"Mennyire általános ez?"

Nagyon. Minden keresztény családban ez volt a megszokott vagy elvárt dolog. Valahol azt olvastam, hogy a gondolatmenet valami olyasmi volt, hogy így az elhunyt gyermek tovább élt.

Legszélsőségesebb példám: a tízéves László meghalt. Egy héttel a temetése után megszületett a kisöccse, és a László nevet kapta.

Az én tapasztalatom szerint is háromszor próbálkoztak egy-egy névvel. Mondjuk ritka, hogy legyen alkalom negyedik próbára, de ha jól emlékszem, két családban is találtam rá példát, és mindkétszer negyedszerre már más nevet adtak.