Nem akartam a két hónappal ezelőtti előítéletes megnyilvánulások támogatójaként feltűnni, de meg kell mondani, hogy tájékozatlan felebarátunknak - nyílván véletlenül - de igaza volt abban, hogy egyes szabadkőműves szertartásokon szerepelnek emberi koponyák és csontok. Az, hogy "műanyagból készült replikát használnak" nem cáfolat, s nem is lehet igaz a műanyagok feltalálása előtti időkre.

 

A beavatásnál, azaz az inasfok rituáléjában a sötét kamrában, másnéven az elmélkedés kamrájában található az asztalon koponya, esetleg lábszárcsontokkal is kiegészítve.

 

A mesterré avatásnál a terem közepén helyezkedik el egy koporsó, rajta lehetőleg két koponyával és előtte pedig egy teljes emberi csontváz.  A koporsót helyettesítheti a tápisz (szőnyeg) koporsót ábrázoló szövése. Hogy a csontváz ma is követelmény-e, azt nem tudom, de az 1900-as évek elején még az volt. Ezt bizonyítják a korabeli szertartáskönyvek leírásai és a Nagypáholyház lefoglalásakor készült beszámoló:

 

"Hosszú téglányalakú helyiség, emberi koponyák és csontokkal díszített feketeleples falak, középen koporsó, azon két szembenálló emberi koponya és előtte egy fekete lepellel letakart emberi csontváz. A koporsó körül három hatalmas kandeláber, a negyedik helyén a páholy zászlaja áll. Kétoldalt hosszú sorokban, katedrálisra emlékeztető zsöllye űlések, mindegyik elé egyenes kard leszúrva." (A szabadkőművesség bűnei, Írta: Barcsay Adorján, Kiadja: Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga, 1921.)

 

Persze ezek a rituálék is változhatnak, változhattak, lehet, hogy mára már csak virtuálisan, szimbolikusan vannak jelen ezek, de jelen vannak, hiszen a halállal kapcsolatos szimbolika integráns része a szabadkőműves szellemiségnek.

 

Természetesen igaza van JLA-nak, amikor azt mondja, hogy "a koponya is csak szimbólum, nem a valódisága a lényeg, hanem az amit jelképez." Nem a rituálé formája, eszközei, hanem a tartalma a lényeges.

 

 

Mindezeknél sokkal fontosabb azonban a vitának az a tanulsága, hogy ennél a kérdésnél a szabadkőműves mesterek nem nyílvánítottak véleményt, meghagyták így a tévedés lehetőségét a kívülállóknak és a tájékozatlanabb alacsonyabb fokozaton levőknek.

 

Ez azért alakult így, mert a szabadkőműves fogadalmak szerint ilyen belső, rituálét érintő kérdésekről profánok (nem szabadkőművesek) előtt nem beszélhetnek (írhatnak). Ebből következően megállapítható, hogy míg páholyon kívüli, páholyéletet nem érintő kérdésekben a szabadkőművesség rendszere, szellemisége felszabadítóan hathat, segít a gondolkodás szabadságában, addig a belső életet illetően rendkívül merev korlátot jelent.

 

S ez természetes is, hisz nincs lehetőség a véleményeket ütköztetni, a páholy zárt belső világa, a rítusok megkérdőjelezhetetlensége automatikusan megakadályozza az önreflexió lehetőségét, kívülállókkal pedig nem szabad és nem is lehet (hiszen a titkosság miatt fogalmuk sincs ezekről a kérdésekről) ilyen dolgokról eszmét cserélni.

 

A szabadkőműves gondolkodás ezirányú korlátozottsága (ha úgy tetszik: korlátoltsága) lehet az egyik oka a szervezet belső életével kapcsolatos rendkívüli mértékű konzervatívizmusnak, a megújulásra való képtelenségnek.