Sziasztok! Lassan három hete au pairkedem Compiegne mellett. Szívesen ismerkednék magyarokkal a régióban (ha egyáltalán vannak, bár tegnap láttam Senlisben egy magyar rendszámú autót, úgyhogy reménykedem, hogy igen:))
Hahaha! Ez a "süllyedô hajò" hasonlat tetszett! Azért mert éppen ezt a rovatot olvasgatvàn és tapasztalvàn, hogy mennyi magyar hagyja el az orszàgot, az a kép jutott eszembe, amint a patkànyok menekülnek a süllyedô hajòròl.
Szerintem òriàsi tùlzàsokba estél. Ugyanis egyenlôre még csak arròl volt szò, hogy egy nô (amikor férjhezment és mondjuk gyerekeket szült) otthagyja-e a munkàjàt, hogy "eltartott" legyen. Azért tettem idézôjelbe, mert ennek a szònak lehet mellékize, de ha a szò értelmét nézzük, végül is errôl van szò. Ettô függetlenül léteznek olyan hàzaspàrok, ahol közös megegyezés alapjàn ugy döntenek - mert pl. nagycsalàdot terveznek, s ilyen esetben valòban hasznosabb a gyermekeknek, ha az anya otthon van és nem az utca, vagy az intézmények nevelik ôket -, hogy a feleség leàll a munkàval. Ehhez viszont az is kell, hogy a férj és a gyerekek is tiszteletbe tartsàk anyjukat, megbecsüljék azért a "hàzi" , önfelàldozò munkàjàért, melyet értük, az egész csalàd érdekében végez. Viszont sok esetrôl tudok, ahol ez nincs igy, s a kamasz gyerek anyja fejéhez vàgja, hogy miért nem megy el dolgozni, hogy neki is több cucca, zsebpénze lehessen. Amikor véleményemet adom valamirôl, az nem mindig csak sajàt tapasztalat , hanem a vilàgban nyitott szemmel jàràs eredménye is. Egyenlôre arrol még nem mondtam véleményt, hogy a hàzassàgkötés hive vagyok-e vagy nem, de te ugy làtszik màr elôre tudod...egy kalap alà vettél mindent. :-)
Sziasztok!Én Noyant la Gravoyére-ben lakom,2010 augusztus 15-ig maradok,mert csak 1 évre jöttem ki,hogy megtanuljam annyira a nyelvet,hogy a testvértelepüléseinknek ne kelljen tolmácsért rohanni,ha a delegációk találkoznak.Úgyhogy most tömény nyelvtanulásról és gyakorlásról szólnak a mindennapok.Persze ennek hivatalos hátteret az Európai Önkéntes Szolgálat ad,de egészen más a helyzetem,mint a többi önkéntesnek.Nagy szerencsém van,mert itt mindenki sokat segít,állandóan magyaráznak,ha kérdezek+tanultam angolt,németet,latint,így nem csoda,hogy 2 hónap alatt már olyan szintre eljutottam,mint amikor németből nemzetközi középfokú nyelvvizsgát tettem.De tudom,hogy ez nem csak az én érdemem,hanem a helyzet adja ezt...
Amúgy nagyon boldog vagyok,bár a barátság téma érdekes,mert olyan barátok nincsenek,mint otthon és ez nem a 2 hónapos ittlét miatt van. úgy vettem észre,hogy itt olyan személyes,mély kapcsolatok nem is lelhetők fel nagyon,mint amiket én ápolok a barátaimmal.Van pár személy,akiknek percre pontosan ismerem a napjait és tudom,hogy az ő legjobbnak mondott barátaikkal mindig csak nagyobb társaságban találkoznak és ott az egész társaságnak elmondják a titkaikat vagy senkinek.Megjegyzem, 22 éves vagyok,szóval nem az érettebb korosztály az,amiről beszélek.Úgyhogy az én fogalmam szerinti igazi,mélyen gyökerező barátságra itt nem is fogok szert tenni,mert ők egyszerűen ilyenek...ez nem baj,csak más.Az itteni értelemben véve viszont már gyűjtöttem jópár embert magam köré és tudom,hogy mindig számíthatok rájuk,már rég túllépett a kapcsolatunk a "kötelező" segítség határain.
Nem biztos, hogy jó dolog a saját megélt sérelmeinket általánosítható tény formájában belenevelni a gyerekünkbe. Így készül a normális emberi kapcsolatokra képtelen generáció. A férjed gyíkarc volt és folyamatosan éreztette veled az eltartott helyzeted. Ezt bebuktad. Másnak meg folyamatosan nőzik a férje, a harmadikéról meg kiderül, hogy pedofil... nem jut mindenkinek banánkarika. De ebből nem következik egyenesen, hogy minden férfi szarevő félrejáró pedofil. Akit előítéletessé tesznek a másik nemmel szemben (legyen az férfi vagy nő, mert ugye nyugodtan találhatunk a nőkre általánosítható "aranyszabályt" is), annak még a lehetőség sem adatik meg, hogy normális párkapcsolata lehessen. Ezért tart ott a világ, hogy lassan már csak a fantasztikus filmekben nőnek fel a gyerekek családban. Nem jobb inkább bölcsességre tanítani, hogy okosan tudjon magának párt választani annak érdekében, hogy megkíméltessen azoktól a negatívumoktól, amiken mi átestünk? És aki így nő fel, az mit tanít majd a saját gyerekének? "Jaj kislányom, tudod, kár volt azt a 3 és fél percet apádra pazarolni - amíg összeeresztettük a komponenseidet - vegyél inkább magadnak egy elemes kishavert, aztán majd ha eljön az ideje, akkor elmegyünk a sarki spermabankba és benevezünk egy kis szupermengénre!
Már most aggaszt, hogy mi lesz amikor a fiam párválasztó korba lép...
Aztán persze lehet, hogy az én gondolatmenetemben van a hiba. Megyek is, letiltatom a nejem bankkártyáját, ezentúl albérleti díjat szedek tőle - elvégre van saját keresete, úgyhogy nehogymár ingyen pecózzon az én lakásomban - a fiamnak pedig megmondom az éleset: esze ágában ne legyen megnősülni, mert minden nő ribanc és csak a pénzt akarják kicsalni, ha meg akciózni akar, akkor arra ott a fizetővendég-szolgáltatás. Az is pénzbe kerül, de sokkal jobban megéri, mint hazavinni egyet állandóra és folyamatosan fizetni a fenntartási költségeket. Kiszámoltam. És még a fejük sem fáj állandóan. Már elmúlt 4 éves és az ovi tele van lányokkal, ha nem vigyázunk a ravasz kis ribkók még a tornazsákjából is kiforgatják. Vagy nem ezt kell tanítani egy fiúgyereknek??
l-b-tike! Csini rucik kistáskába, aztán az első géppel irány apához. És ha esetleg eszébe jutna neki Magyarországra költözni, akkor minden igyekezeteddel próbáld megakadályozni. Sűllyedő hajóra nem célszerű jegyet venni.
Azért neked sem kellene az elsô csalòdàsra megsértôdnöd. Sajnos a magyarok között sokan gondolkoznak igy; szvsz. ha àltalànositani akarunk: a magyarok egyik fô hibàja az összetartàs hiànya. Ezért vesznek el a vilàg minden részén valò szétszòratàsuk folyamàn. (bàr azért én tapasztalok némi javulàst ebben...)
Az elsô idôkben tényleg csak magàra szàmithat az ember. Kinlòdik is eleget. De nekem példàul olyan szerencsém volt, hogy a francia baràtok, akikre szert tettem, mindig segitettek. S a magyarok is. Annak idején Pàrizsban, a Katolikus Misszioban volt a magyarok talàlkozò helye és minden ùjonnan érkezôt tàrt karokkal fogadtak, segitették tanàccsal, anyagiakkal, munkakeresésben...stb. Szerintem teljesen természetes az egymàs megsegitése, mindenkivel elôfordulhat, hogy segitségre szorul. Az ember egyszer ràszorulò, màskor segitséget nyujtò. Igy van ez rendjén.
Sem itélkezni, sem biraskodni nem kivantam, milyen jogon tenném? Csak megirtam a tapasztalatomat, hogy az embernek sajat maganak kell sok mindent megoldania.
Miutan pedig a kozvetlen temaban érintett nem vagyok, igy abban segiteni sem tudok.
Kedves Szeizso! Szoval Te Rennes-ben laksz. A lànyom ott tanul szeptember ota. (egyébként mi most Fr.o. közepe tàjàn lakunk Saône-et Loire megyében) Nem akarsz megismerkedni vele? Nem àrtana neki gyakorolni a magyar nyelvet...
Na, na, na! Emberek, lassan a testtel! Egy kicsit több megértést tulajdonithatnàtok a Csabànak. Nem mindenki egyforma hamar tanul meg egy idegen nyelvet, még helyben sem. Legjobb baràtnöm pl, francia férjjel, 25 év alatt sem tanult meg rendesen franciàul. Szörnyû az akcentusa, irni sem tud helyesen, de (vagy mert) nem is érdekli a hiànyossàga. S bevallom, nàlam is el kellett telni legalàbb tiz évnek, hogy kezdjem otthonosabban kezelni a francia nyelvet (pedig màr otthon is tanultam). Az itélkezéssel meg àlljatok le, én ugy tapasztalom, hogy itt nem annyira szokàs biràskodni a màsik fölött, mint otthon. Ez egy jòpont Franciaorszàgnak (ezeket is fel tudom ismerni, bàr àltalàban csak a rossz pontokat szoktam itt a forumon bemutatni..:-)
Nem értem ezt a kirohanast a magyarok ellen. Aki hat éve egy idegen orszagban él, sajat érdekében annyira el kell sajatitania a nyelvet, hogy ugyeit onalloan tudja intézni. A baratsag pedig nem masok teljes kiszolgalasat jelenti.
Nyilvan észrevetted, hogy ebben az orszagban a munkaido késon ér véget, mindenki elfoglalt még akar a sajat ugyeinek intézéséhez is .......
Tovabba az interneten ma mar szinte minden informacio elérheto, és az is mas, ha mar Te kikerested a rad vonatkozo részt de értelmezni nem sikerul és a segitség ehhez kell.
Szia! A segítőkészségemről talán kérdezd meg Earles fórumozót!
Az pedig rád nézve ciki, ha 6 év alatt sem a nyelvet nem sajátítottad el olyan szinten, hogy a saját ügyeidet intézzed, sem pedig normális emberi kapcsolatokat nem sikerült kialakítanod. Nem gondolod, hogy benned van a hiba, ha mindenkiből hasonló reakciót váltasz ki?
Megprobalok roviden valaszolni: gondolom a kedvesed var gyermeket, vagy tervben van a baba. Ha o nem dolgozott sincs joga gyesre, elso gyermek eseten az allam ad kb. 800€ egyszeri szuletesi segelyt(jovedelemtol fuggo) utana kaphatsz 167€ a gyermek harom eves koraig, Franciaorszagban nincs csaladipotlek az elso gyermekre(ha ketto van akkor is csak 117€ havonta, de ha jol tudom M.o. szinten igy van , egy gyermek nem gyermek.
Ami viszont kulombseg, itt F.o.-ban itt nem a munkaadod intezi ezeket az ugyeket, sajat magadnak kell elmenni a Caf-hoz, s intezni az ugyeidet .Itt kint minnel jobban ismered a torvenyeket annal tobb lehetoseged van, s neha az az erzesed, hogy senki sem segit, tehat jobban kell ismerni a jogaidat, mint a veled szembe levo hivatalnok. Sok sikert!!!
Szia! Es koszonom a magyar mentalitasra jellemzo valaszt. Pont erre szamitottam. Mert 6 ev alatt , ilyen emberekkel vehettem volna korul magam, de ezt inkabb nem tettem.
Szia Csaba! Kérdésedre nem tudom a választ, mert nem vagyok érintett. DE az hogyan lehet, hogy 6 év alatt nem barátkoztál össze senkivel? Nincsenek körülötted olyan emberek, akik segítenek, hogy hová fordulj, hol tudsz érdeklődni? Gondolom 6 év alatt megtanultál annyira franciául, hogy egy hivatalban megértesd magad. Ja, tudom ajánlani még a netet! Ott mindenre megtalálod a választ. Kicsit kekecre sikerült a válasz, de nem értelek!!!
Sziasztok! Csaba vagyok.En Del-Franciaorszagban Cap dAil-ban, Monaco mellett elek es dolgozom. Kapcsolatteremtes celjabol jelentkezem. Es igazabol informaciora is szuksegem lenne, mert az itt eltoltott 6 ev alatt eleg sok a homalyos resz. Ez abbol adodik, hogy minden olyan ugyet ,amit nekem kellett volna -sajat ugyemben elintezni, az a fonokeim tettek gyanusan segitokeszen. Elsosorban az itteni jogaim erdekelnenek: 1. a gyerekvallalas milyen modon tortenik itt? Milyen tamogatast ad az allam a gyermek megszuletese utan, ertem ez allat az otthon bevett GYES ,GYED letezik-e, es milyen modon illetve, milyen feltetelekkel veheto igenybe? A kinn toltott ido alatt nem tudtam ezeket a fontos dolgokat senkitol megkerdezni, mert olyan ismertsegeket sajnos nem szereztem be. e-mail cimem: csaba.babenyecz@orange.fr
Nem mindenben értek egyet Earles-szal. Ha ràm hallgatsz, soha nem adod föl a munkàdat! Soha ne függjél egy férfitôl sem! Ennél rosszabb nincs a vilàgon. Sajàt tapasztalatbol beszélek. Minél több évig nem dolgozik az ember (mert pl. fôàllàsu anya), annàl nehezebb visszatérni a hàzon kivüli munkavàllalàsba, mert az ember lemarad, öregszik is...A màsik pedig, hogy szégyenérzete is tàmadhat, hogy "eltartott", vagy nem mer ugy költeni arra amire szeretne, mivel nem ô keresi meg az àràt. Aztàn persze sok minden függ attol is, hogy a férj hogy àll hozzà a dologhoz, érezteti-e a feleséggel, hogy ô nem hoz pénzt a hàzhoz. De én ha ujra kezdhetném, biztos, hogy nem àllnék le a munkàval, s a lànyomat is arra tanitottam, hogy soha ne függjön egy férfitol sem angyagilag.
S miért nem ô az ( a jövendôbelid) aki hozzàd költözik?
Hello, én is Normadiában vagyok tavaly jöttem ki férjhez mentem, nekem is jó állásom van Maon, jelenleg én gyesen vagyok így nekem könnyebb, bár a nyelvtanulás nehézkés.Gondolod irj az emailcímemre.
Jajj, de jo, vegre valaki:-) Meg nem vagyok ott, de pentektöl ott leszek:-) A hely neve Lanrelas, Rennes-töl fel orara van kocsival, nyugati iranyban. Breton a völegenyem, uh költözünk Londonbol h ott megalapozzuk kis jövönket... Te mi jot csinalsz?
Nagyon örülök, hogy írtál! Hát igen pont ez a "ha" amiről írsz, ettől nem tudok megszabadulni. De már biztos vagyok benne, hogy nem is fogok....HA nem lépek. Igazad van teljesen, csak mindig elfelejtem, hogy nem szabad a munkának élni, mert pótolható mindenki és ez örök szabály! Illetve a munka is pótolható vagyis bárhol is van az ember aki akar az fog is tudni dolgozni. A pótolhatatlan számomra csak a barátom... Csak félek egy kicsit az ismeretlentől :) Pedig voltam néhányszor Fro.-ban, csak lusta voltam franciát használni a barátommal, sokkal könnyebb volt angolul. Majd megtanít ... Nem is olyan nehéz a helyzetem, mint ahogy először gondoltam, csak máshogy kell nézni a dolgokat, és sokat segítettél ezt észrevenni. Én is állandóan azon gondolkodom, hogy mik azok a dolgok ami miatt itt kellene maradnom, de valahogy most egy dolog sem jut eszembe :)
Felelős, hosszú távú gondolkodás mellett nem lehet kérdéses a dolog. Mo egy rossz hangulatú, inkorrekt ország, amely mindenkivel hímestojás módjára bánik, ezalól csak egy kivétel van: a normális, magyar, dolgozó ember. Most nyáron tudtam végre elszabadulni onnan, és egy pillanatra sem bántam meg a döntésemet. Te ráadásul olyan lépéselőnyben vagy, amivel lehet, hogy magad sem vagy tisztában: van egy francia palid, aki majd szépen egyengeti az utad. Megtanít franciául, szerez lakást, melót...
Nézzük sorra, gyakorlatiasan:
A távkapcsolat biztos jó dolog (annak aki szereti), de egy párkapcsolatban vannak dolgok, amik távban nem intézhetőek. Lehet csinálni egy darabig, de a vége úgyis az lesz, hogy dobod, ő fog dobni, vagy odaköltözöl.
Nincs nyelvtudásod. Az gáz. De nem biztos, hogy akkora, amekkorának gondolod. Gyakorlatilag nekem sincs, mégis itt vagyok, dolgozok, élek vidáman. A nyeltudás meg szépen lassan fejlődik. Amit 2 hónapja nem értettem, azt már értem, és amit most nem értek, azt majd értem 2 hónap múlva. És nekem magyar a feleségem, nem francia...
Az, hogy jó állásod van, az egy dolog. Majd elmúlik. Nekem is volt jó kis középvezetői közalkalmazott állásom, aztán egyik napról a másikra több éves munkaviszony után szépen megszűnt. Itt is találsz majd állást, ha nem rögtön akkor később, ha nem logisztikai területen akkor máshol. Addig meg szépen eltart a pasid.
Függetlennek lenni jó, csak természetellenes. Elhiszem, hogy ez a trend, de az emberek nem véletlenül élnek ősidők óta családban, beleérte a vagyonközösséget is. Szorosan ez nem ennek a fórumnak a témája, nem is megyek bele mélyebben. Mindenesetre Fr egy olyan ország, ahol akár 2-3 gyerekkel is nyugodtan karrierezhetsz.
Egyébként jó dolog ez a dilemmázás. Ez egy szűrő. Az emberek nagy hányada foglalkozik a külföldre költözés gondolatával, mégis csak nagyon kis százalék vág bele. Hosszú folyamat ez, amely során az ember vélt vagy valós problémák felsorakoztatásával próbálja lebeszélni magát a dologról. Aki nem tudja kétséget kizáróan meggyőzni magát a döntése helyességéről, annak nem is való a költözés, felejtse el. Folyamatosan sídogálni fog apu-anyu, a barátok, az otthagyott családi ház vagy mittudoménmi után. És ez így van rendjén.
Persze ez csak az én privát véleményem a "kezdjünk új életet" témáról. Lehet, hogy mások egész máshogy látják. Mindenesetre sosem bocsátottam volna meg magamnak, ha nem próbálom meg. Életem végéig ott lett volna az a "ha". És ha minden kötél szakad, van hova visszamenni...
A függetlenség alatt azt értettem, hogy nem akarok "eltartott" lenni. Szeretnék dolgozni... Csak nem sok esély van rá... idő kell mire megtanulok franciául... angollal meg nem sokra megyek. De lehet, hogy csak bele kell vágni...lesz ami lesz :)
Nagyon örülök, hogy ráleltem erre a fórumra. A barátom francia(normandiában él), itt Mo-n ismerkedtünk meg, és távkapcsolatban élünk. Ő már nagyon szeretné, ha kiköltöznék hozzá, de én nem nagyon tudok dönteni. Sajnos nem beszélek franciául, csak angolul beszélünk. Jó állásom van, és független tudok lenni. Aggódom, ha kimennék Fro.-ba akkor nem találnék munkát nyelvtudás nélkül. Logisztikával foglalkozom. Ha valaki hasonló szituban volt és a költözés - család alapítás mellett döntött, segíthetne megosztani az élményét. Nagyon sokat segítene!!
Egy Dél-Franciaországban (Hyères), tengerre néző, domboldali villában élő mozgássérült hölgy keres maga mellé 18/25 év közötti « fille au pair » munkára vállalkozó lány(oka)t (kettőre van szükség – akár már ismeretségben lévők is), a mindennapi tevékenységeinek valamint a ház rendben tartásához szükséges feladatok elvégzéséhez (háztartásvezetés, főzés, rendrakás, papírmunka) 2009 decemberétől és/vagy 2010 februárjától. Elsősorban olyanok jelentkezését várjuk, akik szeretnék fejleszteni francia nyelvtudásukat, s akik min. 6 hónap – 1 évre tudnának jönni. A hölgy segítése mellett alkalomadtán egy hároméves kisfiúra is felügyelni kell. Jó ha legalább egyikőtök rendelkezik jogosítvánnyal.
Azon gondolkodom, hogy Franciaországban tanuljak, főleg azért,mert európai állampolgárként már térítésmentes lenne. Ki is néztem már egy egyetemet Grenobleban, de az a baj, hogy nem nagyon ismerem a francia oktatást (színvonalát, követelményrendszert stb.) Tudna valaki felvilágosítást vagy tanácsot adni ebben? Nagyon köszönök minden ezzel kapcsolatos tapasztalatot és élményt.
