Az SF írók még az 1960-as évek előtt amolyan, buja, trópusi, nedves, mocsaras világnak képzelték a Vénuszt. Bradbury korai Vénuszon játszódó novelláiban még folyton eső esik. Akkoriban az írók még úgy gondolták valamiféle, nedves, buja vegetációjú világ van a Vénuszon. Charroux alapvetően óceáni jellegű bolygónak képzelte a Vénuszt, ahol kék bőrű és négyujjú humanoidok éltek. Leigh Brackett naprendszerében a Vénusz lakott, de az ottani emberek mellett más humanoid fajták is élnek, ezek közt vannak olyanok, akik hüllők (sőt van egy mozgó, humanoid-szerű értelmes növény is). A vénuszi emberek közös törzsből származnak a földi emberekkel, de csak a magas hegyekben képesek élni.

Dale Russel és Ron Séguin kanadai kutatók 1982-ben kimutatták, hogy a Stenonychosaurus nevű dinófajta kicsi volt, két lábon járt és viszonylag magas intelligenciával rendelkezett. Ha 65 millió éve nem haltak volna ki a szauruszok, ők lehettek volna a Föld urai. Testüknek a fejlődés törvényeinek megfelelően egyre emberszerűbbé kellett volna válnia, amellett, hogy megmaradtak volna hüllőnek, azaz tojásból szaporodtak volna. (Az emberi mitológiák tele vannak ilyen istenségekkel, akik tojásból kelnek ki és kétéltűek, de amellett humanoidok.)

Kérdés, hogy mennyi idő, vagyis hány millió év kellett volna, hogy ez a szaurusz-féle intelligens legyen, gépeket gyártson? Ilyen körülmények közt megjelent volna-e az ember? Elképzelhető lenne két értelmes faj is a Földön, amilyet az írók feltételeztek a Vénuszon?

Arról nem is beszélve, hogy vannak, akik szerint több állatfaj sokkal értelmesebb volt valaha, mint ma. A delfinek megértették az emberi beszédet, a papagájok tudtak beszélni, de mára elveszítették ezt a képességet, emlékező-kromoszómái csak utánzásra elegendőek.

Charroux szerint a fejlődés pont ellentétes, nem a majomból lett az ember, hanem fordítva: a visszafejlődött ember a mai majom! Ezt mondja több régi mítosz is. Szerinte 8000-5000 éve még értelmes, beszélő majmok éltek, de lehet megvoltak ezek még az ókorban is. Mert az antik szerzők képosnak nevezték ezeket. Amolyan háziszolgák voltak, gyerekre vigyáztak és más házkörüli munkát végeztek. Egyes szakemberek szerint ez a kébos egy mára kihalt, kimagasló értelmű majomfaj lehetett. Az egyiptomiak Abesszinából hozták őket. Indiában is ismerték, alakja Hanumánban maradt meg, így Charroux. A görögök a szatüroszok rendjébe sorolták az egyiptomi templomi dzsenget (majmot), azaz kébost. Rómában Fortuna istennő templomaiban tartottak néhány kébost, mint az istennő gyermekeit.