Alapításkori gondolatok!
Úgy gondoltam, és ez egyre többekben is megfogalmazódott, hogy Budafok - Téténynek szüksége lenne egy valódi, gyűjtő, befogadó, pozitív szemléletű törzsasztalra, ahol mindennapjaink apró-cseprő ügyei mellett megbeszélhetjük a közélet eseményeit éppúgy, mint megismerkedhetünk kerületünk értékeivel, helytörténetével, hagyományaival, kultúrájával, de beszélhetünk a város alakulásáról, fejlődéséről és neuralgikus témáinkról, így környezetünk állapotáról, teendőinkről. Mindez egy hosszú mondatba foglalva, persze nem fért bele a topic címbe, de elsősorban ezeket gondolom, javaslom itt napirendre venni és ezzel kapcsolatban álló embereket meghívni, és persze sok mindenki mást, kerületieket, vagy akik csak érdeklődnek utánunk, korábban itt laktak, emlékeik vannak.
Szeretném tehát, ha beindulna itt egy igazi fórum, nem feltétlenül napi hozzászólások százaival, vagy csevegéssel, de néhány aktuális, fajsúlyos vagy kevésbé, de sokakat foglalkoztató ügy áttekintésével és folyamatosan helyi kulturális, történeti értékeink bemutatásával. Utóbbi szempontból is nagy kincsestár kerületünk és messze nincs kihasználva, bemutatva a már feltárt sok érték, anyag.
Persze várom a javaslatokat, az észrevételeket, merre menjünk, és azok csatlakozását, akik eddig is nézegették a kerületi vonatkozású topicokat, de belépni, hozzászólni nem akartak.
Moderációval kapcsolatos kérdéseknek a helye:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9186758 itt található!
Ezért aztán 2410 karakterben leírja az ornitológiai megfigyeléseit, plusz reagál deák levelére, miszerint kerub tévedett a satu által közölt fotóval kapcsolatban, amit az egyik villa(!) kertjében vett fel egy madárról, mert az nem az 1891-ben ott fészkelt kacsacsőrű emlős leszármazottja.
Tudomásul kell vennünk, hogy egy ilyen nép részei vagyunk. Nem hatósági, hanem nevelési, erkölcsi kérdés, hogy egymással és a közössel hogyan bánunk. Meglehetős szűklátókörűség és önzés, hogy így, de hát ez van. Amíg az ember fiatal, addig változtatni akar rajta, és azt hiszi, egyszerű lenne. De ez a mentalitás valószínűleg sokkal mélyebben gyökerezik, mint azt valaha is el tudtam volna képzelni.
A közterületesek a városházán erre azt mondták, hogy az un. hulladék kommandó ha fel is deríti az eredetét, a bíróságon vagy a szabálysértési hatóságnál az ügyek 97%-a elesik,
Méz utcai csendélet, a hétvégén egy jólélek, feltehetően egy kisteherautóról belódított ide a bokrok közé egy csomó lomot, több is volt, de a környékbeliek már elkezdték a reciklálást, szekrény, heverő, székek,
Látta, hogy fotók tömegét készítem, és azt mondta, hogy ezek a képek használhatatlanok lesznek, ha nem írom rájuk, hogy mikor készültek, milyen alkalommal, mi történt, és kik láthatók a képen. Szerintem ez több, mint tíz éve történhetett, ma már látom, hogy mennyire igaza volt. Csak az elmúlt tizenöt évből 300 GB fotóm van. Azt hittem, hogy tudok köztük keresni, de sajnos tévedtem. Ha valaki mond egy dátumot, arra rá tudok keresni, de témára, személyre már nem könnyen. Van egyfajta rend a képeim közt, de nem elég. A weboldalakkal kapcsolatban is elég radikális elveket képviselt, és látnom kell, hogy ebben mennyire igaza van.
"...azt hiszem, ezen a téren az itteni civil közönség nem igazán tartozik a látványos rajongást mutató közönségek táborába."
Sajnos van benne igazság, de mentségükre legyen mondva, Galaxy alkotásai eddig nem kaptak lehetőséget ebben a kerületben, hogy egy nagyobb kiállításon mutatkozzanak be a közönségnek. Azt hiszem, külföldön ismertebb sokkal és kedveltebb is, mint itt, a déli végeken...
Volt szerencsém a Wolfban megcsodálni képeit! Az egy dolog, hogy tud fotózni, de azt nagyon is, mellette olyan sajátos látásmódja van, meg technikai bravúrjai, amit nem lehet felejteni!
A "hol lehet megnézni" kérdéskörhöz kis adalék, magánvéleményként.
Vannak anyagok, amiket az ember feltölt valami közösségi oldalra, és ott megnézheti, aki akarja. Vannak olyan anyagok, amikre úgy kell tekintenünk, mint egy kiállítás képeire: nem osztjuk szabadon, rábízva a néző képernyőjére és netfogyasztási szokásaira, hogy megkapja-e azt az élményt, amiért dolgoztunk. Nem véletlen az, hogy egy kiállítás esetén az ember foglalkozik a környezettel, a megvilágítással, a magyarázó vagy félrevezető feliratokkal, atmoszférával, a képek felületével, csillogásával vagy mattságával, a kidolgozás precizitásával, és így tovább.
Galaxy egykor betekintést engedett a netes galériájába is (utólag is köszönet érte), szabadon böngészhettünk fotóinak egy halmazában, de láthattunk tőle az utóbbi kategóriába tartozó, igazán míves kiállítást is, ami sokkal több volt, mint n darab kép halmaza. Az ilyen anyagok is nyilván jól néznek ki neten osztva, de részemről úgy gondolom, hogy megérdemlik a kiállítóterem ünnepélyességét, komolyságát, atmoszféráját. Az, hogy egy közösség mennyire jól fogad egy ilyen munkát, kicsit azon is lemérhető, hogy egy ilyen kiállításnak milyen a látogatottsága, utóélete, visszhangja. Na azt hiszem, ezen a téren az itteni civil közönség nem igazán tartozik a látványos rajongást mutató közönségek táborába.
