A T34-et nem néha, mert voltak alakulatok amelyeknél rendszereítve volt, elég nagy számban. Egyébként a német lövészek előszeretettel használták a PPS-t, ha elég lőszert is zsákmányoltak. Az amerikaiak meg a német tiszti pisztolyokra vadásztak...
páncélosok arra lettek volna jók, hogy elvágják a hegyivadászoktól, illetve fedező tüzet nyissanak oldalról, hátulról. Na persze ez se lett volna kutya. A bevételhez viszont a csatárláncoknál sokkal hatékonyabbnak és élőerőkímélőbbnek tekintem az általam említett módszert. Jah,s a helynek az adott fontosságot, hogy Kassától olyan 30 km-re délnyugatra van, s ha itt áttörtek volna, akkor a dargói csapatokat azonnal ki kellett volna vonni, hogy elkerüljék a bekerítést . Kulcs szó: DARGÓ:)
Szovjet tankokról, lövészpáncélosokról nem tettek említést - természetesen nem teszem le a nagyesküt, hogy nem is volt. Viszont a körülményeket elengedtétek a fületek mellett ám. Írtam, hogy két völgyet uraló, hegyről van szó, amely tetején középkori sziklavárrom. Tehát a bevételre csak korlátozottan alkalmas az említett technika, s úgy is csak egy részéig. Ez a Bódva-völgyben lévő kúp alakú hegy, olyan 50 méter szintkülönbséggel. A szárnyat meg a közeli hegysorról magyar hegyivadászok biztosították.
Folyt. ......................... Mivel a népfelkelő hadosztályokat átirányították a hadsereg hatáskörébe, és felvették annak állományába, 1941. augusztus 7-én a Tartalék-front parancsnoka, G.K.Zsukov hadseregtábornok, a Hovédelmi Főbizottsághoz(ГКО) fordult egy különleges jelentéssel, amelyben a következőket írja: ,,A 32. és 33. hadseregek, amik 10 népfelkelő hadosztályból állnak, és amik a Tartalék-front álományába érkeztek, nagyon sok hiányossággal küszködnek és ez, amennyiben nem lesznek végrehajtva a legsürgősebb intétkedések, súlyos következményekhez vezethet. Ahadosztályokban nagyon sok a kiképzetlen még puskával bánni sem tudó harcos. A hadosztályok nincsenek felfegyverezve, a meglévő fegyverek pedig eltérő rendszerűek. Az alakulatokba nem megfelelő kaliberű lőszert küldenek..." A Legfelső, a Vörös Hadsereg új és feltöltés alatt álló csapatok Főigazgatósága politikai részleg főnöke, Szviridov dandárkomisszár által írt jelentésben (kelt 1941. augusztus 11-én) megtalálható a Tartalék-front Katonai tanácsának kérvénye: ,,A külföldi típusú puskákat cseréljék ki a mi típusainkkal, hogy szabványosítani lehessen a fegyverzetet és le lehessen egyszerűsíteni az ellátást." ........................
Majd még folytatom, mert mos heves levélváltásba kezdtem, próbálok összehozni egy érdekes kapcsolatot a magyar II.VH-s honvédségi fegyverekkel foglalkozó egyik magyar honlap gárdája és a guns-os orosz fegyverszakértők között, II.VH-s magyar kézigránátok ügyében, ugyanis az oroszok számára a 36.M Vécsey kézigránát és a 39.M lánggránát a fehér folt, a magyaroknak viszont érdekes lehet két öreg orosz fegyverszakértőnek a személyes visszaemlékezése és tapasztalatai - az egyik Karéliában találkozott ezekkel (ott ,,toboznak" nevezték az oroszok, mert annyi volt belőlük mint a fenyőfatobozokból) és ír a finnek általi alkalmazásáról; a másik meg gyerekként a magyarok általi alkalmazásáról ír (pontosabban gyerekkori emlékek; ott az oroszok ,,matrjoskának" nevezték a 36.M-et).
még annyit tennék hozzá, hogy elképzelhető, hogy szovjet oldalon hosszabb ideig erőltettek egy támadást, mint ahogy értelme volt, nem voltak nagyon felszerelve lövészpáncélossal (illetve nem úgy használták őket), így nem tudtak elég mobilak lenni, amit a németek sikertelenség esetén könnyebben meg tudtak csinálni (fel a lövészpáncélosra, megkerülni a védelmi pontot, és más oldalról támadni...)
németek ritkábban csináltak csak gyalogos hadosztályokkal támadásokat, általában a háború második felében inkább páncélgránátosok voltak ott a páncélos hadosztályok keretében, így csak rövid időre csak célzottan kellett így támadniuk, és hát óriási előnyük volt, hogy a német harckocsiknak nem igazán kellett félni a szovjet harckocsiktól (inkább a páncéltörő övektől).
Itt valszeg nem volt más, meg a terep is ezt adta.
nagyon jó (forrás? :) ), egyébként általában azért jó, amit beírsz, mert van minek utána nézni, pl nézegettem a hadrendjeimet, és nem találom benne a népfelkelő hadosztályokat, de olyan gyorsan változott a számozásuk (a többsége standard lövészhadosztállyá alakult, hogy kell kutatni, hogy megtaláljam). De jó dolgokat találsz ne fogd vissza magad :)))
A németeknél Anziónál is megesett, hogy klasszikus gyalogos rohamot intéztek. Valami autóút felüljáróját akarták elfoglani és csak mentek előre a hullámok a britek lövészárkai felé. Nem jártak sikerrel, jó nagy veszteség lett a vége.
inkább a helyzet határozza meg, hogy támadnak a felek. A németek a Barbarossa elején szerencsésen olyan helyzetbe került, amikor az ellenfél is folyamatosan mozognia kellett, inkább találkozó harcok voltak a jellemzőek.
A magyarországi harcok idején meg, mivel elég jól gépesítettek voltak, viszont kevés gyalogossal rendelkeztek (a szovjetek is), lényegében sűrűn mentek át védelmi vonalakon csak a lövészpáncéloson ülve.
De biztos, hogy kellett csatárláncban (akár több hullámban is támadni), a legtöbb ellenlökés pl ercsi környékén így vannak leírva a szovjet oldalról. A harckocsik és/vagy rohamlövegek meg ott mozogtak körülöttük felderítendő az ellenséges páncéltörőket, illetve támogatni a gyalogságot.
Másik ami megemlíthető a támadási módszer:
a szovjetek a mélyhadművelet elmélet alapján relatíve kevés támogató harckocsit vetettek be, és inkább másod-harmadnapon vetették be a gépesített csapatokat a résen keresztül, míg a németeknél általában már aznap harcoltak a harckocsik is. De erről komolyabban kellene értekezni...
Folyt. .................... A népfelkelők - a Moszkvai csata részvevőinek - visszaemlékezései nagyon fontos adatokat tartalmaznak arról, hogy mennyire voltak felszerelve a népfelkelő hadosztályok, illetve magukról a fegyverekről és azok minőségéről. N.N.Malov, az 5.DNO híradó századának volt katonája a következőt mesélte visszaemlékezéseiben (a kézirat a múzeum tulajdonát képezi): ,,A hadosztály ellátása nem volt felhőtlen. Nagyon kevés volt a géppisztoly, géppuska, ágyú. A zsákmányolt finn lőszer, ami megfelelt a puskáknak, állandóan elakadást eredményezett a géppuskákban, ha hevederből táplálták." N.N.Malov visszaemlékezése alapján sikerült megállapítani, hogy ezek zsákmányol finn puskalőszerek voltak (M1927, Sutskor M28-30, M-39), amik az orosz 1891 G mintájú 3-vonalas puska lőszereinek egyik változata, ami a finn hadseregnél rendszerben volt a cári idők óta. A puskák zárszerkezete, elsütő szerkezet, ballisztikai tulajdonságai semmiben sem különböztek a szovjettől. De a Szovjetunióban és Finnországban más-más volt az ipari gyártásban megengedett méreteltérési arány, amit a fegyver és lőszergyártásnál engedélyeztek. Minden külső hasonlóságuk dacára a szovjet M1908 típusú lőszer mégsem felelt meg a finnek. Bár puskából egyformán hatásosan lehetett őket lőni, de géppuska-lőszerhevederbe rakva a finn töltények állandóan elcsúsztak és elakadtak! Ugyan ebből az okból kifolyólag nem voltak jók a szovjet időben gyártott puskákba a finn töltőlécek. Ezért a finn lőszert csak egyenként adogatva lehetett ellőni. Mint az az eddigiekből kitűnik, a népfelkelők leginkább külföldi gyártmányú fegyverekkel voltak felszerelve. Az első világháború éveiben a szövetségesek által szállított fegyverek döntő többsége mint technikailag mint morálisan elavult volt. Az olyan puskák, mint a Gra, Gra-Kropachek, Vetterli-Vitali füstös lőport tüzelő lőszerekkel működtek, ami hosszú igénybevételnél a fegyverek akadásához vezetett, mivel a lőporgázok melléktermékei (korom) beleégtek a huzagokba, illetve akadályozta a szerkezet normális működését. A lőfegyverek tökéletesedése és fejlődése során az olyan rendszerű puskák, mint például a Lebel, Arisaka, Manlicher, Mauser voltak az első, akkori elnevezés szerint ,,kiskaliberű" puskák, amiket kifejlesztettek Franciaországban, Japánban, Ausztria-Magyarországon, Németországban, és amik rendszeresítésre kerültek az adott országok hadseregeinél. nagy távolságokra történő tűzvezetésre szolgáltak, az ellenség lovasság kiiktatására és sem ballisztikai tulajdonságaikból, sem pedig méreteikből adódóan nemvoltak alkalmasak zárt térben/terepen vezetett harcra. Az adott puskák zárszerkezete nem volt egyszerű, tábori körülmények között a piszok és sár, belekerülve a rendszerbe, annak akadását vagy a szerkezeti elemek törését is eredményezhette. Pótalkatrészeket a külföldi fegyverekhez pediglen nem gyártottak. Még alegkisebb sérülés esetén is a fegyver az esetek többségében használhatatlanná vált. A külföldi fegyverek kalibere országonként változott - alőszer különbözött a rendszeresített szovjet lőszertől, ezért a folyamatos lőszerellátás lehtetlen volt. Kivételt képezett az USA-ban gyártott fegyver, illetve az, ami orosz megrendelésre készült. A fegyverek anyag- és szerkezeti ismeretének oktatása, amely nélkül szinte lehetetlen hatásosan alkalmazni a lőfegyvereket a harcban, nagyon nehezen folyt, ugyanis rendkívül kevés, külföldi fegyverekhez készült lőutasítás, fegyver-karbantartási és lőelméleti utasítás volt elérhető. Mindezekkel a problémákkal olyan harcosok, azaz népfelkelők, voltak kénytelenek megbirkózni , akik mindössze minimális katonai és műszaki ismeretekkel rendelkeztek. Mindez, természetesen, összességében bizonytalanná tette az embereket és kételyeket ébresztett bennük afelől, hogy a népfelkelők képesek hatásosan harcolni az ellenséggel, és mindez elméletben, normális esetben kihatott volnaa harci morálra. .................... Folyt. köv.
Folyt. .............. Egyszóval, a népfelkelő hadosztályok fegyverzeti forrásai különbözőek voltak, mint ahogyan rendkívül tarka képet mutatott a hazai és külföldi fegyverparkja is. Így, például, a népfelkelő alakulatok különböző dokumentumainak tanulmányozása lehetőséget ad levonni a következtetést, hogy mennyire is voltak felszerelve, ellátva különböző típusú fegyverekkel. A 35. hadsereg politikai részleg Elnökének, Kolesznyik zászlóalj komisszár jelentésében, a 4.DNO fegyverzet-technikai állapotáról (kelt 1941. július 25-én) szerepelnek ,,francia és lengyel puskák". Megemlíti, továbbá, az M1928 mintájú Browning raj-géppuskákat. Az 5.DNO dandárkomisszár, Antropov jelentésében a 33. hadsereg főhadiszállásának (kelt 1941. augusztus 4) adatok szerepelnek olyan fegyverekről, amelyek nem szerepelnek hivatalos,azaz rendszerbeállított nyilvántartási jegyzékben: ,,Moszin 1891 mintájú puska (1500 db); Mauser rendszerű puska (2.575 db); Colt M1915 állványos géppuska (243 db)." A fegyvertípusok atributációjának szempontjából nagy értéket képviselnek az 1941 júliusában-októberében készített fényképek és filmfelvételek. Mivel a hivatalos dokumentumokban, jelentésekben és elszámolásokban gyakran nincs megadva a fegyverek pontos típusjelölése. Viszont a képanyag tanulmányozása során világossá válik, hogy mit is takarnak a ,,lengyel, francia, orosz, angol, kanadai és német puskák" jelölés. A tudományos munkatársak, megfelelő ismeretek, tapasztalat és szakirodalom birtokában mindig képesek ,,azonosítani" a konkrét példányokat. Széleskörben ismert az A.V.Usztyinov katonai riporter által készített fénykép - ,,Páncélvadászok. A felvonulásról a harcba." - amit az 1941. november 7-ei, Vörös Térenvégrehajtott dísszemlén készült. Ezen a frontra induló népfelkelők Lewis raj-géppuskákat visznek vállukon. A.V.Usztyinov másik fotóján ,,A 2. óragyárnál" egy német MG-08 állványos géppuska látható, amit a leningrádi kerület népfelkelőjének osztanak éppen ki. Jellemző, hogy egy ugyan olyan géppuska, síntalpas vontatható állványon, szerepel a Zelenográdi helyismereti múzeum tárlatában. Az adott darabot Szolnecsnogorszk alatt találták az ásatások alkalmával, azon a szakaszon, ahol a 3. Kommunista lövészhadosztály harcolt. A német hadsereg a régi típusú fegyvereket csak a háború végén kezdte el alkalmazni, sőlyos fegyverhiány közepette, miközben a Szovjetunió ellenkezőleg, a háború első szakaszában. Moszkva alatt a német hadsereg a legkorszerűbb fegyverekkel volt ellátva (például MG-34 géppuskák különböző verziói). ugyan azon a fotón a háttérben látható egy Browning M1928 raj-géppuska, ami lengyel közvetítéssel került a Szovjetunióba, ahol ugyanis rendszeresítve volt a lengyel hadseregnél. Az Első Moszkvai lövészezred harcosainak fényképén, amit B.E.Vdovenko katonai riporter készített, jól látható egy ZB-30 csehszlovák raj-géppuska. Ahoz, hogy pontosan és teljes mértékben meg lehessen állapítani a népfelkelő alakulatok fegyverarzenálját, nagyon fontosak a GAU fegyverkiadási könyvei, illetve, a raktáraknak kiállított forgalmi levelek. Hiszen ezekben pontosan meg kellett nevezni a kiadásra kerülő eszközt és mennyiségét. A GAU és a Honvédelmi Népbiztosság által kiadott technikai és fegyverkarbantartási, illetve lőutasítások (1942-vel bezárólag) szintén elég világos képet adnak arról, hogy milyen fegyverek voltak forgalomban, és mi volt az az ismereti minimu, amit a népfelkelőktől elvártak. Az adott időszakban a népfelkelők számára kiadásra kerültek a következő fegyverek manuáljai: - Ross M1910 7,71 mm-es puskája; - Arisaka M1895, M1905 6,35 mm-es puska és karabély; - 1903/1907/1914 mintájú Lee-Enfield 7,71 mm-es puskák; - Hotchkiss M1909 mintájú raj-géppuskája; - Madsen 1902/1920 mintájú raj-géppuskái; - ,,11" mintájú japán raj-géppuska; - Schwarzlose M1907/1912 mintájú 8 mm-es állványos géppuska; - Mauser 7,63 és 9 mm-es M1908 és M1910 mintájú pisztolyai; - Borchardt-Luger 7,65 és 9 mm-es pisztolyai. ....................... Folyt.köv.
A golyószórók és aknavetők korában egymás után indított gyalogos hullámok a völgyből a hegyen lévő, jól védett állások ellen elég emberpazarló módszernek tűnik.
Meséltek sztálinorgonákról is, de egy középkori sziklavárrom ellen, ahol több méter vastag falak vannak kb. annyit ért, mint Monte Cassinonál a bombázás a kolostor ellen... legalábbis szerintem:)
Véleményem szerint kis rohamcsapatok és közvetlen irányzású lövegek kombinált alkalmazása hatékonyabb lett volna és élőerőkímélőbb.
Folyt. .................. A népfelkelő alakulatok történelmének kutatója, A.D.Kolesznyik, ezt írja: ,,A népfelkelők jelentős részét az oktató fegyverek révén fegyverezték fel, amely a felső és speciális oktatási intézményektől származott." A Honvédő Háború előtt az éles fegyvereket oktató fegyverekké úgy alakították át, hogy a fegyvercső töltényűrébe csináltak egy nyomáselvezető furatot és kiszedték az ütőszeget. Az ilyen fegyvereket újra lehetett élesíteni, kicserélve az ütőszeget és betömve a nyílást egy különleges keverékkel. Annak bizonyítására, hogy a népfelkelőknek odaadtak minden ócskavasat, ami csak lőni volt képes, K.Birjukov visszaemlékezései szolgálnak, aki anno a munkás kommunista zászlóaljak fegyverellátási főnöke volt: ,,Hiányt szenvedtünk fegyverekből. A zászlóalj felállítása közben különböző fegyvereket kaptunk - hazai, zsákmányolt, sőt, még múzeális darabokat is." Az adott helyzet nem csak Moszkvára volt jellemző. ,,Vjazmában valamikor volt egy nagyon jó múzeum, amely 1812 eseményeivel foglalkozott. A múzeum kiállítási tárgyaival szerelték fel negyvenegyben a városi népfelkelőket. A fusea (simacsövű, nagykaliberű kovás puska. Az orosz hadseregben I. ,,Nagy" Péter idejében volt első ízben rendszeresítve, 1700-ban. Súlya 6 kg körül; kaliber átlagban 11,24 mm. Az adott típusú fegyverek a XIX. század elejéig voltak rendszerben az orosz és a világ más hadseregeiben.) a népfelkelők kezében tisztán pszichológiai jelentőséggel bírt. Ráadásul, bár nem lehetett belőle lőni, de a kiképzés alatt lehetett szúrni a félméteres szuronyával, illetve csapni a tusával. Ezenkívül a múzeumból a kardokat is kiosztották." Hogy mennyire megbízható az adott forrás, bizonyítja egy tény: Az 1941-es harcok színhelyén, ahol kitörési kísérlet történt, Bogorogyickoje falú közelében, az egyik beomlott lövészárokban az ásatások során a múzeumunk dolgozói kiemeltek egy 1812-es francia lovassági kardot. Felmerült szinte azonnal a kérdés, nem-e származott ez is a vjazmai múzeum tárlatából. A szakértői és fegyverszakértői vélemény egyértelműen kimutatta, hogy a kard körülbelül 60-70 évet töltött a földben. ....................... Folyt. köv.
Folyt. .......................... A másik ellátási forrást, amit a M-KK Katonai tanácsa a pártszervezetekkel karöltve fellelt, a ,,város anyagi javai" voltak. Ebbe tartoztak azok a fegyverek, amelyek az Oszoaviahim ifjúsági szervezetinél volt, a különböző üzemek és népbiztosságok őrségénél, a tanintézmények oktatófegyvere (iskolák, ipari neveldék és főiskolák). A 18. lövészhadosztály (a volr 18 DNO hadosztály) harci útjáról szóló tájékoztatóban adatok szerepelnek a népfelkelők alaki gyakorlatairól, amiket 1941. július 7-8-án hajtottak végre, a hadosztály felállításának ideje alatt. ,,Akkoriban a 18. löv. hd.-nál még nem volt semmiféle fegyver, ha nem számítjuk be a 250 gyakorló puskát és 30 gyakorló géppuskát, amit a hadosztály rendelkezésére bocsátott az Oszoviahim szervezete..." Az Oszoviahim (A védelmet, repülőgépipari és vegyi építést támogató Szervezet - (Общество содействия обороне, авиационному и химическому строительству)) lövész egyleteiben és klubjaiban kiskaliberú (5,6 mm peremgyújtású lőszerre) Szmirnovszkij rendszerű TOZ-8, TOZ-9 kispuskákat használtak, illetve egyes esetekben külföldi puskákat és géppuskákat, amik alkalmasak voltak vaklőszerrel történő tüzelésre. A kiskaliberű puskákat kiadták a népfelkelőknek lőoktatás és az alapvető katonai kiképzés végett. Mint említettem, fegyverrel az ipari vállalatok, gyárak és népbiztosságok őrsége is rendelkezett. Mivel a fő feladatuk az őrszolgálat ellátása volt, ennek végrehajtásához nemvolt szükség tűzgyorsaságra és a tűzsűrűség biztosítására. Például, a hivatali szolgálati őralakulatok igazgatóságaának egységeinél (Kоманды управления ведомственных служебных частей (УВСЧ) ), illetve az üzemanyaggyártó-ipar Népkomisszariátusa légoltalmi egységeinél (ПВО Народного комиссариата топливной промышленности) a következő fegyverek voltak rendszerben: - Lee-Enfield M1914 7,71 mm-es puska (Nagy-Britannia); - Arisaka M1905 puska (Japán); - Lebel 8 mm-es M1907/1915/1916 puskák (Franciaország); - Manlicher M1893 puska (Osztrák-Magyar Monarchia, Bulgária); - Vatterli-Vitali M1870/1884 11 mm-es puska (Olaszrszág), - Gra-Kropachek M1874/1885, M1885 és M1878/1884 puskák. Az adott fegyverek származásáról már korábban beszéltünk. Ezenkívül, az adott szervezeti egységek fegyverzetéhez hozzátartoztak a TOZ-2 kispuskák és az NK 8,2 mm-es karabélyok, amiket nagykaliberű vadászpuskákból alakítottak át. A hivatali őrség parancsnoki állományánál az oldalfegyvert Korovin M1927 mintájú TK pisztolya adta. ............... Folyt.köv.
Ezt Bagramjan is említi az Így kezdődött a háború című könyvében a Kirponosz féle fronttal kapcsolatban. Kijev védelménél hiába volt rengeteg önkéntes, mert nem tudták őket ellátni kézi lőfegyverekkel, ezért ott is elkezdték begyűjteni a német fegyvereket.
Folyt. ........................ Ezenkívül, a Remington és Westinghause gyárakban (USA), orosz megrendelésre, gyártották a Moszin-Nagant M1891/1910 három-vonalas hadipuskákat. Összesen 358.000 db érkezett a háború alatt. A Vickers cégtől (Nagy-Britannia)szintén rendeltek M1910 mintájú Maxim géppuskákat, orosz szabvány lőszerre, amiből 128 db érkezett. 1915-1916 között az USA-tól vásároltak 14.500 db Colt M1911 típusú hadipisztolyt, amelyeket a frontra küldték a tisztek és a rohamcsapatok felfegyverzése gyanánt. De az adott fegyverek egy része a világháború végéig raktárom maradt. Köztudott, hogy a cári hadsereg tusztjei önállóan is vásárolhattak a szabad kereskedelemben külföldi gyártmányú maroklőfegyvereket. A tüzérségi bizottság fegyverrészlege elfogadhatónak ítélte meg annak lehetőségét, hogy a tisztek oldalfegyverként viselhessék az automata pisztolyok bizonyos típusait, amelyeket a kísérletek és szakértői vélemények alapján megfelelőnek ítéltek. Nagyon népszerűek voltak: Borchardt-Luger (,,Parabellum") M1900 és M1904 7,65 és 9 mm-es pisztolyai; Mauser M1908 és C96 7,63 és 9 mm-es, felcsatolható fatokú pisztolyok. A rendőrségnél, a cári Oroszországban, rendszeresítve volt Browning M1903 pisztolya. A világháború alatt a Browningok számára Franciaországban vásároltak 3.392.000 db lőszert, amelyekből 1917-ben a GAU raktárain még volt 2.292.000 db. A felsorolt külföldi gyártmányú fegyvereket a katonai raktárakon tárolták, mint segédfegyverzetet a tartalékos és hátországi, illetve kiképző alakulatok számára. Ezek egy része túlélte a pusztító polgárháborút és az azt követő különböző konfliktusokat. Egy részük tönkrement, jelentős részük 1936-1939 között Spanyolországba került, a köztársasági csapatok megsegítésére, egy részüket a szovjet kormány elküldte Kínába, vagy eladta különböző dél-amerikai és közel-keleti országoknak (p.l. Urugay, Perzsia, Törökország), de a készletek egy része megmaradt.
A forradalom előtt Oroszország fegyvergyárai különböző fegyvertípusokat gyártottak, melyek közül egyes típusokat a polgárháború után, azaz már a szovjet időkben, többnek a gyártását beszüntették és ezeket bevonták, majd megőrzés céljából átadták megőrzésre a tüzérségi igazgatóság raktáraira. Ezek között: - Berdan N"2 M1870 mintájú, 4,2-vonalas hadipuska; - M1907 mintájú 3-vonalas karabély; - Moszin M1891 mintájú előagytáras hadipuskája, három változatban: dragonyos, gyalogos, kozák. Az utóbbi fegyver dragonyos változatát tovább gyártották, mint ahogyan Nagant M1895 mintájú revolverét. Már aszovjet időben a fegyvermérnökök munkájának köszönhetően az RKKA egységeinél különböző időben rendszeresítették: - Fjodorov 6,35 mm-es M1916 mintájú gépkarabélyát (Arisaka 6,5 mm-es lőszerre, melynek gyártása 1918-tól folyt a Szovjetunióban, 1930-ig); - Szimonov M1936 mintájú, 7,62 mm-es automata puskája; - Tokarev M1938 7,62 mm-es automata puskája; - Gyegtyarev M1934 és M1934/38 mintájú 7,62 mm-es géppisztolya; - Gyegtyarev M1939 mintájú állványos géppuskája; - Rukovisnyikov 14,5 mm-es M1939 páncéltörő nehézpuskája. A fegyverzet-korszerűsítés miatt az adott típusok gyártása idővel megszűnt. A bevont és kiselejtezett fegyvereket a GAU raktáraiba kerültek, mint vésztartalék. Ezekből a fegyverekből is jutott a DNO csapatoknak, mint ahogyan az RKKA-nak, miután hivatalos állományba vették át őket, a Tartalék- és Nyugati-frontnál.
Folyt. ................... A fegyverek egy részét, ami a raktáron volt, illetve odaszállították javítás céljából, az első világháború alatt zsákmányolták, az intervenciós erők elleni harcban, a baszmács mozgalom felszámolásánál, a Haszan tónál és a Halhin-Golon vívott katonai konfliktusok során, a VH nyugat-ukrajnai és nyugat-belorussziai felszabadító hadjárat latt 1939-ben, a szovjet-finn háború alatt, illetve Besszarábia és Észak-Bukovina elfoglalása alatt. Így, például, az első világháború alatt zsákmányolva volt közel 700.000 Manlicher 1889/1895 mintájú és Mauser 1888/1898 mintájú hadipuska és karabély; körülbelül 2000 géppuska. A Mauser és Manlicher puskák jelentős mennyiségben jelen voltak a DNO alakulatok fegyvertárában. Ez azzal magyarázható, hogy azon kívül, hogy zsákmányolva voltak a világháború alatt, jelentős mennyiség érkezett 1939-1940 között, mivel az adott fegyverekkel volt felszerelve a lengyel és román hadsereg (Manlicher M1892, M1893 puskák (6,5 és 8 mm), 7,92 mm-es Mazser M1924). Sztálin parancsára minden fegyvert, amit a román hadsereg eldobott vagy hátrahagyott 1940-ben Beszarábiában és Észak-Bukovinán össze lett gyűjtve és rendbe lett hozva. Minden fegyvert, ami elavult vagy javításra szorult, megóvtak és megőriztek. Akkoriban nem küldték bezúzásra vagy szétszerelésre. Éppen ezért nyílt lehetőség újabb harci alkalmazására. Ami pedig a világháború alatt zsákmányolt géppuskákat illeti, a GAU főnöke, A.A.Maniakovszkij keze nyomán 1915-1917 között kelt összegzései és jelentései szerint, ezek mennyisége nem volt jelentősnek mondható. De egyes adatok szerint ilyen géppuskákat is kaptak a népfelkelők. Ezek leginkább a német-osztrák-magyar gyártmányú 7,92 mm MG-08 állványos (Maxim); 7,92 mm MO-13 (Dreise) raj-géppuskák; 7,92 mm-es M1915 Bergman raj-géppuskák; 7,92 mm-es M1908/1915 Dreise állványos; 8 mm-es M1907/1912 illetve M1907 állványos Schwarzlose géppuskák voltak. A Haszan tónál és Halhin-Golnál vívott harcokból származó hadizsákmányban jelentős mennyiségű kézi lőfegyver is szerepelt, amely korábban a japán és mandzsú hadseregnélvolt szolgálatban: 8 mm-es M1925 Nambu pisztoly; 6,5 mm-es ,,38" (M1905) Arisaka puska; 6,5 mm-es ,,44" (M1911) Arisaka karabély, 6,5 mm-es ,,11" (M1922) raj-géppuska, 6,5 mm-es ,,96" (M1928) rajgéppuska; 6,5 mm-es ,,3" (M1914) állványos géppuska; 7,7 mm-es ,,92" (M1932) állványos géppuska.
Egyes külföldi fegyvertípusokat Oroszország jelentős mennyiségben a világháború éveiben kapott szövetségeseitől.
Franciaországból érkezett: - Lebel 8 mm-es M1886/1893 mintájú hadipuska (86.000 db); - Gra M1874 11-mm-es puska (450.000 db); -Gra-Kropachek M1874/1885 11 mm-es puska (105.000 db); - Chauchat M1915 8 mm-es raj-géppuska (6.100 db).
Folyt. ................... A Moszkvai Katonai Körzet (továbbiakban Moszkvai-KK, vagy M-KK) Katonai tanácsának döntése alapján (,,Moszkva és a Moszkvai megye dolgozóinak önkéntes mozgósításáról"; kelt 1941. július 2-án) a népfelkelő hadosztályokról a következő olvasható: ,,A Moszkvai-KK Parancsnoksága ellátja a hadosztályokat fegyverzettel és lőszerrel... A lőszer és a fegyverzet a hadtáp vonalán biztosítandó." Viszont a hadtáp vonalán, azaz a Legfelsőbb tüzérségi igazgatóság (továbbiakban GAU) vonalán, a modern fegyverekkel elsősorban az újonnan felállított és már afronton harcoló RKKA reguláris csapatokat kellett elsősorban ellátni. A GAU csak 20-25%-ban tudta biztosítani a szükséges fegyverzetet, méghozzá az is időbe tellett. A M-KK Katonai tanácsának saját magának kellett keresnie a ,,belső tartalékokat", a főváros közvetlen körzetében. A M-KK Katonai tanácsának tagja, K.F.Tyelegin ,,Nem adtuk fel Moszkvát" című könyvében nagy részletességgel leírja azt a folyamatot, amikor a GAU raktárain és bázusain folyt a fegyverzet felkutatása. Az egyik ilyen bázis, amelyet a könyv szerzője művében akkor - érthető okokból - nem nevezett meg (valószínűleg ez a Loszinoosztrovszkaja, Jaroszlavszkij vasútvonalon található vonatállomás melletti nagy katonai lerakat lehet), lett a fő ellátóforrása, ahonnan a 12 DNO a fegyverzetet kapta. Ez a bázis ,,jelentős mennyiségű, külföldi gyártmányú fegyverrel rendelkezett, ami ép állapotban volt, vagy kisebb javításokra szorult". Ki kell derítenünk, hogy miilyen mennyiségű külföldi fegyver lehetett a GAU ,,ismerretlen" bázisán, amit 1941 júliusában megtalált K.F.Tyelegin. Kezdésnek csak annyit tudunk róla, hogy képes volt ellátni fegyverrel az összes moszkvai népfelkelőt. Erről a havi javított fegyverekről szóló jelentésekben szereplő, onnan érkező számadatok tanúskodnak: a GAU új rendelkezése alapján 1941 július 5-től a bázisnak a javítási normát havi 120.000 db kézifegyverre kellett felvinni (5.000 db naponta!). Minden egyes DNO hadosztályban, a 12-ből, körülbelül 10.000-10.000 harcos volt. ............... Folyt. köv.
Folyt. ....................... A kézi lőfegyverek hiánya élesen kirajzolódott, amikor felállításra kerültek Moszkvában a népfelkelő-, munkás- és tartalékos hadosztályok. A Moszkvai csata sajátosságai között meg kell említeni, hogy ebben 16 népfelkelő hadosztály (дивизии народного ополчения) vett részt. 1941 júliusában a moszkvaiak hazafias megmozdulásai miatt (önkéntesek tömeges jelentkezése) a mozgósítás alól felmentett munkásokból, hivatalnokokból, diákokból (Moszkva és a megye területéről) felállítottak 12 népfelkelő hadosztályt (az orosz rövidítés miatt a továbbikaban DNO). 1941 augusztusában ezeket a Rezervnij (Tartalék-) és Nyugati-frontra irányították. Kitartóan és önfeláldozóan harcolva a Rzsevi-Vjazmai védelmi övezetben sikerült nekik 5-7, a főváros védelmének kiépítése szempontjából sorsdöntő napra, feltartóztatni a német hadsereget. A Sztavka (Legfelsőbb Parancsnokság Harcálláspontja), a Legfelsőbb parancsnokság, és a frontparancsnokságok komoly hibái miatt október elején a DNO többsége Vjazma alatt bekerítésbe került, de kitartóan folytatták a katlanharcot. A vesztességek miatt öt DNO megsemmisült és végleg törölték őket a nyilvántartásból. 1941 októberében-novemberében a munkásezredek és megsemmisítő zászlóaljak (истребительныe батальоны) állományából felállításra került újabb 4 DNO: a 2., 3., 5. Moszkvai lövészhadosztály és a 3. Moszkvai kommunista hadosztály. Ezeket a hadosztályokat olyan időszakban állították fel, amikor az ellenség 100 km-nél kisebb távolságra volt már Moszkvától. Ők lettek a Moszkvai védelmi körzet egyik legfontosabb elemei. Az ő feladatuk volt a védelmi vonalak építése, kialakítása, a szovjet csapatok ellentámadásának előkészítése és biztosítása, támogatása. Amíg a népfelkelő hadosztályok júliusban és augusztusban a kiképzésel és a védelmi vonalak építésével voltak elfoglalva, a fegyverzet kérdése nem volt aktuális és ezért híján volt annak az élnek, ami viszont hamarosan megjelent. A magától kialakult rendszer alapján ezt a ,,maradék-elv" alapján oldották meg. Akkoriban még a fronton harcoló csapatoknál is komoly fegyverhiány mutatkozott. De még azután is, hogy a DNO alakulatokat átadták a Tartalék- és Nyugati-frontnak, illetve döntés született reguláris szintre emelésükről és mindennemű ellátásukról, a népfelkelőket nem sikerült ellátni megfelelő mennyiségű modern kézifegyverekkel, katonai felszereléssel és egyenruhával. El kell ismernünk, hogy a népfelkelő alakulataok felállításának, szervezésének, kiképzésének és fegyverrel történő ellátásának kérdései a mai napig fehér foltot jelentenek a történelemírás számára. Pedig a probléma megköveteli a sokoldalú, átfogó és konkrét, minden részletre kiterjedő elméjült tanulmányozását. ......................... Folyt. köv.
