"A Szentháromságtan permanens pogányozása az Őrtrorony Társulat meglehetősen etikátlan érvelése, amennyiben némely olyan ateista, liberális szerző tollából ragad ki egy-egy részletet, akik amúgy a kereszténység egyéb más olyan tanítását is pogány eredetűnek tartanak, amelyeket az Őrtorony Társulat is vall. Háromságtan, mint ilyen egyetlen pogány vallásban sem volt, amire te gondolsz azoknak a hármas szám homályos analógiáján túl semmi közös vonásuk nincsen. Ez alapján aztán tényleg bármit be lehetne bizonyítani!
Ugyanennyi erővel mondhatnám, hogy a szentháromságtagadás pedig iszlám eredetű tanítás, mert a Korán ezt írja:
„Jézus Krisztus, Mária fia Allah egy prófétája volt (én nem több), és az Ő Szava, amit Máriához küldött, valamint a Lélek is Allahtól származott: tehát higgy Allahban és az Ő prófétájában! Ne mondd „Szentháromság"! Állj el tőle! Jobb lesz neked, mivel Allah Egy Isten. Dicsőség Őneki! Ő (sokkal jobban) felette van annak, minthogy legyen egy fia." (Korán 4:171)
Tán merészelsz valamiben ugyanazt mondani, mint ezek a pogányok?? A szentháromság állítólagos pogányságáról meg tessék:
Az Őrtorony Társulat az ősi világ pogány hiedelmeinek a befolyását látja megjelenni a háromságtanban, különösen a tant védő Athanasziosz révén. Ha azonban Athanasziosz állítólagos pogány befolyásoltsága mögött alexandriai származása állna, akkor ugyanezt el lehetne mondani a szintén alexandriai Áriuszról is. Ő ráadásul főleg Antiókhiában tanított, az arisztotelészi filozófia egyik korabeli központjában:
"Áriusz Arisztotelésztől megtanulta, hogy a név különbözősége magába foglalja az alany különbözőségét. Az alma nem a fa, így az Atya sem a Fiú. Ha az alma és a fa közötti különbségtétel nem lenne valóságos, mindkettőnek ugyanazt a nevet lehetne adni. Másfelől, ha az Atyát és a Fiút név szerint meg kell különböztetni egymástól , akkor nyilvánvaló, hogy ők nem azonosak. Áriusz számára ez azt jelentette, hogy ha az Atya Isten, akkor a Fiú nem lehet Isten ugyanabban az értelemben. Isteni lehet, de istenisége csak részleges vagy [az Atyáéból] levezetett."
Érdekes módon Jehova Tanúi a mai napig Arisztotelésznek a természeti világra érvényes logikájával érvelnek a Háromság ellen. A korai egyházatyák mindenesetre ugyanolyan erővel harcoltak a sokistenhit ellen, mint az arianizmus ellen, hiszen azt a sokistenhit egyik változatának tartották. Talán meglepő, de a Társulat állításaival szemben az arianizmus állt közel Plátón filozófiájához és a gnosztikus spekulációkhoz, nem a háromságtan. A platonista és a gnosztikus szemlélet nem tűri el azt a gondolatot, hogy az Isten emberré legyen, mert nem hiszi, hogy neki köze lehet a teremtett anyagvilághoz. Az ő véleményük szerint teremtette az – általuk eleve rossznak ítélt – anyagi világot a "demiurgosz", egy az Isten és az ember között álló, elsőnek teremtett, "isteni" lény. Velük szemben éppen a trinitáriusok védték az ősi bibliai hitet, hogy egyedül maga Isten a teremtő (1Móz 1:1, Ézs 44:24, 45:12 stb. vö. Jn 1:3, Kol 1:16-17). Az sem véletlen, hogy a késői római császárok inkább hajlottak az arianizmusra, hiszen hagyományosan önmagukat is félistennek, isteninek tartották. A trinitástant eleve sokkal nehezebb volt elfogadniuk, mert élesen szétválasztotta az egyetlen Teremtőt minden más teremtménytől.
Az Őrtorony Társulat a "Kell hinned a Háromságban?" c. pamflet 10. oldalán színes képmellékletével kívánja azt sugallni, hogy a háromságtan az egyiptomi és hindu istenhármasokból alakulhatott ki. Kérdés azonban, hogy az indiai (4) és kambodzsai (5) triádok mögött álló vallásosság nem volt-e térben túlságosan távol a kereszténységtől, ahhoz, hogy ennyire hathasson rá? Ugyanígy az i. e. 2. évezred egyiptomi (1) és babiloni (2) istenhármasai időben nem túl távoli, korai példák? A palmirai triád (3) ugyan i. sz. 1. századi, de három harcos férfialakot ábrázol, amelyek az eget és égitesteket szimbolizálnak. A kambodzsai "buddhista háromszemélyű istenség" (5) pedig négyarcú, a négy égtáj felé néz, és nem "istenséget", hanem buddhákat, megvilágosodott embereket ábrázol (a buddhizmus ateista vallás).
Ami magukat e vallásokat illeti, bár még az első keresztény századokban is működött az egyiptomi Ízisz-kultusz, lehetett-e az ilyen titkos misztériumvallásnak tényleges befolyása azokra a keresztényekre, akik írásaikban folyton kigúnyolták a görög, római és kis-ázsiai sokistenhívőket? Az ókori pogány istenhármasok mind három külön alakot ábrázolnak, mert három (vagy több) külön istenben és az istenek hierarchiájában hittek, sőt szinte mindegyiknek volt női párja, felesége és gyermeke is, tehát nem is "triádok" voltak, hanem csak a legfőbb istenek a sok isten közül.
Ami a középkori és modern európai háromarcú, de egyfejű torzókat (6, 7, 8, 9) illeti, megjegyzendő, hogy készítőik valóban áthágták az istenábrázolás tilalmát. Ugyanakkor a művészek elképzelése mögött csak a trinitástan (egy Isten három személyben) vallástörténeti szempontból egyedülálló gondolata állhatott, nem a sokkal egyszerűbben ábrázolható pogány isten(csoport)képek."
IS THE BLESSED TRINITY A PAGAN CONCEPT?
Trinity: The Christian belief that there are Three Persons in One God. These Three Persons - the Father, the Son and the Holy Spirit - are distinct from one another yet they share the same Divine Nature. Thus they are not three distinct gods, but one God.
Some detractors claim that the early Christians copied the Blessed Trinity from surrounding pagan religions. Yet as the article The Blessed Trinity: An Explanation shows, the concept came from a careful reading and inspired interpretation of the Bible, which refers to three distinct Persons as "God" yet insists that there is but one God.
An Egyptian "Trinity"?
Before Christianity, no religion ever believed in a single Deity consisting of three persons. Detractors sometimes say that the Osirus-Isis-Horus family of ancient Egyptian mythology was a "model" for the Christian Trinity. Yet this is clearly a triad of distinct pagan deities, not a trinity in the Christian sense. The Egyptians never considered them to be three persons in one God, but as two separate gods and a goddess - among numerous other divinities such as Hathor, Ptah, Neith, Set, Nut, Geb, and Basht, to name a few. The highest deity in their pantheon was the sun god Ra, so they didn't even consider the Osirus-Isis-Horus triad to be supreme among the gods!
Triune Goddess?
Some point to "triple goddesses" worshipped by the pagan Celts as forerunners of the Christian Trinity. Yet these were either triads of mother goddesses or a single goddess with three "aspects" or "modes of being". The Holy Trinity isn't one Divine Person with three "aspects" or "modes", for the Father, Son and the Holy Spirit are personally distinct from one another. Thus the "triple goddess" is merely a threefold deity, not a true trinity, thus she could not be the original of the Holy Trinity.
Trimurti = Trinity?
Finally, detractors claim that the Hindu "trimurti" - Brahma, Vishnu and Siva* - was another model for the Christian Trinity. (You can view a picture of the Hindu trimurti at another site ) Yet scholars tell us that this "trimurti" only appears in Hinduism during the fourth century after Christ. Christians had been professing belief in One God in Three Persons for four centuries by then! If the Holy Trinity concept predates the Hindu trimurti, the former could not have been copied from the latter. In fact, given Hinduism's tendancy to absorb concepts from other religions, and the fact that Christianity reached India in the first century, it is quite possible that the Hindu sages developed the trimurti along the lines of the Trinity-concept professed by Indian Christians!
Yet the former is not an exact copy of the latter. Hindus do not consider Brahma, Vishnu and Siva to be three persons in one God, but three distinct gods who each manifest part of Brahman, the impersonal Absolute. Some sages even add a fourth god, Ishvara, to this triad, and claim that he is the first - antecedent to the other three! This demolishes the threeness which seems to parallel the Trinity.
Moreover, Brahma, Vishnu and Siva each have a goddess consort - Sarasvati, Lakshmi and Sakti* respectively. That would make not three but six. Add Ishvara and his consort, Maheshvari, and you now have eight primary manifestations of Brahman! Yet these are only eight among millions of divinities in the Hindu tradition, all of which are considered various manifestations of the Absolute.
Thus any alleged Hindu parallel with the Trinity quickly dissolves into a modalistic polytheism and finally a monistic pantheism, in which all diversity in the universe merely manifests an underlying spiritual Unity (a concept not shared by orthodox Christianity).
Conclusion
So the Christian concept of the Trinity is quite unique to world religions, not copied from another faith but progressively revealed by God in Sacred Scripture. Yet some Christians believe that the various triads and threefold deities mentioned above may have originated in a primitive revelation of - or memory of - the Triunity of the One True God. This is also quite possible. Perhaps the memory traces back to our first parents, who walked with God at the dawn of humanity. Or maybe God revealed something of the Divinity to "righteous pagans", Gentiles of centuries past who sought the Most High God. These memories or revelations seeped into the legends of the human race, and soon became myths of divine triads and deities with three "aspects". For every religion has an element of truth in it; perhaps this is one such element.
Thus we need not be confused by pagan notions bearing a slight resemblance to biblical truth. They may show that God has not left the human race in complete ignorance of Divine Truth throughout the ages.
