Azért reagálnék még ha nem is nekem szól

- Hogy miért válaszolnak olyan kérdésre úgy, ahogy válaszolnak ezt én sem értettem soha. Engem, ami nem érdekel arra nem reagálok. Van, akit persze bosszant, hogy a már leírtakat újra és újra le kell írni és semmiféle érdemi diskurzus nem tud kialakulni. (Csak halkan teszem hozzá, hogy ha nem lennének ezek a hozzászólások lehet, hogy megdöglene hamar a fórum.)

Hogy hogyan kezdnenénk neki? Hát ez talán úgy szólhatna helyesen, hogy hogyan kezdtünk hiszen aki már itt van az elkezdte valahol. Kérdésedet meg lehet fordítani úgy is, hogy hogyan ne kezdjünk. Erre például kitünő példa itt az 1871-es vagy a Bécsben élő magyarok című fórum 7598-as hozzászólása. Ezek azok a tipusú hsz-ek, ami nagyjából kiteszi az összes külföldi magyarok tipusú fórumok kb 70%-át. Nyelvet nem vagy alig tudja pénze nincs, elképzelése csak nagyon homályos vagy semmi mit akar csinálni. Tehát kb. úgy hangzik a mondókája: Jó napot kivánok én vagyok a probléma tessék engem megoldani. Csakhogy erre az emberek 80%-a azt reagálja: Köszönöm problémám nekem is van elég nem kell a másé. Mert az ilyen tipusú embereken nem tudsz eleget segíteni. Kereshetsz neki  munkát adhatsz neki szállást mehetsz vele orvoshoz és ki tudja még hány dologban kell segíteni. Na ez-az amit nem akar senki felvállalni.

Lehet azon nyugodtan ábrándozni, hogy a fillipinók meg a szerbek segítik egymást a magyar akkor sem fog. Ez nem bűn nem erény csak egy egyszerű tulajdonsága a népünknek. Amit ha felismertél és tudott dologként elkönyveltél együtt tudsz vele élni. Teher alatt nő a pálma rá leszel kényszerítve, hogy feltaláld magad megtanuld a nyelvet és önnálósodj. Igen, néha jó lenne a segítség de túl sokat ne várj így csalódni sem fogsz.

/Egyébként az Eu-n kivűli nemzetek fiai-lányai mindig néznek egy nagyot, amikor meghallják, hogy önéletrajzon és Meldezettelen kivűl nincs szükségem másra a munkavállaláshoz. Ők meg ezt irrigylik tőlünk./