Mi egy weimari vizsla mellett döntöttünk, és nem bántuk meg. Inteligens, iszonyat gyorsan tanul. A mienk 7 hónaposan már kézjelekre megcsinált minden alapfeladatot (itt egy kép róla kölyökkutyaként, meg a kézjelekről egy kis infó)
Szia! Az alábbi videó a rövidszőrű magyar vizsla családunkról szól, és a 13 újszülött kölykünkről (2020.04.11-i születésűek). Az itt látottak bemutatják egy nagy alom életét, a legfontosabb történéseket, beleértve a fáradságos munkától, a legnagyobb örömöket. Remélem tetszeni fog a videó, és közelebb tudlak hozni a magyar vizslákhoz.
Eddig azt mondtam viccesen mindenkinek, hogy ha újra születnék - már ha hinnék benne, de persze nem -, akkor kutya, sőt vizsla szeretnék lenni saját magamnál.
Te ezt jócskán felülírtad most a lenti szép gondolataiddal, amit ismét megkönnyeztem - úgy hogy inkább nálad lennék vizsla... - remélem, nem érted ezt félre, de Te még nálamnál is jobb vagy.
Megnyugvást és a visszafordíthatatlan elfogadását kívánom Neked. Legyen még sok örömöd vizslákban! Boldog újat kívánok őszinte együttérzéssel!:-)
Nagyon egyetértek minden soroddal. Addig kell szeretgetni öket, amíg vannak, ha már elmentek, minden jó szó, minden séta, minden finom falat, amit nem adtál meg nekik, egyenként fog fájni. Múltkor pisztrángot evett a család, egy-egy saját halat is sütöttem a kutyáknak, nemcsak a maradékot (fejet, uszonyt) kapták meg. Most szerezzek nekik örömet, amíg lehet.
És igen, az egyik kutya a másikat nem tudja pótolni. Az új kutya léte tompítja a fájdalmat, mert elvonja a figyelmet a gyászról, de nem fogja pótolni a meghaltat, mint ahogy egyik ember sem pótolhatja a meghalt másikat. Én csak saját tapasztalatból mondom, hogy ha meghal a kutyánk, akkor rögtön az újra, a kölyökre (is) kell koncentrálnunk, hogy mehessen tovább a kutyás élet, hogy a gyászunk miatt ne legyenek évek, évtizedek kutya nélkül, mert bizony véges a mi életünk is, és addig tartsunk kutyát, amíg lehet!
Ez teny! Tiz illetve majdnem tizenegy evig volt velunk es mennyit adott. Igazabol csak most derul ki amikor nincs itt es nem kapjuk meg tole a "megszokott" dolgokat. Az elmult napok utan egy csomo mindent mashogy latok az eletben mi fontos es mi jelentektelen. Sok olyan dolog van amit ugy veszunk hogy az nekunk jar es mindig is jarni fog. Baratok csaladtagok jelenlete szeretete pl.Kozben meg nem tudjuk mit hoz a holnap es lehet mar nem lesz ra alkalmunk hogy akarcsak kifejezzzuk szeretetunket nagyrabecsulesunket vagy egyszeruen kedveskedjunk nekik. Mindezeket ezerszerolvastam es "tudtam" Samu eltavozasa elott is de igazan megerteni atelni csak most tudom. Becsulni kell minden napot orat percet amit az ember a szeretteivel tolthet es igyekezni kell hogy ezt az idot ertekesen tudja eltolteni veluk.
Szerencsenk volt Samuval abbol a szempontbol is hogy a kapott egy ev extra idot ( mert sejtheto sot lathato volt hogy Samu epul lefele) arra tudtuk tudtam hasznalni hogy megprobaljam neki valahogy jelezni a koszonetemet azokert amit ot csendben szorgalmasan es oszinte szeretetbol tobb mint egy evtizedig adott nekunk. Gyakoribb setak a parkban, vagy fizikai kontaktusban eltoltott ido, sok sok pocak es fulvakaras, ezer kedves szo. ( hogy elvezte mikor hozza beszeltem szeretettel. Ittaa szavaimat )
Csak hat tenyleg "aljasok" ezek a "dogok" mert ugy marnak bele a szivunkbe az evek alatt hogy nem is vesszuk eszre aztan mikor elmennek viszik azt a darabt is kitepve es egy hatalmas urt hagyva a helyen.
Van egy masik kutyank is egy Wejmari Magyar vizsi keverek. Fantasztikusan kedves bujos komunikativ dog. A szinet leszamitva sokmnidenben magyar vizslas. Ennek ellenere azt latom erzem hogy keptelen Samu altal hagyott urt nem hogy betolteni de meg kissebbiteni sem. Azt az urt Samu hagyta es csak o kepes betolteni. Mar nem fogja ...
Viszont rendkivul szerencses embernek erzem magam hogy en lehettem Samu gazdaja es nekem jutott az a sok jo amit o a gazdinak adni akart es adott is.
Az elso foto pontosan egy hete keszult. Meg "tokeletes" formaban a budos diszno :-)
Ez a fotomeg egy honapos pontosan. Egyutt az ifju csokiherceggel a parkban. Ekkor meg azt gondoltuk remeltuk hogy legalabb fel egy evunk meg lesz egyutt.
Maximális részvétem, mindent elolvastam, de még most is párában a szemüvegem. Ezúttal tényleg veszem hasznát, hogy tudok vakon gépelni...
Sajnos az élet ilyen, kegyetlen, de több mint 10 évig VELETEK volt! - az enyém csak 4,5 évig volt velem és 25 éve révedezek miatta, érte, általa stb. - és lélekben azóta is velem van, pedig eltelt 1/4 század nélküle.
Ures a haz! Mindenki itthon van minden a helyen van de megis ures.
Hianyzik a kozelgo kormok kopogasa a terkovon mikor kimegyek az udvarra. Hianyzik egy farok dobolasa az ulogarnitura boren. Hianyzik az egyszerrekerlelo es szemtelen vakkantas amikor a seta ideje itt van. Hianyzik az enek a tanc amikor hazajovok az automosasbol. Hianyzik az izgatott huzasa a parkban amikor a tohoz erunk ahol A KACSAK vannak. Hianyzik egy csomo minden.
Csak egy rohadt nagy csend, es ur van helyette.
Tudom a leheto legjobb dontest hoztuk tengap es a legjobbkor. Tegnapelott meg csoszogott jart evet vakkantott csovalta a farkat es kepennyalt barkit a csaladbol. Tegnap meg mar csak a fejemelesre futotta es szolid farokcsovalasra. Mar o sem akart enni. O is tudta hogy "ido van" menni kell. A legjobbkor hoztuk meg a dontoest de akkor is HIANYZIK es ez a hiany FAJ.
Anno az elso ejszaka utan az elso kozos reggeli setank. Mennyire vartam hogy reggel felkelve a melo elott elmehessek a vizslammal setalni. Aztan 10 ev 10 honap es 10 nap egyutt joban rosszban. Most meg csak a hiany az ur.
Kívánom, hogy minél hamarabb bele tudjatok nyugodni. És néha goldoljatok Örá, az Újra, a Kicsire, a Kölyökre, aki valamelyik csillagon már készülödik a karjaitokba ugrani :)
Samu ma 2019 december 28.-an elment. Vegleg. Egy eve hirtelen osszesett es ugy nezett ki vege van de meglepetesre felepult es bar sokkal gyengebb let de szaladt evett ivott kergette a kacsakat a parkban. Aztan egyre masra jottek elo rajta a “huplik” a rakos daganatok. Kisebbek nagyobbak elkezdtek elboritani a tastat mindenfele. Fajdalmai nem voltak nekunk meg igy is gyonyoru volt igy oda se neki. Aztan ket hete az egyik seta alkalmaval lefekudt es nem birt tovabbmenni csak egy feloras fekves es tobbszori megallas utan tudta a hazaig hatralevo utat megtenni. Tudtam tudtuk hogy baj van. Nagy baj valszeg a legnagyobb. Masnapra jobban let egy kicsit innentol rohamosan elkezdett leepulni. Tegnap meg kibotorkalt intezni folyo ugyeit es evett rendesen de ma mar nem tudott meg felkelni sem . Asszonypajtas odavitte neki a vizet es a kedvenc parizsijat de nem evett csak fekudt, fekudt. Mikor munkabol hazaertem meg osszeszedte magat es szokasa szerint kijott elem a bejarathoz nyuszogot parat oromeben majd lefagyott. Arra sem volt ereje hogy lefekudjon. Kezbe vittem be a helyere . Innentol mar felkelni sem tudott csak a fejet emelgette es a farkat csovalta. Sajnos eljott az elkerulhetetlen. Nincs tovabb….
Anno mikor kikoltoztunk Ausztraliaba sajnos a vizsinket nem tudtuk magunkal hozni nem is a koltsegk miatt hanem az embertelen Ausztral karanten szabalyok miatt. Egy erdeszhez kerult a Pilisbe. O is boldog volt mi is. Azonban egy vizsla mindig urt hagy maga utan. Ezt en nem is vettem kezdetben eszre. Lefoglalt a bevandorlok uj izgalmas es zsufolt elete. Munkakereses, alberlet, suli a kolykoknek, stb stb. Azonban miutan ezen az idoszakon tulvoltunk es kicsit tobb energia meg ido jutott masra is azon kaptam magma hogy Magyar vizslas fotokat meg videokat nezegetek. Minden “vizsofil” igy kezdi hat meg en akinek mar volt “bunos” eloelte. Tudtam nem szabad mert rentgeteg idot energiat figyelmet es penzt igenyel egy vizsla kolyok amivel akkoriban mi igencsak csinjan alltunk de oly edes volt az alom. Felesegemmel megbeszeltu hogy most nem. Most meg nem mert…. Aztan meglattam egy kutyakiallitas reklamjat. Nem volt messze elmentunk. Teljesen veletlenul vizslak is voltak. Kolykok eladok. Kerulgettem oket mintha forrok lennenek. Nem mertem meg hozzajuk sem erni. Lanyom csodalkozott is hogy en a nagy vizslarajongo hogy hogy nem veszem kezbe nem kezdem abajgatni az egyik kolykot. Tudtam ha megteszem akkor “vizslafiliam” uj szintre lep ahonnan nincs visszaut. Aztan hogy hogy nem megis kezbevettem egyett. A tenyeszto aljasul valami ragasztoval kenhette be met nem akarodzot letenni szinte hozzam ragadt. Az volt az ucso vizslakolyok. Egy lany es en mindig is fiuban gondolkodtam.Igy latszolag nem tortent semmi, letettem.
Nem tortent semmi! Hat ja! Majdnem!!! Onnatol azt kerestem kutattam a neten hol van elado kolyok, es hogy mikor lehetne elhozni, de persze csak LEHETNE mert “most meg nem” Nem volt egyszeru a dolog mert a Magyar Vizsla eleg nepszeru erre fele es sokszor eveket kell varni egy kolyokre. Egyszerre szomorodtam el ( akkor hogy less most vizslam???) es konyebbultem meg ( ha nincs akkor nem tudok elgyongulni). Innentol batrabban kezdtem hivogatni a tenyesztoket hogy megkerdezzem mikor lenne a kovetkezo alom ahova esetleg az en nevem is felkerulhetne a listara. Ugye evekrol vagy minimum egy evrol beszelunk es egy komoly csaladapa elore tervez nem csak ug yuk muk fuk. Aztan becsapott a menyko. Az egyik tenyeszto jelezte hogy igen felferek a jovo ev vegi alom listajara de neki eppen van egy szabad kolyke mert aki eredetileg lefoglalta az most lemondta. Megremegtem es reflexszeruen kerdeztem “fiu vagy lany?”
Keto ra mulva ott voltam a farmon a tenyesztonel. Azert kelett keto ra mert minden szukseges meg tok folosleges dolgot osszevasaroltam a vizsimnek. Mert hat fiu volt es en meg gyenge. Kutyaagy, gumicsont, ketrec, ivotal, ize bigyo hogyishijjakkal volt tele a kocsit. Mikor megerkeztem a farmra egy falkaval talaltam magma szembe . cca 10-15 magyarvizsla meg egy par egyebb kutya szaladgalt az udvaron. A tulaj kijott de rogton azzal nyitott hogy minden a vizslan mulik. Ha nem fogad el akkor tehetem a penzem akarhova a kutya nem jon velem. Kiengedtek a kolykot az egyik epuletbol aki elobb a tarsaihoz rohant majd amikor egyet futyultem es legugoltam akkor az osszes vizslat odaszalad es rajtam ugralt. Belertve a kolykot is. Szo szerint furodtam a vizslakba. A tenyeszto hangosan kacagott. Nem volt tobb aggalya. 😊
Hazafele melettem ult a kocsiba az elso ulesen. Ket nagy problemam volt. Az elso hogy mi legyen a neve mert hat olyan hirtelen a semmibol jot ez a vizsi 😊 A masik meg hogy adom ezt be az asszonynak mert hat “most meg nem…” ugye?
Aztan eszembe jutott hogy magyarorszagon nevnapja lenne amit itt kint nem unneplunk. Ja de megis!!! Szoval asszonypajtas kapott egy vizslat nevnapjara. Hogy irigyeltem 😊
Szoval igy kerult Samu hozzank es elte velunk Ausztral eletunket szinte az elejetol. Atment mindenen amin mi atmentunk koltozesek stresses szituk oromok, karacsonyok minden es tars volt mindegyikben. Ha kelett velunk orult es ketlabon ugrandozott nagyokat vakkantva. De ha kelett megerezvehogy most szomoruak vagyunk vagy szorongunk odasetalt es pofajat ratevea combunkra nagyokat fujtatott arra az esetre ha esetleg nem vettuk volna eszre hogy o ott van es nemi potya simogatasra vagyik. Nem lehetett megallni mosoly nelkul es nem lehetett melette az ember igazan szomoru vagy feszult. Ha nem is tudta a gondokat elfelejtettni de varazs vizsi erejevel lekicsinyitette oket.
Mindig elmeny volt a hazaerkezes. Az elso hazunk egy forgalmas ut melett volt de igy is meghallotta ha csaladi auto erkezett. Aztan rajott hogy a kerites alatt van egy vizslafejnyi res es onnantol mar a szokott erkezesi idoben ott volt fejet kidugva vart rank. Mindenkire! Asszony gyerekek en barkinek kijart az onfeledt es OSZINTE vizslaorom es enek. Igen enek mert mindenkinek tutult es enekelt ketlabon ugralva oromeben mert hat megjottek a gazdik. A dologban az igazan dobbenetes es meghato hogy ezt ha ugy adodott napjaban tobbszor is elismetelte. Ha elmentem a hazaerkezes utan tankolni es 20 perc mulva visszajottem akkor ugyanugy elenekelte a vizsladalat es eltancolta a vizslatancat. Volt hogy munkambol kifolyolag felevig is tavol voltam. Ilyenkor bepotolando az elmult napokat a borebol majdnem kibujva szoszerint a nyakamba maszott es ott enekelt. Persze nem birtam el okelmet a nevetes miatt igy lerogytam en is amit az “agyon nyalas” hadmuvelet kovetett. Micsoda orom volt a szivebe! Es milyen oszinten meg is mutatta. A nyalakodas utan mehettem mosakodni. Mar csak szappan kelett 😊
Volt hogy egyszer eltunt. Uj hazat vettunk es odakoltoztunk. Utolso nap vittuk at Samut hogy o mar a keszbe erkezzen. Masnap mentunk valamennyien dolgozni illetve iskolaba a kolykok. Mikor hazajottunk Samu sehol a kapu alatt a fold kikaparva . ilyet sosem csinalt meg csak meg sem probalta. Kerestuk minden fele napokig de hiaba. Szomoruak voltunk azonal hianyzott az eletunkbol. Mar lemondtunk rola cca 2 he utan amikor az egyik kollegam az orrom ala dugott egy ingyen hirdetest a helyi online ujsagban miszerint “talaltak egy vadaszkutyat” A foton meg ofelsege Felsohazi Sumak Samu volt. Meg aznap elhoztuk es ujra egyutt volt a csalad. Mint kiderult a szokesenek az oka az volt hogy alabecsultuk szeretet ragaszkodsat huseget. Neki az volt az elso napja egy vadidegen helyen es a gazdik eltuntek. Hat ugydontott less ami less elindulok es megkeresem oket.
Es szamtaln ilyen es hasonlo tortenet esett meg velunk egyutt az elmult 11 evben. Csak adott adott adott es mi azt hittuk ennek sosem lesz vege. Mekkorat tevedtunk !!! Az elmult ket hetben rohamosan kezdett leepulni gyengulni. Ma reggel mar fel sem birt kellni sot a kedvenc sonkajat is elutasitotta. Nagy ur a szukseg de meg dolgat vegezni sem tudott volt ereje kimenni. Azonban amikor hazaertem munkabol osszeszedte osszes maradek es tartalek erejet es cca tiz lepest megteve kijott elem. Mar nem tudott tancolni sot enekelni vakkantani sem. Azt sem tudta hogy fekudjon le mert ez is kimeritette. Ezutan kezbe vittem vissza parnajara. Soha tobbet nem kellt fel csak idonkent a fejet emelte fel es a farkat csovalta ha meglatott valamelyikunket. Sajnos a lehetosegek elfogytak….
Elment Samu es “aljas” modon vitte magaval a szivunk egy nagy darabjat. Az evek hosszu sora alattsunyi modon belemelyestette fogat es egyre nagyobbat harapot. Mi nem vettuk eszre ezt csak most amikor elment es vitte a szivunk egy orias darabjat.
Tudjatok a feny egy letezo dolog. A fizikusok meg mindig kutatjak de a feny egy letezo dolog. A sotetseg viszont nemletezik mivel az nem mas mint a feny hianya! No ez a feny ment most el es ez hianyzik de rohadtul!
Koszonom Samu! Koszonom kiskutyam mindent amit kaptam. Orulnek ha egyszer csak fele annyi onzetlen szeretet lenne bennem es huseg mint benned. Csak a fele!
Nálunk, amikor már olyan fájdalmai voltak a mi kis Diónknak, hogy napok óta nem tudott (persze mi sem) este aludni még fájdalomcsillapítóval sem, akkor kénytelenek voltunk meghozni a döntést. (De a sétára még akkor is kikapcsolt, hihetetlen...) Szóval kijött a doki, és a házunk előtt megtörtént a zöldben, ahol korábban sokat játszottunk. Ez már 4 éve volt, de még most sem bírom ki könnyek nélkül, ha visszagondolok rá...
A szívem szakad meg olvasva, amit írsz. Felkészülni nem lehet rá, ebben biztos vagyok. Egy dolog jutott eszembe: nem tudod megkérni az állatorvost, hogy ha muszáj lesz megtenni, akkor nálatok, otthon tegye meg? Talán mégis jobb, ha az ismerős helyen, a saját helyén alszik el, mint egy fémasztalon. Neki is, és neked is. De nem tudom.
Januarban lesz egy eve hogy SAmu egyik naprol a masikra megrogyott es keptelen volt a hatso labaira allni egyaltalan hasznalni. Gyotrelem volt nezni is ahogy szenved es lelekben mar a legrosszabbra is felkeszultem ( fel lehet ??? ) amikor egyik naprol a masikra rohamosan felgyogyult es ha nem is teljesen de abszolute egy elheto szintre jott vissza a "Budosdiszno" Mellettemintfogadottfia cseperedett fel aMagyar es Wejmari vizsla keverek bloki . Asszonypajtast ravette a kollegaja hogy menjenekelmegnezni a kolykoket aztan amikor felvett egyet kozuluk amelyik odament hozza vakkantva hat nem birta letenni. Igy azon felszolalassal hogy remek karacsonyi ajandek lesz nekem elhozta. Nem bantuk meg. Kicsit fenyt kapott kicsit csokis kivulrol de belulrol 100% vizsla !!!
Felelmetes mit tudnak egyutt produkalni! Etetesnel argus szemekkel figyeik egymas tanyerjathogy vajon mit kapott amasik. ( mindig ugyanazt kapjak) es szinte mindig az elso egy ket falat utan egyszerre indulnak el a masik tanyerja fele hogy megnezzek majd abbol csamcsognak tovabb.
Orom nezni oket !
Azonban sajnos szomuru sot felfoghatatlan dolgok is feltuntek a horizonton. Samu alapvetoen egy tultenyesztett vervonalbol szarmazik. Mar eddig is volt neki ketmutetje daganateltavolitassal kapcsolatosan de azutobbi ket harom evben mar nem mertuk megkockaztatni a dolgot es a doki sem javasolta. Testen kivulrol egyre tobb hupli kinoves jelenik meg es a valamikor csak fel dionyi hatdaganata mara sargabarack meretuve notte ki magat. Sajnos ezek csak a lathato daganaok belul megtobb van. A tudeje is tele lehet neki mert egyre jobban szuszog kapkodja a levegot pedig fekszik. Latszik hogy kozeledik az amit nagyon nem akarunk de tenni ellene nem tudunk semmit. A halal resze az itteni eletnek de szamomra felfoghatatlan dolog az ami ram var. Ha eljon a napamikor szenvedesei miatt mar talan neki is jobblenne ha a nem itt hanem azorok vadaszmezokon kergetne a vadkacsakatno szoval akkor lesz e erom arra hogymegtegyem azt amire most keptelen vagyok. Lesz e erom arra hogy ugyanugy odahivjam mintha setalni mennenk. Ugyanugy feltegyem ra a nyakorvetmintha setalnimennenk. Ugyanugy gyonyorkodjem lelkesedeseben mint maskor mint amikor setalni mentunk. Elvigyem a dokihoz es hagyjam hogy megoljek azt aki mindig huseges volt hozzam tars volt aki meg most is utannam tamolyog ha ugyerzi a gazdi veszelyben van.
Ki kepes erre???? Egyszeruen szamomra ez lehetetlennek tunik deazt is tudom hogy szenvedni se akarom latni SAMUT.
...nemrég tudtam meg, hogy azok a kutyabarátaim, akiket hetek/hónapok óta nem láttam kb. öten - gazdáik úgy döntöttek, hogy elköltöznek - óriási űrt hagytak maguk után - persze nem a gazdák, hanem az ebek... esélyt sem adtak, hogy elbúcsúzzunk - nem a gazdától, hanem a kutyájától - lelkük rajta.
Nekem Bodza volt az első kutyám. ...és gyakorlatilag azonnal megváltoztatta a "nézetemet" az összes többi kutyáról: tehát azokról is - és természetesen pozitív irányba -, akikre az ember úgy tekintette, hogy "vannak a vizslák és az összes többi".
Amennyire pici figyelemmel megoldható, úgy már régóta "figyelek" a hangyák vonulására is:azokat is igyekszem átlépni.
Én csak beszélni szoktam hozzájuk - még az éticsigákhoz is, amikor futás közben majd a talpam alá kerülnek, és különböző technikai bravúrokkal sikerül őket nem széttaposni, de hát visz a lendület... néha előfordul, akkor bocsánatot kérek, pedig többek miattuk már szemüvegben futok, ami nagyon nem nagy élvezet, és szokatlan is.
Mai nap gyönyörűsége Frutti vizsi volt kb. 2 éves szuka, aki úgy meglepett, hogy a lendülete miatt seggeltem egyet, majd hanyatfektetett. Jól össze is koszolt, de hát ez nem gond - arany csillagom hazaérkezett a nyaralásból, és ma találkoztunk 3 hónap elteltével, hát volt fergeteges örömködés, aztán mosógép üzemeltetés. Ahogy nézett rám gyönyörű szemével, összevissza puszilt kicsit érdes nyelvével, hát a gazdája is csodálkozott.
A legnagyobb (?) baj (?) az, hogy az ember előbb-utóbb roppantul tud ragaszkodni, kötődni egy állati lényhez. Meglehet nem dadusgatja, ajnározza, gügyög (na azt soha senkinek) neki, csak tuja/érzi, hogy ott van körülötte.
A mi "átjáróházunkban" (ami egy 5 emeletes régi gangos társasházban van) így jártam a nem-általam-tulajdonolt :D (azaz más Családtagé) 1-s és 2-s aranyhörcsöggel, az 1, majd az 1 + 2 vendég vadászgörénnyel, papagájjal, momentán 2 tekivel.
Ha bármiért bemegyek a tekik akváriumos szobájába, rávetik magukat az üvegfalra: megjött apa.
Igaz, ha kell, ha nem, én is ránézek az akváriumra és köszönök Nekik: "Sziasztok Lányok!" No igen, Az egyikük fiú.
Elmúlt szombaton azt mondták, elvittem az utólsó 79-es kiadású példányt. Pár évvel később volt utánnyomás, amit elkapkodtak - azóta se híre, se hamva, pedig csodálatos írásmű a tragikus végkifejlet ellenére...
Vicces volt: már egészen kicsi korában - úgy 1 - másfél évesen - megjelent 1 (azaz: egy) ősz szőrszál a hátán a gerinc vonalában, picivel a "tarkója" mögött.
/ A fotó élete utolsó napján készült, a kép többi részét a testéről itt nem osztottam meg. :(( /
...az enyém is tudott, kb. fél percig. Aztán annyira édes és okos volt, mindketten tudtuk, hogy mire megy ki a játék, és a végén nagy-nagy tappancsolásos szereretteljes nekirugaszkodás volt a vége.
