1945-re a nyugatiak is megtanultak harcolni. Az amerikaiak állítólag nagyon jól elboldogultak a mesterségesen beépített területeken (pl. városok) míg az erdei hadviselést nem kedvelték, mivel ott a tűztámogatás nehézségekbe ütközik. Az álcázást, a kis egységekben való beszivárgást a szovjetek fejlesztették tökélyre. A németek ezt megtanulva és alkalmazva erdős területeken nagy veszteséget tudtak okozni a szövetséges egységeknek. Valószínüleg itt a szovjetek is komoly előnyt élvezhettek. Az amcsik az ardenneki csata után feltehetően levonták a szükséges tanulságokat a téli hadviselés kihívásairól, bár a szovjetek ezen területen is jártasabbak lehettek. Több szerző azt állítja, hogy a szovjetek a stratégiai szinten a hadműveletek tervezése, frontok (hadseregcsoportok) mozgatása, a szükséges erőösszpontosítás kialakítása területén komoly előnyt élveztek nemcsak a németek, hanem a szövetségesek stratégáival szemben is. A szovjet hadszíntéri parancsnokok hadosztályszinttől lefelé már kevésbé voltak képzettek és kevés önállóságot kaptak.

Összességében én sem hiszem, hogy nagyon nagy lett volna a különbség, tekintve, hogy 1945 csatái során a szovjetek nagyon sok veteránt elveszítettek, valamint, hogy a szövetségeseknél a szabadságolások miatt a "valóságosnál" nagyobb állomány rendelkezett harctéri tapasztalatokkal.