Akkor tehát a szovjet katonák szándékos és rendszeres leitatásának vélelmezése - legalábbis az eddig hozzászólások szerint - besorolható Ungváry Krisztián írói munkássága közé.
Továbbra is Ungvárynál és könyvénél maradva: mi a véleményed, illetve milyen forrásaid vannak erről:
"Jellemző, hogy a sztálini vezetés egyetlen esetben adott utasítást magas rangú német közigazgatási parancsnok megsemmisítésére, de ebben az esetben is csak azért, mert az illető, Wilhelm Kube (fehéroroszországi generálkomisszár), a szovjet szempontból liberálisnak tekinthető "mézesmadzag és korbács" politikájával, földosztással és más intézkedésekkel túl népszerűvé vált a lakosok körében."
(Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban, 101. oldal)
Azaz, ismereteid szerint mi az igazság "földosztó Kube" (Copyright: Ungváry) viselt dolgairól, mennyire él a "népszerű" (C: Ungváry) generálkomisszár emléke a hálás belorusz lakosság körében?
Az biztos, hogy ami közel volt, oda juttattak elsősorban, pl. Murmanszk környéki alakulatokat nyilván célszerű volt elsősorban ottani szállítmányokból felszerelni, hogy ne terheljék túl a vasúthálózatukat.
Igazad van. Mondjuk a ruházat esetleg más tészta, de logisztikai okokból biztosan célszerű volt az amerikai felszerelést egy-egy magasabbegységnek egyben adni, nem szétszórni az alakulatok között.
egyébként simán lehet, hogy nagyobb egységeket is (mert ez volt kéznél), amcsi cuccokból raktak össze, végül is nem arról volt szó, hogy mindenkin amerikai volt...
Vodka / másodperc. Az jó. Láttam olyan ukrán hajóskapitányt aki kb. 15 perc alatt kivégzett egy Moszkovszkaját (0,5 liter) aztán böfizett kettőt és elment dolgozni:)
Ez szvsz túlzás, az amerikai szállítások akkoriban a töredékét fedezték csak a szovjet utánpótlásnak. Biztos volt ilyen is, de szerintem kicsit olyan ez, mint hogy amikor tanulóvezető voltam, akkor úgy tűnt, minden ötödik autó autósiskolai kocsi, mostanában meg szinte sose látok olyan kocsit... az embert nagyon megcsalhatják a szemmértékek, a német katonák, visszaemlékezők meg egészen biztosan nem készítettek statisztikákat.
viszont a tudatos leitatásra nem hozott forrást, nem támasztotta alá forrással, az attrocitásokra hozott pár magyar példát, de az nem támasztja alá a tudatos leitatást.
A Budapest ostromában említett egy esetet, egy magyar (vagy talán német? de szerintem inkább magyar) visszaemlékezésből idézte, miszerint egyszer az oroszok úgy "támadtak", hogy énekelve egymásba kapaszkodva jelentek meg nagy számban, "nyilvánvalóan ittas állapotban", és a géppuskások számára kiváló célpontot nyújtva... Eléggé meglepő leírás volt, ezért megragadt bennem.
Na tessék, látom reggel egészen jó kis vitát sikerült indítani :) Vertétek itt a klavit, még -8 fokban a hegyeket róttam :P csak, hogy felvértezzem magam az esti Téli háborúra :)
Igen, de használható harckocsit az angolszászok nem tudtak alkotni 42-ig. A britek gyalogságinak nevezett matildái nem lőttek repeszgránátot, lomhák volak. A cruiser tankok páncélzata miatt volt gyenge. A grant, lee, majd sherman harckocsikra meg várni kellett. Stuart szintén könnyű harckocsi.
Az angolszász hadseregfejlesztési célok miatt nem volt használható tankjuk. Amikor szükségük lett egyre, gyorsan alkottak, elég jókat.
szovjetről elég sok infóm van (persze majd showtimes megmondja, hogy használhatatlanok), de inkább azt látom, hogy az amerikai gazdaságról van kevés infóm (erre Harrison is hivatkozik, hogy míg a válság időszaka teljesen kivan elemezve, addig a wwii-hoz nem nagyon nyúltak szerzők)... :)