viszont a tudatos leitatásra nem hozott forrást, nem támasztotta alá forrással, az attrocitásokra hozott pár magyar példát, de az nem támasztja alá a tudatos leitatást.
A Budapest ostromában említett egy esetet, egy magyar (vagy talán német? de szerintem inkább magyar) visszaemlékezésből idézte, miszerint egyszer az oroszok úgy "támadtak", hogy énekelve egymásba kapaszkodva jelentek meg nagy számban, "nyilvánvalóan ittas állapotban", és a géppuskások számára kiváló célpontot nyújtva... Eléggé meglepő leírás volt, ezért megragadt bennem.
Na tessék, látom reggel egészen jó kis vitát sikerült indítani :) Vertétek itt a klavit, még -8 fokban a hegyeket róttam :P csak, hogy felvértezzem magam az esti Téli háborúra :)
Igen, de használható harckocsit az angolszászok nem tudtak alkotni 42-ig. A britek gyalogságinak nevezett matildái nem lőttek repeszgránátot, lomhák volak. A cruiser tankok páncélzata miatt volt gyenge. A grant, lee, majd sherman harckocsikra meg várni kellett. Stuart szintén könnyű harckocsi.
Az angolszász hadseregfejlesztési célok miatt nem volt használható tankjuk. Amikor szükségük lett egyre, gyorsan alkottak, elég jókat.
szovjetről elég sok infóm van (persze majd showtimes megmondja, hogy használhatatlanok), de inkább azt látom, hogy az amerikai gazdaságról van kevés infóm (erre Harrison is hivatkozik, hogy míg a válság időszaka teljesen kivan elemezve, addig a wwii-hoz nem nagyon nyúltak szerzők)... :)
ja még van egy csomó antikvár amerikai könyvem, ami a válságról illetve a postwar gazdaságról szól, de azokban nincsenek számok (és képek) így kevésbé olvasgattam eddig :)))
erre elég széles irodalom van, ettől részletesebb adataim is vannak.
Amit látni kell, hogy ez a szovjet GDP 7% körül lehetett (ezáltal az US GDPnek valószínűleg még kevesebb része, szóval ezt az USA azért könnyen benyelte, saját maga hadseregére jóval többet költött.
(ezekre majd hozok számokat, most nemsokára el kell mennem szórakozni :))
néhány könyv Bögöynek (csak a jobbak, néhánz más elég gyenge):
Harrison: Accounting for war
Overy? War and Economy in the Third Reich
Harrison: Soviet Planning in Peace and War 1938-1945
Tuyll: Feeding the Bear (American Aid to the Soviet Union, 1941-1945)
Davies-Harrison-Wheatcroft: The Economic Transformation of the Soviet Union 1913-1945
Dunn: The Soviet Economy and the Red Army 1930-1945
Nem tudom szóba került-e már,de érdekességként megemlítem,hogy az oroszok is szállítottak fegyvert Angliába. Még az USA hadbalépése előtt volt valami csere1ezményük az angolokkal. Repülőgépbe való gépágyúkat küldtek az angoloknak.
Bellamy szerint ilyen katasztrófák idején az államok (hadigazdaságukkal) maguktól is össze szoktak omlani, és ennek elkerülésére semmiképpen sem tartja elégséges magyarázatnak a lease-lend-et, hanem elsősorban a szovjet intézkedéseket (a terrortól az okos gazdaságszervezésig és az ipar és mezőgazdasági készletek evakuálásáig) tartja jelentősnek, tehát inkább csak hozzájárulásról van szó. De elképzelhetőnek tartja, hogy még eggyel több katasztrófa, vagy a lease-lend elmaradása adott esetben pont kiütötte volna őket...
A már említett Bellamy hoz táblázatokat az Allied/Axis és a szovjet/német GDP-arányra, 1939-ben az első arány 2, a második 1 körül állt, de a Molotov-Ribbentrop miatt az első arány meaningless, a másodiknak pedig akkor még nem volt jelentősége. A lease-lend miatt a franciák kiesése után az amerikaiakat már rögtön az Allied-hoz számítja (szerintem azért ez erős túlzás, főleg hogy a szovjeteket továbbra is semlegesnek számítja), így marad 1940-ben is a 2:1, illetve a szovjet/német GDP aránya 1.1:1-hez. 1941-ben aztán a 2:1 fennmarad kb. a japán és szovjet belépéssel, de a szovjet/német GDP-arány 0.8-ra (az év egészét tekintve, decemberben ez alacsonyabb!), majd 1942-re 0.7-re romlik, a szovjetek, úgy tűnik, 30%-kal alacsonyabb GDP-ből préseltek ki jóval több fegyvert (még a lőszertermelésük is magasabb volt a németekénél), 1943-ban az arány 0.8 volt, és aztán csak 1945-re (első négy hónap) sikerül ismét 1 fölötti arányt elérniük...
Viszont Bellamy szerint pont az 1942-es rekord alacsony szovjet GDP és katasztrofális katonai helyzet kettőse eredményezi azt, hogy különösen nagy volt még a valóban csekély (az össztermelés legfeljebb 5%-át elérő) nyugati segítség is, és nem csak (sőt talán nem is elsősorban) a fegyverek, hanem az élelmiszer, repülőbenzin (a szovjet finomító-kapacitások, amik egy része amúgy is elveszett, sokáig nem voltak elégségesek a megfelelő magas minőségű repülőbenzin előállítására a szükséges mennyiségben), vasúti sínek (a minőségi acéltermelés elsősorban fegyverekre kellett), teherautók, stb. Lényegében azt mondja, hogy pusztán a számok alapján el lehet képzelni, hogy a nyugati segélyek nélkül is túléljen a Szovjetunió 1942-ben, és megindítsa a sztálingrádi és rzsevi ellentámadásokat, de annyira a határon voltak, hogy egyáltalán nem lehet kizárni, hogy pont a nyugati segítség volt az a kis plusz, ami végülis megakadályozta, hogy átbillenjenek az összeomlás felé.
Harrisonnak mi a címe? Meg akarom rendelni majd...
Egy pár szám a SZU-nak nyújtott szövetséges támogatásról:
The following table, not an inclusive one by any means, shows the extent of lend-lease aid the Western Allies provided to the Soviet Union from 01 October 1941 to 31 March 1946 (not a typo, aid went on well after WWII ended). CW - Commonwealth contribution; US - American contribution:
"Úgy tűnik kevésbé terhelték meg adóval az állampolgárokat (semmennyire?), inkább kölcsönből finanszírozták a dolgot."
Ennek alátámasztására: 1940-45 között volt a legmagasabb az amerikai lakosság megtakarítása, tehát valóban hitelből történt a finanszírozása a háborús termelésnek, enm a lakosság megterhelésével, bár sztem az amerikai szövetségi államadósság nagy része belső adósság is lehetett, azaz végső soron a lakosság finanszírozta, csak államkötvény formájában.
A szovjet oldalra van vmi infod? Meglátásom szerint ott a jó öreg vegyük el a lakosságtól módszert alkalmazták, azaz a civil szféra jövedelmeit maximálisan megkurtították. Bár nem tudom, hogy egyáltalán vehetett-e fel a SZU hitelt. ha jól emlékszem mintha kizárták volna ebből még a 20-as évek elején
én is újra belenéztem Harrisonba (The economics of WWII), az látszódik, hogy a lakossági fogyasztás vagy stagnált (de magasabb szinten, mint a nagy válság idején), vagy egyesek szerint (lakossági)fogyasztási menyország volt akkor Amerika.
A háborús erőfeszítéseket teljesen a megugró termelési hatékonyság révén érték el.
Amit még látok, hogy ekkor ugrik meg a szövetségi kormány hiteltömege 200 milliárd dollárral. Úgy tűnik kevésbé terhelték meg adóval az állampolgárokat (semmennyire?), inkább kölcsönből finanszírozták a dolgot.
Ezt érdemes összevetni a szovjet fogyasztással, ahol a lakosság életszínvonala (az eleve nem túl magasról) elég jelentősen csökkent, persze a szovjetek nominálisan is elvesztettek sok termelő eszközt/területet, a hatékonyságon kívül kellett a fogyasztáshoz is nyúlni a mennyiség termeléséhez...
