Nem indult pirosbetűs ünnepnek számomra ez a Less Nándor, az elmúlt másfél hónapban kétszer futottam, és tegnap valamivel el is rontottam a gyormom, a futás alatt végig fájt. Futóbogár,JB, kutyA, András társaságában mentem le Cserépfalura, kértem mindenkit, hogy érjen be szintidőre. Még jó, hogy hozzátettem, hogy "magamat is beleértve".

 

Már a kaptárköveknél elfoglaltam a megfelelő poziciót, valahol majdnem a mezőny legvégén, ezt tartottam is végig. Majdnem minden szakaszon sikerült egy picit hozzácsapni a rendes távhoz (három teljesítés után),, pl. a második pont után a tanösvény elején oda - visszafele is elmentem a szalagok mellett, ami az ösvény kikanyarodásánál volt kirakva. Nem éreztem a terepet, próbáltam túlélni.

 

Azon kevesek egyike vagyok, aki a Pazsag-völgynél nem sokat vesztett. Emlékeztem arra, hogy itt kell betérni, igaz továbbmentem, de igencsak motoszkált bennem a gyanú, hogy itt valami nincs rendben. Mielőtt megérett volna az elhatározás, hogy itt vissza kell menni, többen szembejöttek. Meg is kaptam a lányoktól a pecsétet, az egész kitérő max. 500 méter lehetett.

 

Bánya-hegyen Sütő Laci szülei vitték a pontot, ha jól láttam, csak ketten voltak, de hihetetéenül pörögtek, kb. tízen voltunk a ponton, de senkinek nem kellett még felállnia sem, ha valamit kérni akart, már kaptuk is a jóságot. Mindig öröm erre a pontra érkezni.

 

Itt utolértek többen, akik a pazsag-völgyi fiaskó miatt a rövidebb távosok következő ellenőrzőpontját is felkeresték, ennyit a tempóról. Vártam a Tar-kőt, onnan már lehet gurulni. A Három-kő csúcsán is képest voltam rossz irányba továbbmenni.

 

A gurulás tényleg jó volt, volt egy szakasz, a kilátástól a Karthauzi kolostorig, amin felhőtlenül jól éreztem magam. Aztán a végén megint szenvedés, a végén egy régi ismerőssel, Attilával gyalogolva mentünk a célig. 9:15, erre telik 6 hét alatt két futásból. :)

 

Én azért köszönöm Laciéknak a munkát, amit a túrába fektettek, néha vannak bakik, még a legnagyobb rutin ellenére is. Mondjuk úgy vettem észre, a futók beletörődtek a dologba, nem zsörtődött senki - legalábbis akiról én tudok. A gulyást sajnos ott kellet hagynom, állandóan nagyon hosszú volt a sor.