Egy az Indexen klasszikusnak számító nicktől idézek: "Hittem a szentháromságban, aztán hittem a szent egységben, ma már csak a szent kétségben hiszek" No azért én nem így lennék vele, de úgy tűnik még ilyen topik nincs, most már van.
mindkét analógia mutatja, hogy akár a HáKettőÓ, vagy a háromszög, egyvalamit fednek, mégis háromról szólnak,
-hiszen a H2O lehet fagyott állapotú, folyékony, és légnemű, és mindhárom esetben a lényege ugyanaz (H2O), mégis más az megjelenése, és az adott helyzetben a tulajdonsága;
- a háromszög szögei pedig csak elnevezéseik szerint különböztethetőek meg, ugyanazt a háromszöget ölelik, nem azonosak a másikakkal, és ugyanúgy szorosan összetartoznak.
Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme.
Bethlehemben születik majd meg a jövőben ( Ézsaiás látása szerint - ahogy az Úr engedte meg neki , hogy lásson ) a Fiú , Akit örökkévalóság atyjának ( örök atya ) hívnak . ( minden korokban - mint Istent )
Az Atya testesült meg és nem az isteni Fiú , nem a Fiúisten . ( ez a kifejezés emberi találmány )
Nem az isteni Fiú üresítette meg Magát a megtestesüléskor !
Mit jelent valójában a"megüresítés" kifejezés ?
Fil. 2,6 A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,
Fil. 2,8 És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
Jézusnak isteni természete volt, Ő Maga volt az Isten.
Istennel senki sem lehet egyenlő (Ézs 40:25; 46:5; 9).
Az egyetlen mód, ahogyan Jézus egyenlő lehet Istennel, ha Ő Maga az Isten.
Jézus tehát egyenlő volt (azonos volt) Istennel, abban az értelemben, hogy Ő volt az Isten.
Isteni előjogát azonban nem tekintette olyannak, mint amelyhez mindenáron ragaszkodjék, amelyet mindenképpen fenntartson, hanem kész volt azt letenni, és emberi természetet ölteni magára, hogy az elveszett emberiséget megmentse.
Saját szándékából lett alázatos és engedelmes szolga, Aki a kereszthalálig engedelmes volt.
Jézus nem csupán a Fiúisten, hanem Ő minden, ami Isten, beleértve az Atyát és a Fiút. Így Ő az Istenségében valóban egy, azaz azonos Istennel. Az egyenlő szó itt azt jelenti, hogy Jézus isteni természete Isten, az Atya természete.Jézus nem fosztotta meg Magát isteni tulajdonságaitól, hanem méltóságát és előjogait tette le, amelyekkel mint Isten bírt, mégis lemondott róluk, míg közöttünk lakozott, mint ember. Jézus Lelke, amely Maga Isten volt, sohasem veszített semmit mindent tudásából, mindenütt jelenvalóságából és mindenhatóságából : Monda néki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielőtt hítt téged Filep, láttalak téged, a mint a fügefa alatt voltál. ( Ján. 1,49 )
A Filippi 2,7 verse csupán azokra a korlátokra utal, amelyeket Jézus magára vett emberi élete velejárójaként. Krisztus kenosis-a az Ő dicsőségének és a méltóságának önkéntes feladását foglalja magában, nem pedig isteni természetének feladását. Mint ember, Krisztus nem rendelkezett azzal a tisztességgel, amely mint Istent, megillette Őt. Ahelyett, hogy úgy viselkedett volna, mint az emberiség törvényes királya, az emberiség szolgája lett. Mint ember, alávettetett a halálnak a kereszten. Nem mint Isten halt meg, hanem mint ember. Noha Jézus Isten volt, nem ragaszkodott isteni jogaihoz. Ahelyett önként letette az Istent megillető, dicsőséghez és tisztességhez való jogát azzal, hogy emberi természetet vett fel és meghalt. Azért tette mindezt, hogy nekünk üdvösséget szerezzen.
Krisztus alázatát méltatva Isten (Jézus Lelke) felmagasztaltaJézus Krisztust (Isten testi kinyilatkoztatását). Nem a 3ság nevére hajlik meg minden térd ! Jézusnak olyan neve van - fölötte minden más névnek -, amely kifejezi mindazt, ami Isten. Isten Szelleme adta ezt a nevet Krisztusnak (a Messiásnak), mert Krisztus Isten kinyilatkoztatása volt testben. Jézus Krisztus rendelkezik jelenleg minden hatalommal a mennyen, a földön és a föld alatt : Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.( Fil. 2,9-10 )
A szent3ság-hívő Donald Bloesch azt mondja, hogy Krisztus valójában nem „üresítette” meg Magát isteni tulajdonságaitól, mivel ezzel az Istenségről való lemondással Jézus csupán félisten lenne! Ehelyett így magyarázza ezt az igerészt : Jézus nem istenségéről mondott le, hanem csupán arról, hogy Isten formájában legyen. Nem vetett el Isteni tulajdonságait, hanem emberi test gyengesége mögé rejtette. Ezekkel mindig élhetett volna, de úgy döntött, nem használja azokat, vagy új módon használja. Korlátokat vett Magára. Mennyei dicsősége és fennsége azontúl nem volt nyilvánvaló. Istenségét emberi mivolta mögé rejtette, de istensége megláttatott a hit szeme előtt.
Akkor tehát végre kimondhatjuk, hogy Te is vallod azt, amit az Egyház tanit, miszerint a Fiú bár küldött, éppúgy Isten, miként az Atya, avagy a Szentlélek?
Vajon mi a jelentése annak , hogy az Atya elküldte a Fiút ? ( János 3,17 és 5,30 )
Azt jelentené , hogy egy nagyobb , felsőbb Isten elküld egy másik kisebb , nemzett , született , esetleg teremtett Isten ? Nem azt jelenti !
Ján. 1,6 Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
Miként János Istentől küldött ember volt , hasonlóan Jézus is küldött volt . Apostol volt , az emberi mivoltában - Zsidó 3,1 . Miként keresztelő János nem létezett fogantatása előtt , ( mint ember ) ugyanígy a Fiú sem létezett , csak mint Ige , mint Isten , mint Teremtő , Alkotó , Izrael atyja létezett . ( Ézsaiás 9,6 )
A Fiút felkente Isten , mint embertkibocsátotta Isten , Aki asszonytól lett .Gal. 4,4 : Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, a ki asszonytól lett, a ki törvény alatt lett
A Fiú elküldetett az Atyától mint ember ,nem pedig mint Isten .
A 808-as hozzászólásomat folytatva :
Isten elgondolta a tervet, testbe burkolta azt, majd működésbe hozta.
Különleges feladattal bízta meg a Fiút.
Kijelentette Magát testben, hogy egy rendkívüli célt elérjen.
Istenjelentette ki Magáttestben . Ő Magát adta , nem pedig mást küldött .
1 Tim. 3,16 És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe.
Fil. 2,8 És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát ...
A Fiú elküldése a Fiú emberi voltát hangsúlyozza és azt a sajátos célt, amelynek érdekében a Fiú megszületett.
János idejében néhány görög filozófus és zsidó teológus, a görög gondolkodásmód hatására (különösen a zsidó gondolkodó, Alexandriai Philo hatására) a Logost úgy tekintették, mint alsóbbrendű másodlagos istenséget vagy mint Istentől jövő kiáradást az időben. Néhány keresztény tévtanítás, ezeket a feltevéseket alaptanításaikba olvasztották, így Jézusnak alacsonyabb rendű szerepet tulajdonítottak.
János szándékosan használta saját nyelvezetét, hogy elutasítsa ezeket a tévtanokat, és kijelentse az igazságot :
Az Ige nem Isten alárendeltje volt, hanem Maga Isten. ( Ján 1:1 )
Az Ige nem kiáradt Istentől az idő egy bizonyos pontján, Istennél volt kezdettől fogva : Ez kezdetben az Istennél vala. ( Ján 1:2 )
Jézus Krisztus Isten Fia nem más volt, mint az Ige, vagy Isten,aki megjelent testben.
Mát. 1,23 Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.
Iz 9,5 - Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme.
Lk 1,35 - Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: "A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni
Jn 1, 14S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.
A Biblia nem beszél sem "örökkévaló Fiúról" , sem "Fiúistenről" , hanem két sajátos kifejezést említ : Ige és Fiú .
Mi a különbség a kettő között ? :
Az Ige már korábban létezett és Isten volt ( az Atya ) , a Fiú azonban mindenkor a megtestesülésre utal .
A Fiú kifejezés elsősorban nem az istenire utal, míg az Ige ellenben igen. Az Ige nem jobban elkülöníthető személy az Atyától, mint amennyire egy ember és annak szavai elkülöníthető személyek. Isten Igéje az Ő része, amely nem választható külön Istentől. Isten Igéje nem vonatkozhat elkülöníthető személyre, ahogyan az ember szava sem jelenti azt, hogy az illető két személyből áll.
A Zsolt 107:20 azt mondja: „Kibocsátá az Ő szavát...” Az Ézs 55:11-ben pedig ezt olvassuk: „Így lesz az én beszédem amely a számból kimegy...” A Biblia ezen verseiből nyilvánvaló, hogy Isten Igéje olyasvalami, amely hozzátartozik Istenhez, egy kifejeződés, amely Tőle származik,nem pedig egy elkülöníthető személy az Istenségben. Az Ige nem egy különálló személy volt, sem egy különálló Isten, ahogy az emberi kifejezésmód elkülöníti az egyik személyt a másiktól. / Miként is olvasnánk a Ján 1,1 versét, ha az Isten kifejezés itt az Atyát jelenti ? /
Az Ige inkább gondolat, terv, vagy Isten értelme volt. Az Ige nem Isten alárendeltje volt, hanem Maga Isten. Az Ige kezdetben Istennél ( "Isten előtt való" - Istenhez tartozó ) volt, azaz tulajdonképpen Maga Isten volt. ( Ján 1,1 )
Istent magát nem lehet elválasztani az Ő gondolataitól, tervétől vagy értelmétől. A János 1 azt mondja, a Logos létezett Isten elgondolásában az idők kezdetétől. Amikor eljött az időnek teljessége, Isten megvalósította ezt a tervet. Testet öltött a tervet követve, az ember Jézus Krisztus formájában. A Logos Isten kifejeződése. A megtestesülés Isten elgondolásában létezett a világ kezdete előtt : A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek. ( 1.Péter 1,20 )
Jézus Krisztus Isten Fia nem más volt, mint az Ige, vagyIsten, aki megjelent testben. Isten Fia már korábban létezett elgondolásban,de nem mint anyagi lény. A Biblia ezt az előre elrendelt tervet Igének nevezi. ( Ján 1,1 és 1,14 )
2Kor 5,18 Mindez pedig annak az Istennek műve, aki kiengesztelődött velünk a Jézus Krisztusban és megbízott minket a kiengesztelődés szolgálatával. 2Kor 5,19 Mert Isten engesztelte ki magávala világot Krisztusban, nem számítva be nékik bűnüket s reánk bízva a kiengesztelés igéjét.
Nagy harc lehetett hogy állítólag legyőzte Jézus a bűnt, nem tudunk róla, hol írja a bible?
Elsőszülött isten Jézus?
a második szülött....?, volt?, ki szülte és ki nemzette Jézust, Isten nemzette majd Mari nénje megszülte az istenfiát? Nagyon hellenisztikus család lehetett, félemberisten vegyület...
Pál aztán sokat értett hozzá, véli, hogy ő is már eleve megvolt már a világ születése előtt, akkor nenm Pál e Jézus, esetleg rokona?
" Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte,hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között. "
Nos, valakinek elsőszülöttnek kellett lennie, de mily fájdalom, Jézus nem az első volt a sorban....., ám egyik sem hasonlít Jézusra, vagy te ismered Jézust, akkor láttad Pált, Márkot, Júdást, Jakabot, Mátét, lukácsot, Mátyást, Istvánt, Jánost, és sok sok keresztény embert Jézus képében, na végre mindenki egyforma!
Emberi mivoltában Jézus az első ember, Aki legyőzte a bűnt, így Ő az elsőszülött Isten szellemi családjában. (Róma 8,29)
Emberi mivoltában Jézus az első, Aki legyőzte a halált és így Ő lett a feltámadás első zsengéje, az elsőszülött a halottak közül. (Jel.1,5)
Jézus a feje minden teremtésnek és az egyháznak, így Ő az elsőszülött abban az értelemben, hogy elsőséggel és hatalommal bír mindenek felett, ahogyan a legidősebb testvér is hagyományosan feljebbvaló testvéreinél. (Kol.1,18)
Róm. 8,29 Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte,hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.
Jézus ui. mindig úgy beszél és úgy cselekszik, mint aki egyetlen személy, egyetlen valóság, mégis mindkét, egyébként összeegyeztethetetlen természet sajátságait hordozza, és mindkét természet szerint cselekszik (meghal – feltámad) és beszél (kérdez – kinyilatkoztat).
A Biblia tehát ugyanarról az egyetlen személyről állít hol isteni, hol emberi tulajdonságokat.
Ez helyes ! Érdekes az összeegyeztethetetlen kifejezés - mennyire nem fér össze a 2 természet ...
Ő az Isten Fia, mivel Isten Lelkétől fogantatott, így szó szerint Isten volt az Atyja (Luk 1:35). Amikor Péter vallást tesz arról, hogy „Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia” felismeri Jézus messiási szerepét és Istenségét (Máté 16:16). A zsidók megértették, mire utalt Jézus, amikor Isten Fiának nevezte Magát és amikor Istent Atyjának mondta, mert meg akarták ölni Őt, mivel Istenné tette Magát (Ján 5:18; 10:33) Jézus olyan értelemben Isten Fia, ahogyan egyetlen más lény sem az és nem is lehet, mivel Jézus Isten egyszülött Fia (Ján 3:16). Ő az egyetlen, aki valaha is Istentől fogantatott, vagy született, Isten Lelke által. Eme egyedülálló Fiúsága tanúskodik Istensége mellett. Az egyszülött szó az eredeti görögben „nemzett”-et jelent, amely a nemz Igéből származik. Az egyszülött tehát egy határozott időbeni pontra utal – arra az időpontra, amikor a fogamzás végbemegy. A meghatározás szerint a nemző (az atya) mindig előbb létező, mint a nemzett, azaz az egyszülött (a leszármazott). Kellett, hogy legyen olyan időszak, amikor a nemzett, az egyszülött még nem létezett és kellett hogy legyen egy olyan pont az időben, amikor a nemzés megtörtént. A Fiúság –vagy Fiú mivolt – a gyermekkel kezdődött, aki megfogant Mária méhében. A Gal 4:4 azt mondja: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett…” A Fiú az időnek teljességekor jött el - nem az örökkévaló múltban. A Fiú asszonytól lett – nem volt öröktől fogva egyszülött. Törvény alatt lett – nem a törvény előtt. (Lásd még Zsid 7:28). A Fiú nem öröktől való, hanem Isten nemzette csaknem 2000 évvel ezelőtt. A Fiú az egyetlen, aki szó szerint a Szent Lélektől (Istentől) fogantatott; a szűztől való születés tette lehetővé, hogy a teljességgel isteni, és a teljességgel emberi egyesülhessen (együtt élhessen) egyetlen személyben. A Fiú az elsőszülött abban az értelemben is, hogy Isten elméjében minden más előtt el volt tervezve. Továbbá a Fiú az elsőszülött abban is, hogy Ő volt az első aki legyőzte a bűnt és a halált. Ő az „elsőszülött a halottak közül” (Jel 1:5; Kol 1:18), „az elsőszülött sok atyafi között” (Róma 8:29). Tekintve, hogy Jézus Krisztus az egyház feje, amelynek neve az „elsőszülöttek seregének egyháza” (Zsid 12:23), magyarázhatjuk Krisztus megjelölését a Kol 1:15-ben úgy is, hogy „elsőszülött (protokos) minden teremtmény közül”, amely alatt azt értjük, hogy ő az elsőszülött Isten szellemi családjában, akik ki vannak hívva minden teremtés közül. Az Ő benne való hitünkön keresztül Isten fiai és leányai lehetünk az újjászületés által. (Róma 8:14-17). Jézus a szerzője és bevégzője hitünknek (Zsid 12:2), a mi üdvösségünk fejedelme (Zsid 2:10), vallásunk apostola és főpapja (Zsid 3:1), és a mi testvérünk (Zsid 2:11-12). Az Ő megváltói szerepéhez tartozik, hogy úgy hívhatjuk, elsőszülött sok atyafi közül. Krisztus elsőszülötti címe, nem csak sorrendi értelemben jelent elsőséget, hanem a hatalomban, tekintélyben is, és legfelsőbb kiválóságot jelöl atyafiai között. Krisztusra alkalmazva az elsőszülött nem azt jelenti, hogy ő az elsőként fizikailag megszületett ember, hanem azt, hogy ő az első a hatalomban. A Kolossé 1:18 így szól:„elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első”. Krisztus megnevezése, mint elsőszülött, nem jelenti azt, hogy egy másik Istentől származott, vagy teremtetett. Inkább azt jelenti, hogy mint ember, Krisztus az első és legidősebb testvér Isten szellemi családjában s hogy hatalma és tekintélye van minden teremtés felett. Ez az elsődleges jelentése a Kol 1:15-nek, amely azt mondja: „Minden teremtménynek előtte született”, amint azt a következő versek jelzik. A 16-18. versek úgy írják le Jézust, mint mindenek teremtőjét, minden hatalom fejedelmét és az egyház fejét.
„Isten Fia” egy sajátos szerepre utal, amelyet Isten ideiglenesen betölt a megváltás céljából.
A Fiúság véget fog érni! Az ApCsel 2:34-35-ben Péter Dávidot idézte a Zsolt 110:1-ben: „Mondta az ÚR az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől, míg le nem vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.” Meg kell jegyeznünk a míglen szót. Ez az igevers Krisztus kettős természetét írja le, Isten Szellemének (az ÚR) szavaival, aki prófétikusa szól Krisztus kinyilatkoztatásáról (az Úr). Isten jobbkeze Isten hatalmát és tekintélyét mutatja. Az ellenségeket zsámolyul vetni teljes győzelmet jelent az ellenség felett és vereségük nyilvánvalóvá tételét. A régi időkben a győztes gyakran szó szerint megtette ezt, ráhelyezvén lábát legyőzött ellensége fejére vagy nyakára (Józs 10:24). A Zsolt 110 próféciája tehát így hangzik: Isten Szelleme meg fog adni minden hatalmat és tekintélyt az ember Krisztus Jézusnak, Isten Fiának, míglen a Fiú teljességgel legyőzi ellenségeit, a bűnt és az ördögöt. A Fiú rendelkezni fog ezzel a hatalommal, míglen véghez nem viszi mindezt. Mi történik a Fiúval ezután? Talán az jelenti ez, hogy a szent3ság örökkévaló személye többé nem ül Isten jobbján, vagy elveszít minden hatalmat? Nem. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a Fiú szerepe, mint uralkodó, véget ér. Isten Fiú mivoltát – hogy kijelentette Magát testben – a Sátán legyőzése céljából vette Magára, így töltve be az I Móz 3:15 Igéjét, amelyben Isten azt mondta, az asszony magva az ördög fejére fog taposni. Ezután Istennek nincs szüksége többé emberi szerepre, hogy uralkodjék. Miután a Sátán bevettetik a tűznek tavába és minden bűn megítéltetik az utolsó ítéletkor (Jel 20), többé nem lesz szükség arra, hogy a Fiú gyakorolja a trón hatalmát. Jézus Krisztus többé nem Fiú mivoltában fog uralkodni, hanem mint örökkévaló Isten. Azt jelenti-e az, hogy Isten elveti Krisztus feltámadott és megdicsőült testét? Hiszünk abban, hogy Jézus továbbra is megdicsőült testében lesz jelen az örökkévalóságban. Ezt jelzi a Jel 22:3-4, amely leírja a látható Istent az utolsó ítélet és az új menny és új föld teremtése után is: „És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki; és látják az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz.” Jézus örökkévaló pap a Melkisédek rendje szerint (Zsid 7:21), még ha megszűnik is papi szerepe az utolsó ítélet után. Az Úr megdicsőült teste halhatatlan, csakúgy, ahogyan a miénk is az lesz (I Ján 3:2; I Kor 15:50-54). Noha Krisztus megdicsőült teste továbbra létezni fog, a Fiúság uralmának minden célja be fog töltetni, ezért a Fiú minden szerepe véget ér. Amikor Fiúság betöltötte célját, Isten (Jézus) Fiú szerepe megszűnik és a Fiúság ismét belemerül Isten nagyságába, aki vissza fog térni eredeti szerepéhez, mint mindenek Atyja, Teremtője és Irányítója. Az Ef 5:27 ugyanezt a történést írja le más kifejezésekkel: „Hogy (Krisztus) majd Önmaga elébe állítsa dicsőségében az egyházat…”Jézus Maga elé állítja az egyházat! Hogyan lehetséges ez az I Kor 15:24 fényében, amely azt írja, hogy a Fiú átadja az Atyának a királyságot? A válasz egyértelmű: Jézus, mint Fiú és mint a Fiú végső cselekedete Maga elébe állítja az egyházat, mint Isten, az Atya elé.
Legalább két római püspökről tudunk (akiket később pápának soroltak be), Callistusról és Zephyrinusról, akiket azzal vádoltak meg ellenfeleik, hogy modalisták.
Nos, Isten sohasem volt háromas, négyes, kettecskén sem!
A lényegüléses meséket meg a buta embereknek adják, veszik, a tanultak meg nem igazán az értelemre támaszkodnak, mint inkább a számító haszon reményében!
" A Szentháromság sola Scriptura igazolásához első körben Krisztus Istenségét kell igazolni "
Ez sem fog menni, egyedül a szentírás is már emberi kitaláció saját tanaik isteni glóriába fürdetéssel!
messiások nem léteznek, főleg olyanok, akik áéletüket adják olyan dolgokért, amit Isten tílt, ellenez, és útál!
Ha Isten kijelentette, hogy ő a megváltója Izraelnek, akkor neked nem akar azzá válni, ha csak személyesen nem mondja neked, de értelmező hitbéliségre ne építsetek már!
Ha krisztust írsz, akkor legaább azionosítsad, hogy kről van szó, Jézusról?
Nos, Mária szülte, József nemzette, mert hogy istennek semmi köze nincs a nemzéshez, egyértelmű!
Ha te azt gondolod, hogy férfi ivarsejtet inszeminált Mária méhébe, máris BŰNBE kevered istenedet!
Jézus meg nem váltott meg senkit, nem is tehette, ő max. tanító volt!
Az ószövetség nem hazudozik olyanról, hogy a messiás Isten lesz, mert ez így hazugság, főle3g úgy, hogy maga Isten jelenti ki, hogy Ő a megváltója Izraelnek, nem a kereszténységnek, a lulimumulai népeknek, hanem Izraelnek!
AZ ISTENI HÁROMSÁG IGAZOLÁSA A SZENTÍRÁS ÉS A JÓZAN ÉSZ ALAPJÁN
A Szentháromság sola Scriptura igazolásához első körben Krisztus Istenségét kell igazolni, mégpedig azért, mert ha Krisztus Istensége bizonyítva van, már igazolva van, hogy az egyetlen Isten több személy.
A FIÚ ISTENSÉGÉNEK SZENTÍRÁSI BIZONYÍTÉKAI:
A Biblia Istennek nevezi Jézus Krisztust. Az Ószövetségben is olvasható, hogy a Messiás Isten lesz: „Mert gyermek születik, Fiú adatik nekünk, s az Ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme” (Iz 9,5).
Az Újszövetség tanúsága azonban már kifejezett. Jézus elfogadja, hogy Isten Fiának nevezzék: „Simon Péter válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Sőt maga is Isten Fiának nevezi magát, aki mint Isten dicsőül meg: „Ennek hallatára Jézus azt mondta: »Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia«” (Jn 11,4). Ezeken a zsidók megbotránkoznak: „A főpap folytatta: »Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?« »Magad mondtad – felelte Jézus. – De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin.« A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: »Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást«” (Mt 26,63). A főpap és a zsidók ui. pontosan értették, mit jelentenek ezek a szavak, hiszen a zsidó szokásban a fiú örökölte apja nevét, címét és társadalmi pozícióját: „Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel” (Jn 5,18).
Ha Jézus örökölte az Atya hatalmát, jogait és főleg a nevét, akkor ez azt jelenti, hogy Jézus maga a mindenható Isten. Jézus ezt meg is erősítette. Az isteni hatalmát a csodákkal: „Lám, ma és holnap ördögöt űzök, és gyógyítok, csak harmadnap fejezem be” (Lk 13,32). Az isteni jogot a bűnök megbocsátásával és az isteni törvények módosításával: „Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására” (Mk 2,10). „Megmondatott a régieknek (…) Én pedig azt mondom nektek: (…)” (Mt 5,33). Az isteni nevet pedig azzal, hogy sokszor nevezi magát azon a néven, ahogyan Isten bemutatkozott Mózesnek a Hóreb hegyénél (Vagyok): „Ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűnötökben” (Jn 8,24). „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok” (Jn 8,58). Krisztus ezzel örökkévalóságát is tanítja, mert azt mondja, hogy Ábrahám keletkezett, és időhöz kötött, Ő azonban, mint Isten, független az időtől: „Van.”
Jézus egynek nevezi magát az Atyával: „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30). – A görögben és a latinban még világosabb az ebszurdítás: ego kai hó pater ev eszmen – ego et pater unum summus. Szt. Ágoston hozzáfűzi: „Aki azt mondja, »egy«, megszabadít Áriusztól, aki azt mondja, »vagyunk«, megszabadít Szabelliusztól” (August. Trinit. I.4,4). Ez a vers tehát mind a 2 háromság tagadást elmetszi: azt is amelyik kisebbé teszi a Fiút, és azt is, amelyik személyileg egyenlővé teszi az Atyával
Szt. Pál is kimondja, hogy Jézus Isten: „Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen” (Róm 9,5). Vagy máshol: „Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell” (Fil 2,6). Ismét máshol: „Ő a láthatatlan Isten képmása” (Kol 1,16).
Szt. János apostol költői ihletettséggel tanít az Isten megtestesüléséről: „És Isten volt az Ige. (…) És az Ige testté lett” (Jn 1,1) . Ugyanennek a himnusznak a végén a görög eredeti „egyszülött Istenről” beszél. Némely szentháromság-tagadó felekezet (pl. ariánusok, unitáriusok, Jehova tanúi) azzal vádolja a Katolikus Egyházat, hogy tévesen fordítja a görög szöveget. Cáfolatképpen álljon itt az eredeti szöveg magyar átírásban is. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, mert Isten volt az Ige… És az Ige testté lett, és miköztünk lakott”: „En árkhé én hó lógosz, kái hó lógosz én prósz tóv theón, kai theósz én hó lógosz… Kái hó lógosz szarksz éggénneto kái eszkénoszen én emín” Szó szerint fordítva: hó lógosz (az ige /itt: Krisztus/) – én (volt) – prósz tón theón (az Istennél) – kái (és) – hó theósz (az Isten) – én (volt) – hó lógosz (az Ige). Tehát az Ige (Jézus) más személy, mint az Isten (Atya), és ugyanakkor mégis Isten. Hiszen az Isten szó bizonyosan a mennyei Atyát jelenti; az Ige pedig biztosan Krisztust, hiszen csak Ő testesült meg, amint a szent szöveg néhány sorral lentebb, tehát még ugyanabban a szövegösszefüggésben tanítja: Kái hó lógosz (és az Ige) – szarksz éggéneto (hússá lett, azaz megtestesült).
A hagyomány tekintetében érdemes hozzáfűzni, hogy már az első századok kereszténységen kívüli forrásai is alátámasztják, hogy a keresztények Istennek tartják az Üdvözítőt. Phlíniusz megemlíti, hogy a keresztények Jézusnak mint Istennek himnuszt énekelnek. Szt. Jusztínusz szerint a zsidók botránkozva emlegetik, hogy a keresztények Istene szenvedő Isten (Deus patiens). Az eretnek Celsus szerint a pogányok méltán gúnyolják a keresztényeket, hogy egy halott istent imádnak. A vértanúakták is arról tanúskodnak, hogy a keresztény mártírok azért haltak meg, mert Jézuson kívül más istent nem ismertek el. A legősibb keresztény dokumentumok is így szólnak. (A Barnabás levél szerint Isten a Fiának mondta: „Teremtsünk embert”. A Diogenétoszhoz írt levél szerzője állítja, hogy Jézus a mindenség teremtője.)
Attól sem kell zavarba jönni, ha a Biblia világos utalásokat tesz arra, hogy Jézus ember. Ezt ui. az Egyház is vallja. Jézus Isten és ember: Istenember. Ezért a két természet logikus következménye, Jézus ui. mindig úgy beszél és úgy cselekszik, mint aki egyetlen személy, egyetlen valóság, mégis mindkét, egyébként összeegyeztethetetlen természet sajátságait hordozza, és mindkét természet szerint cselekszik (meghal – feltámad) és beszél (kérdez – kinyilatkoztat).
A Biblia tehát ugyanarról az egyetlen személyről állít hol isteni, hol emberi tulajdonságokat.
A hagyományos zsidó betűsor mássalhangzóit meg lehet feleltetni magánhangzóknak.
Így:
Y = I
H = A/E
V = U/O
H = A/E
Ez pedig Jézus nevének héber/arameus magánhangzóit adja ki. A “láthatatlan Isten” így vált láthatóvá Jézusban. Az isteni Logos megtestesült.
Jn 1,1 – „Isten volt az Ige”
Jn 1,14 – „Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.”
Jn 5,23 – „mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.”
Jn 8,19 – „Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.”
Jn 8,58-59 – „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.”
Jn 10,30 – „én és az Atya egy vagyunk.” (vö. Kiv 3,14; 20,7; Lev 19,12; 24,14-16)
Jn 10,38 – „az Atya bennem van s én az Atyában vagyok.”
Jn 12,45 – „aki lát, azt látja, aki küldött.”
Jn 14,8-12 – Aki Jézust látta, az az Atyát látta.
Jn 20,28-29 – Jézus elfogadja Tamás hitvallását: „Én Uram, és Istenem!”
Kol 2,9 – „benne lakik testi formában az istenség egész teljessége”
ApCsel 20,28 – „igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának.”
Ef 1,7-8 – „Őbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán, amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott ránk.”
1Jn 1,7 – „Fiának, Jézusnak a vére minden bűnt lemos rólunk.”
Róm 9,5 – „Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen.”
Zsid 1:8 „A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszője.”
Tit 2:13 „…várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelét”
1Jn 5:20 „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.”
2Pét 1:1 „Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, mindazoknak, akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által”
A SZENTLÉLEK ISTENSÉGÉNEK SZENTÍRÁSI BIZONYÍTÉKAI:
Szt. Pál apostol írja: „A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is.” (1 Kor 2,10). Ez kétszeresen igazolja a Szentlélek istenségét. Egyrészt mindent csak Isten láthat át; másrészt Istent csak Isten érheti el. Az Ő „mélysége” ui. végtelen.
Jézus a Szentháromság nevében küld misszióba, és a három személyt egy szintre helyezi: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére” (Mt 28,19). Itt is jelezve van a három egysége: „nevére”, és nem neveire.
Bár egyesek nem ismerik el a az alábbi igehelyet, bár nehéz eldönteni, hogy mi alapján válogatnak a számtalan kézirat közül, ha nem ismernek el felsőbb tekintélyt, mely ebben eligazít, ide kell venni a 300-as évekből származó, de szóbeli apostoli hagyományt rögzítő, és a megelőző verset magyarázó ún. Comma Johanneum-ot is. Szt. János levelében ui. így tanít: „Hárman tesznek tanúságot a mennyben: az Atya, az Ige és a Szentlélek, és ez a három egy” (1 Jn 5,7). Ugyanakkor az „és ez a három egy” minden felekezet szerint része a Szentírásnak, csak nem a személyekre, hanem a Lélekre, a vízre és a vérre. Ez gyakorlatilag mindegy, hiszen azt bizonyítja, hogy az Apostol és az első keresztény század ismeri a misztériumot: Három is Egy is.
A Szentlélek istensége
Mt 12,31 – „minden bűnre és káromlásra elnyerik az emberek a bocsánatot, de a Lélek káromlása nem nyer bocsánatot.”
Mt 28,19 – „Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére.”
ApCsel 5,3-4.9. – „hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket… Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek! … próbára teszitek az Úr Lelkét?”
1Kor 2,10 – „A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is.”
1Kor 12,4-6.11 – „A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten… ugyanaz… Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.
1Kor 6,19-20 – Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma…? … Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben!
1Jn 5,6-9 – „a Lélek tesz tanúságot róla, mert a Lélek az igazság… Ha az emberek tanúságát is elfogadjuk, az Isten tanúsága többet jelent.”
A Szentlélek személy, és nem egy „isteni erő”
Lk 2,26 – A Szentlélek kinyilatkoztatást ad (vö. Jn 16,13; 1Kor 2,10)
Lk 3,22 – A Szentlélek testet ölthet.
Jn 15,26 – „Ő”-ként (görögül: ekeinosz) van utalva rá, ami hímnemű személyes névmás, pedig a “pneuma” ( = Lélek) semlegesnemű. (vö. Jn 14,26; 16,8.13)
Róm 8,26-27 – „A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.” A „Paraklétosz”, vagy hagyományosan fordítva „Vígasztaló” szó szerinti értelme: „Közbenjáró”.
1Kor 2,10-13 – „Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is. Ki ismeri az ember benső dolgait, ha nem a benne lakó emberi lélek? Hasonlóképpen Isten titkait sem ismeri senki, csak Isten Lelke.”
1 Kor 12,11 – A Szentléleknek saját akarata van (vö. ApCsel 15,28).
Ef 4,30 – A Szentlélek megbántható (vö. Iz 63,10).
Lk 1,35 – „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged” A Szentlélek és az Isten ereje nem ugyanaz.
ApCsel 10,38 – „miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel” A Szentlélek és az Isten ereje nem ugyanaz.
1 Kor 2,4 – „Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyságából” Szentlélek és az Isten ereje nem ugyanaz.
1 Tessz 1,5 – „Mi ugyanis az evangéliumot nem csak szóval hirdettük nálatok, hanem erővel és Szentlélekkel is”. Szentlélek és az Isten ereje nem ugyanaz.
Zak 4,6 – „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.” (KÁR) A Szentlélek tehát nem erő.
A SZENTHÁROMSÁG ÓSZÖVETSÉGI GYÖKEREI
A Szentháromság szó nem található a Bibliában, mert a kifejezés csak az első keresztény századok teológiai fejlődésének eredménye, viszont maga a tanítás világosan benne van.
Már az Ószövetségnek is van szentháromságtana, noha még csak halvány körvonalakban: A Teremtés könyvében Isten Tsz/1. személyben szól: „Isten újra szólt: »Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá.«” (Ter 1,26). „Teremtsünk”, vagyis nem egyedül, márpedig a teremtés csakis isteni képesség, sőt „teremtmény a teremtésnek még eszközévé sem tehető” (Suarez. Disp. Metaph. 20. 2,11). Isten ui. egyedülálló módon forrása a teremtésnek, mert Isten semmilyen eszközzel, társsal vagy anyaggal nem működik közre a teremtés művében. Isten teremtői tevékenysége kizárólagos. Úgy, ahogyan Isten létesít, senki és semmi nem képes. Isten teremtői képessége a teremtmény számára közölhetetlen tulajdonság. Ahhoz, hogy valaki teremteni tudjon, vagyis ahhoz, hogy létezőt hívjon elő a nemlétezőből, Istennek kell lenni.
A szeráfok háromszor nevezik szentnek az Istent: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet” (Iz 6,3).
Olykor mintha keresztény imádságot olvasnánk: „Atyáim Istene, irgalomnak Ura, aki Igéddel teremtettél mindent, (…) add meg nekem a bölcsességet, trónod osztályosát, és ne zárj ki engem gyermekeid közül. (…) Nálad a bölcsesség, ismeri műveidet, jelen volt, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemedben és mi helyes a parancsaid szerint. Küldd le szent egedből, dicsőséged trónjától” (Bölcs 9).
A JÓZAN ÉSZ ÉRVEI
Ha Isten végtelen, akkor, és csak ebben az esetben beszélhetünk Istenről, akkor szükségszerűen van Háromság. Miért? Mert Isten szükségképpen tud önmagáról, ez pedig az esetében konzekvenciákat von maga után:
A Fiú nemződés útján születik az Atyától, de a nemzést nem a hétköznapi értelemben kell érteni. „A Fiút az Atya tisztán szellemi nemzéssel, lényegének korlátlan közlése révén származtatja” (DS 526). A Fiú születése tehát Isten értelmi tevékenysége.
A születést szűkebb értelemben kell venni. (Tágabb értelme ui., hogy ami nem volt, létrejön, a szűkebb azonban csak annyit tesz, hogy élő ered az élőtől, és e kettő azonos természetű.)
Önmegismerő tevékenységünk által megsejthetünk valamit a Fiú származásából. Amikor valamit megismerünk, kialakul róla egy képünk (ún. verbum mentale – belső ige). Az értelmi kép azonban sokban különbözik attól, aminek hasonmása. Minél tökéletesebb a megismerés, annál jobban kimeríti a tárgy megismerhetőségét. Ha pedig önmagunkat ismerjük meg, akkor egy belső képet alakítunk ki magunkról, mely nem azonos velünk. Az Atyában azonban olyan tökéletes értelmi tevékenység van, hogy a Fiú az Isten önmagáról alkotott lelki Képe (Verbum divinum – isteni Ige) azonos magával az Istennel. Az Atya értelmi tevékenysége akkora szellemi erejű megismerés, hogy nem pusztán egy képet hoz létre, hanem önmagának valódi képmását, ÉS MIVEL ISTEN VÉGTELEN, AZ ÖNMAGÁRÓL ALKOTOTT KÉPE IS VÉGTELEN, TEHÁT ISTEN, és ezért egy valódi Ige (Verbum – Szó) születik belőle. Az Atya tehát önmagát megértve, önmagát megfogalmazva szüli a Fiút, mintegy kimondja magát a Fiúban.
Tertuliánusz mondta a felfoghatatlan hittitkokról, hogy éppen az bizonyítja igazságukat, hogy nem lehet őket felfogni. Ha a papok találták volna ki a titkokat, viselkedésük érthetetlen volna. Jobban tették volna, ha ki sem találják őket. Minek nehezítették volna meg velük saját dolgukat a hit ébresztésében? Tömören így fogalmazott: „Hiszem, mert érthetetlen, biztos, mert lehetetlen – Credo, quia absurdum” (Tertul: De Carne Christi). A Szentírás szerint Isten belső életének végtelen titka megfoghatatlan a véges teremtmény számára: „Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!” (Róm 11,33).
Szt. Ágoston is tanúságot tesz: „Akárhányszor csak hozzá tudtam férkőzni, az Ó- és Újszövetség régebbi értelmezői közül, az Írás nyomán mind azt igyekeztek tanítani, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek elválaszthatatlan egységben ugyanannak az isteni lényegnek egységét mutatja, és ezért nem három Isten van, hanem egy Isten van” (August. Trin. I.4,7).
“Jézus kiváló ember volt, bölcs tanító, mélyszívű emberbarát, de nem volt Isten.” A felelet egyszerű; akkor hát ő a legbölcsebb s a legtisztább, hazudott volna? Mert ő bizony állandóan Istennek: Isten egyszülött Fiának, az Atyával egynek és egyméltóságúnak, öröktől valónak, mindenhatónak, a világ bírájának nevezi magát, „Én és az Atya egy vagyunk.” (Ján. 10, 30.) Állandóan egy sorba állítja magát az Atyával („Atya, Fiú, Szentlélek”), bár mint embert kisebbnek mondja magát az Atyánál.
Az utolsó vacsorán Fülöp apostol kérésére, hogy mutassa meg neki az Atyát, Jézus nyomatékkal így felelt: „Annyi idő óta vagyok veletek, és nem ismertetek meg engem?! Fülöp, aki engem látott, látta az Atyát” (Ján. 19, 9). A zsidók egyszer meg akarták kövezni kifejezetten azért, mert Istennek nevezte magát: „Jó tettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mivelhogy ember létedre Istenné teszed magadat.” (Ján. 10, 33.) A főpap ünnepélyes felszólítására, mondja meg, ő-e az Isten Fia, Jézus leghatározottabb igennel felelt s mikor ezt a főpap e az egész zsidó nagytanács megbotránkozva istenkáromlásként bélyegezte meg, Jézus egyetlen szóval sem vonta vissza állítását. Tamástól is elfogadta az ünnepélyes hódolatot: „Én Uram és én Istenem” (Ján. 20, 28), holott e szavakat nem hagyhatta volna helyreigazítás nélkül, ha nem tudja magát valóban Istennek. Ünnepélyesen hangoztatja magáról azt is, hagy az Atyához intézett kéréseket ő maga hallgatja meg, (Ján. 14, 13.) Hangoztatja, hogy ő már Ábrahám előtt volt (Ján. 8, 8), sőt az Atyánál élt, mielőtt a világ lett. (Ján, 17, 5.) Saját hatalmánál fogva megbocsátja az Isten ellen elkövetett bűnöket s kijelenti, hogy ő lesz egykor az egész világ bírája.
Aki így beszél önmagáról, az csak Isten lehet, vagy pedig közönséges szélhámos, esetleg kész őrült, Jézus azonban valóban nem volt őrült, hanem a világtörténet legbölcsebb embere s legzseniálisabb gondolkozója. Még kevésbé volt szélhámos és csaló, mert hótiszta erkölcsi jelleme minden legkisebb bűnt is kizárt, hát még ilyen főbenjáró istenkáromlást és önbálványozást!
Ha Jézus Istennek hirdette és Istenként imádtatta magát, ennek csak egy magyarázata lehet: az, hogy valóban Isten volt.
Ugyanezt megerősíti az ószövetségi messiási jövendölések csodálatos teljesedése Jézus személyében; az ő tanításának és erkölcsi fönségének minden emberit messze túlszárnyaló, valóban isteni ragyogása; a tömegek szemeláttára világos nappal s ellenségeitől is ellenőrzötten művelt számos csodatétele, főképpen saját feltámadása; alkotásának és Egyházának bámulatos életereje, amely kétezer év annyi viharán, támadtatásán, üldöztetésén és szellemi fordulatán keresztül változatlanul fennmaradt s egy új, ragyogóan tiszta erkölcsi kultúra kiindulópontja lett.
Valóban igaz, amit a középkor egy nagy gondolkodója, a francia Hugo a S. Victore írt le: „Ha megcsalódnánk, Uram, amikor Jézus Krisztusban hiszünk, Te magad csaltál volna meg minket!”
“Jézus maga sem nevezi magát soha Istennek, csak Isten Fiának.” Ez a kettő nem zárja ki egymást, Szent János is azt mondja evangéliuma kezdetén: „Az Ige Istennél vala.” De hozzáteszi azt is; „És az Ige Isten vala.” (Ján. 1, 1.) Jézus Isten Fia, mert a három isteni személy; Atya, Fiú és Szentlélek egyike. Az Isten Fia szó főleg ahogy Jézus ismételten használja: Isten egyszülött fia, a fentiek alapján voltaképp még több, mint az egyszerű „Isten” szó, amelyet esetleg félre lehetne érteni s a pogány sokistenség értelmében magyarázni.
“Maga az evangélium beszéli, hogy Jézus kételyek és kísértések közt kezdte el nyilvános pályáját.” Kételyről az evangélium nem beszél, csak külső kísértetről, amelyet Jézus a mi okulásunkra vállalt, hogy példát adjon nekünk, miképp kell a kísértések ellen harcolni. Éppen az a fölséges nyugalom és biztonság, amellyel a kísértő szavaira válaszol, bizonyítja, hogy Jézus elejétől fogva teljes tudatában volta maga istenségének.
“Nem mondta-e Jézus maga is, hogy az „Atya nagyobb, mint én vagyok”?” Természetes, hogy mondta, hiszen ő mint ember föltétlenül kisebb volt az Atyánál. Az „én” az ő ajkán éppúgy jelenthette az istenségét, mint emberségét, Mint Isten egyenlő volt az Atyával, sőt egy volt vele az egyistenségben; mint ember viszont nyilvánvalóan kisebb volt az Atyánál.
“Az, hogy Jézus magát Isten Fiának nevezte, még nem jelenti, hogy igazi Isten; hiszen mi is Isten fiai vagyunk.” Háromféle értelemben lehet valaki „Isten fia”. Legtágabb értelemben minden ember Isten gyermeke, vagyis, Isten teremtői gondviselésének szülöttje. Szorosabb értelemben az istenfiúság annyi, mint a természetfölötti kegyelemnek, az Istenben való természetfölötti újjászületésnek birtokosa, amely akkor áll be, amikor Isten már nem szolgáinak, hanem fogadott fiainak tekint minket. A legszorosabb értelemben pedig „Isten Fia”: a második isteni személy, aki valamely számunkra közelebbről megfoghatatlan módon öröktől fogva az Atyától „születik”, ered, származik, kiömlik; de úgy, hogy egy dolog, egy lényeg, egy Isten marad vele. Hogy Jézus ebben az utóbbi értelemben volt Isten Fia, kimutattuk a fentiekben. Ezt az istenfiúságot a Szentírás úgy fejezi ki hogy „egyszülött Fiúról” beszél, míg mi emberek Istennek csak fogadott fiai, átvitt értelemben vett gyermekei lehetünk. Maga Jézus egészen más viszonyban érzi magát az Atyával, mint mi; sohasem mondja pl. így: „a mi Atyánk”, hanem így: „az én Atyám és a ti Atyátok”. Ő az „egyszülött Fiú”, aki „az Atya kebelében van”. (Ján. 1, 18.)
“Hogyan lehet egy ember Isten?” Csak úgy, hogy az isteni személyiség felveszi egyúttal az emberi természetet is, szinte emberi testbe és lélekbe öltözik; de a mellett természetesen megmarad az, aki öröktől fogva volt; Isten, az Atya egyszülött, örök, isteni Fia. Ezt a kettős természetet fejezi ki az „Istenember” szó, vagy másképp: a „testet öltött Ige”.
“Hogyan egyesülhetett Jézusban a végesség a végtelenséggel, az emberi gyengeség az isteni tökéletességgel?” Ellentmondás csak az volna, ha Jézusban az isteni és emberi tulajdonságok egy természetté olvadtak volna össze s így egymást kölcsönösen lerontották volna. Erről azonban szó sincs. Ellenkezőleg: Jézus megmaradt teljes Istennek s ugyanakkor teljes embernek is. Emberi mivoltában kicsiny volt és gyenge, Isten-mivoltában viszont végtelen és mindenható. Emberi mivoltában mindenben hasonló lett hozzánk, a bűn kivételével, isteni természetében viszont mindenképp messze felettünk áll. Emberi mivoltában született, növekedett, tanult, fáradt, éhezett, szomjazott, sírt, verejtékezett, szenvedett, meghalt, feltámadt; isteni mivoltában maga volt az örök változatlanság. Mindez nem okozott benne semmi ellentmondást vagy hasadást, hanem ellenkezőleg: csodálatosan kiegészítette egymást.
“Jézus maga mondja, hogy az utolsó ítélet napját még ő, az Emberfia sem tudja, csak az Atya.” Úgy van: mert emberi mivoltánál fogva ezt csakugyan nem tudhatta. De tudta mint Isten s természetesen istenségének megvilágosító hatása alatt tudta mint ember is, de nem emberi tudománya alapján.
“Hogyan „imádkozhatott” Jézus az Atyához, ha ő maga lényege szerint azonos volt az Atyával?” Mint ember imádkozhatott önmagához mint Istenhez; vagyis emberi lelke dicsőíthette a vele szoros kapcsolatban lévő, de tőle lényeg szerint tökéletesen különböző istenséget. Ebben semmi ellentmondás nincs, sőt ez természetes folyománya a két-természetűségnek.
“A Szentháromság tana nem egyéb, mint burkolt többisten-hit.” Ezt a zsidó, unitárius, mohamedán részről állandóan ismételt állítást teljes tévedésnek kell minősítenünk. A többisten-hitet teljesen kizárja a kereszténységnek az az alaptana, hogy a háromság csak az isteni személyekre vonatkozik, nem az egy isteni lényegre; vagyis, hogy Isten csak egy van. A személyek többfélesége semmiképpen sem állítható ellentétbe a lényeg egységével, bárha való igaz, hogy a kinyilatkoztatás nélkül fogalmunk sem volna arról, hogy a „személyiség” és a „lényeg” nem mindig esik egybe. Abból, hogy nálunk embereknél a kettő összeesik, még nem következik, hogy a kettő fogalmilag is egyazon dolog.
“Mégis csak ellentmondás: Isten egy is, három is.” Ellentmondás lenne, ha azt mondanók: egy lényeg és mégis három lényeg; egy személy és mégis három személy. De: egy lényeg és három személy éppúgy nem ellentmondás, mint ahogy nem ellentmondás, ha azt mondom; három ember s egy család, vagy: száz katona s egy század. Nem a hármat azonosítjuk az eggyel, hanem a három isteni személyt az egy Istennel. Ebben fogalmi ellentmondást kimutatni nem lehet.
miként lehetséges az, hogy az egyszemélyű Isten egyszer igy, máskor úgy nevezze és ugyanakkor mutogasson is a másikra,
Isten Lélek az Úr Jézus tanítása szerint . ( János 4,20-24 )
Ha Róla beszélünk , nem korlátozhatjuk be Őt emberi fogalmakkal .
Isten megjelent testben , majd fiakban és leányokban kíván élni Szelleme által .
Az Úr képes volt testet alkotni Magának , majd Lelkét megosztotta mivelünk , hogy Hozzá hasonlókká váljunk .
2 Kor. 5,19 Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusbanmegbékéltettemagával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.
Ezék. 36,27 És az én lelkemetadom belétek,és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
Csel. 2,18 És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből,és prófétálnak.
Az „Isten Fia” kifejezés a megtestesülésre utal, azaz Isten kinyilatkoztatására testben. Isten eltervezte a Fiút a világ kezdete előtt, de a Fiúnak nem volt tulajdonképpeni anyagi létezése az idők teljessége előtt. A Fiúnak volt kezdete, mivel Isten Szelleme nemzette (hozta létre fogantatását) Mária méhében. A Fiú uralmának vége lesz, mert amikor az egyház Isten elé áll, és a Sátán és a bűn végül megítéltetik és alávettetik, a Fiú szerepe megszűnik. A Fiú sokféle szerepet tölt be, amelyet Isten tervében csakis bűntelen emberi lény tölthet be. Természetesen a Fiú végső célja, hogy az üdvösség eszközét szolgáltassa az elbukott emberiségnek.
Három dolgot az „Isten Fia” kifejezés használatával kapcsolatban :
1. Nem használhatjuk különválasztva Krisztus emberi mivoltától, mert a szó mindig testre utal, vagy Isten testben megjelent Szellemére.
2. A Fiú mindig időbeliségére utal, mert a Fiúságnak kezdete és vége van.
3. Mint Isten, Jézus rendelkezik minden hatalommal, de mint Fiú, hatalma korlátozva van. Jézus egyaránt volt Isten és ember.
A Fiúról szóló bibliai tanítás csodálatos és gyönyörű igazság. Néhány összetett fogalmat tükröz, elsősorban mert az emberi értelemnek nehézséget jelent felfogni az emberi és az isteni természetet egy személyben. A Fiú által Isten mégis érzékletesen bemutatta természetét az embernek, különösképpen pedig az Ő páratlan szeretetét.
A Fiúról szóló tanítás nem mondja azt, hogy Isten, az Atya úgy szerette a világot, hogy egy másik személyt küldött, a „Fiúistent”, hogy annak halálával megbékítse az Atyával a világot. Éppen ellenkezőleg, azt tanítja, hogy Isten, az Atya úgy szerette a világot, hogy testet öltött és odaadta Magát, mint Isten Fia, hogy megbékítse a világot Önmagával (II Kor 5:19).Az Ószövetség egyetlen Jehova Istene, a világegyetem hatalmas Teremtője, megalázva magát emberi formát vett fel, hogy az ember láthassa Őt, megérthesse Őt és szólhasson Vele.Testet alkotott Magának és Isten Fiának nevezte.
Isten maga szolgáltatta a megváltás eszközét az emberiségnek: „És látá, hogy nincsen senki, és álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró; ezért karja segít néki és igazsága gyámolítja őt” (Ézs 59:16). Az Ő saját karja adott üdvösséget. A Fiú helyes megértésével lehet tehát valóban magasztalni és dicsőíteni az Atyát. Mint Fiú, Jézus így imádkozott az Atyához: „Én dicsőíttettelek téged e földön... Megjelentettem a te nevedet...És megismertettem ő velök a te nevedet...” (Ján 17:4; 6; 26).Az Atya kijelentette Magát a világnak és meg is békítette Magával a világot a Fiú által. / ISTEN TERVE /
Tudjuk, hogy egyetlen láthatatlan Isten van (V Móz 6:4). Isten Szellem (Ján 4:24), ezért az ember számára láthatatlan (Ján 1:18; I Tim 6:16). Ő mindentudó, mindenütt jelenvaló és mindenható (Zsolt 139; Jel 19:6). Az Ószövetségben Isten sokféle látható módon jelentette ki Magát (I Móz 18:1; II Móz 33:22-23). Ezeket az időleges, látható kinyilatkoztatásokat nevezzük megtestesüléseknek. Az Újszövetségben Isten emberi testben jelentette ki Magát, mint Jézus Krisztus, Isten Fia (Ján 1:1; 14:1; I Tim 3:16). Az Ószövetségben Isten a Jehova, vagy Jahve néven jelentette ki Magát, amelynek jelentése Önmagában Létező , vagy Örökkévaló. Az Újszövetség gyakran úgy írja le Istent, mint az Atyát. Ez a cím kihangsúlyozza, hogy mindenek Teremtője és Atyja (Mal 2:10), hogy az újonnan született hívők Atyja (Róma 8:14-16), és Atyja az egyszülött Fiúnak (Ján 3.16). Továbbá a Biblia használja a Szent Lélek, vagy Szent Szellem kifejezést az egy Istenre való utalásul. Ezzel azt írja le, micsoda Isten, és kihangsúlyozza Isten cselekvő voltát (I Móz 1:2), különösen az emberrel kapcsolatos cselekedeteit, mint például megújítás, megkeresztelés, betöltés és felkenetés (Ap Csel 1:4-8; 2:2-4). A Biblia ugyancsak használja az Ige kifejezést az egy Istenre vonatkozólag, különösen ha Isten elgondolására, tervére, vagy kifejeződésére utal (Ján 1:1-14). Az Újszövetségben Isten kijelentette Magát testben Jézus Krisztus személyén át. Ezt a kinyilatkoztatását nevezzük Isten Fiának (nemFiúistennek), mivel szó szerint megfogant egy asszony méhében, Isten Szellemének csodálatos működése által (Máté 1:18-20; Luk 1:35). Tehát a Fiú sohasem vonatkozik kizárólag az istenire, hanem mindig úgy írja le Istent, mint az Ő testben való kinyilatkoztatását Krisztusban (Máté 25:31), és olykor egyedül emberi mivoltában írja le Krisztust (Róma 5:10). Nem mondhatjuk, hogy az Atya a Fiú, de azt igen, hogy az Atya a Fiúban van. Nem választhatjuk külön a Fiút a Megtestesüléstől (Gal 4:4). Ezért a Fiú nem létezett másképpen a Megtestesülés előtt, csak mint terv Isten elgondolásában, azaz, mint Ige. Jézus Krisztus Isten Fia - Isten testben (Máté 1:21-23). Kettős természete van - emberi és isteni, vagyis test és Szellem. Más szavakkal két teljes természet ötvöződött elválaszthatatlanul Jézus Krisztus személyében. Emberi természete szerint Jézus, Mária fia, ( egyszülött Fiú, elsőszülött Fiú ) Isteni természete szerint Magának Istennek a Fia (II Kor 5:19; Kol 2:9; I Tim 3:16). Jézus az Atya (Ézs 9:6; Ján 10:30; 14:6-11), Jehova (Jer 23:6) az Ige (Ján 1:14), és a Szent Szellem (II Kor 3:17; Gal 4:6; Ef 3:16-17).
Noetus azt mondta, hogy Jézus születése révén Fiú volt, ám ugyanakkor Ő volt az Atya is. A modalista Logosz-tan azonosította Krisztus Szellemét az Atyával. A megtestesülésről úgy vélekedtek, mint végső megjelenésről, melyben az Atya teljességgel kijelentette Magát. Ez azonban nem volt azonos a docetizmus nézetével (olyan hitvallás, mely Jézust csupán szellemi lénynek tartja), mivel Praxeas, mind Noetus kihangsúlyozta Jézus emberi természetét, különös tekintettel emberi sérülékenységére és szenvedéseire. Akárcsak a szent3ság-tanban, Jézust ők is „teljesen embernek és teljesen Istennek” tartották; mert a modalisták szerint Jézus az Istenség teljességének megtestesülése volt és nem csupán egy különálló személy megtestesülése, akit Fiúnak, vagy Logosnak neveznek.
A leggyakoribb ellenérv a modalista monarchianizmussal szemben az volt, hogy patripasszianista; ez azt jelentette, hogy az Atya szenvedett és halt meg. Tertulliánus volt az első, aki ezzel a nézettel vádolta a modalistákat. Magyarázata szerint a modalizmus azt állítja, hogy az Atya azonos a Fiúval. Ez viszont azt jelentené, hogy az Atya halt meg a kereszten, ami világos, hogy képtelenség. Ily módon Tertulliánus azon fáradozott, hogy nevetségessé tegye a modalizmust és megcáfolja azt. A későbbi történészek igaznak fogadták el Tertulliánus vádját, és a modalista tanítást patripasszianistának bélyegezték. Ám egyetlen modalista feljegyzés sincs, amely határozottan azt állítaná, hogy az Atya szenvedett, és hogy az Atya halt meg. Sabellius minden bizonnyal tagadta a patripasszianizmus vádját.
Az egész vita könnyen eldönthető, ha felismerjük, hogy a modalizmus nem azt tanította, amit Tertulliánus állított, hogy az Atya a Fiú, hanem azt, hogy az Atya megjelent a Fiúban, az egyetlen Isten mindenütt. ( Commodiánus ) Hasonlóképpen Sabellius is azt tanította, hogy a Logos nem a Fiú volt, hanem a Fiú által lett megtestesülve. Más modalisták az őket ért vádra válaszképpen úgy magyarázták ezt, hogy a Fiú szenvedett, miközben az Atya együtt érzett, vagy „együtt szenvedett” vele. Ezzel az értelmezéssel tehát kifejtették, hogy a Fiú, az ember Jézus szenvedett és halt meg. Az Atya, Isten Szelleme Jézusban nem szenvedhetett és nem halhatott meg fizikai értelemben, de viselte Magán annak hatását, vagyis részt vett a test szenvedésében.
A modalista nézet szerint az Atya nem azonos a testtel, hanem testet öltött, azaz, kinyilatkoztatta Magát testben. A test halt meg, nem az örökkévaló Szellem. Ezért a patripasszianizmus megnevezés félrevezető és helytelen a modalista monarchianizmus esetében.
"A Szentháromságtan permanens pogányozása az Őrtrorony Társulat meglehetősen etikátlan érvelése, amennyiben némely olyan ateista, liberális szerző tollából ragad ki egy-egy részletet, akik amúgy a kereszténység egyéb más olyan tanítását is pogány eredetűnek tartanak, amelyeket az Őrtorony Társulat is vall. Háromságtan, mint ilyen egyetlen pogány vallásban sem volt, amire te gondolsz azoknak a hármas szám homályos analógiáján túl semmi közös vonásuk nincsen. Ez alapján aztán tényleg bármit be lehetne bizonyítani!
Ugyanennyi erővel mondhatnám, hogy a szentháromságtagadás pedig iszlám eredetű tanítás, mert a Korán ezt írja:
„Jézus Krisztus, Mária fia Allah egy prófétája volt (én nem több), és az Ő Szava, amit Máriához küldött, valamint a Lélek is Allahtól származott: tehát higgy Allahban és az Ő prófétájában! Ne mondd „Szentháromság"! Állj el tőle! Jobb lesz neked, mivel Allah Egy Isten. Dicsőség Őneki! Ő (sokkal jobban) felette van annak, minthogy legyen egy fia." (Korán 4:171)
Tán merészelsz valamiben ugyanazt mondani, mint ezek a pogányok?? A szentháromság állítólagos pogányságáról meg tessék:
Az Őrtorony Társulat az ősi világ pogány hiedelmeinek a befolyását látja megjelenni a háromságtanban, különösen a tant védő Athanasziosz révén. Ha azonban Athanasziosz állítólagos pogány befolyásoltsága mögött alexandriai származása állna, akkor ugyanezt el lehetne mondani a szintén alexandriai Áriuszról is. Ő ráadásul főleg Antiókhiában tanított, az arisztotelészi filozófia egyik korabeli központjában:
"Áriusz Arisztotelésztől megtanulta, hogy a név különbözősége magába foglalja az alany különbözőségét. Az alma nem a fa, így az Atya sem a Fiú. Ha az alma és a fa közötti különbségtétel nem lenne valóságos, mindkettőnek ugyanazt a nevet lehetne adni. Másfelől, ha az Atyát és a Fiút név szerint meg kell különböztetni egymástól , akkor nyilvánvaló, hogy ők nem azonosak. Áriusz számára ez azt jelentette, hogy ha az Atya Isten, akkor a Fiú nem lehet Isten ugyanabban az értelemben. Isteni lehet, de istenisége csak részleges vagy [az Atyáéból] levezetett."
Érdekes módon Jehova Tanúi a mai napig Arisztotelésznek a természeti világra érvényes logikájával érvelnek a Háromság ellen. A korai egyházatyák mindenesetre ugyanolyan erővel harcoltak a sokistenhit ellen, mint az arianizmus ellen, hiszen azt a sokistenhit egyik változatának tartották. Talán meglepő, de a Társulat állításaival szemben az arianizmus állt közel Plátón filozófiájához és a gnosztikus spekulációkhoz, nem a háromságtan. A platonista és a gnosztikus szemlélet nem tűri el azt a gondolatot, hogy az Isten emberré legyen, mert nem hiszi, hogy neki köze lehet a teremtett anyagvilághoz. Az ő véleményük szerint teremtette az – általuk eleve rossznak ítélt – anyagi világot a "demiurgosz", egy az Isten és az ember között álló, elsőnek teremtett, "isteni" lény. Velük szemben éppen a trinitáriusok védték az ősi bibliai hitet, hogy egyedül maga Isten a teremtő (1Móz 1:1, Ézs 44:24, 45:12 stb. vö. Jn 1:3, Kol 1:16-17). Az sem véletlen, hogy a késői római császárok inkább hajlottak az arianizmusra, hiszen hagyományosan önmagukat is félistennek, isteninek tartották. A trinitástant eleve sokkal nehezebb volt elfogadniuk, mert élesen szétválasztotta az egyetlen Teremtőt minden más teremtménytől.
Az Őrtorony Társulat a "Kell hinned a Háromságban?" c. pamflet 10. oldalán színes képmellékletével kívánja azt sugallni, hogy a háromságtan az egyiptomi és hindu istenhármasokból alakulhatott ki. Kérdés azonban, hogy az indiai (4) és kambodzsai (5) triádok mögött álló vallásosság nem volt-e térben túlságosan távol a kereszténységtől, ahhoz, hogy ennyire hathasson rá? Ugyanígy az i. e. 2. évezred egyiptomi (1) és babiloni (2) istenhármasai időben nem túl távoli, korai példák? A palmirai triád (3) ugyan i. sz. 1. századi, de három harcos férfialakot ábrázol, amelyek az eget és égitesteket szimbolizálnak. A kambodzsai "buddhista háromszemélyű istenség" (5) pedig négyarcú, a négy égtáj felé néz, és nem "istenséget", hanem buddhákat, megvilágosodott embereket ábrázol (a buddhizmus ateista vallás).
Ami magukat e vallásokat illeti, bár még az első keresztény századokban is működött az egyiptomi Ízisz-kultusz, lehetett-e az ilyen titkos misztériumvallásnak tényleges befolyása azokra a keresztényekre, akik írásaikban folyton kigúnyolták a görög, római és kis-ázsiai sokistenhívőket? Az ókori pogány istenhármasok mind három külön alakot ábrázolnak, mert három (vagy több) külön istenben és az istenek hierarchiájában hittek, sőt szinte mindegyiknek volt női párja, felesége és gyermeke is, tehát nem is "triádok" voltak, hanem csak a legfőbb istenek a sok isten közül.
Ami a középkori és modern európai háromarcú, de egyfejű torzókat (6, 7, 8, 9) illeti, megjegyzendő, hogy készítőik valóban áthágták az istenábrázolás tilalmát. Ugyanakkor a művészek elképzelése mögött csak a trinitástan (egy Isten három személyben) vallástörténeti szempontból egyedülálló gondolata állhatott, nem a sokkal egyszerűbben ábrázolható pogány isten(csoport)képek."
IS THE BLESSED TRINITY A PAGAN CONCEPT?
Trinity: The Christian belief that there are Three Persons in One God. These Three Persons - the Father, the Son and the Holy Spirit - are distinct from one another yet they share the same Divine Nature. Thus they are not three distinct gods, but one God.
Some detractors claim that the early Christians copied the Blessed Trinity from surrounding pagan religions. Yet as the article The Blessed Trinity: An Explanation shows, the concept came from a careful reading and inspired interpretation of the Bible, which refers to three distinct Persons as "God" yet insists that there is but one God.
An Egyptian "Trinity"?
Before Christianity, no religion ever believed in a single Deity consisting of three persons. Detractors sometimes say that the Osirus-Isis-Horus family of ancient Egyptian mythology was a "model" for the Christian Trinity. Yet this is clearly a triad of distinct pagan deities, not a trinity in the Christian sense. The Egyptians never considered them to be three persons in one God, but as two separate gods and a goddess - among numerous other divinities such as Hathor, Ptah, Neith, Set, Nut, Geb, and Basht, to name a few. The highest deity in their pantheon was the sun god Ra, so they didn't even consider the Osirus-Isis-Horus triad to be supreme among the gods!
Triune Goddess?
Some point to "triple goddesses" worshipped by the pagan Celts as forerunners of the Christian Trinity. Yet these were either triads of mother goddesses or a single goddess with three "aspects" or "modes of being". The Holy Trinity isn't one Divine Person with three "aspects" or "modes", for the Father, Son and the Holy Spirit are personally distinct from one another. Thus the "triple goddess" is merely a threefold deity, not a true trinity, thus she could not be the original of the Holy Trinity.
Trimurti = Trinity?
Finally, detractors claim that the Hindu "trimurti" - Brahma, Vishnu and Siva* - was another model for the Christian Trinity. (You can view a picture of the Hindu trimurti at another site ) Yet scholars tell us that this "trimurti" only appears in Hinduism during the fourth century after Christ. Christians had been professing belief in One God in Three Persons for four centuries by then! If the Holy Trinity concept predates the Hindu trimurti, the former could not have been copied from the latter. In fact, given Hinduism's tendancy to absorb concepts from other religions, and the fact that Christianity reached India in the first century, it is quite possible that the Hindu sages developed the trimurti along the lines of the Trinity-concept professed by Indian Christians!
Yet the former is not an exact copy of the latter. Hindus do not consider Brahma, Vishnu and Siva to be three persons in one God, but three distinct gods who each manifest part of Brahman, the impersonal Absolute. Some sages even add a fourth god, Ishvara, to this triad, and claim that he is the first - antecedent to the other three! This demolishes the threeness which seems to parallel the Trinity.
Moreover, Brahma, Vishnu and Siva each have a goddess consort - Sarasvati, Lakshmi and Sakti* respectively. That would make not three but six. Add Ishvara and his consort, Maheshvari, and you now have eight primary manifestations of Brahman! Yet these are only eight among millions of divinities in the Hindu tradition, all of which are considered various manifestations of the Absolute.
Thus any alleged Hindu parallel with the Trinity quickly dissolves into a modalistic polytheism and finally a monistic pantheism, in which all diversity in the universe merely manifests an underlying spiritual Unity (a concept not shared by orthodox Christianity).
Conclusion
So the Christian concept of the Trinity is quite unique to world religions, not copied from another faith but progressively revealed by God in Sacred Scripture. Yet some Christians believe that the various triads and threefold deities mentioned above may have originated in a primitive revelation of - or memory of - the Triunity of the One True God. This is also quite possible. Perhaps the memory traces back to our first parents, who walked with God at the dawn of humanity. Or maybe God revealed something of the Divinity to "righteous pagans", Gentiles of centuries past who sought the Most High God. These memories or revelations seeped into the legends of the human race, and soon became myths of divine triads and deities with three "aspects". For every religion has an element of truth in it; perhaps this is one such element.
Thus we need not be confused by pagan notions bearing a slight resemblance to biblical truth. They may show that God has not left the human race in complete ignorance of Divine Truth throughout the ages.
=Ha -szerinted- nem létezik a Szentháromság, miként lehetséges az, hogy az egyszemélyű Isten egyszer igy, máskor úgy nevezze és ugyanakkor mutogasson is a másikra, magánál azt nagyobbnak mondva:
Jn 14,28 - Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam.
Hiszen ha önmagáról mondja, hogy nagyobb nála, skizofrén. Mewrt senki sem lehet önmagánál nagyobb, csak másnál.
=Ha - tegyük fel (tévesen)- egyszemélyű az Isten, hogyan tud valakit küldeni a saját nevében, hiszen nincs más rajta kivül, akit küldhet?
Jn 16,7 - De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm.
Jn 14,26 - S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.
Ha a szent3ság-tan nem biblikus eredetű, akkor honnan származik?
Pontosan erről van szó - hogy a Szentháromság-tan nincsa a Bibliában ! Olvasd el újra a Bibliát ! A Szentháromság tana emberi szülemény - a Biblia ennek ELLENTMOND !!!!!!!!
Ha a szent3ság-tan nem biblikus eredetű, akkor honnan származik? Nem kérdéses, hogy a keresztény szent3ság-tan jó néhány évszázaddal azután fejlődött ki, hogy az Újszövetséget megírták. Az Új Katolikus Encyclopedia szerint a dogmatörténészek a rendszerezett teológia tudósai felismerték, „hogy ha valaki fenntartás nélkül beszél a szent3ságról, eltávolodik a keresztény eredet időszakától, úgymond a IV. század utolsó negyedéhez... Ebből következően az a benyomás ébredhet, ahogy a szent3ság dogmája annak végső formájában egy késő IV. századi elmeszülemény. Bizonyos értelemben ez igaz, de magában foglalja a szent3ság és a dogma kulcsszavak rendkívül szigorú értelmezését is... Az ‘egy Isten három személyben’ forma nem volt szilárdan megalapozva, természetesen nem is vált részévé a keresztény köztudatnak és hitvallásnak a IV. század vége előtt. Ám pontosan ez volt az a formuláció, amely először kapta a szent3ság dogma elnevezést.”
Alexander Hislop, szent3ság-hívő tudós kifejti, hogy a babiloniaiak imádtak egy három személyű Istent és egy egyenlő oldalú háromszöget használtak e háromság szimbólumaként. Hislop a könyvében képeket közöl, melyeket az ősi Asszíriában és Szibériában használtak a 3ság-isten ábrázolására. Ugyancsak megtalálta az atya, anya és gyermek háromság-felosztást a babilónaiai kultúrában, mondván, hogy a babiloni háromság tagjai az „örökkévaló Atya, Isten emberi anya formájába megtestesült Szelleme, és az isteni Fiú, e megtestesülés gyümölcse” voltak.” Will Durant történész leírja az ősi Egyiptomban fellelhető háromságot: „Rá, Amon és egy másik isten, Ptah, ahol ezek három megtestesülései, vagy nézőpontjai az egyetlen, mindenek felett való 3mas istenségnek”. Egyiptomban ugyancsak létezett egy atya, anya és fiú összetételű isteni hármasság is, Oziris, Izis és Horus. A 3ságok más ismert pogány vallásokban is léteznek, mint például a hinduizmusban, buddhizmusban és a taoizmusban. A hinduizmusnak ősidők óta megvan a maga legfensőbb 3sága: Bráhma, a Teremtő, Síva, a romboló, és Visnu, a fenntartó. Egy tudós ( John Noss ) így jellemezte ezt a hitet: „Brahman-Atman, a személytelen végső valóság eljut egy vallásilag jelentős, hármas kinyilatkoztatásig, vagy triászig (hármas isten) a három személyes istenség által, akik egyenként a teremtés, a rombolás, és a fenntartás isteni szerepköreit képviselik.” Ezt a 3ságot gyakran ábrázolják olyan istenszoborral, amelynek három feje van. A budhizbmusban szintén találunk bizonyos fajta 3ságot. A Mahayana (északi) buddhista iskola tanítja a „hármas test” vagy Trikaya tanát. E hitvallás szerint a buddha-valóságban három test van. Az első az örökkévaló, kozmikus valóság, a második az első mennyei megtestesülése, a harmadik pedig a második földi megtestesülése. Továbbá sok buddhista imádja Buddha 3fejű szobrát. A taoizmusban, Kína ősi vallásában, létezik egy hivatali hármassága a legfelsőbb isteneknek. A Jáde császár, Lao Tzu és Ling Pao - amelyet Három Tisztaságnak neveznek.
A filozófikus szent3ság megjelenik Platónnál, és a neo-platonizmus jelentős tényezőjévé vált. A görög filozófia, különösen a platóni és neo-platóni gondolkodás természetesen nagy hatást gyakorolt a korai egyház teológiájára. Például a szent3ság Logosz-tana a neo-platóni filozófustól, Philótól ered. Láthatjuk tehát, hogy a szent3ság-tan nem a kereszténységből származik. Jelentős vonását képezte a pogány vallásoknak és filozófiáknak már a keresztény idők előtt, és különféle formái napjainkban ősi, pogány eredetet sugall.
A Biblia nem tanítja a szent3ságot, hiszen a szent3ság-tan a pogány kultuszokban gyökerezik. Hogyan talált ez a pogány tanítás utat a kereszténységhez?
Ez a szent3ság-tan felé húzó tendencia akkor kezdődött, amikor a Logoszt (a Ján 1 szóhasználatban) különálló személyként fogták fel. Nyomon követve a görög filozófusok gondolkodásmódját, különösképpen Philo tanításait, néhány görög apologéta úgy kezdte tekinteni a Logoszt, mint az Atyától különálló személyt. Ez azonban nem szent3ság-tan volt, hanem a binitariánizmus egy formája, olyan, amely alárendeli a Logoszt az Atyának. Számukra egyedül az Atya volt az igazi Isten, a Logosz pedig másodrangú, teremtett lény volt. Végül a Logosz azonos lett a Fiúval. Nyilvánvaló, hogy a szent3ság szerinti keresztelkedési formula némely keresztény gyülekezet gyakorlatává vált, noha néhány korai utalás ezt csupán a Máté 28:19 idézésének tekintette, vagy a másoló által bekerült későbbi betoldásnak. Ez idő alatt továbbá egy apologéta, név szerint Teofilus, a háromság (triász) szót használta Isten leírásához. Ám valószínűleg nem személyek 3ságát értette alatta, hanem Isten cselekvésmódjának hármasságát.
Az apostolok utáni első században a szent3ság tana nem jutott fejlődéshez. Némely körökben azonban egy bintarianista alárendeltség-tan tűnt fel, amely a görög filozófiai gondolkodásmódból táplálkozott, s amely elködösítette János evangéliuma első fejezetének kijelentését . Az Új Katolikus Encyclopedia beszél a szent3ság-tanról ebből az időből: „Az apostoli atyák körében még csak távoli megközelítésben sem találunk ilyesféle gondolkodásmódot vagy felfogást; a második századi apologéták némileg jobban összpontosítottak az egyedül való Istenségen belüli többesség problémájára... ”
„Csak egyetlen Istent ismerek, Krisztus Jézust, és Rajta kívül senki más nem volt, Aki megszületett, vagy szenvedhetett volna... Nem az Atya halt meg a kereszten, hanem a Fiú” - Zephyrinus
"Az Atya megjelent a Fiúban, az egyetlen Isten mindenütt." - Commodiánus
"Keressük Őt , Aki minden idők felett áll , örök és láthatatlan , mégis láthatóvá vált értünk , testetlen és fájdalmat nem érez , mégis testet öltött ( képességet a szenvedésre ) a mi bűneinkért , és Aki minden módon szenvedett érettünk ." - Ignatius
Ancyrai Marcellus szerint a Logos Maga Isten, különösen a cselekvés értelmében.
Noetus azt mondta, hogy Jézus születése révén Fiú volt, ám ugyanakkor Ő volt az Atya is.
Praxeas tagadta a Fiú pre-egzisztenciáját, és a Fiú megnevezést csak a megtestesülésre vonatkoztatta.
Az Atya és a Fiú közötti megkülönböztetésben az Atya Magára Istenre utal, míg a Fiú az Atya testben (Jézusban) való kinyilatkoztatására. A Jézusban lévő Szellem volt az Atya, de a Fiú kifejezetten utal Jézus emberi mivoltára, csakúgy, mint istenségére. A modalisták nem tartották felcserélhetőnek az Atyát a Fiúval megfogalmazásukban. Inkább úgy gondolták, hogy a két szó nem Isten két különálló hypostasesét (személyét) jelöli, hanem csak az egyetlen Isten különféle módozatait. A modalista Logosz-tan azonosította Krisztus Szellemét az Atyával. A megtestesülésről úgy vélekedtek, mint végső megjelenésről, melyben az Atya teljességgel kijelentette Magát.
Bár a történelem során a szent3ság uralkodó tanná vált a kereszténység körében, a Biblia nem tanítja azt. A Biblia valójában sehol sem említi, nem is hivatkozik a 3ság szóra, vagy a „három egylényegű személy” fogalmára, vagy a „három személy egy Istenben” kifejezésre.
Íme 5 sajátos pont, amelyben a keresztény monoteizmus tanítása különbözik a jelenleg létező szent3ság-tantól:
1. A Biblia nem beszél öröktől fogva létező „Fiúistenről”; mivel a Fiú csak a Megtestesülésre utal.
2. A „három személy egy Istenben” kifejezés helytelen, mert Istenben nincs személyek megkülönböztetése. Ha a „személyek” több személyiséget, akaratot, értelmet, lényt, vagy látható testet jelölnek, ebben az esetben helytelen a szóhasználat, mert Isten egy lény, egy személyiséggel, akarattal értelemmel. Egyetlen látható teste van - Krisztus megdicsőült emberi teste.
3. A „három személy” megfogalmazás helytelen, mert Istenben nincs alapvető 3ság. Az egyetlen szám, amely Istenre vonatkoztatható, az egyes. Istennek sokféle szerepköre, címe, kinyilatkoztatása, vagy tulajdonsága van, ám ezek számát nem korlátozhatjuk csupán háromra.
4. Jézus a neve az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek, mivel Jézus Isten kinyilatkoztatott neve az Újszövetségben (Ján 5.43; Máté 1:21; Ján 14:26). Ezért akkor szolgáltatjuk ki helyes módon a vízkeresztséget, ha Jézus nevét mondjuk ki közben (Ap Csel 2:38).
5. Jézus Isten teljességének a megtestesülése. Ő az Atya megtestesülése (az Igéé, a Szellemé, Jehováé) nem csupán a „Fiúisten”-nek nevezett személy megtestesülése.
Ha a Biblia olyan világosan tanítja Isten egyetlenségét és Jézus Krisztus teljes istenségét, miért oly ködös ez sok ember számára, különösképpen miért a keresztényeknek? A válasz az, hogy ennek felismerése nem csupán személyes tanulmányozások nyomán fakad, hanem a Szentírás isteni megvilágítása által. Imádságos tanulmány, szorgalmas kutatás és az igazság utáni olthatatlan vágy segít erre az ismeretre eljutni. Amikor Péter kifejezte Jézus istenségének nagy megvallását, Jézus így szólt hozzá: „...nem test és vér jelentette ez meg néked, hanem az én mennyei Atyám” (Máté 16:16-17). Ezért ha meg akarjuk érteni a hatalmas Istent Krisztusban, félre kell tennünk az emberi dogmákat, hagyományokat, filozófiákat és teóriákat. Helyükbe Isten tiszta Igéjét kell befogadnunk. Kérnünk kell Istent, hogy jelentse ki nekünk ezt a hatalmas igazságot az Ő Igéje által. Sóvárognunk kell az Ő Szelleme után, hogy világosítsa meg számunkra az Ő Igéjét és vezessen el minket minden igazságra (Ján 14:26; 16:13). Nem elegendő az egyházi dogmákban vetni bizalmunkat, mert az egyházi dogmák csak akkor elfogadhatóak, ha a Biblia tanítja azokat. Vissza kell mennünk Magához a Bibliához, és kérnünk kell Istent, hogy világosítsa azt meg számunkra az Ő Szelleme által.
Mindezt elmondva, miért oly fontos ennek a tanításnak a helyes megértése és az ebben való hit?
Íme 4 indok:
1. Azért fontos, mert az egész Biblia tanítja és kihangsúlyozza azt.
2. Jézus nyomatékosan rámutatott, milyen fontos számunkra, hogy megértsük kicsoda Ő valójában - az ószövetségi Jehova. „...ha nem hisztitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben” (Ján 8:24). Jézus tehát úgy nevezte Magát, hogy „VAGYOK”, azon a néven, amelyen Jehova jelentette ki Magát a II Móz 3:14-15-ben. Jézus megfogalmazása, „ha nem hiszitek, hogy én VAGYOK, meghaltok a ti bűneitekben”, nem arra való kötelezettséget fejez ki, hogy valaki pontos felfogással rendelkezzék az Istenséget illetően minden kérdésben ahhoz, hogy üdvözüljön, hanem kijelenti, hogy hinni kell az egy Istenben és abban, hogy Jézus Isten.
3. Az egyetlenség-hit üzenete meghatározza a vízkeresztség módját - Jézus nevében kell történnie (Ap Csel 2:38).
4. Az egyetlenség-hit tanítja, hogy valóban mennyire fontos a Szent Szellem keresztség. Mivel Istennek csak egy Szelleme van, és mivel a Szent Szellem Krisztus Szelleme, az egyetlenség-hit rámutat, hogy Krisztust fogadjuk be az életünkbe, amikor betöltekezünk vagy megkeresztelkedünk Szent Szellemkel (Róma 8:9)
Mi a lényege az Istenről szóló tanításnak, ahogyan az a Bibliában áll - a tanításnak, melyet az egyetlenség névvel láttak el?
Először is kimondja, hogy egy láthatatlan Isten van, különálló személyekre való felosztottság nélkül.
Másodszor, Jézus Krisztus Isten teljességének a megtestesülése. Ő Isten, az Atya - az Ószövetség Jehovája - testet öltve. Minden, ami Isten, Jézus Krisztusban van, és mindent, amire szükségünk van, megtalálunk Ő Benne. Az egyetlen Isten, amelyet valaha látunk a mennyben, Jézus Krisztus.
A Biblia sehol sem tanít különálló személyekről az Istenségben. Továbbá nem találjuk sehol a Bibliában a szent3ság szót, ahol hármas számot úgy találjuk, mint amely határozottan kapcsolatban van Istennel, az I Ján 5:7 bizonytalan értelmezésű verse. Még ha ez a vers Isten mennyei kinyilatkoztatásait írná is le, a végkövetkeztetése akkor is az, hogy „ez a három egy”. Az Újszövetség tanít Jézus Krisztus kettős természetéről, ( emberi és isteni természetéről, a testről és a Lélekről, Fiúról és Atyáról ) és ez ad kulcsot az istenség megértéséhez. Ha egyszer kijelentést kapunk arról, kicsoda Jézus valójában - névlegesen az Ószövetség testet öltött Istene - a Biblia minden verse helyes megvilágításba kerül. Érdekes megjegyezni két dolgot azon Biblia versekkel kapcsolatban, melyeket a szentháromság-hívők az Istenségben lévő személyek többeségéről szóló tanításukhoz. Először is ezek a versek valójában az egyetlenség nyomós bizonyítékai. Ilyen például a Máté 28:18-19, a Ján 1:1-14, a 14:16-18, az I Ján 2:33 és 5:7. Másodszor ezek közül a legtöbb vers, ha a szent3ság-tan alapján magyarázzuk, tulajdonképpen nem háromság tanításához vezet, hanem ariánizmushoz, binitarianizmushoz, vagy triteizmushoz. Például sokan használják Krisztus imáját annak alátámasztására, hogy az Atya különálló személy a Fiútól. Ha úgy értelmezzük, hogy a Fiú, mint Isten (az Istenség egyik személye) imádkozott, akkor ez alárendeltséget jelent, azaz a „Fiúisten” alárendeltségét azt Atyaistennek. Ez a magyarázat ellene mond a szent3ság tanának, amely szerint a Fiú egyenlő az Atyával, így pedig az ariánizmus egy formájához vezet. Másfelől azonban, ha a Fiú emberi mivoltában imádkozott, akkor ez a magyarázat az egyetlenség hitet támasztja alá, nem pedig a szent3ság tanát. Ugyanez az érv dönti le mindazon szent3ság alapú érvelést, mely olyan Biblia verseket citál, ahol az Atya nagyobbnak van kijelentve a Fiúnál, nem tulajdonít minden hatalmat a Fiúnak, és nem állítja mindent tudónak. Hasonlóképpen a szent3ság-tan érvei, melyek szerint a feljegyzett beszélgetések, a szeretetközösség és ismeret átadás személyeket jelez az Istenségben, téves tanokhoz vezetnek. Tanításuk három egymástól különálló intelligenciát, akaratot és személyiséget tulajdonít az Istenségnek. Így a triteizmus ( három Istenben való hit) téves mezejére jutnak - olyan tanhoz, melyet a szent3ság hit nem vall. Hasonló módon ha úgy érvelnek, hogy István vértanú Isten két szó szerinti testet öltött alakját látta, nem kerülhetik el a többisten-hit fogalmát. Mivel a legtöbb Igevers, melyet a szent3mság-tan alátámasztására idéznek kettőről, és nem háromról beszél az Istennel kapcsolatosan, ezért magyarázatuk inkább a binitarianizmusról támasztja alá (csupán két személyben való hitet), vagy legalábbis a Szent Szellem alárendeltségét az Atyának és a Fiúnak. Ám mindezen tanok ellentmondanak az ortodox Szentháromság-hit dogmájának. A legtöbb, úgynevezett szent3ság-tant alátámasztó Igeverset az egyetlenség-hit álláspontja szerint kell magyaráznunk, máskülönben olyan tanokhoz vezet értelmezésünk, melyeket maga a szent3mság-tan sem vall. Ugyanakkor az egyetlenség-hit nézőpontjából világos magyarázatot kapunk rájuk, mely összhangban áll az egész Bibliával. Magába foglalja az Ószövetség szigorú monoteizmusát és megtartja a keresztény hitet Isten Fiában, aki meghalt, hogy megváltást szerezzen nekünk, és a tanításban a Szent Szellemről, Aki megvalósítja ezt az üdvösséget a mi életünkben.
Az ember által alkotott szent3ság-tan nélkül is megerősíthetjük Jézus istenségét, Krisztus emberi voltát, szűztől való születését, halálát, eltemettetését és feltámadását, kiengesztelő áldozatát, a hit által való megigazulást, a Biblia kizárólagos tekintélyét, és minden egyéb tanítást, amelyek az igazi kereszténység alapját képezik. Mi kiemeljük ezeket a tanításokat, amikor következetesen ragaszkodunk a bibliai üzenethez, mely szerint Jézus az egyetlen Isten testi kinyilatkoztatása. Az egyetlenség-hithez való ragaszkodás nem jelenti Isten testi kinyilatkoztatásának, mint Fiúnak a tagadását, vagy annak tagadását, hogy Isten betölti az Atya és a Szent Szellem szerepét. Másfelől a szent3ság tana levon az olyan fontos bibliai témák jelentőségéből, mint Isten egyetlensége és Jézus Krisztus abszolút istensége. Ezért a keresztényeknek be kellene szüntetni a szent3ság-tan kifejezéseinek hangsúlyozásához. A legtöbb Biblia-hívő nem kifejezetten szent3ság-tan szerint gondolkodik, így az elfordulás nem lenne nagyon nehéz, legalábbis egyéni szinten.
Másrészről az egyetlenség-hithez való következetes ragaszkodás sokféle áldást eredményez. Oda helyezi a hangsúlyt, ahol annak lennie kell - a biblikus kifejezésmódra, gondolkodásmódra, és témákra. Olyan alapra helyezi a kereszténységet, amely valódi öröksége a judaizmusnak és az igazán monoteista hitnek. Emlékeztet minket arra, hogy Isten a mi Atyának és Teremtőnk olyannyira szeretett minket, hogy testi öltött és eljött, mint a mi Megváltónk. Arra emlékezetet, hogy ugyanezt a Teremtőt és Megváltót befogadhatjuk a szívünkbe az Ő saját Szelleme által. Az egyetlenség-hit felmagasztalja Jézus Krisztust, felemeli az Ő nevét, felismeri ki Ő valójában és elismeri teljes istenségét. Jézusnak és az Ő nevének a felemelése a prédikációban és az imádatban az Ő erejének hatalmas megnyilvánulását eredményezi, áldásokban, szabadulásokban, megválaszolt imádságokban, csodákban, gyógyulásokban és az üdvösségben. Csodálatos dolgok történnek, ha valaki Jézus istenségének, Jézus nevének és Isten egyetlenségének alapján prédikál.
A modalista monarchianizmus : Istenben nincs szám szerinti megosztás, hanem csak neveket és módozatokat különböztethetünk meg. A Fiú kifejezés a megtestesülésre utal. Ez azt jelenti, hogy a Fiú nem örökkévaló természetű, hanem Isten cselekvésének egyik módja, azon cselekvésének, melyet kifejezetten az emberiség üdvösség érdekében vitt végbe. Nem beszélhetünk a Fiú pre-egzisztenciájáról, de beszélhetünk Krisztus pre-egzisztenciájáról, mivel Krisztus Szelleme Isten Maga. A Logos láthatóan mint Isten cselekvése, szerepel. Jézus ezért az Ige, azaz a testben megjelent Atya cselekvő módja. A Szent Szellem éppoly kevéssé különválasztható személy, mint a Logos. A Szent Szellem kifejezés azt írja le, micsoda az Isten, és utal Isten hatalmára és tevékenységére a világban. Tehát mind a Logos, mind a Szent Szellem Magára Istenre vonatkozik, azaz cselekvésének különböző módozataira. A modalista monarchianizmus szándéka az, hogy megerősítse az Ószövetség szerinti felfogást az egyetlen, oszthatatlan Istenről, Aki kinyilatkoztatta Magát, valamint az Ő hatalmát sokféle módon. Továbbá Jézust Krisztust úgy azonosítják, mint ezt az egyetlen Istent, Aki kinyilatkoztatta Magát a megtestesülésben, emberi testben. Az Atya, a Fiú, és a Szent Lélek az egyetlen Isten kinyilatkoztatásai, személyek megkülönböztetése nélkül. Az egyetlen Isten teljességgel kifejeződik Jézus Krisztus személyében.
2X elolvastam . 25-30 mondattal kiegészíthetném , ha a stílusom lenne :D
Cáfolhatnák , ellentmondásokra hívhatnám fel figyelmed , egy mondaton belüli ellentétes érveket is tudnék mutatni , de inkább mégse .
Ha van kérdésed , gyűjtsd 1be , inkább arra válaszolnék !
1. Ha többes számú (különösen kettős) utalást találunk Jézussal kapcsolatosan, akkor Jézus Krisztus emberi és isteni mivoltát kell értenünk alatta. Létezik egy valóságos kettősség, de ez a Szellem és a test megkülönböztetése, nem pedig az Istenben lévő személyeké.
2. Ha nehezen érthető Igerészt olvasunk Jézussal kapcsolatosan, meg kell vizsgálnunk, vajon az adott vers mint Istent, vagy mint embert írja le Őt, vagy esetleg minkét voltában. Mint Isten vagy mint ember szól-e az adott esetben? Ne feledjük el, hogy Jézus kettős természettel rendelkezett, amilyennel soha egyetlen ember sem.
3. Ha többes számot találunk Isten vonatkozásában, úgy kell azt tekintenünk, mint különféle megnyilatkozások, vagy viszonyulások többeségét az emberiség felé, nem pedig mint személyek többeségét.
4. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az újszövetségi szerzőnek fogalma sem volt a szent3ság tanáról, amely jóval később került lefektetésre, mint ahogy a Szentírás elkészült. Ők szigorúan monoteista zsidó háttérből valók voltak; az egyetlen Isten egy percig sem volt számukra vita tárgya. Néhány Igevers szent3ságot alátámasztónak tűnhet a számunkra, mivel a szent3ság-hívők évszázadokon át idézték és magyarázták őket saját tantételük szerint. A korai egyházban azonban, amelyben nem ismerték a szent3ság jóval később keletkezett tanát, ugyanezek az Igeversek nagyon is közérthetőnek számítottak, általánosnak és könnyen összeegyeztethetőnek a Krisztusban lakozó mindenható Istenről való felfogásukkal. Számukra nem volt ellentmondás a szigorú monoteizmus és Jézus istensége között.
