Nekem a műtét utáni napon levették a kötést (csak le volt ragasztva). Utána se kötés, se ragasztás nem volt rajta. Naponta kétszer Betadineal ecseteltem a sebet nehogy valami fertőzés legyen. Nem is volt semmi gond egyik műtét után sem. Olyan szépen begyógyult, hogy ma már szinte meg sem látszik a vágás. Szép munkát végzett a sebész.
Azt kell mondanom, az 5. naptól alig van fájdalmam. Most a 9. napon vagyok, már nevetni is merek. Csak a varrat zavaró, meg a növő szőr miatt lemállik a kötés hamar.
Szia tristen, sziasztok kollegák. Hát köszönöm kérdésed megvagyok, én most hogy kicsit kipróbáltam magam emelést illetően, na nem 30 kg-t, csak 10-15-öt, én úgy vagyok vele, hogy inkább utána rögtön, vagy aznap érzem, nem úgy hogy utána semmi, aztán másnap meg érzem a fájdalmát. Vagy lehet ahhoz nagyobbat kell emelni és akkor persze, hogy több napig érezni, eddig minden esetre ez a tényállás. Munkakeresés továbbra is, és nagyon nehéz, farönk hasító kolléga azóta nem írt, hogy vele mi van ?
Teljesen rendben való. Én műtét után 2 hónappal lettem taknyos. Nálam 2-3 hétig eltart egy takonykór. Előre rettegtem, de aztán a vártnál kellemesebben csalódtam. De azért a műtét után 8 évvel a 2-3 hetes takony után bizony fájogat odalent. Tüszkölés, orrfújás, köhögés rendesen igénybe vesz. Pár nap után el is múlik, már nem is tulajdonítok neki jelentőséget.
Egy darabig még így lesz, de tényleg egyre jobb lesz, naponta egyre jobb. Eleinte én is azt hittem, hogy nem így van, de ezen a fórumon kaptam a megerősítést én is, és tényleg így lett.
Szóval semmi para szerintem, ez teljesen normális, .. :))
Amúgy 2 köhögésem volt 4 nap alatt (azt hittem beszarok a fájdalomtól: olyan volt, mintha szétszakadtam volna), de utána mintha "bejáratottabb" lett volna ott bent, a mozdulatokra nem fájt annyira. Tököm 3. napra belilult, beduzzadt (azt olvastam ez normális), tegnap az "Amelie csodálatos élete" c. filmet sem mertem nézni, nehogy nevessek...
Teljesen normális. Én két hétig semmit sem tudtam csinálni, mármint csak úgy, hogy "sírtam", ha csináltam valamit , .. na jó, nem is vagyok annyira nagy fájdalomtűrő, de ez most nem lényeges.
Azonban a jó hír az, hogy valóban napról napra egyre jobb lesz, majd meglátod. :))
Szóval gond egy szál sem, ... véleményem szerint, ...
Az normális, hogy se köhögni, se prüszkölni, de még nevetni, és orrot fújni sem tudok, mióta 4 napja megműtöttek? (Hagyományos Lichtenstein műtét hálóval) Ha véletlenül köhögök az olyan, mintha szétszakadnék ott lent....
Sokat segített nekem az alábbi fórum a műtét előtti előkészületekben, így elhatároztam ha túlesem a dolgon én is megosztom tapasztalataimat. A Szent Imre kórházban műtöttek csütörtökön (2015.01.22.) jobb oldali lágyéksérvvel. Már a műtét gondolatától is rettegtem tekintve, hogy egy vérvételtől rosszul vagyok és őszintén szólva elég pocsék hangulatom volt attól, hogy egy műtéttel kezdem meg az új évet. Az előzetes vizsgálatok után az orvosom laparoszkópos hálóbeültetéses megoldást javasolt, amire természetesen igent mondtam. Miután hazajöttem a vizsgálatról azonnal utánanéztem az alternatív technológiáknak, kórházaknak és az egynapos "magánkórház jellegű" műtéti lehetőségeknek. Egy hetes részletes tájékozódás után meggyőződtem róla, hogy a technológia tényleg hatásos és hogy nem járok rosszabbul ha állami kórházba megyek. Az első vizsgálattól kezdve kedvesen bántak velem, pedig nem vagyok egy egyszerű eset. Saját véleményem pedig, hogy egy egyetemi oktatókórház sebészei a legjobb és legmegbízhatóbb orvosok között vannak. A műtét előtti estén nagyon izgultam, de itt már fénysebességgel történnek az események. Felkelés, nyugtató, kocsira fel és indulás a műtőbe. A műtét előtt közvetlenül leborotválták egy egyszer használatos borotvával az alhasi területet. Korábban gondoltam rá, hogy ezt én megteszem előbb, de végül már nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget (1 perces folyamat). A műtőben mindenki kedves volt addig a pár percig, amíg el nem aludtam. Mivel már említettem ,hogy rosszul viselem az efféle helyzeteket, mindenképpen altatást szerettem volna a műtét alatt. A következő emlékem az ébredés a családom körében, kábán, fájdalom nélkül. Innentől kezdve fájdalomcsillapító, folyamatos javulás és játék a wc-re menés gondolatával (sok infúzió). Már aznap felkeltem segítséggel (3 percre). Mindenki vigyen szűk alsónadrágot, mert ez olyan, mint a gipsz a törött kézre! Másnap már mehettem is haza. És most a műtét utáni második nap már kezd visszatérni belém az élet és magabiztosan kijelenthetem, hogy túlreagáltam a dolgot.
Akkor én most a másik tábort gyarapítom. Hagyományos módszerrel műtöttek háló beültetéssel. Kétszer is, mert mindkét oldalon volt. Én nem panaszkodok. Nekem gyors volt a gyógyulás, semmi komplikáció nem volt. Ha megerőltetem magam, akkor egy picit érzem pár napig, aztán elmúlik, de ez szinte mindenkire jellemző.
Köszi Galaxi46 :) Csak segíteni szeretnék a férjemnek jól dönteni, hogy a legkevesebb fájdalmat és kellemetlenséget kelljen átélnie. Jelentkezem, ha van valami fejlemény.
Hidd el, hogy az esetek nagy-nagy többségében minden rendben megy, mindegy melyik módszerrel csinálják. Én is "futószalagos"rendszerben voltam, ettől függetlenül mindenki nagyon segítőkész volt és most is eszt választanám. Kitartást és várjuk a sikeres gyógyulás beszámolóját.
Köszi a tapasztalatok megosztását! Sajnos az említett kisvárosi kórházban egy orvos jöhet szóba, az a technika, amit ő ismer, és természetesen nincs lehetőség laparoszkopiára. Szóval nincs választási lehetőség, ő csak egy dolgot fog javasolni, azt, amit ő tud. A tömeget arra írtam, hogy a megyei kórház zsúfolt és személytelen, de igaz, ez is lehet előny, hiszen nagyobb a tapasztalatuk.
Ha választani lehet, illetve kell, akkor az adott kórház illetve orvos gyakorlata döntsön. Az én műtétem szerdán lesz hat hetes hagyományos háló nélkül. Egyet kellett bent aludnom. Egyelőre minden az orvos által előre jelzettek szerint történik. 6-8 centis vágást ígért, ami 7-8 cm közötti lett. 4-6 hét után megkezdet intenzívebb terhelést javasolt. Az első öt nap volt húzós, de fájdalomcsillapítóra nem volt szükségem. Utána kezdtem sétálni, mindig többet és gyorsabban. 9. napon volt a varratszedés akkor 2,5 km-t gyalogoltam hazáig. A héten volt egy 12 km-es intenzív gyaloglásom is. Nekem azt tanácsolták és én is azt mondom az
adott orvos tapasztalata döntsön, a "tömegtermelés nem feltétlenül baj, sőt!
Köszi a válaszokat! Most aztán teljesen elbizonytalanítottatok! Az előző hozzászólásokban, akiket hagyományos módon műtöttek, szinte csak panaszkodtak, a laparoszkóposok viszont nem. Maga a műtét egyszerűbb az orvosnak a hagyományos módon, de több szövetet vágnak, varrnak. A férjem még életében nem volt beteg, orvost sem igen látott, ezért még nehezebb neki a döntés, hogy milyen irányba induljon.
Engem ezen a héten hétfőn műtöttek, hagyományos hálòbeültetéses mòdszerrel és -hál' Istennek- nagyjábòl már kutya bajom, holnap már megyek az irodába, dolgozni.
Ez nem jelenti persze azt, hogy a laparoszkòpos mòdszer nem jò, de sokkal kockázatosabb és persze drágább is...
Szerintem nem kell félni a hagyományos mòdszertől!
