Alapításkori gondolatok!
Úgy gondoltam, és ez egyre többekben is megfogalmazódott, hogy Budafok - Téténynek szüksége lenne egy valódi, gyűjtő, befogadó, pozitív szemléletű törzsasztalra, ahol mindennapjaink apró-cseprő ügyei mellett megbeszélhetjük a közélet eseményeit éppúgy, mint megismerkedhetünk kerületünk értékeivel, helytörténetével, hagyományaival, kultúrájával, de beszélhetünk a város alakulásáról, fejlődéséről és neuralgikus témáinkról, így környezetünk állapotáról, teendőinkről. Mindez egy hosszú mondatba foglalva, persze nem fért bele a topic címbe, de elsősorban ezeket gondolom, javaslom itt napirendre venni és ezzel kapcsolatban álló embereket meghívni, és persze sok mindenki mást, kerületieket, vagy akik csak érdeklődnek utánunk, korábban itt laktak, emlékeik vannak.
Szeretném tehát, ha beindulna itt egy igazi fórum, nem feltétlenül napi hozzászólások százaival, vagy csevegéssel, de néhány aktuális, fajsúlyos vagy kevésbé, de sokakat foglalkoztató ügy áttekintésével és folyamatosan helyi kulturális, történeti értékeink bemutatásával. Utóbbi szempontból is nagy kincsestár kerületünk és messze nincs kihasználva, bemutatva a már feltárt sok érték, anyag.
Persze várom a javaslatokat, az észrevételeket, merre menjünk, és azok csatlakozását, akik eddig is nézegették a kerületi vonatkozású topicokat, de belépni, hozzászólni nem akartak.
Moderációval kapcsolatos kérdéseknek a helye:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9186758 itt található!
> Viszont így már értem miért paráztak azon, hogy a felső rakpart közúti forgalmát dupla-triplán fogja vissza.
Duplán-triplán?? A híd alatt egy forgalmi sávot foglalnak a sínek. Ott a korábbiakban buszsáv volt, most azon a pár méteren megszűnt. A villamos pedig ugyanabban a lámpaciklusban tudja keresztezni a felső rakpartot, mint amiben az alsó rakpart fel-lehajtása szabad jelzést kap, ami eddig is volt.
> de valójában botrányos, hogy egy több milliárdos, a híd minden műszaki és építészeti megoldását érintő,
> száz évente jó ha egyszer megtörténő építkezés _után_ két évvel derül ki, hogy az egyik vége alatt még
> két villamos vágányt is át kéne vezetni!
Azért egy hídfő lebontása és odébb felépítése nem egy egyszerű és olcsó történet, főként hogy a hídfő rejti a HÉV állomást. Az ottani villamos követési intervallum mellett semmi baj nem lesz abból a pár méternyi vágányfonódásból.
"Margit híd alatti átjárás" Technikailag szellemes az elkészült műszaki megoldás, de valójában botrányos, hogy egy több milliárdos, a híd minden műszaki és építészeti megoldását érintő, száz évente jó ha egyszer megtörténő építkezés _után_ két évvel derül ki, hogy az egyik vége alatt még két villamos vágányt is át kéne vezetni! :o(
Nem csak Kamaraerdőből (csak márciustól), hanem a Savoya parktól is. Nekem spec. majdnem mindegy, mert amennyiből innen a Jatára eljutok, annyiból a Savoyára is.
Kivéve, ha épp 258-as busz jön - akkor meg át kell bújni a vasút alatt a Forgalmi telepnél.
azért nemcsak ettől az egy szakasztól fonódó, hanem attól, hogy eddig különálló vonalak, viszonylatok kapcsolódnak, amúgy a II. kerületi polgármester meggyőzése ezügyben nem volt egyszerű feladat, már a Margit híd alatti átjárás dolgában,
a Clark Ádám téri Luca szék miatt ez még azonban félig nyúzott bakkecske,
Újítás helyett ez nekem régítésnek tűnik, a 43-as is ezt csinálta. Viszont így már értem miért paráztak azon, hogy a felső rakpart közúti forgalmát dupla-triplán fogja vissza.
Végre számomra is kiderült, hogy a fonódó villamos attól fonódó, hogy a Margit-híd alatt a két ellenkező irányú vágány egybeolvad. Érdekes újítás és kissé kétséges is -- meglátjuk...
"az ügyeletes volt megsértve, hogy ők automata sebváltós autóval nem mennek rá a hóra" Az sofőrök megetették ezt a süket dumát az irodistákkal! :oD
Az amerikai hadsereg minden teherautója automata váltós, ráadásul pont olyan gyártmány, mint a FKF Mercijeiben, de ők egész jól elboldogulnak a havas úton is...
Az általános fellazulás részeként ma már a buszvezetők is vezetés közben okostelefonoznak, és beszélnek, tegnap pl. a 214 es vezetője intézte gázmérő ügyét, majd egy másik telefonon hívták, majdnem szóltam neki, hogy nem zavarunk?
A minap meg Mátraházáról Kékesre menet beszélt szinte végig a vezető a füléhez tett készülékkel.
Ez a magyar ugar, vagy Wirtschaft része, a külföldi szemével is, jól láthatóan.
Itt második hete nem jön be a kukásautó a Borhegyre, mert előbb havas volt az út, most meg dagonyás ugyanott, az ott lakóknak nincs erre kapacitásuk, én szoktam beszólni, a múlt héten az ügyeletes volt megsértve, hogy ők automata sebváltós autóval nem mennek rá a hóra (!) ma meg azt mondta, hogy ha az út állapota nem megfelelő, akkor a lakó kötelessége kivinni a sarokra vagy oda, ahonnan el tudják vinni. A dagonya persze a csatorna építésből maradt ill. adódik, a földutat visszatemették, leszórták murvával, az autósok meg felelőtlenül rámentek.
Köszönöm az összefoglalót, érdekes volt. Az ipari kikötő kapcsán jöttek elő a füstös vízi emlékeim, de azonnal beugrott az az időszak is, mikor évekig repülővel ingáztam. A repülők hajtóműveit ellenőrzik és szabályozzák, de a reptereken lévő kismillió motoros kiszolgáló eszközt - akkor úgy tűnt - nem. Mikor a csőre rakott repülőbe szállnak be az utasok, és akár még egy órát is elbabrálnak a géppel, közben nagy erőkkel fújják be az utastérbe a "friss" levegőt, ami többnyire a gép körül serénykedő targoncák és egyéb kiszolgáló masinák maró dízelfüstje.
A dunai hidakról is nézem néha, milyen koromfellegeket buborékoltatnak a vízbe, a parton kikötött úszó szállodáknak is folyton jár valami dízelmotorja, és az sem rózsaillatú. De a város igazi illat-gyöngyszemei a hoppon-hoppoff buszok. [/off]
B0cs az offért, de a közlekedési ágakkal kapcsolatban volna azért pár megjegyzésem. Egyrészt, maga az iparág lassan reagál (ha egyáltalán), ha nincs rajta olyan nyomás, ami beleszól a versenybe (mint pl. az autóiparban a vásárlók igényei). Erre jó példa a vasút: amíg nem volt akkora hatósági nyomás, leginkább csak az üzemanyaghatékonyság volt a szempont (már ahol szabad verseny volt); a károsanyag-kibocsátás csökkentése ilyen „nice to have” sallangnak számított. Csak aztán bekeményítettek a hatóságok, és a motorgyártók elkezdtek izzadni a prés alatt (fejlesztés, kiskapuk keresése, döntéshozók meggyőzése). Most mind Európában, mind Amerikában ott tartanak, hogy a hatósági előírások kvázi elmentek a falig, mindenki sietve nyom ki prototípusokat, hogy teljesítse a normát (nyakkendős szinten pedig pókereznek a gyártók és a döntéshozók, mert egyikük se tudja, mit lehet egyáltalán megcsinálni). Ennek jó vége is lehet, de akár el is kaszálhatnak komoly gyártókat, amik egyébként tartós megoldást tudtak volna kihozni, ha nem kellett volna kapkodniuk.
Na, és akkor most a „másrészt”. A károsanyag-kibocsátást a szállítási folyamat egészére és a szállított elegy mennyiségére kell számolni. Különösen igaz ez a hajómotorokra, ahol leginkább az a cél, hogy sokáig, közel állandó fordulatszámon hatékonyan, tisztán működjenek (pl. hajómotor regulátorában nem feltétlenül van töltéskorlát, ezért aztán fordulatszám emelésekor messze nem tökéletes az égés – az mondjuk kellemetlen, ha az ebből származó kormolás java pont akkor jelentkezik, amikor a jármű nagyobb embersűrűségű helyen van). Ettől függetlenül nagydízeleknél elég nehezen tudnak megküzdeni a részecske-kibocsátással névleges üzemi körülmények közt is. Szóval egyelőre ez lesz egy darabig, nem mennek holnaptól hidrogénnel a hajók.
Ha arra utalsz, hogy Budafok belvárossal szemben lesz egy konténer terminál, akkor azt a dupla zajvédő falaktól már kevesen látják majd, legfeljebb a parton haladó, újabban kárhoztatott kerékpárosok, és a 6-oson tranzitáló autósok, de ők nézzenek előre. Az azonban jogos kérdés lehet, miként rehabilitáljuk a csepeli vasmű barna zónáit.
A közlekedés különféle ágai mindig lenyűgöztek, és nem szeretem, ha a technikát bántják, de az a megfigyelésem, hogy egyes közlekedési ágakban nem igazán szempont a motorok környezetvédelmi minősége. Egyszer sétáltam a Kopaszi-gáton, egy nagy uszály-szerelvény volt kikötve a part közelében. Egyszercsak kövér gázzal megérkezett a tolóhajó, rákötöttek a hat összekötött uszályra, és a személyzet végigszaladt az uszályokon, kipakolták a közlekedési lámpákat és egyéb szükséges forgalmi kellékeket, majd nekiálltak felhúzni a horgonyt. Az elöl lévő két uszály külön-külön le volt horgonyozva, két csapat állt neki a szerkezetnek. Gyerekkorom orosz lánctalpas talajmunkagépei jutottak eszembe, ott a lassan pöfögő hatalmas motor önindítója egy háromötvenes IZS motorkerékpár-motor volt. Előbb kézzel be kellett rántani a kis motort, majd mikor az már stabilan járt, akkor kövér gázt adva az indította el a nagy motort. Kábé így működött az uszályok horgonyfelvonó szerkezete is, szóval négy, ritkán használt motort kellett beröffenteni. Utána cirka húsz percig az egész Kopaszi-gáton levegőt venni nem lehetett, csak fuldokolni. Egyébként a művelet, meg az egész jelenség, a hatalmas jármű összeszerelése és elindítása is lenyűgöző látvány volt, meg a matrózok összeszokott munkája is.
Az ilyet tényleg a rehabilitálandó területekre kell tenni, a bor és pezsgő fővárosába, az ivóvizünket adó parti szűrésű kutak fölé. Lelki füleimmel már hallom a veszélyesanyagkonténer-bontó csengő-bongó hangjait a lágy tavaszi napkeltében.
Megjegyzem, amikor a Dorogi égető százezer liter mérget (vélhetően gyógyszeripari veszélyes hulladékot) öntött a Dunába, akkor nem volt hajlandó közölni, hogy mi történt és mi volt az anyag, és nincs róla tudomásom, hogy valaha is megtették volna, pedig ott már azóta is volt baleset - ha jól emlékszem a hírekre.
Én úgy tudom nincs már látogatható állapotban, beázik az egész pince, bár közben az elkorhadt és gombásodott dúcokat cserélték, talán M.Deák tudja, de majd utánanézek.
Van valami lehetőség arra, hogy kiscsoportos foglalkozás keretén belül barátokkal megtekintsük a szabadkőműves kápolnát? Ha igen kit kell keresnem ez ügyben?
