Soha többé nem akarok másikat, mert soha többé nem akarom átélni az elválást.... Ő amúgy is egyszeri és megismételhetetlen volt számomra, és az akkori családomnak is - embertől nem kaptam annyi szeretetet, figyelmet, mint Tőle.
Most vannak a "fogadottjaim", kb. 20-25-en, van amikor többen is - imádjuk egymást, nap mint nap élvezkedek velük, szívem szerint mindegyiket hazavinném, de az eszem mást mond - joggal: "holnap találkozunk drágáim, dögöny-mögöny minden oldalról, igény szerint pocaksimi, aztán majd megint holnap jövök, és mindaddig amíg várnak, én örülök - és látom, hogy ők is - és ez így van jól az én esetemben.
Én is ettől tartok, hogy később egy másik kutyában is a mostanit keresem majd, mert nagyon mások tudnak lenni.
(Így van ez most is. Sajnos most már nálunk is mindkét vizsi nagyon öreg - 13, illetve 12 évesek- az egyik bohókás, idióta, de iszonyat értelmes, a másik precíz, megbízható, de bújós fajta. Mindkettőt szeretem, de hozzám mégis a bolondos áll közelebb, vele lehet beszélgetni is.)
23 éve nincs már velem a vizslám, de nincs olyan nap, amikor ne jutna eszembe az annyira szinte idióta, ám hihetetlenül intelligens viselkedése.
Ez a szál a virág ennek az éremre valónak a pofijában - nahát ilyet az enyém is csinált évente egyszer, és mindig ugyanazon a fontos napon. Honnan a fenéből tudta...?
A képen látható vizslánál láttam már szebbet is (annyira bánatos, szomorú, hogy sírni tudnék, nem éremre való az ilyen) - a volt enyémen kívül persze -, de nagyon örülök, hogy lesz ilyen...
Tegnapi élményem egy 5 hónapos igazi "kockafejű" drótos kölyök volt akkora tappancsokkal, mint egy medvebocs. Rendesen össze is koszolt, de ez nem probléma - hanem a súlya, amikor rám mancsolt örömében - rendesen letepert a havas fűben, nagyot hancúrozva. Kicsit hagytam magam "legyőzni" - annyira büszke volt a vadászzsákmányára, de aztán pórázra kaptam a szocializáció kedvéért. Megrázta magát, megdögönyöztem, beszéltem hozzá, és jött szépen láb mellett - lenyűgözőek - imádom őket.
Mai futás-kutyás élményem Frutti - egynegyedéves gyönyörű bársonyszőrű vizslalány.
Futok, élvezve a kora reggeli szél- és egyéb csendet, nyugalmat, és egyszer csak - balról a nagy füves rétről rohan Ő - lobog füle, farka, betámad, ugrál rám, mancsol, adja a puszikat, össze-vissza koszol a tappancsaival bokától hónaljig, mert liheg a nyakamba ismeretlenül és ellenálhatatlanul...
"Ki vagy te drága újabb büdös desznó, imádni való vizsi"? - nézem a gazdit - nem ismerős - néz ő is engem "ki maga tekintettel" morcosan?!
Bocs, hogy megdögönyöztem, de nem tudtam ellenállni ennek a gyönyörűségnek, mondom. ...hát ilyet magán kívül még soha senkivel nem csinált még- volt a válasz - imádni valóak.
Reggeli futásaim során szoktam kutyázni is, amikor a gazdik szintén lemozgatják kedvenceiket, és ha találkozunk, hát ott aztán van óriási fergeteg...
Ez számomra egyrészt nagy öröm, másfelől azonban megszakítja a tempómat, amit majd újra fel kell venni - és ez mínusz fokokban nem olyan egyszerű -, de megéri.
Ember nevekre a legritkábban emlékszem, de a kb. tucatnyi ebekére kapásból: Cécó, Batyu, Panka magyar vizslák, Tóbiás rövidszőrű tacskó, Málna keverék labrador és még valami, amit nem tudok, Füles keverék vizsla-labrador, Maja - még nem jöttem rá, milyen mix, de ha meglát, nem lát, nem hall, rohan felém. Másik Panka egy gyönyörű boxer, de sajnos kicsit idegbeteg, szerintem szaporított egyed, azért szeretem, de csak messziről. Rozi valami drótos keverék jószág, akire egyszer azt mondtam, hogy csak a hideg kék szeme zavaró számomra, és mivel tuti, hogy ezt megértette, azóta nem annyira barátságos velem, de ott van vele Dezső - ő egy harci eb keverék, akitől féltem az elején, de azóta jóban vagyunk, Rozi meg féltékeny, tehát alakul a dolog...
Kopernikuszt és Boriszt már régen láttam - ők is keverékek, de nagyon kedvesek. Mindez egy 3 km-es körpályán, úgyhogy ha tényleg futóteljesítményt is szeretnék produkálni, akkor legalább 2-3 körrel tudom ezt teljesíteni, de bearanyozzák az induló napjaimat.
Ismerős a helyzet, bár nem "Niagara"-mennyiségben. Nem egyszer max. 5 perce hagytam egyedül, amit meg is beszéltem vele, és olyan örömujjongással fogadott, hogy hihetetlen.
Az én rövidszőrű "büdös disznóm", kb. 4,5-5 hónapos korában lett abszolút megbízhatóan teljesen szoba- és telektiszta. Utóbbi azt jelenti, hogy még a szabadban, a telken, a kapun belül sem végezte el a dolgát, hanem jelezte szándékát, miszerint ki kell mennie. Először nem is értettem a dolgot, hogy mit toporog már ott a kerítésnél, aztán kinyitottam, kirohant, többnyire csak pisilt egyet és rohant vissza. Lenyűgöző, hogy milyen óriási intelligenciával rendelkeznek.
4 honapos a csoppseg de meg mindig Niagara mennyisegut pisil oromebe ha reggel felkelve meglat, vagy hazajovok melobol, vagy hazajovok egy 15 perces "kiugrottam tankolni" utbol vagy, vagy, vagy. Es ezt az osszes csaladtagnal eljatsza. Ket felmosovodor van bekeszitve ilyen esetekre.
Vannak a Kutyák, ...és vannak a VIZSLÁK- sima szőrű, drótos, magyar, német vagy weimari egy "kutya" - imádni való "büdös disznó", nagy gazfickó mind egytől egyig, nemtől függetlenül - hihetetlen pozitív élményeket okoztak az életemben eddig is, és remélem még a jövőben is -rajongásig szeretem őket, és eddigi tapasztalataim szerint ők is engem, mert megérzik, ki az ő "emberük".
A teljes tortenet a kovetkezo. A csaladom tudja hogy en bar szeretem a kutyakat nem is kicsit de nekem otthonra nem kellenek. Nekem MAGYAR VIZSLA semmi mas. Errol meg mindenki aki csakegyszer is talalkozott szemelyesen egy ilyen lenyel tudja hogy ezek nem kutyak hanem sokkal sokkal tobbek.
No szoval karacsonyi ajandekkent hazallitott vele a assony meg e gyerekek. 6 hetes volt eppenhogy a kicsi es nem nezett ki masnak mint egy atlagos korcsnak aminek meg a szine sem hasonlit a MAGYAR VIZSLARA. Keseredes volt ez az ajandek. Aztan ahogy multak a hetek ugy kezdett a rut kiskacsabol hattyu vagy inkabb viselkedesre jellemre formara a MAGYAR VIZSLA elobujni. A szineben nincs valtozas de hat ez van kicsit "fenyt kapott" es erre ugy tekintek mint extra magyaros unikumra mivel igy meg a Turo Rudit is eszembe jutattja ( bar ami igaz az igaz a Turi Rudit mi magyarok az oroszoktol vettuk at ) Azota csak csodalkozom milyen gyonyoru alaku tartasu mozgasu es milyen BUDOS DISZNOSAN CSIBESZ MAGYAR VIZSLA lett belole.
