Pár éve még beszélgettük Nolanussal, hogy ki kellene adni magyarul Robert Charrouxtól Histoire inconnue des hommes (1963) c. könyvét, mert gyakorlatilag az máig a leghíresebb könyve. Az angol fordítását vagy húsz éve megvettem: One Hundred Thousand Years Of Man's Unknown History (1970). Nolanus le akarta az angol kiadást fordítani, de ahogy összenéztem az eredeti franciával, nagyon hamar kiderült, hogy az angol fordító, Lovell Bair csak immel-ámmal értett ahhoz a világhoz, amiben Charroux írt. Van ahol lerövidítette a szöveget, amit nem értett azt a bekezdést le sem fordította, máshol meg saját szavaival belemagyarázott/átírt a szövegbe. Még ez a kisebb rossz, mert a könyv első felében csak lerövidítette az egyes fejezeteket, míg második feléből már teljes fejezetek hiányoznak. Úgyhogy a francia szöveg kb. több mint fele nincs lefordítva angolra! Végül is, így meg nem érné meg az egész.

 

A Histoire inconnue des hommes-nek egy újabb fejezete: Les machines de Heron.

Hérónról pedig már itt is volt szó:

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=155013567&t=9000303

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=154976519&t=9000303

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=148340209&t=9000303

 

 

HÉRÓN GÉPEI

(Les machines de Heron)

 

 

     A hierophanták titkos könyveiből kinyert tudást részben továbbadták két rendkívül ügyes mechanikusnak és fizikusnak, Ktészibiosznak és Hérónnak, azzal a feltétellel, hogy munkájukat kizárólag a templomok javára fordíthatják.

     Walter Kiaulhen[1] így elemzi a Héron gépei által végrehajtott csodákat:

     Gőzautomatáival a templomokat a titokzatosság helyévé változtatta.

     Amikor a szent tüzeket meggyújtották az oltáron, egy kőtrombita megszólalt, mire a hívek betódultak az oltár elé.

     Láthatták, hogy a nagy ajtók maguktól kinyílnak, és ahogy az előcsarnok bronzkerekeit forgatva beléptek a szentélybe, finom, illatos vízeső hullott, miközben fémmadarak nyitogatták csőrüket, s földöntúli éneket énekeltek.

      Az istentisztelet végén finom eső hullott az ujjakból, ami eloltotta a lángot.

 

     A szentélyekben megcsodálhatták az istenek fémből készült képmásait, amelyek lassan emelkedtek mennyezet felé, a levegőben függő, több tonnás, hatalmas szobrokat, a parancsra nyíló és csukódó nehéz bronzajtókat és a levitáló papokat.

     Gyakran még a mágikus tudomány is meghaladta a kísérleti tudományt – sőt, a kettő elválaszthatatlanul összekapcsolódott –, és a hierophanták tudták, hogyan kell szellemeket idézni, hogyan kell jósolni, és hogyan kell szörnyű átkokat szórni a gyalázkodókra vagy a gonosztevőkre.

    „Tetszésük szerint – írja Eliphas Lévi – körbevehették templomukat felhővel vagy földöntúli csillogó fénnyel, néha napközben sötétben voltak, néha meg éjszaka kivilágítva, lámpák maguktól lobbantak lángra, az istenek képei hirtelen felragyogtak, az emberek villámcsapás dörgését hallották és jaj volt az istenteleneknek, akik maguk fejére vonták a beavatottak átkát.”

     Ezeket a csodálatos jelenségeket, amelyeket a papok a tudomány és a mágia alapján hajtottak végre, a világi szerzők megtévesztésnek minősítik. Ez nem a mi álláspontunk.

     Vajon trükk-e, amikor egy sugárhajtású karavella felrepül az égbe, amikor egy fotoelektromos cellával ellátott ajtó nyílik ki a látogató előtt, amikor egy kémiai reakció vagy egy motor megfagyasztja a vizet egy hűtőszekrényben?

     A hierophanták 2000, 4000 és valószínűleg 10 000 évvel ezelőtt is a hit és a tudomány doktorai voltak; kémikusok, fizikusok, biológusok, a tudás beavatottjai, amely nemcsak a metafizikát, hanem minden emberi problémát érintett.

     Koruk világának a tudomány által megengedett maximumot adták, megtartva maguknak „az ég villámát, a gőz démonát és az Ige isteni erejét”.

     Az azonban bizonyos, hogy megengedték Hérónnak, hogy a laikusok számára elkészítse a sugárhajtóműves aeolipyle-t, a víznyomásos szökőkutat, a szívópumpát, a tűzoltófecskendőt, egy csodálatos órát, ami a klepszydra volt, sőt még a megtett távolság mérésére szolgáló taxamétert is.

     Mózes még avatottabb volt, mint a Heron korabeli hierophanták, mert közelebb állt Tiahuanaco misztériumaihoz, amelyeknek emléke már halványult, és átadta a rejtett titkok mértékét.

     René Pique, vegyész és a lőporok haditechnikai szakembere szerint „a robbanó keverékek nem voltak ismeretlenek Egyiptomban, és Mózes, akit Thermutisz, II. Ramszesz lánya befogadott és örökbe fogadott, az egyiptomi tudomány minden titkába behatolt, és ezeket a robbanószereket használta volna, különösen Korah, Dátán és Abiron ellen, amikor ez utóbbiak 250 emberrel fellázadtak ellene”. (1963)

 

[1] Die Eisernen Engel (A fémangyalok), Ullsyein, 1935, Gustave Büscher: Le Livre des Merveilles című műve alapján, Denoël, 1957.