köszönöm a segítséget! Gábornak is a szűréssel kapcsolatban.
ma egy felesnyi whiskyt felhigítottam és meglepődtem hogy elkészült életem első iható whiskyje. még mindig érezni rajta a kukorica ízt, mondjuk egy jim beam volt mellette felbontva azzal hasonlítottam össze (magasra teszem a mércét), de ahhoz képest hogy egy hetet se érlelődött elég jó. meggyborban áztatott tölgyfachips égetett tölgyfával tetszetős ízt ad!
Szia! Befőttes üveg törik, olyat nem akarok, annál jobb az 5 literes fém söröshordó. Ami még jó lehetne, a régi 1310 Daciákban volt a "bimbi" azt hiszem így hívták, már nem emlékszem, lényeg, a hűtővíz visszafolyó tartálya hőálló, vastag üveg, fedéllel, csővel.
Lattam harom hete(szinten egy ukran oldalon),ha akarod visszakeresem neked,3 vagy 4 L befottes uvegekbol hogy csinaltak.csak a rogzitese az uvegeknek ami erdekes,a tobbit te is tudod,hogy ne torjenek konnyen.
Bejövős az ananász párlatod is, ilyet most iszok először, életemben, 52%-os volt, 46%-ra visszahígítottam, így nagyon jó illatos, ízes. Ennél a 46%-nál sokkal jobban előbújnak az ízek illatok, próbáld ki! Íze, illata ananász, nagyon fincsi ez is, igen jól sikerült!
Thumpert összeraktam, azt már látom, hogy a tisztítása nem lesz egyszerű, szétszedéskor jól orrba vágtam magam a rézcsővel,:-)) ,kis kukta sokkal jobb lehetne thumpernek, de szegény ember vízzel főz, úgyhogy jó ez is, egyenlőre.
Persze,en is csak a vodkat fogom majd szurni.annak szeretnek minnel jobban semleges izt.mondjuk eddig csak gyumivel dolgoztam,ugyhogy nem is lenne mast mit szurni a vodkan kivul.a vodka pedig meg csak keszul,a kukorica az pedig a jovo kerdese.Maskulomben az elobb a vodka alszeszembe,csak az erdekesseg kedveert(csak egy 0,5L be)dobtam egy keves szenet.kiserletezni jobb kicsiben.
Megvan minden, komplett a készlet.:-) Ezt csak egy kis fás érlelés választja el a whiskytől, vagy egy kis szénszűrés a vodkától, szóval bárminek jó. Fincsi! Gratula!
Azért ilyen gyenge mert mikor likörözök akkor a maradékot visszaöntögetem bele, ezért némileg csökken.
Remélem nem hagytam ki semmit amit beszéltünk.
No én csak thumperrel főzöm a whiskyt ugye, de ezt már mondtam, ez atritis viszont nagyon meglepően brutál lágy karakterü, ezt mondtam, hogy így nagyon faxa :-)
Szia, Gábor! Megjött a csomi!! Rámértem, 72%-os a liszt+tritis párlatod, jó egy decit hígítottam 42-43%-ra. Az illata a 72%-osnak, számomra meglepő, de szinte semmi.
Csak a szesz illata, nagyon kevés paradicsomos illattal. Hígítva viszont előjönnek az illatok, és ez bizony nyers whiskys illat, nagyon finom illat és nagyon lágy, csábító illat.
Íze nagyon finom, más, mint az árpásomé, hisz más az alapanyag is.
Lágy, finom, illat pont annyi van, amennyi kell, az íze pedig megvan neki.
Jobb, mint az én kisüsti 3x-osom, pedig amit én küldtem anyagot, azt is eléggé jónak is finomnak gondoltam, de a tiéd még finomabb alapszesz. Ha ezt teszi a thumper, akkor én is thumperezni fogok!:-) Van íze, illata, ez egy remekmű, nagyon tetszik, köszönöm szépen!
Nekem volt egyszer egy kicsit odaégett alma alszeszem, jó 10 liter. Panzi márkájú akváriumhoz való aktív szenet kapott, olyan kis préselt henger alakú szenek voltak benne. Ebből kapott a ballon alszesz, fél marékkal, 1 napig rajthagytam, egyszerű volt szűrni, mivel a rudacskák egészben maradtak. Lepároltam, egész jól kivette az odaégést, no meg persze az alma aromáját is, de legalább menthető volt.
Ami érdekes volt és nem tudom mi okozhatta, ahogyan beledobtam a ballon alszeszbe a szenet, sistergő hangot hallatott egy darabig, amíg el nem merültek a szenek, mintha forrt volna, látni is lehetett, hogy valami reakció van. (lehet nem alszesz volt, hanem pálesz, már nem tudom)
Sziasztok.Egyszer probaltam,igaz regen volt,szennel szurni.azt hittem a patikaban kaphato szentabletta jo lessz hozza. az egesz elkeveredett a palinkaban es megfeketedett.Nem tudtem leszurni,muszaj voltam leparolni megegyszer.Akkor hasznaltam eloszor a tejjel szurest(tisztitast,nemtudom probaltatok e mar). De azt hiszem megkellene probalni megegyszer,most mar sima faszennel szurni. Ha ez is megfeketedik leparlom megegyszer.
Nos én úgy csináltam míg ez a kancsó nem került képbe hogy akár bele öntesz 1-2-3 csésze szenet (4literbe megkeverem hagyon állni kicsit, majd leszűrön 1x finom szűrőn hogy az összes nagy széndarabka fennmarad, ilyenkor már csak a szénpor marad benne.. majd nekem van 45mikronos szövetem amin átsűrön .. majt vattakorong és hibátlan.
A malátásra én nem tudok válaszolni, de látom Robi megtette.
Tegyél fel 30 liter vizet, maláta legyen őrölve, vagy roppantva, 36 C-t amikor eléri a víz, tedd bele az összes malátát, majd gyorsan állítsd be a ph-t 5,3-5-7 közé. Főzd, közepes, vagy lassú tüzeléssel, keverd, majd 62-63 C-on állj meg, készen vagy. Minden ph.-és hőfokmérés előtt alaposan keverd át. 67 C fölé ne menj! Hűtsd vissza 36 C-ra és mehet bele a felfuttatott élesztő, vagy a másik cefre, amiben élnek az élesztők.
10 kiló aszalt maláta mennyit ad? 10 liter 20-25% közötti alszeszt kb. Zöldmaláta kevesebbet, mivel kb. az 50%-a víz. A 100% zöldmaláta szesz az nem finom. Az aszalt pilseni maláta ad finom ízű cefrét. Zöldmalátás csak akkor ad finomat, ha van mellé nyerstermény is, de azt már leírtam tegnap előtt, hogyan kell, megint csak másképp, mint a sima malátást, olvass vissza kicsit. A zöldmaláta csak cukrosításra való, 20-25%-ban a nyerstermény mellé. Szerezz nyersterményt és menj a másik technológia szerint, mert 100% zöldmalátával még pocsékabb lesz a cefréd.
Ha aszalt pilsenid van, bolti, amiben enzim is van, megfelelő mértékű, az finomat ad, nagyon finom ízűt, sörös ízűt.
és enélkül a kancsó nélkül hogy kell aktív szénnel szűrni? szóval mi fogja fel a szenet? vagy mibe rakom a szenet?
sajnos senki nem válaszolt a másik kérdésemre pedig fontos lenne, pénteken főznöm kéne... szóval ha a malátát főzném ki, és azt raknám a kukoricás savanyúcefrébe, az működő dolog lenne, vagy rossz íze lenne egy "single malt" - kukoricás savanyúcefre keveréknek? és 10kiló maláta (zöld vagy épphogy füstölt) mennyi cukornak felel meg?
Meggyőztél. Láthatóan, érezhetően többet tudsz a témáról, mélyebbek az ismereteid, ezért elfogadom. Sőt elismerem, hogy téves információkból vontam le következtetéseket Toulouse kapcsán is. Annak idején a köztudatban, vagy pontosabban a társaságomban ezek a tévhitek hódítottak. Hallomásból, nem alátámasztva, de nem egészen csak hallomásból, rémlik valami Baudelaire-el kapcsolatban, de régen volt.
Néhány évvel korábban még jellemzően csak ugyanolyan baromságok voltak a neten az abszintról, mint a köztudatban általában. A mai napig is jönnek ki olyan írások, amik 10 évvel vetik vissza az abszintos műveltséget, vagy pl. Zacher doktor a mai napig is 20 éves hülyeségeket beszél róla az előadásain.
Minden kategória szubjektív, és vitatkozni is lehet mindegyiken (szoktak is, még a whiskyn is), de attól, hogy (elsősorban tudatlanságból és átverésből) sok mindent neveztek már abszintnak, még nagyjából be lehet határolni, hogy mi az, és mi nem. Ami közvetlenül összeköthető a 18. század végén megjelent itallal, és nem változtatta meg a fő jellemzőit, az abszint. Ez lényegében azt jelenti, hogy:
– legalább 45% alkoholtartalmú – egyik fő hozzávalója a fehér üröm – hígítva opálossá válik – az íze döntően ánizsos-ürmös – cukrozatlanul palackozzák
Ezeknek ugyanúgy megfelelt az legelső ismert abszint, mint az 1970-es évekig gyártott spanyol márkák, vagy a 20. század folyamán kialakult modern svájci stílus, illetve a német „Hausgemacht” is.
Ami ezeknek nem felel meg, azokról mind elmondható, hogy eleve a kapcsolat sem feltételezhető az eredeti itallal, hanem egyszerűen olyanok alkották őket, akik nem tudták (illetve nem is akarták tudni), hogy mi az az abszint, csak valamilyen értelemben az abszintról alkotott képzeteik ispirálták őket.
A 70 fokos minimummal az a nagy gond,, hogy mind a svájci, mind a francia oldalon gyakori volt a 65-68% fokos prémium abszint, más reginális változatok pedig nem léteztek. Ha az abszint fénykorának legnagyobb nevei, a Pernod Fils, a C.F. Berger és a többi nem voltak abszintok (mellesleg ezeket itta Toulouse is, vagy ha nem volt pénze, még gyengébbeket), akkor bármi más mitől az?
A birsből pedig igenis lehet pálinkát főzni, cukor nélkül is, különben nem létezne kereskedelmi birspálinka (egyébként a birspárlatnál sem engedélyezett a cukrozás). Az a pár % cukor mellesleg nem befolyásolja felismerhetően a párlat érzékszervi tulajdonságait, lényegében ugyanazt kapod tőle. Sokkal jobb párhuzam lenne az, hogy egyeseknek az aromával kevert finomszesz a pálinka... vagy az, amikor valami ausztrál a blogján arról írt, hogy „valódi magyar pálinkát” készít, és a receptben kilóra több volt a élesztőtápos cukor, mint a gyümölcs... de nála sem az a legnagyobb baj, hogy minek nevezi, hanem hogy kimondottan a pálinkával azonosítja. Mint ahogyan Te is Toulouse italával azonosítod azt, amit annak idején ittál, de eközben Toulouse tényleges italát nem is tekinted abszintnak.
Birspalinkat csak inni volt szerencsem,kesziteni meg nem. De letezne,hogy csak cukorral tudjak eloallitani? Ha igen ez elkeserito,hisz a gyumolcsos tisztan az igazi.
Pálinkának azt nevezhetjük, ami erjesztett gyümölcsből lepárlással készül. Akkor ezek szerint nincs bírspálinka, csak bírspárlat, mert cukor hozzáadása nélkül igencsak problémás lehet bírspálinkát készíteni. De azért csak bírspálinkának tartjuk, ha adtunk is hozzá cukrot.
Ha valaki számára a Zöld Tündér jelenti az abszintot, ugyanúgy elfogadom és megértem, mintha valaki a bírspálinkámat bírspárlatnak nevezi. Mert igaza van. De számomra azért bírspálinka marad....:)
Nem most, jóval korábban elolvastam mindent ami fellelhető volt az interneten az abszinttal kapcsolatban, mert érdekelt. Egy barátom inspirálása keltette fel az érdeklődésem újra. Abban megegyezhetünk, hogy szemlélet kérdése, ki mit tekint annak. Szigorúan szemlélve az eredeti, XIX-ik századi receptek (azok sem egyformák) felenek meg a fogalomnak, tágabban értelmezve, az én bodzavirágosom is belefér. Legyen ez a két végpont, de a kettő között még nagyon sok állomás van. S ha ma abszintról beszélünk valakivel, akkor érezhetően megjelenik sok esetben a sznobizmus. S vajon mi az abszint elsődleges, megkerülhetetlen jellemzője? Az összetevői vagy az alkoholfoka? Vagy mindkettő? Ajjaj.... Az összetevői változtak, sőt a színe is, ma már több színben árulják, az alkoholfoka viszont nem mehet 70 alá. Vagy igen, de akkor már tényleg határtalanná válik, még a Becherovka vagy az Unicum is beleférne. Számomra, hangsúlyozom számomra az abszint a 70 fok és az afeletti szeszfokú italokat jelenti, az összetételénél már nagyobb szabadságot adok, de a fehérüröm meg az ánizs kihagyhatatlan. Elfogadom, hogy te vagy bárki mást tart abszintnak, de abszolut igazságot nem látok. Amúgy meg az igazság sokoldalú.
Szia! Akkor remélem érthető volt?:-) A 2% az csak az elfolyósításhoz kell, meg hogy legyen némi előkezelés. Tök mindegy, mi lesz vele, kisül az a kevés enzim, vagy nem sül. A ráeső munkát elvégzi a felfőzés 40-50 perce alatt. Maláta enzimek gyorsak.
A munka nagyobb részét, az elcukrosítást a nagyobb adag maláta végzi, amit visszahűlés után 60-65C közt adagolunk be, hisz a 2% az cukrosítani nem fog, ahhoz nagyon kevés ez a mennyiség. A 2% viszont úgy a legjobb, hogy eleve be van keverve a terménybe, mert hamar oldatba fogja vinni a gabona darát.
Az elcukrosításhoz meg ki mennyi malátát használ, az meg már maláta függő, ki kell tapasztalni, mennyi az enzimatikus ereje, főleg, ha otthon gyártott.
Aszalt pilseni bolti malátából viszont 25%-ra van szükség az elcukrosításhoz. 75% nyerstermény+25% pilseni maláta.
Nem a tapasztalataidat akarom leszólni, de az abszintot a kora 20. században lényegében mindenhol betiltották, ahol népszerű volt, és ezzel (a hiteles formájában) egyszerűen kiirtották a köztudatból, legyen az az impresszionisták, orvosok, italszakértők vagy akárkik köztudata. Annak idején totális ködbe és tévhitekbe süllyedt az egész témakör, így a kb. 1930-2005 közt elterjedt vélemények (és esetleges „abszintok”) elsöpró többsége csak az eltűnt abszint emléke által inspirált, nem pedig az abszinttal összeegyeztethető dolgok.
Míg mára az interneten nagyon sok minden elérhető eredetiben is az abszintról, addig az évekkel ezelőtti művészvilágnak csak az igen erősen eltorzult valóság jutott (jó ideig még az interneten is). Mindaz az információ, amivel szerinted a művészkörök tisztában voltak, a század folyamán folyamatosan torzult, és megbízható formájában gyakorlatilag elérhetetlen volt. Annyira, hogy kutatók is szép számmal fürödtek be ezzel és írtak (ma már) nyilvánvaló baromságokat. Egy késő 20. századi (vagy ezredfordulós) impresszionista társaság véleménye az abszintról – önhibájukon kívül – irreveláns.
A 20. században gyakran csináltak (főleg házilag) olyat, hogy egy eredeti abszintrecept összetevőit (vagy egész más arányű összetevőket) szeszbe áztatták, és „a lényeg már úgyis benne van” alapon nem párolták le. Ez már minimális hígítással (mondjuk 85-ről 70-re) is opálossá válhat, csak éppen nem abszint.
Az illegális abszint inkább csak a szülőhelyén (a svájci Val-de-Travers völgyben) élt túl nagyobb méretekben (és egy ideig a spanyoloknál). A franciáknál minden azt támasztja alá, hogy csak az utóbbi 10 évben támasztották fel (elhiszem, hogy valamennyi abszint ott is készült, igaz annál is kérdés, hogy mennyi köze volt az abszinthoz). A 2000 után elszaporodó prémium francia abszintok folyamatosan feljavuló minősége arra utal, hogy 0 tapasztalattal, kizárólag régi szakirodalom alapján kezdték újra – Svájcban ellenben pl. rögtön jó abszintokkal nyitottak, mert még közvetlenül a legalizáció előtt is több tucat illegális abszintfőzde üzemelt. Svájcban szintén nem alakultak ki a franciákéhoz hasonló legális abszintpótlékok (mint a Pernod, a pontarlier anis, a pastis), mert az illegális abszint mellett kevés volt rá az igény. A svájci abszint emellett (a francia abszintpótlékokhoz hasonlóan!) magán viseli 100 év változásainak nyomát, miközben a francia egy ízlésbeli idioszinkratizmus, mintha csak időgéppel érkezett volna 1910-ből.
Az ánizslikőr tényleg nem kellett bele, ez csak az édesítés egy módja volt, és egyben megváltoztatta az ánizsíz és ürömíz arányát. A 19. századi prémium abszintok közt a dominánsan, szárazon ürmös stílus volt divatban (persze ánizs is bőven volt benne, csak az üröm volt erősebb), ami nagyon finom és érdekes, de mindennapi fogyasztásra túlzás tud lenni, ezért cukrozták vagy (ritkábban) ánizslikőrözték.
Jóegynéhány évet töltöttem el a z un. "művészvilágban", méghozzá abban az időben amikor az impesszionisták jelentették a csúcsot, azóta rájöttem a "bohémélet" volt az igazi vonzerő, a művészet ruhájába öltöztetve. Festők, színészek, költők, stb. Ebből éltem, akkor ez volt az életem. Én magam nem szeretem az abszintot, általában a tömény italokat sem, de volt szerencsém találkozni vele. S hidd el ezek az emberek tisztában voltak az eredeti receptekkel, szokásokkal. S nem ismertem egyetlen embert sem, aki a 70 foknál alacsonyabb alkoholtartalmut abszintnek nevezte volna. Amiről te írsz, a hígitás, az a fajta hígítás a franciaországi kocsmákban létezett, de nagyon sok abszint már hígitottan került forgalomba 70 fokon vagy valamivel felette, s ez bizony opálos volt. Ánizslikör nem kellett bele, mert alapból benne volt az ánizs (egyik fő oka amiért nem innám meg, nagyon taszít az ánizs íz).
A kockacukros hígítás meg csak egy szertartás (az égetett kockacukrosról egy amatőr beszél), de az alapból hígítottat nem cukrozták és nem is hígították.
Tehát az abszint 70 fok alatt nem abszint, s 70 fokosan opálos. Nekem. S egyöntetű vélemény volt ez abban a társaságban ahol meglehetősen sok időt töltöttem, s nem őt találták ki. Elfogadom hogy másoknak mást jelent az abszint fogalma, de én már ilyen bután fogok meghalni.
Még annyit, hogy miután betiltották Franciaországban, annak kb annyi volt a hatása mint amikor nálunk tiltott volt a házi pálinkafőzés. Franciaországban mindig is létezett az abszint, ha legálisan nem is.
Valakinek nincs ötlete, hogy egyes olcsóbb keserűk gabifogkrém-ízét milyen növénykivonat adja? Vagy akár a régi Gabi fogkrém ízét:) Pl. a Csikó keserű ilyen, kicsit a Mátyás, meg állítólag a Bakter Bitter (már a neve is rossz.) Simán a menta volna?
Tényleg az lehet, gabonaszesz almalével keverve (az alap hivatalosan korn, vagyis nem rektifikált gabonapárlat, de így is elég vodkaszerű lehet). Valószínűleg van némi aroma vagy fűszerkivonat is, én igazából még nem kóstoltam.
Ha meg tudod mutatni, honnan tudod ezt Toulouse-ról és „sokan másokról”, az érdekelne (nem a vita kedvéért, hanem tényleg). (Nem tagadtam, hogy egyesek töményen zúgatták le, de erős kisebbségben voltak. A dolog szalonképtelenségét jól mutatja, hogy ha pl. valaki tisztán – pure – kérte az abszintot, akkor az azt jelentette, hogy csak vizet kér hozzá; cukrot, ánizslikőrt vagy egyebet nem. De beszédes az is, hogy mindazon festők, akik kimondottan az abszintivó alkoholisták lezüllöttségét festették meg, mind hígított abszintot festettek az asztalra. Nincs olyan festmény, amin valaki tömény abszintot iszik. Egyéb országokban persze gyakran előfordulhatott, mert a századfordulón még nem mindenhol volt internet :), és ha hozattak egy palackkal, nem tudták, mit kell vele csinálni.)
Megkóstoltam már néhány csúcskategóriás abszintot töményen, és igen, a szupertömény alkoholnak van ilyen euforikus hatása, ráadásul a virágokkal és egyebekkel újrapárolt szesz (akár abszint, akár a bodzavirágos párla) töményen sem karcol, de az abszint ízének ez nem előnyös; zsúfolt, émelyítő. Toulouse híres koktélját is kipróbáltam (tömény abszint és cognac 1:1 arányban), de az sem volt az igazi. Hígítva viszont az is nagyon jó.
Ha egy szép napon ilyet akarnál főzni, akkor várunk, már megvan a kipróbált technológia:)
