Arról, hogy két Kiss Zsuzsannáról (a Sarkadon, 1899-ben született és 1923-ban Sarkadon esküdött) bizonyosan meggyőződjék, azonos személy, vagy sem, két ötletem van.
1, Nézze át a sarkadi házassági és halotti anyakönyveket. Ha valamelyikben benne lesz a sarkadi születésű is, biztosan két különböző személy volt.
2, Próbáljon a rokonság alapján visszakutatni az anyakönyvben. Szerencsére a sarkadi házassági anyakönyvek 1945-ig, a halottiak 1975-ig kutathatók. Ha tehát, ismeri a rokonok életrajzi adatait (legalább a sírokon lévő dátumokat), és a rokonok közül valaki 1975-ben vagy az előtt hunyt el Sarkadon, el lehet kezdeni felépíteni a családfát és idővel meglesznek Kiss Zsuzsanna felmenői is.
Ami az orosz órát illeti, azért, mert a családtagok örökölték generációkon át, nem feltétlenül a családdal kellett, hogy bejöjjön az országba, számos, egyéb módon is bekerülhetett. Ami a budapesti levéltárat illeti, ha csak anyakönyvet szeretne kutatni, az egyházi anyakönyvek döntő többsége meg van a Familysearch-ön, és ezek érhetőek el Óbudán is. A polgári anyakönyveknél (főként, de nem csak, Pest megye kivételével) több anyakönyv kutatható a Familysearch-ön, mint a megyei vagy éppen fővárosi levéltárakban.
A családfakutató, akit megbíztál, nem vállal garanciát arra, hogyha bebizonyosodik, hogy hibás az általa feltárt vonal, díjmentesen újra kutatja egész hibás vonalat? Általában (jobb helyeken) szokás ilyet vállalni, én is teszek ilyen nyilatkozatot a munkáimhoz.
És ha vannak bizonyítékok a kezedben (nevek, adatok, címek stb.), ami igazolja, hogy a családfakutató félrement, akkor nyugodtan menj vissza reklamálni, hogy a család, amit kaptál, nem a tied és szíveskedjen javítani. ilyen esetben, amikor eltérés van közöttük, akkor a családfakutatónak illik magyarázatot adni arra, hogy mi alapján gondolja, sejti, vagy tudja bizonyosan, hogy az általa feltárt rekordok az eltérések ellenére is ugyanazt a személyt takarják.
Ami pedig a DNS dolgot illeti - bár kicsit más, mint a tied: volt praxisomban olyan kutatás nemrég, hogy az anyakönyvi adatok alapján feltárt ős és a megbízó által ismert ős neve, bár ugyanaz volt, mégsem egyeztek. Viszont rokonságban álltak. Mivel azonban az adatok a papírok alapján feltárt ősre mutattak, 150 év távlatából már nem lehet megállapítani, hogy a pap tévedett vagy a kedves rokon a mamával csapott egy görbe estét...
A születési bejegyzésekben négy lánytestvért találtam, egy Lujza sem volt.
Szerencsére előkerült a házunk födémjében elrejtett iratcsomag, benne egy olyan adásvételi szerződés, amiben ő is szerepel, és az feloldotta a kérdést, hogy két másik névvel keresztelték, amiket sosem használt.
A halottijában sincsenek benne, a sírkövén is csak a Lujza van.
A legelső gyereke Irma néven élte az életét, hat gyereket szült ezen a néven, ezen a néven halt meg, de az összes születésit átböngészve sem tudtam rájönni, Lujza néni melyik gyereke lehetett. Csak az segített, hogy a halottiban ott volt az életkora, merthogy őt is két másik keresztnéven keresztelték.
az újszülött személynevének (utónevének) a hagyományok szerint történő kiválasztása a családi közösségben. Befejező aktusa a → keresztelő vagy a → névadás más módja. A magyar keresztnévadás rendező elve az → apaági leszármazás, amely megköveteli, hogy az újszülött keresztnevét az apa családjában ismert és szokásos nevekből válasszák ki. Az egész nyelvterületen élt szokás szerint az elsőszülött fiúgyermekek rendszerint az apjuk keresztnevét örökölték, és ha apjuk nem volt elsőszülött, tehát nem az édesapja keresztnevét viselte, akkor az első gyermeket rendszerint apa nagyapja nevére keresztelték. Ezt a szokást annyira következetesen gyakorolták, hogy a keresztnév fennmaradása érdekében a meghalt nagyobb testvér nevét rendszerint az utána következő gyermek örökölte, bár – gyakran attól félve, hogy a halott testvér nevére keresztelt gyermeket a név „magával viszi”, meghal – más nevet adtak. A folyamatosság azonban így sem szakadt meg, mert a kimaradt keresztnevet egyik később született gyermek keresztnévadásakor pótolták. Ez volt a szokás a lányok születésekor is, az elsőszülött rendszerint anyja nevét kapta. Általában minden negyedik fiúgyermek és tizedik leánygyermek viseli apja, ill. anyja nevét. A fiú- és leánygyermekek kaphatták még (a gyakoriság rendjében) → keresztszülőjük nevét, valakinek a keresztnevét a rokonságból, a halott rokonok keresztnevét, pl. a tolnai–baranyai székelyeknél nagybácsik, nagynénik nevét stb. A keresztnevek választékát az egyházi előírások, a helyi névdivat, a keresztnévadás helyi szokása határozta meg. Az egyházi fegyelem előírta, hogy keresztnévadáskor a gyermek ne kapjon pogány nevet (keresztnév), vagy ha az egyházi regula sértette volna a helyi szokást, és mégis ilyen nevet adtak, másik keresztnévként fel kellett venni valamelyik szent nevét (védőszent). Ezt sok helyütt úgy érték el, hogy a keresztelést végző lelkész a gyermeknek születése vagy keresztelése napjának naptári nevét adta. A születés napjához közel eső naptári nevet (különösen nevezetesebb szentek nevét) egyébként is általános szokás volt adni, főleg a r. k. lakosság körében. Ezt a gyakorlatot színezte a mindenkori helyi névdivat, amelyet követve hol egy történelmi nagyság, bibliai személyiség (prot.-oknál elsősorban ószövetségi, r. k.-oknál újszövetségi nevek), a helyi földesúr, pap, tanító stb. nevére, vagy valamely divatnévre keresztelték a gyermekeket. A nálunk használt keresztnevek között előfordulnak bibliai (pl. Mária, Eszter, János, Gábor, József, Magdolna), görög (pl. Ágnes, Borbála, György, Elek, István, Lídia, Margit, Kristóf), római (pl. Júlia, Valéria, Antal, Kornél), germán (Ida, Gizella, Ernő, Egon), szláv (pl. László, Kázmér), ótörök (pl. Ákos, Álmos, Géza) stb. eredetű nevek is. Néhány keresztnevet magyar eredetűnek tekintünk, mint pl. a Tas, Árpád, Gyula, Előd, Gyöngyi, Emese neveket. – A keresztnév történetileg megelőzte a vezetéknevet; a magyarság a 13. sz. első feléig egyelemű (keresztnév) neveket használt. Ekkor azonban a kibontakozó hűbéri társadalomban a vagyoni, családi és jogi viszonyok szükségessé tették, hogy a családi hovatartozás egyértelműbben kifejezésre jusson, az ingatlan tulajdonosát, örökösét pontosabban körülírják, megkülönböztessék a hasonló nevű személyektől. A körülírás először még nem igazi vezetéknév volt, hanem csak megkülönböztető név, de később ennek nyomán kialakultak, állandósultak a személynevek. – A nevek előfordulásának gyakorisága koronként változik. A 18–20. sz.-ban a leggakoribb férfinevek: József, László, István, Ferenc, János, Lajos, György, Sándor; női nevek: Mária, Éva, Erzsébet, Margit, Zsuzsánna, Ilona, Katalin, Anna voltak. A magyar lakosságnak mintegy 75%-a ezeket a neveket használta. A korábbi századok gyakori nevei közül addigra teljesen elavultak a Gergely, Benedek, Balázs, Ádám, ill. a Borbála, Dorottya, Orsolya, Krisztina nevek. A férfinevek száma a 16–18. sz.-ban még 75 körül volt, a 20. sz.-ra 120 körülire nőtt. A női nevek száma a korábban említett korban még csak 30–40 volt, a 20. sz.-ban ez a szám 150 körüli. – A keresztnévadás szokásából makacsul tartja magát még ma is az apa és az anya nevére való keresztelés, de ezt egyre inkább lazítja, módosítja a változó népdivat. – Irod. Benkő Loránd: A történeti személynévvizsgálat kérdései (Magy. Nyelv, 1949); Kálmán Béla: A nevek világa (Bp., 1967); Ladó János: Magyar utónévkönyv (Bp., 1971)."
ja ha már nevek, mennyire kezelik az emberek hivatalosan az anyakönyvi bejegyzést.
Volt egy furcsa keresztnevű nő a családban, minden hivatalos iraton neve x, de ő mindenhol következetesen Máriának hivta magát, sírkőn, halotti értesítőn, stb.
A lányának ugyanezt a x nevet adta, aki szintén mindenhol Máriának hivatta magát.
Másik testvérek elvettek testvéreket, gyerekeik hasonló időpontokban születettek, és következetesen ugyanazokat a neveket adták. (persze ráadásul a házassági papírokon ezen a helyen nem jegyezték be a szülőket, így nehéz volt bizonyítanom, melyik gyerek ment férjhez)
Írásmódok családon belül is változtak, sch egyes gyereknél sima s lett, y végződés simán i-re majd visszaváltozott, a család egyik fele nevet változtatott a többi nem...
Nagyon. Minden keresztény családban ez volt a megszokott vagy elvárt dolog. Valahol azt olvastam, hogy a gondolatmenet valami olyasmi volt, hogy így az elhunyt gyermek tovább élt.
Legszélsőségesebb példám: a tízéves László meghalt. Egy héttel a temetése után megszületett a kisöccse, és a László nevet kapta.
Az én tapasztalatom szerint is háromszor próbálkoztak egy-egy névvel. Mondjuk ritka, hogy legyen alkalom negyedik próbára, de ha jól emlékszem, két családban is találtam rá példát, és mindkétszer negyedszerre már más nevet adtak.
Kutatásom során találtam olyan esetet, hogy ugyanazon szülők, ugyanazt a nevet adták két külön gyermeküknek is. Feltételezem (mivel csak születési anyakönyveket látok), hogy az első gyermek fiatalon, csecsemőként elhunyt és a néhány évvel később született gyermeknek ugyanazt a nevet adták.
Nincs. Az a család akikre gondolok az Némedi Károly koporsókészítő volt felesége Zakar Mária, én őket már nem ismertem, csak két gyermekét a László és Ilona nevűt. A László valamikor a 60 évek végén halt meg, az Ilona ha jól emlékszem a 70-es évek végén. Lehet volt több gyermek is, de azokat én már nem ismertem vagy nem tudok róla.
Köszönöm a választ! Nekem is oldalágban van egypár ilyen nevű. Egy jogász ( szintén Lászlónak hívták és a két fia anno a 60-as években külföldre diszidáltak ) és egy tanitónő.
Egy kérdés! Az ön ősei az 1800 évek közepén végén, véletlenül nem Némedi és Zakar nevűek egyrészről. Ha túl személyes jellegű volt a kérdés elnézést kérek.
