És még ajánlom figyelmedbe az 1991-es, továbbá sok egyéb mellett a 992.es hozzászólást.

 

Ha jobban , bővebben érdekel a téma, akkor néz bele a lexikonba:

 

http://madarbarat.konyv-e.hu/folap1.htm

 

  

 

etetés: a madarak téli etetése sokszor kavar vitákat. Egyes mértékadó vélemények szerint a téli etetéssel beavatkozunk a természetes szelekcióba, s nem szolgáljuk a faj javát. Nem hinném, hogy hazánkban ez a szokás oly mértékben elterjedt volna, hogy már-már kardot kellene rántani miatta. Sőt! Inkább ott tartunk, hogy nem árt a jó tanács azoknak, akik erre időt, anyagiakat fordítanak, mert itt sem elég önmagában a jó szándék!

 

 

 

Lássuk az aranyszabályokat! Etetni mínusz 5 fok alatt, november közepétől max. március közepéig ajánlott: naponta kétszer. Korán reggel, hogy az éjszakai megpróbáltatás nehézségeit minél hamarabb kiheverjék védenceink, minél gyorsabban energiához jussanak! Majd délután, de mindenképpen sötétedés előtt legalább 2 órával, hogy a szervezetük fel tudjon készülni az éjszakai lehűlésre.

 

Etetni kifogástalan (nem dohos), főként olajos magvakkal érdemes és hálásak lesznek ingyen kosztosaink, ha a szomjukat oltandó találnak az etetőhelyen almát, körtét. Ne tegyünk eléjük kenyeret, sós földimogyorót!

 

Amint a hó elolvad, ill. az idő enyhülésével megjelennek a rovarok, abba kell hagyni a madarak etetését! Ezzel párhuzamosan eljön az odúkihelyezés ideje, hogy a telelőhelyekről visszatérő, odúlakó énekesek találjanak fészkelésre alkalmas költőalkalmatosságokat.

 

Előfordul, hogy fészekből kiesett, kismadár szolul a segítségünkre, s előhozakodik a kérdés: mivel etessük. De vigyázat! Vannak fajok, a részleges fészekhagyók,, amelyeknél természetes, hogy a fiókák még a teljes röpképesség előtt elhagyják a fészket, s annak közelében az apjuk, anyjuk hordja nekik az élelmet – ezeket ne akarjuk „megmenteni”. A laikus arról ismerheti fel ezeket a madárkákat, hogy azok már csaknem teljesen kitollasodtak, a tekintetük élénk, s teljesen egészséges benyomást keltenek. Ezeket ne zargassuk, ne próbáljuk megfogni, de ha van ráérő időnk, messziről megleshetjük, hogy a szülő (általában valamilyen rigóféle) egy idő múltán előkerül, s a csőrében hozott rovarcsomóval megtömi a jellegzetes mozdulatokkal, nagy zajjal, tátott csőrrel követelőző fiókáját.

 

Ha mégis úgy érezzük, hogy a madár rászorul a segítségünkre, akkor ha nem is tudjuk, hogy pontosan mely faj fiókájával kerültünk kapcsolatba, azért azt mégis viszonylag könnyen el tudjuk dönteni, hogy magevő, rovarevő vagy ragadozó kicsinyéről van-e szó.

 

A csipeszszerű, egyenes csőr rovarevőre utal. A magevők csőre kúpos és a tövénél vastag. Azzal pedig valószínűleg nem keltünk meglepetést, hogy a kampós csőr a ragadozók sajátossága (már persze ha nem papagájról van szó). Ha a kampós csőrhöz elől, a fej elülső síkjában ülő szemek párosulnak, akkor bagolyfiókát szemlélünk.

 

Legyen bármelyik a segítségünkre utalva, eleségként a nem túl zsíros konzervhús (pl. macskakonzerv), a túró, a leforrázott lisztkukac, főtt tojás, marhaszív és a reszelt sajt (nem füstölt!) jöhet szóba. Mindenképpen gondoskodjunk kálciumpótlásról erre a célra leginkább a gyógyszertárban vény nélkül beszerezhető kálcium-foszfát a legalkalmasabb, hogy elkerüljük a mészhiányt és szilárd csontozat-felépítést biztosítsunk. Ha valóban fontosnak tartjuk a kismadár megmentését, akkor porrá tört multivitaminnal is megszórhatjuk a neki szánt falatokat – de ne tömjük vitaminnal tele, gondoljunk arra, hogy egy Polyvitaplex egy felnőtt dózisa, a madárka hozzá képest elenyésző testtömeg, tehát éppen csak egy picuri port kell rászórnunk. A vitaminellátás az egészséges tollazat kialakulásához nélkülözhetetlen. Senkit ne zavarjon, hogy a védence magevő, hiszen fiókaneveléshez a verebek is fognak rovart.

 

Ezt az étrendet csak a májkárosító-hatás miatt lehet kárhoztatni a magevők esetében – a problémát úgy tudjuk elkerülni, hogy a fióka növekedésével fokozatosan váltjuk le az állati fehérjét csíráztatott maggal, de a csíráztatott magvak semmiképpen ne legyenek megsavanyodva!!! Nagy valószínűséggel az etetni kívánt táplálékot a romlástól a hűtőszekrény segítségévek óvjuk – nos, ez esetben ne felejtsük el, hogy a táplálék hőmérséklete akkor optimális, ha testmeleg. (Aki már látott gondos anyát etetni, annak számára ez nem újdonság, még az a mozdulat sem, mellyel az anya a melegített tejből cseppent a kézfejére, hogy meggyőződjön: sem nem hideg, sem nem meleg a tej.)

 

 

A fiókának (csipesszel) felkínált falat kezdetben ne legyen vastagabb a csőr átmérőjének felénél, és hosszabb, mint maga a csőr. A könnyebb lenyelést elősegítendő, mielőtt a csőrbe tesszük, mártsuk be a falatot az itatóvízbe! Kezdetben lehet némi erőszakot alkalmazni: felülről fogjuk meg a felső kávát a mutató és a hüvelyk ujjunkkal, s feszítsük szét a csőrt, s úgy csúsztassuk be a falatot.

 

 

Ha a kicsi később nagyon türelmetlenné válik, tegyük fölé a tenyerünket, hogy a hüvelyk és a mutatóujj között bukkanjon fel a feje, s finoman irányítsuk a fiókát.

 

A hangosan kérő fiókát mindig meg kell kínálni, egyébként kezdetben cc. óránként, majd a várakoztatási időt fokozatosan tágítva etessünk!

 

Arra készüljünk, hogy egy csupasz énekes cc 2-3 hétig igényli a gondoskodást, egy kitollasodott madár esetleg 3-5 nap múltán elengedhető.

 

A kezdetben száraz fűvel, papírzsepivel bélelt dobozban tartott madárka fokozatosan kerüljön át egy kaliba, ahol már állandóan lehet előtte víz és eleség (magevőknek mag, rovarevőknek lisztkukac, ragadozóknak, baglyoknak egér). Aki mindezt nem tudja vállalni, az keresse az illetékes tájvédelmi körzet őrét, a legközelebbi madármentő állomást v. a legközelebbi nemzeti park igazgatóságot.

 

 

 

etetési szelídség

 

Ilyenkor szelídnek látszanak, azonban az éhség múltán újra elvadulnak az embertől.

 

Ezt a jelenséget nevezzük etetési szelídségnek.

 

 

 

 

 

 

etető és itató berendezések: azok az eszközök és berendezések, melyek a takarmány és a vízigény kielégítését segítik. Lehetnek hagyományosak, automaták, ill. önetetők és önitatók v. félautomaták.

 

Kalitban v. vitrinben tartott madarak részére a legmegfelelőbb a kívülről felerősíthető, szaküzletekben árusított műanyag önetető- és önitató edény.

 

A papagájok részére betett etetőknél és itatóknál különösképp legyen szempont, hogy ne boruljanak egykönnyen! Legjobb, ha ezek és minden más eszköz fixen rögzíthető.

 

Az önetetővel szokott gond lenni, mert abból a madár - a számára kívánatos magfajtát válogatva - a többi magot kiveri.

 

: vannak állatok, közöttük madarak is, amelyek mindaddig bizalmasak az ember iránt, míg éhesek, ill. élelmet kívánnak.