" az elsô furcsa dolog volt nekem pl. Fr.o-ban, annak idején, hogy mindenki titokba tartja a fizetését, s nem is illik megkérdezni, ki mennyit keres." Nem Magyarországról mentél oda? Mert ez itt is így van, hivatalosan titok a fizetés. Annyira, hogy még álláshirdetésekben sem jelenik meg.
"Fiam, aki 6 hétig dolgozott Angliàban, mondta, hogy òriàsi különbség az ottani, meg itteni munkahelyi légkör között, ott mindenki cool, itt meg egész nap rohangàlnak, idegeskednek az emberek." 6 hét egy munkahelyen eltöltött idő után nagy bátorság ilyent írni. Ott is van ám stressz és rohanás.
"hanem lettre de motivation is kell" Komolyabb helyeken mindenütt kell (Magyarországon is). A CV azt tartalmazza, hogy eddig mit csináltál (ha több van benne akkor már nem CV). A lettre de motivation azt kell tartalmazza miért pont ahhoz a céghez pont arra az állásra jelentkeztél (és nem egy másik cég másik állására), miért lennél megfelelő arra az állásra (pl. mert már van tapasztalatod benne, vagy érdekel és meg szeretnéd tanulni, stb).
"Az meg nem szàmit, hogy a legtöbben lòditanak, màssal iratjàk meg a levelet...stb." Nagyon fiatal (vagy naív) vagy. Az álláskeresés során a legtöbben hazudnak (a munkaadók is), országtól függetlenül. Na meg máskor is.
Hat igen a kulturalis kulonbsegek hatalmasok tudnak lenni... Tapasztalom ezt mas nemzet fiaival/lanyaival meg /igy 10 ev kulfold utan/ meg a sajat csaladommal is.
Koszi a valaszt! Ja, igen egy jo ideje be be nezegetek ide aztan olvasgatom a forumlakok eleterol szolo torteneteket.
Asszem lassan rafekszek eroteljesen a franciara ami akkor sem lesz hatrany ha esetleg nem ott kotunk ki, addigra meg talan a sulit is befejezem, ugyhogy lesz egy szakma meg egy diploma...
Miutàn Punasok kedvesen elmesélte a pozitiv dolgokat, jövök én, aki a negativ dolgoknak a szòszòlòja.:-) En csak azt làtom, hogy rengeteg a munkanélküli (diplomàs is), közben meg a piszkos munkàkat senki sem akarja elvégezni (pl. épitôipar, ahovà papirok nélkül vesznek föl embereket, akiknek persze semmi szociàlis vagy egészségügyi ellàtottsàga nincs, s kezdenek morgolòdni emiatt...), a hivatalokban, meg àltalàban a munkahelyeken òriàsi a stressz, nyomàs, sok az öngyilkossàg (pl. a France Telecomnàl 25-en lettek öngyilkosok az utòbbi években, a Renault-nàl is voltak pàran). A munkatàrsak egymàsra irigykednek, az elsô furcsa dolog volt nekem pl. Fr.o-ban, annak idején, hogy mindenki titokba tartja a fizetését, s nem is illik megkérdezni, ki mennyit keres. Fiam, aki 6 hétig dolgozott Angliàban, mondta, hogy òriàsi különbség van az ottani, meg itteni munkahelyi légkör között, ott mindenki cool, itt meg egész nap rohangàlnak, idegeskednek az emberek. Azt is utàlom, hogy ha munkàt keres az ember, nem elég egy CV (önéletrajzszerû lap), hanem lettre de motivation is kell, vagyis ki kell fejtened miért akarsz ott dolgozni, mit tudsz csinàlni, milyen tehetséged van és gyakorlatod (mintha nem derülne ki a CV-bôl), nem àrt ha a hobbidròl is irsz, vagyis el kell adni magad, a legszimpatikusabb benyomàst kell keltened. Az meg nem szàmit, hogy a legtöbben lòditanak, màssal iratjàk meg a levelet...stb.
tenyleg eleg tag a kerdes!... tehat, szerintem nem olyan bonyolut hazassagot kotni egy francia allampolgarral, ha nekiulsz rendesen a papirmunka reszenek, minden siman megy(imadjak a papirokat a franciak).De egyebkent tavaly ota nem is kotelezo a hazasag, a nelkul is valalhatsz munkat, s itt tartozkodhatsz, ugyanis Magyaro. most mar par eve az EU tagja.
Ami az itteni eletet illeti, gondolom atlapozgatad az elozo oldalakat, van egy -ket hasznalhato informacio.
Van akinek konnyu, s van akinek kurva nehez!Sokmindentol fugg-elsodleges, beszelsz-e franciaul, milyen diplomad van? Sajnos mindig ezek a legfontosabb kerdesek?
Egyenlore nem halal surgos a kerdes csak tapogatodzom! Francia baratnommel ugy nez ki, hogy jovo ev vege fele Europaba koltoznenk es talan FR-ben kotunk ki. Nem tudom mennyire valos az o tapasztalata abban az ugyben, hogy mivel en nem vagyok francia allampolgar, ezert nehez lesz ossze hazasodnunk ott. Nem mintha a papir oly sokat jelentene, de ha ugy dontunk, hogy ott kezdjuk el epiteni a jovonket akkor sokat dobhat a helyzetemen. Munkalehetosegek, fizetes, koltsegek milyenek. Tudom, hogy eleg tag tema, de ugy hozzavetolegesen erdekelne az ott eleo emberek tapasztalata.
Szebb, mint a hire!:) 15-20 eve, nagyon hirhedt volt munkanelkulisegi rataja, a bunozes miatt, kovetkezeskeppen a szelsosegek megerosodtek. Az atlag francianak Dreux-rol a leepult ipar (a Philips-nek volt itt kepcsogyara :( ), a bevandorlok, az FN (Front National) eloretorese jut eszebe, de az elmult egy evtizedben ez nagyon sokat valtozott (pozitiv iranyban). Mint minden almos francia kisvarosnak, Dreux-nek is szep tortenelmi belvarosa van gotikus templommal, 16.sz-i harangotronnyal, itt van a Chapelle Royale, ahova Lajos Fulop-ot, es a fel Orléans hazat temettek. Persze, a nyuzsgo, mindossze 70 km-re levo metropolisz, Parizs mellett ez egy nagyon (talan tulsagosan) csendes, unalmas, de takaros, 30-40ezres lelekszamu kisvaros.
Ha 53 km (legalabbis a viamichelin szerint) "kornyek"-nek szamit :), akkor igen: mi (felesegem, kisfiam, en) Dreux-ben elunk, vagyis a szomszed megyeben.
Kösz, hogy vàlaszoltàl, s nyugodtan tegezhetsz! Kérlek küldj egy mail-t nekem és akkor megadom a telefonszàmokat. (a mostani hétvégén tudom, hogy nem jò neki...)
Kedves Nicsinyo! Igen, en itt lakom Rennes-ben. Szivesen megismerkednek a lanyaval. Francia telefonom meg nincs, de ha megadja a lanya telefonszamat, akkor fel fogom hivni. Ha neki is jo, akkor a hetvegen akar talalkozhatnank is.
Sziasztok! Lassan három hete au pairkedem Compiegne mellett. Szívesen ismerkednék magyarokkal a régióban (ha egyáltalán vannak, bár tegnap láttam Senlisben egy magyar rendszámú autót, úgyhogy reménykedem, hogy igen:))
Hahaha! Ez a "süllyedô hajò" hasonlat tetszett! Azért mert éppen ezt a rovatot olvasgatvàn és tapasztalvàn, hogy mennyi magyar hagyja el az orszàgot, az a kép jutott eszembe, amint a patkànyok menekülnek a süllyedô hajòròl.
Szerintem òriàsi tùlzàsokba estél. Ugyanis egyenlôre még csak arròl volt szò, hogy egy nô (amikor férjhezment és mondjuk gyerekeket szült) otthagyja-e a munkàjàt, hogy "eltartott" legyen. Azért tettem idézôjelbe, mert ennek a szònak lehet mellékize, de ha a szò értelmét nézzük, végül is errôl van szò. Ettô függetlenül léteznek olyan hàzaspàrok, ahol közös megegyezés alapjàn ugy döntenek - mert pl. nagycsalàdot terveznek, s ilyen esetben valòban hasznosabb a gyermekeknek, ha az anya otthon van és nem az utca, vagy az intézmények nevelik ôket -, hogy a feleség leàll a munkàval. Ehhez viszont az is kell, hogy a férj és a gyerekek is tiszteletbe tartsàk anyjukat, megbecsüljék azért a "hàzi" , önfelàldozò munkàjàért, melyet értük, az egész csalàd érdekében végez. Viszont sok esetrôl tudok, ahol ez nincs igy, s a kamasz gyerek anyja fejéhez vàgja, hogy miért nem megy el dolgozni, hogy neki is több cucca, zsebpénze lehessen. Amikor véleményemet adom valamirôl, az nem mindig csak sajàt tapasztalat , hanem a vilàgban nyitott szemmel jàràs eredménye is. Egyenlôre arrol még nem mondtam véleményt, hogy a hàzassàgkötés hive vagyok-e vagy nem, de te ugy làtszik màr elôre tudod...egy kalap alà vettél mindent. :-)
Sziasztok!Én Noyant la Gravoyére-ben lakom,2010 augusztus 15-ig maradok,mert csak 1 évre jöttem ki,hogy megtanuljam annyira a nyelvet,hogy a testvértelepüléseinknek ne kelljen tolmácsért rohanni,ha a delegációk találkoznak.Úgyhogy most tömény nyelvtanulásról és gyakorlásról szólnak a mindennapok.Persze ennek hivatalos hátteret az Európai Önkéntes Szolgálat ad,de egészen más a helyzetem,mint a többi önkéntesnek.Nagy szerencsém van,mert itt mindenki sokat segít,állandóan magyaráznak,ha kérdezek+tanultam angolt,németet,latint,így nem csoda,hogy 2 hónap alatt már olyan szintre eljutottam,mint amikor németből nemzetközi középfokú nyelvvizsgát tettem.De tudom,hogy ez nem csak az én érdemem,hanem a helyzet adja ezt...
Amúgy nagyon boldog vagyok,bár a barátság téma érdekes,mert olyan barátok nincsenek,mint otthon és ez nem a 2 hónapos ittlét miatt van. úgy vettem észre,hogy itt olyan személyes,mély kapcsolatok nem is lelhetők fel nagyon,mint amiket én ápolok a barátaimmal.Van pár személy,akiknek percre pontosan ismerem a napjait és tudom,hogy az ő legjobbnak mondott barátaikkal mindig csak nagyobb társaságban találkoznak és ott az egész társaságnak elmondják a titkaikat vagy senkinek.Megjegyzem, 22 éves vagyok,szóval nem az érettebb korosztály az,amiről beszélek.Úgyhogy az én fogalmam szerinti igazi,mélyen gyökerező barátságra itt nem is fogok szert tenni,mert ők egyszerűen ilyenek...ez nem baj,csak más.Az itteni értelemben véve viszont már gyűjtöttem jópár embert magam köré és tudom,hogy mindig számíthatok rájuk,már rég túllépett a kapcsolatunk a "kötelező" segítség határain.
Nem biztos, hogy jó dolog a saját megélt sérelmeinket általánosítható tény formájában belenevelni a gyerekünkbe. Így készül a normális emberi kapcsolatokra képtelen generáció. A férjed gyíkarc volt és folyamatosan éreztette veled az eltartott helyzeted. Ezt bebuktad. Másnak meg folyamatosan nőzik a férje, a harmadikéról meg kiderül, hogy pedofil... nem jut mindenkinek banánkarika. De ebből nem következik egyenesen, hogy minden férfi szarevő félrejáró pedofil. Akit előítéletessé tesznek a másik nemmel szemben (legyen az férfi vagy nő, mert ugye nyugodtan találhatunk a nőkre általánosítható "aranyszabályt" is), annak még a lehetőség sem adatik meg, hogy normális párkapcsolata lehessen. Ezért tart ott a világ, hogy lassan már csak a fantasztikus filmekben nőnek fel a gyerekek családban. Nem jobb inkább bölcsességre tanítani, hogy okosan tudjon magának párt választani annak érdekében, hogy megkíméltessen azoktól a negatívumoktól, amiken mi átestünk? És aki így nő fel, az mit tanít majd a saját gyerekének? "Jaj kislányom, tudod, kár volt azt a 3 és fél percet apádra pazarolni - amíg összeeresztettük a komponenseidet - vegyél inkább magadnak egy elemes kishavert, aztán majd ha eljön az ideje, akkor elmegyünk a sarki spermabankba és benevezünk egy kis szupermengénre!
Már most aggaszt, hogy mi lesz amikor a fiam párválasztó korba lép...
Aztán persze lehet, hogy az én gondolatmenetemben van a hiba. Megyek is, letiltatom a nejem bankkártyáját, ezentúl albérleti díjat szedek tőle - elvégre van saját keresete, úgyhogy nehogymár ingyen pecózzon az én lakásomban - a fiamnak pedig megmondom az éleset: esze ágában ne legyen megnősülni, mert minden nő ribanc és csak a pénzt akarják kicsalni, ha meg akciózni akar, akkor arra ott a fizetővendég-szolgáltatás. Az is pénzbe kerül, de sokkal jobban megéri, mint hazavinni egyet állandóra és folyamatosan fizetni a fenntartási költségeket. Kiszámoltam. És még a fejük sem fáj állandóan. Már elmúlt 4 éves és az ovi tele van lányokkal, ha nem vigyázunk a ravasz kis ribkók még a tornazsákjából is kiforgatják. Vagy nem ezt kell tanítani egy fiúgyereknek??
l-b-tike! Csini rucik kistáskába, aztán az első géppel irány apához. És ha esetleg eszébe jutna neki Magyarországra költözni, akkor minden igyekezeteddel próbáld megakadályozni. Sűllyedő hajóra nem célszerű jegyet venni.
Azért neked sem kellene az elsô csalòdàsra megsértôdnöd. Sajnos a magyarok között sokan gondolkoznak igy; szvsz. ha àltalànositani akarunk: a magyarok egyik fô hibàja az összetartàs hiànya. Ezért vesznek el a vilàg minden részén valò szétszòratàsuk folyamàn. (bàr azért én tapasztalok némi javulàst ebben...)
Az elsô idôkben tényleg csak magàra szàmithat az ember. Kinlòdik is eleget. De nekem példàul olyan szerencsém volt, hogy a francia baràtok, akikre szert tettem, mindig segitettek. S a magyarok is. Annak idején Pàrizsban, a Katolikus Misszioban volt a magyarok talàlkozò helye és minden ùjonnan érkezôt tàrt karokkal fogadtak, segitették tanàccsal, anyagiakkal, munkakeresésben...stb. Szerintem teljesen természetes az egymàs megsegitése, mindenkivel elôfordulhat, hogy segitségre szorul. Az ember egyszer ràszorulò, màskor segitséget nyujtò. Igy van ez rendjén.
Sem itélkezni, sem biraskodni nem kivantam, milyen jogon tenném? Csak megirtam a tapasztalatomat, hogy az embernek sajat maganak kell sok mindent megoldania.
Miutan pedig a kozvetlen temaban érintett nem vagyok, igy abban segiteni sem tudok.
Kedves Szeizso! Szoval Te Rennes-ben laksz. A lànyom ott tanul szeptember ota. (egyébként mi most Fr.o. közepe tàjàn lakunk Saône-et Loire megyében) Nem akarsz megismerkedni vele? Nem àrtana neki gyakorolni a magyar nyelvet...
Na, na, na! Emberek, lassan a testtel! Egy kicsit több megértést tulajdonithatnàtok a Csabànak. Nem mindenki egyforma hamar tanul meg egy idegen nyelvet, még helyben sem. Legjobb baràtnöm pl, francia férjjel, 25 év alatt sem tanult meg rendesen franciàul. Szörnyû az akcentusa, irni sem tud helyesen, de (vagy mert) nem is érdekli a hiànyossàga. S bevallom, nàlam is el kellett telni legalàbb tiz évnek, hogy kezdjem otthonosabban kezelni a francia nyelvet (pedig màr otthon is tanultam). Az itélkezéssel meg àlljatok le, én ugy tapasztalom, hogy itt nem annyira szokàs biràskodni a màsik fölött, mint otthon. Ez egy jòpont Franciaorszàgnak (ezeket is fel tudom ismerni, bàr àltalàban csak a rossz pontokat szoktam itt a forumon bemutatni..:-)
Nem értem ezt a kirohanast a magyarok ellen. Aki hat éve egy idegen orszagban él, sajat érdekében annyira el kell sajatitania a nyelvet, hogy ugyeit onalloan tudja intézni. A baratsag pedig nem masok teljes kiszolgalasat jelenti.
Nyilvan észrevetted, hogy ebben az orszagban a munkaido késon ér véget, mindenki elfoglalt még akar a sajat ugyeinek intézéséhez is .......
Tovabba az interneten ma mar szinte minden informacio elérheto, és az is mas, ha mar Te kikerested a rad vonatkozo részt de értelmezni nem sikerul és a segitség ehhez kell.
Szia! A segítőkészségemről talán kérdezd meg Earles fórumozót!
Az pedig rád nézve ciki, ha 6 év alatt sem a nyelvet nem sajátítottad el olyan szinten, hogy a saját ügyeidet intézzed, sem pedig normális emberi kapcsolatokat nem sikerült kialakítanod. Nem gondolod, hogy benned van a hiba, ha mindenkiből hasonló reakciót váltasz ki?
