Ami még egy fontos dolog a ,,nem beszél" témához, az az, hogy a partizánok többsége paraszt, a városi gerillák többsége pedig lumpen civil vagy idealista értelmiségi és polgár. Hát, nem éppen a makacs kategória.
,,...Az operatív munkatársakank minél többet kell tudniuk az emberi kontingensről, amelyet majd meg kell dolgozniuk. Az ellenfél pszichológiájának ismerete meggyorsítja a folyamatot és azt jóval eredményesebbé teszi. A partizánmozgalomba az emberek különböző okokból kifolyólag csöppennek bele. Vannak vallási fanatikusok. Vannak olyanok, akiknek elpusztultak a szerettei vagy megsemmisült a személyes tulajdonuk, vagyonuk. Mint az előbbiek, úgy az utóbbiak is mindhalálig kitartanak, bármilyen körülmények között. A konfliktusokra hajlamos egyének, illetve az idealista és romantikus alkatok nem találják meg hosszútávon a helyüket a partizánok között. Náluk nincs meg az alapvető oka annak, hogy miért is kötődnének a mozgalomhoz, ráadásul sohasem fognak megbékélni az élet mocskával, ami mindenhol és mindenben megtalálható. Ez a fő oka annak, hogy az ilyeneket meglehetősen könnyen beszervezi az állami kémelhárítás. Sokat a várható fényes jövőért harcolnak, vannak megsértett, mélyen megbántott emberek, természetesen akadnak szélhámosok, kalandorok és nyilvánvalóan köztörvényes bűnöző elemek... Viszont a partizánok legnagyobb tömege a helyi lakosság, a parasztok. Az operatív állománynak figyelmet kell szentelnie ezek részletes jellemvonásaira. A parasztok nem annyira egyszerűek, mint ahogyan az első látásra tűnhet. Szabadságszeretőek, nehezen irányíthatóak, ravaszak és rafináltak. Bármely nemzetiségű is a paraszt, az elsődleges életfeladatát abban látja, hogy túléljen, életben maradjon. Életben maradjon, bármilyen is a politikai folyamat. A hatalom változik, de a paraszt marad. Számukra nagyon fontosak a rokoni és gazdasági kapcsolatok. Ezek ellen a paraszt soha sem fog megtenni semmit faluhelyen semmit sem felejtenek el az emberek, és soha semmit sem bocsátanak meg. A parasztok ösztönösen és állandóan összegyűjtik az őket körbevevő élet információit, melyekből gyors és hibátlan következtetéseket vonnak le. Természetükből fakadóan figyelmesek, megvan bennük a képesség, hogy összerakják a tényeket és villámgyorsan kiszámolják, felmérik a szituációt. A kihallgatások során nagyon artisztikusak a legbecsületesebb képpel verik a mellüket: ,,Nem vettem részt, nem voltam, nem vettem el, nem láttam, nem hallottam, nem tudom, nem emlékszem, stb. Ilyen nincs, és nem is lehet. A paraszt emlékezőtehetsége fenomenális, és minden esetben rendelkezik bizonyos információkkal, amelyek operatív értéket képviselnek. Viszont csak azután kezd igazat mondani, miután vele szemben alkalmazni kezdik a nem éppen sportszerű módszereket, amelyeket minden gyakorlattal rendelkező operatív munkatárs ismer. A paraszttal nem szabad pszichológiai játékokat játszani, főleg akkor, amikor a kezdeményezés őtőle származik. Pszichológiailag túljátszani a parasztot lehetetlen az ő gondolkodása nem annyira a logikai, hanem inkább a pszichoenergetikai szinten működik. A parasztot be lehet csapni, de átverni soha. Egy városi operatív tiszt ezt képtelen megérteni. A paraszt leggyengébb pontja a félelem. Éppen a körülmények közömbös kegyetlenségétől való félelem teszi készségessé a parasztot. Nagyon készségessé. Őt romba dönti a félelem a reális erőtől, amely hajthatatlan és eleve kizár mindenfajta pszichológiai provokációt. Ezért van az, hogy minél több a paraszt viselkedésében külsőleg az akaratos kivagyiság, annál több az állati és mindent megbénítő félelem belül. Háborúzni a paraszt nem rest, de semmiképpen sem a számbeli fölényben lévő ellenséggel. A zavaros időkben pedig nem veti meg a rablást, ha kihasználhatja a hatalom magatehetetlenségét..."
Én ebbe ,,semmit sem mondott" partizán-mítoszba soha sem hittem. Az összes ilyen meséről eszembe jut Homérosz ,,Iliásza": ,,Hogy ki míly vitéz - kérdezzétek meg a trójaiaktól". valóban ismerek néhány esetet, amikor az illetők nem mondtak semmit, de azok nem sorállományú partizánok voltak. Sőt, még a hivatásos hírszerzők közül is csak kettőt ismerek, akiről az ellenségeik is a legelismerőbben nyilatkoztak és állították, hogy azok valóban nemmondtak semmit - Szudoplatov és Fisher (Abel). Kész. Ezzel vége is.
Mint ahogyan az összes elfogott csecsen is ,,dalolt". Pedik rendkívül makacs egy népség (az ukránok vagy baltiak még a közelükbe sem érnek). Amikor többen voltak, mind rendkívül ,,elszánt" és harcias volt. Egyedül, amikor társaik nem látták őket - MIND BESZÉLT. Utánna eléggé nevetséges volt hallani őket, amint egymásnak bizonygatták és Allahra esküdöztek, hogy a rohadt disznózabálók belőlük aztán semmit sem tudtak kihúzni.:)
Hagyjuk már ezt... Mndig és mindenki beszél, csupán idő kérdése, hogy mikor szólal meg az illető és milyen állapotban. A valóban végig hallgató emberek rendkívül ritkák, mint a fehér holló. De azok is a profi katonák vagy hírszerzők, szakszolgálatosok közül kerülnek ki, viszont a gerillák (partizánok) között ezek száma mint csepp a tengerben.
Egy ellenállási mozgalom meddig tart ki, vagy meddig nem nem csak ettől függ, sőt - egyáltalán nem ettől.
Akit foglyúlejtettek - mindenki beszélt. Ezzel is magyarázhatók a nacionalista mozgalmak mérhetetlenül nagy vesztességei a szovjetekhez képest. Az már egy másik történet, hogy végső esetben az ,,erdei testvérek" igyekeztek megölni magukat. Csak hát ez nem indig sikerült. (Az ukránok esetében ez nem volt annyira elterjedt, mivel gyakran alkalmaztak kényszersorozást.) Nem, showtime, ez nem ,,reklám az NKVD-nke". Ezek tények. Bármennyire is mást szeretnél gondolni. Nyugodt szívvel állíthatom, mivel az ukrán és balti nacionalista ellenállással nagyon sokat és nagyon régóta foglalkozom. Akit elkaptak - MINDENKI BESZÉLT.
Ráadásul azért nem kell mindent készpénzként fogadni, pl: " a GESTAPO börtöneiben minden harmadik fogoly vallott. Az NKVD-nél, ahol nem vezettek ilyen statisztikát, mindenki beszélt." Ez nagyon szép reklámja az NKVD-nek, csak nem igaz ( ha az lett volna, akkor a balti vagy ukrajnai nacionalista, szovjetellenes mozgalmak pár hét alatt megszűntek volna, ezzel szemben igen csak hosszú ideig sikeresen tevékenykedtek).
Én meg most vadul fordítom Potapovnak a partizánvadász alakulatok taktikájáról szóló cikkét. Ez alatt kifejezetten a partizánvadászokat, azaz jaagereket értem, nem pedig az összes mozgósított egységet (hadsereg, kollaboránsok, tábori csendőrség, rendőrség, abwehr, SD, stb. stb. stb). Érdekes és jó.
Részlet: ,,...Ettől a pillanattól kezdve a harci cselekmények az állami kommunikációs vonalakról a háború erdei ösvényeire vándoroltak. Csendben, észrevétlenül és álnok módon folytatódott tovább. A türelmes vadászok, akiket kiképeztek az erdei túlélésre, a rojtos álcagúnyáik (szintén egy ősidők óta ismert találmány) takarásában ideig-óráig rejtve megfigyelték mindazt, ami a tevékenységi területükön (biztonsági zónájukban) zajlott. Figyelmük a legapróbb részlatekre kiterjedt: a fellelt nyomok és tárgyak sok mindent elárultak (napjainkban kilőtt töltényhüvelyek, konzervdobozok, cigaretta csikkek, régi kötöző fáslik, stb.). Világossá vált, hogy ki, mikor, mely településről járt az erdőben; a nyomokból megállapították, hogy mit csinált ott (ilyenkor igen gyakran megtalálták a rejtett ,,postaládákat, az információt eltérítették, kiemelték, majd elküldték operatív kidolgozásra). Lassan kirajzolódtak a partizánok felderítő és diverzáns egységek útvonalai, a gazdasági szállítás ösvényei, ki lettek puhatolva a bázisok és ,,majakok díszlokációs helyei. Kiderültek a megközelítési útvonalak, a rejtettőrszemek megléte és azok posztjainak elrendezése, ezek váltásrendje, a felvezetők útvonalai, a mozgó járőrök tábor körüli ingajáratainak gyakorísága (a napjainkban pedig ehhez még jön a riasztó rendszer, a felderítés és előrejelzés műszer hálózata). Az ilyen megfigyelések eredményei lehetőséget adtak kapcsolatba lépni saját ügynökeikkel, akik a partizánbázis belsejében dolgoztak. Az ügynök az információt rejtett helyeken hagyta hátra, amik a bázis közelében, vagy akár annak területén voltak (általában a szemétdomb mellett, vagy a budinál, melyek látogatása nem szorult különösebb magyarázatra), illetve menetvégrehajtás közben, egy előre megbeszélt ponton. Az adott információ kiemelésének feladatát a különleges csoport vadászai hajtották végre, szintén nekik kellett biztosítaniuk, lehetőségeikhez mérten, saját ügynökük mozgásait. Ráadióadón keresztül a vadászok kiegészítő információt kaptak, ami más forrásokból operatív úton lett megszerezve. A kialakult helyzet kiváló ismerete lehetővé tette a vadászok számára, hogy jelentős kárt oozzanak az ellenállásnak. Megszámlálhatatlan azoknak az eseteknek a száma, amikor a vadászok, átszivárogva a partizánok rejtett őr és megfigyelési pontjainak a vonalán, hangtalan fegyverekből likvidálták a partizán vezetőket. Ezenkívül a különleges csoportok rajtaütéseket hajtottak végre a partizán-raktárakra és ellátó bázisokra. Megesett az is, hogy támadást intéztek nagyobb partizán magasegységek hadműveleti parancsnokságai ellen és sikerült több iratot, dokumentumot zsákmányolniuk (konspirációs célokból a kisebb létszámú csoportok sohasem vezetnek nyilvántartást és iratvezetést). De mindenek felett az információszerzés volt a legfőbb céljuk, és a különleges csoportok elsősorban élő emberekre vadásztak. A leggyakrabban erre akkor került sor, amikor a kisebb létszámú partizán csoport felderítésre, diverzióra vagy gazdasági útra indult. A ,,rojtos álcagúnyák fedezete mögött megbújva a vadászok gyakorlatilag láthatatlanok voltak. A lesállást kifogástalanul tervezték és telepítették. A fölösleges egyének likvidációját, illetve az összes elképzelhető és elképzelhetetlen körülmény közepette végrehajtott csapatmunkát az edzések és gyakorlatok során az automatizmusig begyakorolták. Azt ejtették foglyúl, aki leghátul haladt az ilyenek hamarabb kezdenek el beszélni és őket könnyebb elvágni az elől haladó főcsoporttól (zömtől). Az elöl haladókat lelövöldözték hangtalan fegyverekből vagy egyszerűen késekkel átmetszették a nyakukat. Mindezt villámgyorsan és hangtalanul hajtották végre. Az edzések és gyakorlatok során alaposan kidolgozták a gyors ,,lekapcsolás technikáit. Jelen korunkban pedig a gépkocsiból történő kiemelést és elfogást is gyakorolják, ugyanis manapság az emberek már az erdőben is ritkán járnak gyalog. A fogolyszerzés után semmilyen nyom sem maradhat. Az elfogott ,,nyelvet és a halottak hulláit futva elhúzták oldalra, minél messzebre az úttól. A tetemeket minden esetben elásták és a hantolás helyét alaposan álcázták. A foglyot ott, helyben hallgatták ki. Addig rázták, míg magához nem tért a stresszből. A csoportban tartózkodó operatív tiszt tudta, hogy lehet ezt elérni minél gyorsabban. A partizán-ellenes hadviselésben sincsenek tiltot módszerek. A paraszt, általában elkezdett beszélni. Tudta, hogy neki itt és most kell életben maradnia, hogy azon nyomban ne öljék meg. Még egyszerűbb volt szót érteni azokkal, akik hazakéretzkedtek a parancsnoktól, hogy pár napot a családdal tölthessenek. Vagy azokkal, akik esküvőre, keresztelőre, stb. mentek a faluba a paraszt számára ezek nagyon fontos események és nem hagyhatja ki őket. Az ilyeneket az erdő széléig kísérték, és úgy vonták kérdőre, hogy közben ráláthatott otthonára. Szinte az összes elfogott rögtön és töredelmesen elmondtak mindent, amit csak tudtak. A megszabott időben ők visszatértek a bázisra, de ekkor már a szakszolgálatok ügynökeinek szerepkörében. Azokat, akik hallgattak akadtak ilyenek is a városokba szállíttatták. A statisztika szerint a GESTAPO börtöneiben minden harmadik fogoly vallott. Az NKVD-nél, ahol nem vezettek ilyen statisztikát, mindenki beszélt. ,,Nyelveken gyakran a partizán bázis közvetlen közelében is ejtettek. Erre a célra a legkényelmesebb hely a már említett szemétlerakodó hely, vagy a budi volt. Annak dacára, hogy az összes utasításban leírják a figyelmeztetések között, illetve külön tanítják a világ összes hadseregénél, az összes helyőrségben mindig elkövetik ugyan azt a klasszikus hibát a fentebb említett megvetett és ritkán látogatott helyekről megfeledkeznek mindaddig, míg nincs rájuk szükség. Nehéz lenne kiszámolni, hogy mennyi katonát (beleértve a Szovjet Haderőt is jusson eszükbe Afganisztán) raboltak el, miközben éppen fiziológiai szükségletüket végezték. Ugyan így bántak minden korban a rejtett figyelő és őrállások ügyeletes őrszemeivel: volt egy ember az őrelyén, de hírtelen eltűnt, váltótársával együtt, nyom pedig nem maradt utána. Hangtalanul és nyomtalanul semmisültek meg a felderítő csoportok, amelyek a ,,majakokon várták a városból érkező embereket. ,,A ,,városiakat kizárólag élve és érintetlenül volt szabad elfogni. Ezek az emberek nagyon sok mindent tudtak. A ,,nyelv elfogását nem feltétlenül kellett fizikai erő segítségével elfogni. Minden időkben (még manapság is) közkedveltek voltak a vadorzóktól ellesett megoldások hurkok, csapdák, farkas-vermek és más ravasz, trükkös eszközök. Az események további alakulásával a vadászok idővel a nagy-létszámú partizán alakulatokat is kénytelenek voltak megtámadni. Az adott művelet lényege nem abból állt, hogy győzelmet arassanak, hanem abból, hogy tönkretegyék a partizán-akciót, mely végrehajtására indult volna a hadoszlop. A lesállás helyét ilyenkor a legalaposabban elő kellett készíteni..."
A teljes cikk majd a megrendelhető kalóz-könyvben lesz olvasható, ami hamarosan (pár nap múlva) készen áll.:)
László, ha találsz valami anyagot a felkelést megelőző időszakból a környéken zajló partizán-tevékenységről, diverziókról és szabotázs-akciókról, illetve az AK és AL egyezkedéseiről - szólj légyszives. Érdekelnek. (Maga Varsó most nem érdekel, csak a ,,vidék").
Laci, nézd meg még a 29. Waffen-Grenadier Division der SS-t is:) Illetve a ,,Dirlewangert" (annak állományában is a német köztörvényeseken és ,,büntis" katonákon kívül volt egy ukrán és belorusz nacionalistákból álló zászlóalj).:)
Rendkívül magas volt a HIWIK száma, minden egyes német hadosztályban (beleértve a Waffen-SS-t). Most nem tudom hol van, de külön OKW rendelet szabta meg, hogy egy hadosztályban a hiwik száma nem haladhatja meg a teljes létszám 15%-át. Gyakorlatilag a hadtáp, szállítás és kisegítő munkáinak jelentős része a fegyvertelen szolgálatot teljesítő hiwiknek jutott.
nehéz bevallanom, de valahogy mindig szerencse kísér a kutatásban... ...most pl olyan anyagokat kaptam, ami pont Varsó kapcsán érdekes...
(direkt egy "poén" részét emelem ki:
a Varsó előterében harcoló német 4. páncélos hadosztály pl 27 embere nem volt legalább egy éve szabadságon augusztus elsején :))) de pl tudom azt is mennyi Lkw-je volt, és mennyi tonnát tudott szállítani összesen... ...és nem csak ezt a páncéloshadosztály adatait tudom így
Azért ne idealizáljuk az AK-t se. Főleg nekem ez az élet-halál harc tetszett a vörös partizánokkal ,,kelet Lengyelországban".:) Az akkori ,,Kelet-Lengyelország" valójában Nyugat-Belorusszia volt, ahol a lengyeleknek vidéken nem sok volt a támogatottságuk. A beloruszok nagyon is jól emlékeztek arra, hogy mennyire ,,jó" volt nekik a lengyelek alatt. Bármit is szeretett volna az AK, úgy verték ki Nyugat-Belorussziából, mint buzi a .... . Ez nem Galícia volt, ahol lengyelek és ukránok vegyesen éltek, és nem is Litvánia déli része. Az AK a belorusz területeken nemigen tudott labdába rúgni, nem hogy még harcolt volna a ,,vörös partizánok" ellen, életre-halálra. Ott mindenki a nyakugba szakadt: a belorusz nacionalisták, a belorusz vörös partizánok, a német hadsereg, a lengyel AL, a zsidó partizánok, a litván ,,erdei testvérek" és a szovjet diverzáns csoportok.
Olyan messzire nem érdemes visszamenni, az AK tisztjeinek döntő többsége akkor még gyerek volt, szerintem az igazi ellentét 39 szeptemberére vezethető vissza, mikor is jöttek a németekkel barát, szovjet "felszabadítók" - s lengyelek százezrei rövidesen Szibériában találták magukat. Aztán 41 nyarától a lengyel ellenállás felélet a keleti területeken is. Az erdős, mocsaras vidékeken megalakultak a csoportjaik, s a vörös partizánokkal élet-halál harcot vívtak. Galíciában annyival bonyolódott a helyzet, hogy az UPA-val is. S nem csak az AK, hanem más, kisebb lengyel szervezetek is résztvettek az etnikai alapú háborúskodásban.
Aztán jöttek vissza a vörösök, az AK több várost felszabadított, aztán azon vették észre magukat, hogy lefegyverezték, s jó esetben a szovjetbarát lengyel fegyveres erőben, rosszabb esetben Szibériában kötöttek ki. Ennek híre Varsóba és Londonba is eljutott. Teljesen érthetően nem javította a szovjetekről kialakított képet. De, ha akartak csinálni valamit, márpedig akartak, megmutatni a világnak, hogy a fővárosból saját erőből képesek kiverni a németeket, akkor a térségben előnyomuló egyetlen antifaszta nagyhatalommal kénytelenek lettek volna valamilyen egyezségre jutni. Ez lett volna a londoni emigráns kormány egyik fő feladata.
Szerintem Katynynak semmi szerepe nem volt akkor a dologban, legalabbis a bonyolult politikai izmozasokrol szolo szakirodalomban sehol sem emlitettek, meg veletlenul sem.
Az AK feszult kapcsolatahoz a szovjetekkel szemben ennek semmi koze nem volt. Az egesz meg joval korabbra, az 1920-21-es lengyel-szovjet-ukran-litvan haborura nyulik vissza.
mondjuk voltak érdekes dolgok ott, pl több memoár ho pk-tól, pl az 57. hadsereg Mo-i harcairól, vagy az 4UF, 1UF, magnuszevi hídfőről, stb.
Visszafogok menni egyszer kétszer. Vesznek könyveket (gondolom ezzel bővítik az állományt), így kerülnek be újak (pl akkor hozott egy orosz nő könyveket...).
(ehhez kellenek azonosítási adatok, név, szülidő, hely, anyja neve)
(mivel veszteségiben nem lehet, ezért nem tudok máshogy segíteni)
ha szerencséd van, akkor van adat (nagyon sok mindent megsemmisítettek a 2vh vége felé), akkor az ott közölt csapatnév alapján remélhetőleg többet tudok segíteni.
A fogságbaesésről (mivel nyugati fogság valószínűleg) kis valószínűséggel van adat, de az hogy hol szolgált talán segít meghatározni, hol eshetett fogságba, majd azután maradnak a bajtársi szövetségek, esetleg még persze lehet valamely periratban valami róla, ha csinált valamit (ekkor a hadtörténeti levéltárba kell menni kutatni: http://www.hm-him.hu/hun/rlglap.php?rlgazon=14 )
Ha ezek nem sikeresek, akkor azért még küldd el nekem az adatait, hátha mégis szerepel valahol a veszteségi adatbázisban (pl eltűnt, bujkált, és kiszökött nyugatra), de ez elég valószínűtlen...
elnézést, hogy nem olvasok végig 10.000 hsz-t, a következő kérdésem lenne:
van-e olyan adatbázis, ahol a német, vagy nyugati fogságba esett magyar katonáknak legalább a névsora megtalálható?
Keresek egy olyan, 1920-22 körül Apatinban született embert, aki 1936-37-ben Magyarországra jött mészárostanoncnak, Szegedre vagy környékére, majd a II. vh-ban beállt, vagy besorozták a lovassághoz. Fogságba esett (nem oroszba, legalábbis a hadifogoly.adatbanyaszat.hu oldal nem adja ki a nevét és a lehetséges névvariánsokat sem; illetve a hm-him.hu sematizmusaiban sem szerepel a név, tehát valszeg tiszti rangja sem volt), majd Németországban bukkant fel, és telepedett le.
Szia, a felkelés érthető volt, a londoni kormánynak szüksége volt a fővárosára. Az időzitést rontották el. A kommunisták pedig csak lassabban jutottak volna hatalomra. Minden tiszteletem az övék. Édesviz
Churchill azért végig nyomta a lengyel helyzetet, FDR volt az akit nem izgatott különösebben ( de nem csak a lengyelek, hanem az egész régió) - ráadásul, mint köztudott Teheránban az angol és USA delegációt lehallgatták a szovjetek. Így pontosan tudták, hogy az angolszászok közt miben van és miben nincs egyetértés. Milyen álláspontot fognak képviselni. Persze ez is a zöldfülű amerikaiak hibája volt. Többet is kihozhattak volna a kialakult helyzetből, mint Görögország.
A varsói felkelés támogatottságából az elvakult moszkovitákat leszámítva a lengyel komcsik is láthatták kinek milyen a valós társadalmi támogatottsága. Tehát egy közös győzelem farvizén bemenni a hatalomba sokkal jobb, mint a közutálatnak örvendő oroszok szuronyaival... (mellesleg a lengyel kommunista berendezkedés számos elemében eltért később a tömb többi országától, kénytelenek voltak finomítani).
ez szép is lenne, de Lengyelo teljesen magának gondolta. A kommunista lengyelek onnan indítottak, hogy csak ők kormányoznak, ebből csak kicsit léptek vissza júliusig, míg egy AK győzelem felborította volna a politikai erőt/súlyt (amit mondom Teheránban láthatóan elfogadtak a szövetségesei), ehhez képest pár hét nyereség, és pár ezer szovjet katona halálának megtakarítása elég "rossz" üzletnek tűnhetett.
Azért az előzetes egyeztetés kockázatot is jelentett volna a lengyelek számára, szóval a kezdéskor szépen felvesszük a kapcsolatot is elég lett volna
Sztálin is tudott jó fiú lenni, ha akart, lásd szlovák nemzeti felkelés (beengedte nyugatról a csehszlovák pilótákat, még gépet is adott alájuk stb.) persze más volt a szlovák-orosz és teljesen más a lengyel-orosz viszony, szeretni nyilván nem keleltt volna egymást, de ésszerű együttműködés mind a kettő érdeke lehetett.
Varsónak már az is nagy segítség lett volna, ha Sztálin megengedi: 1, A RAF 1-2 lengyel pilóták által vezetett vadász wingje áttelepüljön valamelyik felszabadított lengyel repülőtérre (1, Luftwaffe nem bombázhatja kedvére a várost, 2, részben pótolták volna a nem létező városi pc. elhárítást) 2, Angolszász gépek utánpótlásszállítással kapcsolatban használhassák valamelyik repteret. 3, lengyel ejtőernyösök áttelepülésének engedélyezése ( kedvező esetben bevetésük levegőből, kedvezőtlen esetben Visztulán átkeléskor)
(ezek eddig nem kerültek volna semmibe a Zsugásnak) + a lengyeleknek mikor megpróbáltak átkelni a Visztulán adott volna megfelelő tüzérségi, műszaki támogatást, meg egy kis páncélost a hídfőbe - cserében eljátszhatta volna a "jófiút"
ettől már csak az lett volna jobb, ha a felkelés kirobbantása előtt egyeztetnek (katonailag). A politikai rész egyébként olyan bonyolult (csak néhány politikai/katonai szereplő szervezet (rövidítése):
egyébként, ha valami kiegyezés megszületett volna (júliusban egyébként már előrehaladott volt ebben a helyzet, mert a kommunisták részvételét már láthatóan nem tudták elkerülni a kormányzásban), de Varsó egy ideig elvágódott az információktól, nem látták át a változást, ami bekövetkezett az emigráns kormánynál is), akkor nem lett volna szükség a felkelésre sem, mert a politikai célok miatt nem kellett volna, a katonai helyzetben meg általában nem kell felkelés (felderítés, szabotázs inkább).
A fegyverek száma a felkelés elindításánál tényleg kevés (1:4, 1:10 között mozognak a becslések a fegyveres:fegyvertelen arányról...).
