Tudod, ,,Minden év január 2-án kezdődik":) A tegnapi összejövetelen Ivanov bolgár hansa-szakértővel benyakalt jópár üveg rajnai, olasz és francia még érezteti hatását (igen-igen erőteljesen:)). Holnapra már talán figyelmesebb leszek.:)
a 134 . szd-ot nézd a vége felé még a bázisrepteret is megadja, a "G" lajstromjel pedig kifejezetten ennek aszd az azonosítója ebben az időben.
It was equipped with Hurricanes and formed part of No 151 Wing, which was destined for service in Russia. The squadron arrived at Vaenga, near Murmansk on 7 September and began operations soon afterwards. However, its main purpose was not to fight but to train Russian pilots, which it began in early October and on the 28th, it handed its aircraft over to the Russians and returned to the UK.
Ha már a térségben "járunk" érdemes megemlíteni, hogy Petsamoban (más néven Pecsenga) található az északi vidék legnagyobb német katonai temetője, ahol mintegy 12000 hősi halott, többségükben osztrák, aludja örök álmát a "Gebirgsjaegerdenkmal" nevű helyen. A Szu összeomlása után osztrák veteránok egy nagy német keresztet és egy havasi gyopárt (jelvény) állítottak.
Na, utánnanéztem angol vadászok témájában. Van egy rakás érdekes dolog! (Számomra egy óriási felfedezés ez az infó.) 1941-ben valóban volt angol vadász-század Murmanszk alatt.
Mellesleg Szafonov, kétszeres SzU hőse volt az angol-szovjet vegyes vadászezred kapcsolattartó parancsnoka. Amit találtam.
A 151. vadász wing festése és betűkódja, Murmanszk környéke, Vaenga-1 repülőtér, 1941.
Miller Raf pilóta gépe mellett, Murmanszk környéke, 1941 októbere.
B. Szafonov százados E.Miller és G.How(?) pilótákkal, amikor érdemeik elismerése-képpen mindhárman megkapták a Lenin-érdemrendet.
"Outside of the Mediterranean theatre, the Albacore is best known for its participation in the Fleet Air Arm strikes on Petsamo and Kirkenes, Norway. Following the German invasion of the Soviet Union on 22 June 1941, Winston Churchill ordered the strikes in an effort to give practical support to the Soviets by hitting German lines of communication in northern Norway and Finland. Operation "EF" involved sending the high-speed minelayer, HMS Adventure, to Archangel with a large load of mines, while the air groups of HMS Furious and HMS Victorious struck Petsamo and Kirkenes respectively on July 30, 1941. These two ports were used by the Gebirgs Korps Norge, and it was believed German shipping would be present.
The mission was intended as a surprise attack, which proved impossible in the midnight sun conditions in the high Arctic. The element of surprise was lost when the Fleet was sighted by a shadowing Do-18 shortly before the strike was launched. Furious launched 9 Albacores of 817 Squadron and three escort Fulmars of 801 Squadron in one flight and 9 Swordfish of 812 Squadron escorted by three Fulmars of 801 in a second flight against Petsamo. Arriving at the target, the harbor was nearly empty and flak was heavy. The Albacores claimed the sinking of one small steamer while the Swordfish destroyed several jetties. One Albacore and two Fulmars were lost to enemy fire.
HMS Victorious launched 12 Albacores from 827 Squadron, eight Albacores from 828 Squadron, and nine Fulmars from 809 Squadron, in two flights to hit Kirkenes. Fully alerted, the Luftwaffe was waiting at Kirkenes with a mixed force of Bf-109s and Bf-110s, and the strike was a disaster. The attackers claimed to have sunk one 2,000 ton steamer, set another afire, with minor damage ashore. The escorting Fulmars claimed two Bf-109s and one Bf-110 destroyed, but losses were severe, with 11 Albacores and two Fulmars shot down and eight other Albacores damaged. In the face of these losses, 827 Squadron ceased to exist.
One Albacore claimed to have shot down a Ju-87 at Kirkenes, which if true made it the only kill ever claimed by an Albacore. The Stuka was part of a flight returning to Kirkenes from a bombing raid against Murmansk and became involved in combat against the Albacores accidentally.
Rohwer/Hümmelchen: Chronik das seekriegs 1939-45 149. oldalán írnak néhány mondatot róla megemlítik a bevetett gépek számát és a veszteségeket, sajnos némt nyelvnemtudásom nem engedi meg, hogy részleteket is írjak, de ha érdekel esetleg beszkennelhetem.
Azért nagy vonalakban, amit megértettem, de fordításért felelőséget nem válalaok:
A HMS Victorious 20 Alabacore 9 Fulmar gépe támadta Kirkenest. A kikötőben tartózkodott a Bremse tüzérségi iskolahajó. a légvédelmi tüzérség és a 6/JG.5 gépei 11 Albacoret és 2 Fulmart lelőttek. A HMS Furious 18 Albacore, 4 Hurricane és 6 Fulmarja támadta Petsamot. A kikötőben nem tartózkodtak hajók, ezért a kikötői berendezéseket támadták csak. 1 topedóvető és 2 vadász elveszett. A támadások után a Furious átadta bevethető gépeit és visszavonult. A Victorious VIII. 4-én 3 Fulmarral megtámadta Tomsöt, ahol egy gépet vesztett. majd a támadás után ez a hajó is hazaindúlt.
Az csoport Force P néven szerepelt Wake-walker parancsnoksága alatt, és a két hordozón kívűl még bekletartozott a Devonshire, a Suffolk cirkálók és a Echo, Eclipse, Escapade, Intrepid rombolók.
Magyarországon először a murmanszki angolokról Kurzenkov: Alattunk a föld és a Tenger című könyvében lehetett hosszabbbat olvasi. 1969-ben adta ki a Zrínyi.
Amikor pár éve Murmanszk környékén voltunk kutatáson (repülőgépek a mocsárban) rengeteg öreggel találkoztam, akik a háborúban angolokkal és amerikaiakkal együtt dolgoztak, különböző okokból kifolyólag, illetve azok közvetlen leszármazottaival, ami igen érdekes volt - akadt jónéhány idősebb orosz öreg, kifejezetten kreol bőrrel. A konvojokkal érkező amerikai tengerészek leszármazottai.
Ha kezembe akad, akkor majd belinkelem az ingabombázással kapcsolatos vonatkozó tanulmányt, amelyben ezen állítás szerepel a repülőtéri személyzetről, több névvel és lágerrel együtt. Elég meggyőzőnek tűnt. A hadtörténeti része teljesen korrekt, tehát nem feltételezem, hogy ebben gurítana a szovjetek kárára.
A nyugatiakkal együttműködő tiszteket nem érték semmiféle atrocitások. Ennyi esélyel az egész Arhangelszki és Murmanszki hdikikötőt, az összes, nyugati gépeket repülő pilótát és technikai személyzetet, a katonai ellátó és a VH gépkocsizó-ellátó, fegyverzettechnikai szolgálatának, az Alszib vonalon működő összes köztes repülőtér személyzetét, stb. stb. stb. lehetett volna ,,kis kirándulásokra" vinni.
Üdv Köszönöm ezeket már ismerem elég jól. Közben megtaláltam a murmanszki Hurricane száuadokat. 1941 szeptemberében allakították meg az 504-es szd A kötelékéből a 81.szd-ot amely a 134.-es szd-dal közösen települt át Murmanszkba még szeptemberben a HNS Arguson(amely 200 beládázott MIIb-t vitt a Szu-ba). Ott segítették az átképzést és rendszerbe állítást, közben rész vettek a légtér védelmében és több légigyőzelmet is arattak 1941 végén tértek vissza Angliába.
Voltak különböző útvonalakon, különböző célpontok ellen és különböző reptereket használtak. Tehát ingában nem csak a magyar vasúti csomópontokat támadták, hanem pl. Ploestit kétszer ( román olaj stratégiai célpont). Ennek is külön irodalma van.
A szöviket sosem engedték be szívesen saját színfalaik mögé a szovjetek. Az inga megszervezése is igen macerás volt. Varsó megsegítésére nem is engedélyezték a szovjet repülőterek alkalmazását.
Háború után ráadásul a nyugatiakkal érintkezésbe került szovjet személyzet jó része, mint megbízhatatlan "kis kirándulásra" ment... nem egészen önként.
Igen kérem ne keverjük. ezért írtam,hogy "kiegészítés" Az ingabombázásnál a Frantic Joe-ra gondol?
A telepített vadászokról szólót keresem, mert valamelyik könyvben több oldalon volt róla szó. De sajnos nehezen találom a tömegben. ( egyelőre J. Kilbracken:Bring back my stringbag-jében írja hogy at oroszok 1942 végén nagyon voakodva járultak hozzá néhány északi repterük angolok általi használatához.)
Egy kis kiegészítés. Nem egy angol bombázó század, hanem kettő vett részt az első támadásban. A 617-es, és a 9-es 1944 szept 11-én szállt le Jagodnyikban 38 Lancsater I és III-asokkal. Tallboy 12000 fontos bombákkal támadták 15-én a Tirpitzet Altenfjordban sikertelenűl 15.-én.
Ezután még kétszer próbálkoztak, de már Angliából okt 29.-én és nov 12.-én.Az utolsónál a semleges Svédország felől így sikarült meglepni a németeket. ( októbeerben átvitték a hajót Tromsöbe) ezért már Angliából is elérhatő volt. C. Chant: Lancaster 61.old Üdv
Volt egy angol vadász század Archangelszken, csak most nem találom az irodalmat.
Nem csak a '20-as években. A II.VH után volt egyhatalmas betelepülési hullám (mondjuk elsősorban a volt emigránsok és azok leszármazottai mentek vissza Oroszországba.
Aki meg jót szórakozik azon, hogy lehetett ennyi marha, aki oda kültözött ki, ajánlom, hogy nézzen utána - milyen volt a SzU megítélése nemzetközi szinten. Szinte SEMMIT nem lehetett tudni az országról. Egészen az '50-es évekig rendkívül nagy volt a SzU-val szembeni szimpátia. Rengeteg dologról egyszerűen nem tudtak az emberek.
Csak egy kis módosítás: a miniszterelnököt Cajandernek írják, csak az ejtés van k-val. Azt a "nekünk van a legjobb életszínvonalunk" szöveget nem tudom milyen összefüggésben mondhatta, mert kb. egy szinten voltak Magyarországgal.
Aki 90 előtt ideköltözött, arra a szerelmesnél kicsit erősebb jelzőt használnék. :))
Az SZU-ba a 20-as években vándorolt ki néhány száz amerikai komcsi a munkásállamot építeni, meg is tehették Karéliában az isten háta mögött, majd a 30-as években szinte kivétel nélkül mehettek a Gulágra. Aki ilyen szinten hülye, az meg is érdemli. Moszkvában is volt amcsi kolónia, még saját baseballbajnokságuk is volt.
Biztos van, csak érdekes módon nyugatról önként áttelepülhetett bárki és az egész Szu szinten évente százas nagyságrend lehetett az ilyen - addig fordítva milliók tapostak le, amint lehetőség adódott rá... de ez itt erősen off :)
A 151. vadász wing festése és betűkódja, Murmanszk környéke, Vaenga-1 repülőtér, 1941.
Miller Raf pilóta gépe mellett, Murmanszk környéke, 1941 októbere.
B. Szafonov százados E.Miller és G.How(?) pilótákkal, amikor érdemeik elismerése-képpen mindhárman megkapták a Lenin-érdemrendet.
