Érdekes és tanulságos videó, kár, hogy pont azok nem nézik meg, akik kint tartják a kutyájukat.
Miért zárják ki sokan a kutyájukat?
Szerintem azért, mert féltik a lakásban lévő vázákat, szőnyegeket, ....
Pedig azokat többnyire azért "veszélyezteti" a kuty, mert nincs hozzászokva a lakáshoz.
A mi kutyáink kezdetektől fogva bent kutyák, mindent ismernek, tudják, mit lehet-mit nem (pl. gazdi ágyába nem mászunk).
Szegény Süti már 3 éve vak, de még így sem tört össze semmit (néha kicsit koppan, de alapvetően tudja-érzi merre jár).
(Persze, mikor vendégek jönnek, néha kicsit kínos, hogy a kutyák azt hiszik őket jöttek meglátogatni és mindenkihez odabújnak, nyomulnak. Van aki ezt nem szereti.)
Szóval, ha kutya van, akkor őt is a lakásban kell tartani, és kicsit többet takarítani (no meg figyelni, hogy ne hagyjunk elől mindenféle nyalánkságot, mert annak hamar lába kel(het).)
Kutya kinti tartása = állatkínzás. (Ez alól gyakorlatilag csak a szánhúzók a kivátelek, de azokat meg egyesével nem szabad tartani, kell nekik a kutyatársaság.)
Pontosan azért állatkínzás, amit itt leírtak: a kutya egész nap egyedül a kertben (gazdik dolgoznak), este hazaesik a család, blökinek jut kettö darab simi, ha nagyon megszalad, akkor esetleg tíz perc labdázás - de az is csak jó idöben -, aztán a család eltünik a jó meleg lakásban, a kutya meg kintröl, egyedül hallgatja a falkája zajait, akiknek a közelségére annyira vágyik, plusz esetleg melegszik az ajtórés alatt kiáramló melegben (ha van, mert a modern ajtók már túl jók).
Manapság, amikor bárki szert tehet gázpisztolyra vagy tézerre - vagy rosszabbra -, egy kutya védelmi értéke a nullával egyenlö, bárki bármikor kiiktathatja, ezért tehát értelmetlen a kertben tartani. Kutyát manapság csakis hobbicélra értelmes tartani, vagy olyan segítöként (vakvezetö, cukorbetegsegítö, epilepsziás segítö, mozgássérült segítö, hallássérült segítö), akiknek úgyis folyton együtt kell lenniük a gazdival ahhoz, hogy a kívánt célnak megfeleljenek.
mér az elözö kutyádra való emlékezésedet is megkönnyeztem, és azon gondolkoztam, leírom, hogy biztos nagyszerü élete volt melletted a vizsládnak, nagyon jó gazdája lehettél. Aztán persze amilyen az ember, mégse írtam le.
De most hogy, mint leírod, a csodával határos módon hozzád került megint egy vizsla, csak muszáj írnom. Gratulálok az újhoz, és látod, tudta a kutya, hol lesz jó dolga. Szoros testi-lelki kapcsolat a gazdával, elsösorban ez kell a kutyák döntö többségének, és ez nálad megvan. Legyetek együtt sok-sok évig, szeretetben, egészségben!
Ez a kis "mocsok" nem hajlando este aludni hanem nyafog. Hajnali egykor menetrendszeruen. Visont ha ott lehet a labamnal az asztal alatt mikorben verezm a billentyuzetet akkor pillanatok alatt elalszik, de ugy hogy rajta fekszik a labamon. Horkol szuszog nyog vinnyog almaban de amikor odebbhuzom a labam felkapja a fejet majd kicsit odebb kuszva ismet a labamra telepszik es alszik tovabb.
Amúgy tök normálisnak látszik az előző tulaj házaspár. Lalikutyának még útlevele is van. (vihették valahová) Nincs rajta semmilyen sebnyom, azaz nem verték. Néha ellátogat erre a volt gazdi-ember. (az asszony még nem volt) Mikor elmegy, nem megy utána Lali a nyitott kapun. (nem kell szólni)
Akkori beszélgetésünk során azt mondták, hogy nincs idejük rá. Náluk kinti kutya volt, nem jöhetett be a lakásba. Csak itthon raktam össze a képet magamban, hogy hazajönnek melóból, kettőt paskolnak Lali homlokán és már el is tűnnek a lakásban. Ergo szökött. Átmászott a fonottdrót kerítésen.
Én is sokat dolgozok. Köcsög főállás, meg rengeteg maszek. Hétvégén is. (szilveszter napján is napelemeztünk) De ha itthon vagyok, velem van. Most ülök, írok ide, közben rajtam fexik és vakargatom testét. Már elzsibbadt a lábam, mert a súlya fojtja a vérkeringést. Lassan odébb kell helyezni ezt a hülyét. :-) Mindig a rajtam, szorosan mellettem akar lenni.
Szóval sokat van egyedül nálam is, de legalább a lakásban, melegben (így télen). Tudja, hogy meg van becsülve, mert rengeteget beszélek hozzá, elhalmozom finomságokkal, stb... Törődést érez. Szerintem boldog. Legalábbis a "hangulatjelzője" örökké jár. Le is ver néha ezt-azt. :-)
A kicsi ( Marci ) folyton Samu korul cirkulal harapdalja. Az meg morog meg odakap ( finoman ) a kicsi vinnyog es folytatja tovabb. Samu meg a kajat is otthagyja ( nagy szo ) ha a kicsi odamegy eves kozben de nem valamifele szolidaritasbol hanem inkabb sertodottsegbol. Azonban ha a kicsi felvinnyog valami miatt akkor a butorok folott repul hogy megvedje.
No akkor ezek szerint jol atvertek megint ezek a "dogok"
Gratulalok pajtas. Kivanok sok sok egyutt eltoltott eveket. Sokat.
En oregedo vizslam SAMU is mar kezd lassulni. Ha kaja van akkor meg repul de mar bizony kezdem latni rajta a kort. ( 9.5 eves ) Nem is akarok semmibe belegondolni. Csak onzo modon elvezem hogy velem van az en oreg baratom.
Nellikutya halála után nem akartam kutyát, mert az ő egyéniségét kerestem volna az utódban, amit nyilván nem találok meg. Elvoltam az emlékekkel, szedegettem össze a képeket, megrágott emléktárgyakat. Eltelt 1 hét. Hétfőn halt meg Nellikutya, ám napra pontosan a következő hétfőn bekóborolt 1 kanvizsla a kapumon. Nyakamba ugrott, mintha Istent lelte volna meg, nem tágított mellőlem. Közben volt nálam 1 telefonszám, mert akkortájt kerestek 1 elkóborolt kanvizslát. Felhívtam. Jöttek. Búsan konstatálták, hogy ez nem az. Az övék őszpofájú. Elmentek. Most mifasz legyen? (Tanácstalanul álltam.) Este lett. Továbbra is sarkamban lófrált ez a hülye, hozzámragadva. Mondom magamban, hogy legfeljebb ittmarad este, másnap meg elsuhanunk dokihoz csipet keresni. Ha van, elviszem a gazdájához. Este nem volt semmi gond vele. Az ágyamban aludt. Másnap a dokinál csipet leltünk, címet kaptam. Elvittem a tulajhoz. Ott kiszáltunk a kocsiból. Lalikutya (ez az eredeti neve) körbeszaglászott, én beszélgettem a tulajjal. Mondta, hogy tartsam meg, ha akarom. Hosszú csend részemről. (Az ilyet nem lehet elhinni.) Említettem, hogy nekem pont 1 hete halt meg az előző vizslám. Nem hiszem, hogy ilyen hirtelen tudnék váltani. Tovább erősködött a tulaj, hogy hát akkor meg éppen jókor jön az új kutya. Morfondíroztunk. Én hitetlenkedve álltam, hogy 1 vizsla spontán gazdát vált, otthagyja a 6 éve lévő gazdáját és az még fel is kínálja, hogy vigyem. Mondtam, hogy szerintem ez így nem működik. Ám eközben! Lalikutya -mintha értette volna a szavunkat- fogta magát és beugrott a kocsiba a nyitva maradt anyósülés felöli ajtón és ott leült az ülésre. Mondtam a gazdájának, hogy szólítsa már. Lali csak a füle tövét emelte, de nem mozdult. Odaléptem a nyitott ajtóhoz, hogy enyhe kitessékelő mozdulatokat tegyek. Erre ő -ültő helyében- a mellkasomra tette 2 kezét és velük szépen fölaraszolgatott a nyakamig, mintegy átkarolva engem. Közben már kissé fel is emelte a picsáját az ülésen. (Nem beszél, mégis könny csordul az ember szemébe.) "Hát akkor döntött a kutya!" -mondta a gazdája erre. Még ideadtak 1 fél zsák kutyakaját, "Ez már nem kell." címszóval. Beraktam a zsákot a kocsiba, elköszöntem és eljöttem ezzel a marhával.
Azóta eltelt 5 hónap. Jó sora van nálam. Nagyon imádjuk egymást. Szófogadó, bár hiperaktív, de legalább annyira bújós is. Még most is nehezen hiszem, de már tényként kezelem a történést. Azóta a nevemre is írattam ezt a hülyét. Itt van már az új otthona, melyet ő választott magának.
Amúgy remek, jópofa vizsla. Mindenkit szeret. Éberen keresi a társaságomat és mindig a sarkamban lófrál. Lakásban tökéletesen szobatiszta, nem szed szét semmit, csak amit ellophat. :-) Kocsikázás is lételeme.
Bárhová caplatok, mindig a sarkamban van! Mintha oda lenne ragasztva az orra hozzám. Már a sokadik papucsom szakad el itthon. Nem azért, mert szétrágja! Megyek a lakásban. Mögöttem vizslat. Lépés közben a sarkam emelkedik ki a papucsból, de ő annyira követ, hogy már bele is lépett a papucs sarkába. Szakad a papucspánt. :-) Ez hülye.
Mégvalami KajLali-ról. Muter nagyon megimádta! Napközben rendszeresen kisunnyog hozzám, csakhogy időt töltsön a hülyeLali "unokával", míg odavagyok dolgozni. Sétálni is szoktak nagyokat. Amúgy -télen- bent van a meleg lakásban (27,5°). Nem akar fázni 1 percet sem. 5 hónappal ezelőtt (mikor megjelent) még nyár végi jóidő volt. Akkor még kint maradt a kertben és csak akkor volt a lakásban, mikor hazajöttem és persze éjszaka.
Néha még Nelli-nek szólítom. :-)
Konklúzió:
Ha te nem akarsz kutyát az előző halála után, akkor jön a sors és odab@sz 1-et, mert te szereted őket, hát szeresd!
Nálam inkább az 50 %-os étcsokira hajaz inkább, és valami bűbáj - gyönyörű, gratulálok!:-) A szeme, fejformája, tappancsai sokat ígérőek. Minden szépet és jót kívánok egymáshoz.
CSaladban mar akad egy MAGYAR VIZSLA es megbecsult csaladtagnak szamit. Hosszu evek ota szemezgettunk a gondolattal hogy beszerzunk egy "havert" melle azonban ahol elunk ott sajna igen ritka a Magyar Vizsla kolyok. Ebbol kifolyolag talalkoztunk egy "uj" kutyafajtaval a Weizslaval. Ez pedig nem mas mint az egyre nepserubb Wejmari es Magyarvizsla "kevereke"
A kutyus 100% ban megfelel a vizsla sztandardnak es viselkedesben is hozza a vizslas hulyeseget etvagya is vizslas ahogy kell. Az egyetlen elteres hogy megjeleneseben szineben 100% san tejcsoki barna. Ugy nez ki mint egy nemet vizsla foltok nelkul.
7 hetes fotok
Amugy a fiatalur MARCI nevre hallgat. ( foleg ha kaja van a kezemben )
...miért is ne vegyünk magyar vizslát?, Azért, mert az ember elveszejti a józan eszét még érettebb korában is ettől a fajtától.
Nagy megtiszteltetés és bizalom egy sok országban elismert tenyésztőtől a mai megkeresés, hogy vállalnám-e azt, amit..., én meg töprengtem órákig, pedig már akkor tudtam, hogy igen, és 10 órával később bevállaltam egy hetet éjjel-nappal egy 11 hetes drótos kölyökkel "emberhez és extrém körülményekhez való alkalmazkodás" címszóval... no hát, tudom, elment a maradék eszem is..., de vállalom és teljesítem. Vagy maratonfutóbajnok lesz, vagy bozótharcos - nem fogom kímélni - no persze - képzelem én...:-)
Sokat voltunk együtt. Emléxem annó, mikor még UPC és DIGI TV-ztem, akkor is minden helyszínre jött velem a kocsiban. Ahol megengedték, ott randalírozhatott, miközben én telepítettem. Volt 1 helyszín, ahol 1 öreg házaspár élt magányosan. Azonnal kiparancsolták Nellust a kocsiból, hogy hát el lessz addig a kertben. Én mentem a tetőre a parabolával dolgozni. Egyszercsak azt veszem észre, hogy furcsa hangok jönnek lentről. Lenézek. Látom, hogy a 2 "öreg marha" fetreng a kutyával az udvar füvében, mindenféle játéktárggyal körbetapétázva. Játszanak a kutyával, mert az rávette őket valahogy. Mikor végeztem a melóval, azt mondta a két öreg (pirospozsgás arccal, nyakig koszosan), hogy szereznek 1 kutyát, mert legalább 20 évet fiatalodtak és nekik is a szemükfénye unoka lenne. :-)
Közben ismerősök küldenek sohanemláttam fényképeket. Itt még pindurka "nyúllábú" volt. :-)
arra emlékszem, hogy régebben, amikor írtad a személyes történeteidet Nellivel, nagyon jókat mosolyogtam, mert igazán szórakoztatóak voltak. Azok a történetek nagyon elragadóak és nagyon őszinték voltak, és a Ti kapcsolatotok tényleg több volt, mint kutya-gazdi kapcsolat. Azt kívánom, hogy azokra emlékezzél, a közösen eltöltött élményekre, nevetésekre, szórakozásokra. Egy Kutya elvesztése iszonyatos űrt tud maga után hagyni, és sajnos az idő nem gyógyítja be a sebet, csak majd valamennyire csökkenti azt a fájdalmat, amit jelenleg érzel. Kitartást kívánok erre a nehéz időszakra, és azt ne felejtsd el, hogy Nellinek milyen szerencséje volt, hogy Te "jutottál" neki, mert amennyire imádtad Nellit, annyira érezte jól magát veled, és kölcsönösen aranyoztátok be egymás mindennapjait.
Volt egyszer 1 vizslány, Nelli. Adott nekem 13,5 év boldogságot. Még aprócska, turpicorrú, kékszeműként talált meg társának. Mellettem cseperedett fel. Sok marhaságot műveltünk együtt. Ahová csak lehetett, vittem magammal. Még oda is, ahová nem lehet. (Kórházba csempésztem be fatert meggyógyítani a puszta jelenlétével. Sikerült is.)
Minden érdekelte. Bár hiperaktív idióta volt, de mégis szuperérzékeny kis finom lelkivilágú. Sokat kellett beszélni hozzá. Nyugodtan mondhattam neki Einstein relativitáselméletétől kezdve a magfizikáig bármit, érdeklődve hallgatta. Lételeme volt a fürdés. 3-4 órát folyamatosan úszott minden nyári nap. Ha mi 1000 métert úsztunk és kijöttünk a vízből, akkor ő még maradt pár órát és ráúszott még 1000-et. Imádott motorozni és Quadozni. 50-60km-eket mentünk így. Mindegy volt, hogy hová, csak menjünk. Ha húztam elő valamelyik járgányt, ő már pattant is fel és várta, hogy induljunk végre. Ha hosszabb időt élnének a kutyák természetszerűleg, akkor már űrhajós lehetne és a kozmoszban kergetné a meteoritokat, szorgosan hozná őket nekem, hogy vessem el újra ismét. (Bár így is lesz mit mesélnie az örök vadászmezőkön a többi kutyának.)
Sajnos már nem puszilhatom a selymes homlokát. Már nem gyűrögetem a "papírfülét". Már nem bökdös az orrával, hogy csináljunk valami izgalmasat. Már nem érint meg a kezével, hogy simogassam habtestét. Már nem beszél hozzám dünnyögve, emberi hangokat próbálván utánozni. Már nem fexik rám és zsibbasztja el a fél testemet. Már nem rongyol be a lakásba könyékig saras talpakkal, mint aki jól végezte dolgát. Már nem kell hagynom minden étkezésemből neki. (Pedig még hagyni fogok, mert itt van még a hűtőben az az ementáli sajt is, amit neked vettem.) Még 1 darabig rutinszerűen magam mögé fogok pillantani, ha visszalépek valami ottfelejtett portékáért, nincs-e véletlenül a sarkamban. (Bár elbuknék benned ismét!)
Eddig ő várt engem, mikor jövök meg végre bárhonnan. Most már csak én fogok vágyódni utána.
Imádtalak Nellóci! Próbáltalak annyira szeretni, mint amennyire istennek tekintettél Te engem. Legyen szép álmod. Én már nem tudlak zsenge simogatással és suttogással megvígasztalni, ha 1 rossz álom miatt rugdalóztál éjszaka. Szia te hiperidióta őrült barna!
Sziasztok.
Olyan kérdésem lenne, hogy villanypásztort tudok-e tesztelni mérő nélkül? Olyanra gondolok, hogy pl. A kettő kivezetésnek milyen távról kell áthúznia.
Köszönöm
Első nekifutásra próbálj neki más kaját adni (pl. antiallergén táp-de sok jóra ne számíts), vagy esetleg főzött hús+tészta.
Bűzmirigyet doki kezelheti.
Lehet persze valami bőr probléma is. A mi fátyolos-Süti kutyánk a nyári pollenes időszakban szokott büdösködni, mert allergiás a parlagfűre és ilyenkor a bőrén megjelenő foltoknak lehet rossz szaga. Kezelni kell.
