magad, hogy direkt másként viselkedsz, mint ahogy elvárnák Töled, tüntetöleg kijelented, hogy neked is tetszik Kundera, de mert a nagy többségnek tetszik - akikkel nem akarsz közösséget vállalni - ezért inkább titkolod. Azt hiszed, ezzel különb leszel másoknál?
ja, ha nem ertunk egyet az nem jo?
Elviselhetetlen konnyuseg, kutyuval a cimlapon, a szétesôs paperback, az nekem is volt.
az egy jo konyv.
[bar elegge szetesôs, nem csak kotesileg ertve.]
meg a bucsukeringo, az is jo.
de pl a Lassusag hamis es mesterkelt.
Nekem a Trefa sem tetszett.
szerintem Kundera nem igazan nagy iro.
kenyainak:nem kell mindig vitatkozni, valamikor a boldog 1másra találás is lehet olyan jó.
1ébként a topic egy email tesztnek indult, az egylánynak nyitottam , hogy tudjon visszajelezni, hogy megkapja e az emailjeimet, mert én nem kaptam meg a leveleimet.
de Kundera az jó. ha mindenki egyetért az is.
igen van benne valami, én is a lételviselhetetlenjét melankólikusabb hangulatomban olvasom. mostanában melankólika nélül próbáltam olvasni, de valahogyan nem müködött. igaz hogy nekem valahol az első szamizdat emlékem is ez a köny volt, annó 86tályán, és ugye az már a múlt. manapság elővettem, kicsit szét akar esni a kötés, de a könyvet félig igy is sikerült elolvasnom, csak aztán valami newuj keveredett a kezem közé, és abbhagy lett a lételvis.-nek.
láttam valami uj könyvet, /lehet hogy csak nekem uj/ ami a szöveg szerint komoly, 53valahányban irta, most adták ki magyarúl elöször, és persze agysejteimnek hála nem emléxem a cimére. szóval olvasta valaki? és ha igen milyen? érdemes +reszkírozni? és ha nem olvasta senki, akkor látalanúl milyennek tartjátok ?
Sziasztok!
A lassúságot én is olvastam, nekem is nagyon tetszett, ezenkívül Az élet máshol van cámű művet is ajánlom mindenkinek.
KerenyiTomi! De mirôl vitatkozzunk? Dobjál fel valamit!
