kambekk Creative Commons License 2002.09.20 0 0 606
Na akkor most offtopic elmesélek nektek egy kis választási mesét.
Gondoltam szerdán egy merészet, és időt-fáradságot nem sajnálva, a belvárost nyakamba véve, felkerekedtem, hogy megtudjak valami bővebbet fővárosunk két főpolgármeseter-jelöltjének városjobbító szlogenáradata mögötti valódi terveiről-javaslatairól-irányelveiről.
Első utam a mindentől és mindenkitől független Schmitt Pál Deák F. utcai PR-irodájába vezetett. Illendő köszönés után iziben rátértem jövetelem tárgyára:
-A város jövőjét felvázoló konkrét, írásos kampányprogramot szeretnék kapni.
A pult mögötti kedvesen internetező húszoninneni segédlány nagyra tátott szemmel kérdez vissza.
-Írásos programot?
Mondom, azt biza. Erre megszeppenten kezembe nyomja az internetről jólismert -immáron színesen nyomtatott- "VÁLOGATOTT 11"-et.
-Nem lehetne egy kissé bővebb, valódi programot tartalmazó brossúrát kapnom? -karakánkodom tovább.
-Óóóó, hát azt majd októberbeeeeen! -hallom a hátam mögül egy nyeglemodorú fiatalembertől.
-Őőő, nem lesz az késő? -értetlenkedem.
-Ugyan! Hát kit érdekelne egy ennél bővebb kiadvány?! -folytatja a nyeglemodorú. -Majd októberben lesz; talán. -fejezi be sebtiben, majd megcsörrenő mobilját kapcsolgatva még a kezembe nyom egy elmaradhatatlan névjegykártyát Kiss Antal, Sch.P. sajtófőnöke.

Kissé lelombozódva kullogok tovább a távoli Madách tér irányába, Demszky Gábor pátriája felé, hogy megtudjam, a főváros jelenlegi vezetése miként gondolja közös jövőnket.
Hamar rábukkanok a háborús rombolás sebeit máig kitűnően őrző tömb pazar főkapujára. Reménykedve nyitok be a Fővárosi Önkormányzat Ügyfélszolgálati Irodájába. Bent dohos félhomály és a 6 ügyfélpult mögött egyedül bambuló ügyintézőhölgy fogad. Frappánsan nekiszegezem a váratlanul meglepő és elképesztően naiv kérésem, miszerint én D.G. a napokban bemutatott városfejlesztési programjához szeretnék hozzájutni.
Reakciója csodálkozóan lesajnáló.
-Én olyat még nem láttam.
-Az nagyon szomorú asszonyom -bököm ki őszintén-, ugyanis ezzel volt tele napokig a sajtó. Tetszik tudni arról könyvecskéről van szó, amit a főpolgármester az Alagút tetejé...
-Háááát talán a Sajtóosztály! -nyögi ki mentve a menthetetlent az ügyfélszolga.
No jó. Akkor hát irány a Sajtóosztály. Első emelet 106.
Hamar feljutok a tágas hodályterembe, melyben 5 elszánt fiatal lelkesen klaviatúrát bűvöl.
Köhhintek, majd előadom lehetetlen kérésem a nemrég bemutatott városfejlesztési terv ügyében.
Értik a szót, de látom, nem értik a szignifikációt. Hát elismétlem nekik.
Lassan leesik odaát a tantusz. Az egyik sajtóreferens -az egyszerűség kedvéért nevezzük Báder Józsefnek- lassú, megfontolt mozdulattal kikászálódik biztonságot nyújtó PC-je mögül, és arcán értetlen fintorral tudatja, hogy olyat ugyan ő adni nem bír, még ha szeretne se. (Pláne, hogy nem szeretne!)
Én kötve az ebet a... hajthatatlannak tüntetve fel magam, megismétlem jövetelem csacska célját.
Józsefünk lassan, tagoltan ecsetelni kezdi, hogy az az állítólagos kiadvány, melyet én létezőnek vélek, még nem is létezik. Hisz' az még csak egy tervezet(!), egy nem is létező váz.
Miből gondoltam én azt, hogy hozzájuthatok akár csak egy pillanatra is?! Ne gondoljam, hogy ötnél több példányban kinyomták. Dehogy!
Ekkorra már a tizedik együtt töltött percben járunk. Lassan a sarokban gépelő bonyolító-lányka is zaklatottá váló tekintettel kezd vizslatni.
Ám ekkor -mintha angyal libbent volna át a termen-a fénymásoló takarásából fölpattan egy szemüveges nyurga srác és előttem átrobogva egy nyikorgó ajtajú szekrényhez lép és kivesz belőle egy kékes színű, fényes brossúrát. A kezembe nyomja.
-Biztos erre gondolsz! Nem?
De. Arra gondoltam.

Meg arra, hogy alig egy hónappal a választás előtt, harsány szólamoktól kábítva miért került nekem másfél órámba két nyamvadt tájékoztató füzet beszerzése...

bocs az offért, de hát ilyen ez az ilyen