Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Magyarország honvédelme és biztonsága EU, NATO, és világviszonylatban.
Minden, ami a MH helyzetét befolyásolta a közelmúltban, befolyásolja a jelenben, és befolyásolhatja a jövőben.
Aktív és inaktív katonák, rendvédelmiek, és a honvédelem iránt elkötelezett civilek klubja.
újfiú vagyok! Eddig csak olvastalak benneteket, a hozzászólások jók. Nem csak a 32-esek számolnak fel hanem a Támogató Ezred is a hangulat ott is olyan mint Budán. Habár egy történelmi hagyományokkal rendelkező ezredet nagyob bűn felszámolni mint egy 10 évest! a puding próbája az evés, majd meglátjuk mit hoznak ki belőle.
Január 1.-től nincs 32.Bp.Őr és Diszezred(Petőfi laktanya)!Pesten az összes alakulat MH Támogató Dandár része lett!Ez biztos ugyanis Őrezredes vagyok(voltam).Pletyka szinten megy,hogy ebbe az évbe költözünk a Zách utcába,ugyanis eladják a Petőfit.Lehet benne igazság ugyanis felújitották az épületek egy részét és bekötötték az internetet.És tudjuk nagyon jól ha valamit felújitanak azt eladják!Szörnyű a hangulat a Petőfi laktanyába!(((((
Ha már az érdekes klasszikusoknál tartunk, akkor Bram Stoker is oláh-k nak hívta Drakula szolgáit, akik gróf várában raboskodó fiatalember levelét elviszik. (Többek között)
Semmi gond, csak hogy lásd mire gondoltam: 1944 karácsonya
Wass Albert: Emlékezés egy régi karácsonyra (részlet)
Sötétedett odakint is gyorsan. Az oláhok még egyre jöttek, mintha el akarták volna árasztani a fény nélküli várost. Dia volt az, aki elsőnek látta meg a csodát és felkiáltott az ablaknál: „Nézzétek!” A főtér felé fordulva állt ott nagyra nyílt szemekkel. Arra néztünk mi is. A lélegzetem elakadt. A nagytemplom felől egy fehérbe öltözött csoport közeledett. Fiúk és leányok, fehérbe öltözve, magosra emelt égő gyertyákkal vezették a menetet. Megettük, kis szekérben, széna között, kicsi Jézus. Két szárnyas angyal húzta a kis szekeret, s a szekér megett ott jött József és Mária, a királyok meg a pásztorok s hosszú sorban emberek, asszonyok, égő gyertyákkal a kezükben. A járdán jöttek. A lassú menet éle elérte az utcát, s az oláh katonák megtorpantak előttük. A gyertyás gyermekek, a kis Jézus szekerét húzó angyalok, megettük József és Mária, a királyok meg a pásztorok s a gyertyás emberek és asszonyok hosszú sora lelépett rendre a járdáról az utca közepibe, s jöttek, lassan és méltóságosan a bámészkodó oláhok néma sorfala között. Néhányan levették fejükről a katonasipkát és keresztet vetettek. A gyertyás betlehemi menet pedig ment tovább, egyenesen a Kárpátok Őrének szuronyos puskára támaszkodó szobra felé. Megálltak ott, kicsi Jézussal a honvéd-szobor előtt, körülvették s egyszerre csak felhangzott odalent a betlehemes ének: „Mennyből az angyal eljött hozzátok, pásztorok, pásztorok…” De akkor már apám ott állt mellettünk, s nyitotta ki az ablakot. „Énekeljetek ti is”, mordult reánk, s az ő arcán is láttam legördülni egy csillogó könnycseppet. A hideg decemberi levegő arcunkba csapott. Énekeltünk mi is, együtt énekeltünk azokkal odalent. A szemben lévő házak ablakai is megnyíltak rendre, a mellettünk lévő házak ablakai is megteltek emberekkel, asszonyokkal, gyermekekkel, s mindenki énekelt. Az oláh katonák pedig álltak odalent bambán, s bámultak. Az ének után egy pap lépett elő, megáldotta a tömeget és megáldotta a szobrot. Átellenben velünk, a túlsó járdán, egy tiszt-forma ember kiabálni kezdett, de nem értettem meg a szavát. Alighanem románul kiabált, és én csak oláhul értettem, úgy ahogy. A katonák megmozdultak, s lökdösni kezdték odalent az embereket. „Dutye, dutye, dutye!” kiabálták s volt olyan is, aki puskatussal taszigálta a betlehemeseket. Valahol eldördült egy lövés, egy második, egy harmadik. A katonák ég felé tartott puskával lövöldöztek mindkét oldalon. A betlehemes tömeg meglódult s futni kezdett vissza, a templom irányába. Apám betette az ablakot. „Tegyétek be mind az ablakokat és húzzátok össze a függönyöket”, parancsolta. Ekkor már nagyanyám is ott volt mellettünk. „Közel ne menjetek az ablakokhoz”, mondta, „még meglőnek ezek a bolondok.” „Nem emberekre lőnek”, csillapította apám, „tömeget oszlatnak csak.”
1989-ben, Kárpátalján beszélgettem a körzeti kereskedelmi osztály vezetőjével, aki elmondta hogy a hivatalába érkezőkkel nemzetiségüknek megfelelően tótul, ruszinul ,oroszul, magyarul vagy oláhul (olául?) beszél és ez orosz nemzetiségű főnökének nagyon nem tetszik. Ebben a szövegkörnyezetben semmi kifogásom nem volt az oláh kifejezés ellen.Más esetben sem kell ám engem komolyan venni. Én szóltam.... és kész.
Hali!
a 32-es ezred kapcsán közölt írás töredék - ha valakit érdekel még a tartaléklos téma - hogy miképp volt régen.... bocs, ha off (talán nem)
Tartalékos tiszt
A tartalékos tiszti rendszert az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének 1866–1868 közti megreformálása során vezették be, létezett a közös (k. u. k.) hadseregben és a honvédségben is. A reform során bevezették az általános hadkötelezettséget, ez alól azonban iskolai végzettség alapján ki lehetett bújni. Azok, akik elvégezték a szabályzatban meghatározott középiskolák valamelyikét (az érettségi nem volt feltétel), a 3 éves kötelező katonai szolgálat helyett 1 éves önkéntesi szolgálatra jelentkezhettek. Az önkéntesi év letöltése után eredményes tiszti vizsgát kellett tenni, s aki sikeresen levizsgázott, általában kadét-altiszti vagy hadapród őrmesteri rangot kapott. Őket rendszerint az első tartalékos fegyvergyakorlat alkalmából, egy-két évvel később nevezte ki tisztté az uralkodó, ha megfeleltek a szabályzatban foglalt társadalmi követelményeknek. Tartalékos tiszt ugyanis csak az lehetett, akinek volt megfelelő állása vagy olyan vagyona, amely megélhetését biztosította. A megkívánt minimális kereset a hadnagyi fizetésnek felelt meg, ami a századforduló körül havi 120 korona volt. Ezt igazolni kellett: ha a tisztjelölt kezdő fizetése kevesebb volt, akkor azt is, hogy családja pótolja a különbözetet. Ez után az ezred tisztikara döntött arról, hogy a jelölt megfelel-e a tiszti becsület követelményeinek. Büntetett előéletű nem lehetett tiszt, de a szabályzat kimondta: párbaj és részegség miatt elítélt egyéntől ezen vétség miatt nem tagadható meg a tartalékos tiszti kinevezés. A különböző szakképesítéssel rendelkezők esetében az önkéntes szolgálatból csak 8 hetet tett ki a fegyveres kiképzés, ráadásul az orvosok, gyógyszerészek esetében a teljes önkéntes szolgálat időtartamát is fél évre rövidítették. A tartalékos tiszt teljes szolgálati ideje 12 év volt, de tartalékos tiszt – legalábbis az I. világháborúig – főhadnagyi rangnál magasabb rendfokozatot nem érhetett el. A tartalékos tiszti rendszer igazán az I. világháborúban tett szert katonai jelentőségre, szerepe a dualizmus idején nem is a hadsereg szempontjából volt meghatározó. A tartalékos tisztek ugyanis a tiszti kardbojt viselésére is jogosultságot szereztek, s mint ilyenek párbajképesek voltak. Ez pedig belépőt jelentett az úri társadalomba: a középosztályhoz tartozás feltétele volt.
A századfordulón a közös hadseregben nagyjából 20% körül mozgott a zsidó tartalékos tisztek aránya, a honvédségben még ennél is magasabb volt, miközben az izraelita vallásúak aránya a Monarchia népességének 4,4%-át tette ki (1911-ben). A középiskolát végzettek között is 20-25% volt a zsidó vallásúak aránya, ami azt mutatja, hogy a Monarchia hadseregében nem korlátozták a zsidó tartalékos tisztek számát – szemben például a porosszal, ahol a hasonló feltételek ellenére 1885 és 1914 között egyetlen zsidó vallású tisztjelöltnek sem adományoztak tartalékos tiszti rangot. A fegyvernemek között azonban a Monarchia hadseregében is jelentős különbségek mutatkoztak: míg a trénszolgálatnál a zsidó tartalékos tisztek aránya elérte a 30%-ot, a lovasságnál – amely mindvégig megőrizte exkluzív nemesi jellegét – alig haladta meg a 6%-ot.
Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében a tartalékos tiszti rendszer mellett létezett a póttartalékosok intézménye is. Mivel nem volt szükség valamennyi 21. életévét betöltött személy 3 éves katonai szolgálatára – amelyet az általános hadkötelezettség előírt volna –, bizonyos foglalkozások képviselőinek kedvezményeket biztosítottak. Az elemi iskolai tanítók, a vallásfelekezetek papjai és papnövendékei, valamint azok, akik keresőképtelen szülőt vagy testvért tartanak el, továbbá a 155 centiméternél alacsonyabbak, csak 8 hetes kiképzésen vettek részt, melynek befejezésével póttartalékos közlegényekké váltak Forrás: Hajdu Tibor (szerk.): A magyar katonatiszt, MTA Történettudományi Intézet, Budapest, 1989.
Az meg, hogy tök jó dolgokat oktatnak (mondjuk, négy év Vác után sok új Fülekiben sem volt), nem egyenértékű azzal, hogy hasznos dolgokat oktatnak. Velünk egyidőben folyik ugye a Gripen-vita. Nos, F. tananyaga egy Gripen volt. Nagyon jó, nagyon tartalmas, nagyon szép, csak nem erre van szükség. Ha tervezőmérnököket vagy javítómérnököket képeztek volna a Bolyain, akkor OK. De a gyakorlati híradó hadnagyi életben nincs szükség rá, mert ha nem megy a 140 egyik egysége, akkor kiveszem az egységet, az M-zárolt kocsiból belerakok egy jót (ha egyáltalán belemegy...), a rosszat meg nem adom le javításba, mert nem veszik át. Így mi szükség is van huszonnegyedik ellenállás szerepének ismeretére? Vagy nézzük kicsit pozitívabb hozzáállással, egy MRR esetében sem kell tudnom, mit tesz a Collins-kör, ha egyáltalán van benne (nem foglalkozom rádiókkal mostanában). Ha beledugok háromnegyed méter szögesdrótot a "fekete dobozba", és van ök., akkor a dolog működik. Hogy mitől, azt, ha érdekel, megnézem szabadidőmben - hiszen, ha nem működik, tenni ellene nem tudok semmit. Falra szegezett térképekkel meg foglalkozzanak a G3 emberei.
Viszont nem ártott volna legalább egyszer a gyakorlatban is használni a rádiókat a négy év alatt. Legalább egyszer.
Ez azt írja hogy a román 29-esek kirepülték a javításközi üzemidejüket, felújításra vártak, amire korábban izraeli barátaink tettek nekik ajánlatot, ez lett volna a Sniper elnevezésű változat. Gondolom pénzhiány miatt húzódott, végül a típust 2003.01.21-én kivonták. Ha valóban olyan körülmények közt tárolják a technikát, mint ahogyan mi herdáltuk el a gépeinket, akkor Romániában 29-es kokárdával már nem igazán fog repülni. Az oldalon ott van a jelenleg érvényes szervezés: nincs sehová sem szervezve 29-es. Gondolom el sem adnák nekünk, onnan 29-eshez már nem jutunk viszont ha (Python?) továbbra is a 29-esek rendszerben tartásában gondolkodunk, akkor jó tudni hogy Légierőlködésünkben úgy volt/van két vre szd. hogy az Albákkal kiegészítették a megcsappant gépszámot. Ennyiből már jobb a Gripen.
Más: a Gripen mint típus megrendelése nem szakmai alapon történt. Mindenki megdöbbent amikor az MLU korszerűsítésre tervezett F-16-osok helyett kék-sárgába borultunk hirtelen. Bizonyára jól használható, de ezt nem fogják úton-útfélen javítani, és ahogy látom nem fogjuk kihasználni a típus képességeit. Légirendészet lesz, semmi más: a gépszám erre elegendő, egyébként ebben a formában súlytalan erő. Ha meg a NATO amely dugig van vadászbombázókkal már a mi 4 Gripenünkre fanyalodik rá, akkor igen nagy baj lesz...
Könnyen mondanám most hogy legyen még egy Gripen század vagy legalább 1-2 századra való ALCA, de ez vágyálom.
Python meg arra próbál utalni, hogy légirendészkedésre a jelenlegi 29-esek is elegendőek lennének és a sokmilliárd Gripen-forintot más értelmes célokra elkölteni. Ha már ennyire takarékoskodunk...
Hát, énj a HM vízfejeinek helyében meggondolnám, hogy érdemes e felszámolni egy olyan, óriási és gazdag történelemmel rendelkező ezredet, mint amilyen a 32. Mária-Therézia Budapesti Házy honvéd gyalogsági őrezred volt.:(((
Magyaroprszágon csak ennek az egy ezrednek van méltó emlékműve Budapesten.
Jól van - a vízfejek köztudottan nem a fejükkel gondolkoznak. Két agytekervényük van. Az egyik a pia és pina észlelését szolgálja, a másik meg gyűrődés a tányérsapkától....
Itt idén a tél érdeklődés hiányában elmarad, több mint +12 fok van mos tis!
(hogy legyen egy kis nőies is a topicban árpapa miatt!)
:o)
az ezredesre "full colonel"-t hasznal es az alezredesre mondja hogy "colonel".
Igenis, meg nem is.
Ha jelezni akarják, hogy nincs meg az illető "madara", akkor még meg is nyomják a Lt.-t elötte!
más:
És akkor estem le egy könyvet olvasva a röhögéstől az ágyról, amikor az egyik mondatot fordítva a fordító (hölgy - és ezt nem csak férféisoviniszta voltom miatt írtam ide) ilyet tudott kihozni magából:
- A szakaszparancsnok (szakaszvezető klett volna, de ez mindegy) meglepetten nézett fel, majd vigyázba vágta magát, amikor az ejtón belépett egy egész ezredes!
(mi lett volna, ha egy háromnegyed ezredes lép be?)
Már megbocsáss, az általam célbavett hozzászólásodban arra utaltál h. a Bolyais képzés stílusa a "ha ez a műszer ezt mutatja akkor ezt a gombot nyomd meg" szinten volt. Én erre írtam hogy ez szerintem nem így van, nem csak az okozatot oktatták, hanem az okokat is. Erre most azt írod hogy magas szintű képzést adott F. csak épp semmi értelme nem volt. Ezek szerint akkor a színvonallal mégsem volt gond, csak épp baromságokat tanítottak, mert nem kell használnod?
Egyébként a 1412-t nem F. tanította, és aki tanította, attól viszont főként a tekerés művészetet lehetett elsajátítani (sokkal többet tudott, de egyszerűen nem volt értelme átadnia). Egyébként a F. által átadottakat sem hasznosítja egyik híradótiszt sem, hiszen nem áramkörszinten dolgozunk a készülékekkel, és főként nem elektroncsövesekkel (egyre inkább). Szóval nagyon magas szintű képzést nyújtott F., csak éppen semmi értelme sem volt.
Lt-Col.
Col.