Ismerek olyan élő személyt, aki hamarabb ért haza angol fogságból, mint a levelezőlap, amit a fogságba esés után írhatott ( 1 év). A szovjet fogsággal ellentétben a nyugatiból sokan nem tértek haza - önként, pl. a francia foglyok közül sok állt be a légióba, s ha nem írt haza, akkor MIA-nak számít ... de nyugati fogságba esettek egy része például megnűsült helyben (!), s nem tért haza ( pl. amerikai fogságba esett magyarok, akik egyes helyeken szabadon mozogtak és köztudottan nagy férfihiány volt Németországban...) Szóval akár egy ilyen variáció sem zárható ki a nagyapa esetében.
ha van valami konkrétabb keress meg emailen (ezen az oldalon megtalálod, mert éppen megadtam valakinek).
Ha nem került elő, és még csak üzenetet sem kapott a felesége, akkor nyugati fogság nem valószínű (bár nagyapámról sem volt hír 2 évig, de ha ott nem halt meg, akkor jellemzően azért hazajöttek).
Ami lehet, hogy meghalt a harcokban, vagy szovjet fogságban halt meg.
(ha van közelebbi adatot, akkor meg tudom nézni, hogy eltűnt-e (fogság), vagy meghalt-e, de annyi azonos nevű van a listában őrvezető, hogy eléggé vad találgatás lenne, de megnézem, hogy a tüzérosztály, őrvezető, név alapján mit találok, de ezt max holnap).
A június utáni kivonulás nem túl jellemző (tehát nem a nagy behíváskor volt, hanem előtte), ez feltételezi az 1.m.hadsereget, vagy a hegyi-, vagy határvadászokat. De júniusban már régen kint volt a hadsereg, és júliusban veszettül menekültek hátra, tehát valami utánpótlásként kerülhetett be. De tényleg nem akarok találgatni, amikor ennyi minden bizonytalan...
Sajnos, nagyon kevés infóval rendelkezem, és annak a fele hazugság.
Nagyanyám nem volt túl közlékeny teremtés, és már nincs lehetőség a pontosításra. Már édesapám sem él, de azt hiszem csodálkozna, ha tudná, hogy 7 éves korában anyakönyvezték, és szerintem nem Pesten, hanem Kecskeméten született.
Na de térjünk vissza. Tehát nagyanyámról 2 fénykép készült 1. 1943 03 30 Kecskemét, 2. 1944 07. Kecskemét. Ha apám 9 hónapra született, akor nagyanyám 1944 júniusában esett teherbe. Továbbá ide vág a fotó, hogy ott állomásozott az az osztag, és hogy 44 nyarán indultak a frontra.
A levéltár válaszát ma kaptam meg, így ma írtam egy csomó levelet, pl. plébániáknak,
és az anyakönyvvezetőnek is, hátha előkerül a házassági bejegyzés.
Őszintén, ez a Kecskemét csak feltevés, de eddig úgy tűnik, minden összevág.
Hogy mi történt vele, hogy meghalt-eltünt-fogságba esett-e, azt a mamám sem tudta, csak hogy soha nem került elő.
Tudom, hogy történész szemmel nézve, ez nagyon kevés, és családfakutatóként sem túl sok, de ott a remény.
Addig, míg valahol nem akadok rá az esküvőre, és nem találok további infókat, pl. szül.idő, anyja neve stb. addig lehetetlen azonosítani, de hátha most sikerül.
ahogy nézem, a 13. tábori tüzérosztály a 13. tüzérezredhez tartozott (általában), ami meg a 13. gyaloghadosztályhoz. Ők is résztvettek azokban a harcokban, amiket itt az előző hozzászólásokban említettünk (a Kárpátok előterében). De addig nem mennék mélyebben bele, amíg nem tudsz néhány pontosítást adni, mert nagyon félremehet a keresés...
Szeretnék egy kis segítséget kérni tőletek. Sajna a történelemben nem vagyok jártas, én a családfámat kutattom, amiben viszont nem vagyok szerencsés.
Apai nagyanyám 1944-ben teherbeesett egy katona fiútól, akit Kovács Lajosnak hívtak. Mamám elmondása szerint gyors hadiesküvőt tartottak, mert a fiút a frontra vitték. Megmaradt az esküvői képük, és ennyi.Minden infót összevetve, Kecskemétet tartva kiinduló pontnak, segítséget kértem a Hadi levéltártól.
A kép alapján ők úgy vélik, hogy őrvezetőként szolgált egy tüzér alakulatnál. Továbbá " Kecskeméten a 13. tábori tüzérosztály állomásozott, amelyet 1944 nyarán mozgosítottak, és rendelték a frontra " ezt válaszolták.
A kérdésem az lenne, hogy tudtok-e valamit erről a tüzérosztályról, vagy, hogy hol lehetne adatokat találni róluk.
Na, egy évvel ezelőtt beszéltünk arról, hogy az oroszok után végre a többiek is megnyithatnák saját ,,zárt" archívumaikat a kutatók számára.
Most kaptam a hírt a németországi erdélyiektől.
Megnyílt a legnagyobb náci levéltár > [ 2007-11-30 ] > > Megnyílt a világon a legtöbb, mintegy ötvenmillió náci iratot tartalmazó archívum a németországi Bad Arolsenben. Az Adolf Hitler titkos levéltáraként is emlegetett levéltár megnyitásáról tavaly állapodott meg az iratállományt kezelő szervezet, a Nemzetközi Keresőszolgálat (ITS) 11 ország képviselőit tömörítő vezető testülete. >>> > > A teljes írás itt olvasható: http://erdely.ma/kulhon.php?id=30243
Nevetni fogsz, de a ,,Történelmi regények, filmek" topikban éppen a múlt héten beszéltünk róla.:) Fel is tettem a youtube-s címeket, ahonnan letölthető a film (potosabban nézhető). Rendkívüli brutalitással és élethűen van bemutatva benne egy megtorló/partizánvadász akció (mint írtam, a túlélők visszaemlékezései alapján rekonstruálták az eseményeket.)
Hmmm. ehhez kapcsolódóan nem tudom láttátok-e az Idi i szmotri (fonetikusan) című 1985-ös filmet. Vmi hasonlónak az ábrázolása van benne. Marha jó kis film.
Az HBO-n megy a "minden világol" című film. Egy zsidó srác keresi 2vh-s múltját a mostani Ukrajnában egy "szakavatott" tolmács segítségével. Az elején hihetetlen jókat röhögtem (ez jobb mint a Kusturica filmek), a másik fele pedig nagyon megindító. Nézzétek meg (Zicherman, neked külön ajánlom, nagyon valódi Ukrajna ábrázolás)! angol címe: "EVERYTHING IS ILLUMINATED"
Háttérinformáció: .................................. Korteliszi - Ukrajna Volinyi megye Ratnovszkij járásának egyik faluja, ahol a II.VH alatt a német megszálló csapatok, illetve az ukrán és belorusz kollaboránsok megsemmisítettek 2875 embert. A falu környékén tevékenykedett egy kisebb létszámú vörös partizáncsoport. Bosszúból, amiért az egyik rajtaütés során a partizánok megöltek néhány policájt (helyi önkéntes rendőr egységek) és egy (!) német katonát, a német szervek előkészítettek egy titkos rendelkezést (parancsot), a Korteliszi falú és a környékén található néhány tanya megsemmisítéséről. 1942. szeptember 23-án a német 15. rendőrezred 3. zászlóaljának ,,Nürnberg" százada,amely nürnbergi rendőrökből állt, Glüks alhadnagy vezetésével, ukrán és belorusz segédcsapatokkal karöltve, körbevették a falut. A lakóit a falu központjába terelték majd legéppuskázták. A falu ki lett fosztva, a 715 házat pedig porráégették. A helyi múzeumban látható a ,,Nürnberg" század parancsnokának eredeti jelentéséről készült másolat, amit Glüks a zászlóalj parancsnokának, Holling rendőrőrnagynak címzett. A sorok önmagukért beszélnek, mellesleg a szöveget az ukrán nacionalisták újságából vettem, illetve szerepel még az 1981-ben kiadott emlékalbumban (,,628". A SzU területén lakóival együtt megsemmisített faluk számáról kapta a nevét.)
,,...A Korteliszi bolsevik-partizán falu és környékén található tanyák megsemmisítését célzó hadműveletet végrehajtottam, teljes egészében követve az ön parancsait és szóbeli utasításait... 1942. szeptember 23-án, 4 óra 35 perc. Korteliszi és a környező tanyák a rendőrök külső gyűrűje által be lettek kerítve. Hogy ne törjön ki véletlenszerűen pánik - a rendőröknek mindössze egy-egy töltényt osztottam ki. Megparancsoltam: mindenkit hajtsanak a falu közepére, gyűlésre. Annyira nyugodtan viselkedtem, hogy a nyugalmam átterjedt az alárendeltjeimre és az áldozatokra, és ez biztosította a teljes sikert. ...Nekem sikerült elfognom és konvoj alatt a kivégzés helyszínére szállítanom Korteliszi és a környező tanyák összes lakóját. Mindenkit, kivétel nélkül. A könnyű géppuskákat megfelelő állásokba állítottam. A géppuskák mögé tapasztalt, általam már kipróbált katonákat állítottam, akiket 30 percenként váltottam. A kivégzéseket egyszerre öt helyszínen hajtottuk végre, a géppuskák lövéseit a gépkocsik motorjainak bömbölésével nyomtuk el. Először a férfiakat lőttük agyon, mivel ezek ellenállást tanusíthattak volna. A nők és gyerekek kivégzése bármilyen komplikáció nélkül zajlott... A kivégzés 9.00-kor kezdődött és 16.25-kor ért véget. Az ön parancsa maradéktalanul végre van hajtva... A ,,Nürnberg" századnak nincsenek vesztességei. Az egyik sofőr a parancs végrehajtása után lebetegedett - kiújult a gyomorfekélye. Elhasznált lőszer 4 e. 321 db töltény (négyezerháromszázhuszonrgy). Az egyik géppuska javításra szorul, mivel a túlmelegedés következtében meghibásodott. Glüks alhadnagy."
...................................... Forrás: * Трагедія села Кортеліси і спекуляція на ній. Українська газета. № 32
OUN /Folytatás./ ............................. Közben a német hatóságok továbbra is kihasználták az ukrán lakosság körében tapasztalható nacionalizmust, és önálló egységeket hoztak létre az OUN(b) velük együttműködő vezetőségi tagjainak segítségével. felállításra került a 109., 114., 115., 116., 117. és 118. ukrán rendőrségi őrzászlóaljak (schutzmannschaft-batalion, vagy rövidítve ,,schuma"). Fő rendeltetésük a vörös partizánok elleni harc volt. Külön, a Belorussziában végrehajtásra kerülő akciókhoz, 1941 októberében, a ,,Nachtigal" és ,,Roland" önkéntes légiósaiból felállításra került a 201. schutzmannschaft zászlóalj, amelyet Jevgen Pobeguscsij vezetett, a helyettese pedig Roman Suhevics. 1942 márciusának közepén a zászlóaljat más ukrán önkéntes egységekkel átdobták Belorussziába. Itt az új alakulatok a ,,201. rendőr és őrhadosztály alegységei"-ként szerepeltek a nyilvántartásban. Egyéb német alakulatokkal E. Bach-Zalevsky SS obergruppenführer parancsnoksága alá kerültek. a 201. zászlóalj számlájára írható több tucat, lakóival együtt megsemmisített belorusz falu és a Volinyi Korteliszi falu, ahol 2800 lakost lőttek agyon az ukrán légiósok. Ezenkívül, a 201. zászlóalj tömegmészárlásokat és kivégzéseket hajtott végre Zlocsevben, Ternopolban, Szatanovban, Vinnyicában és Ukrajna, illetve Belorusszia több más városában. Közben az ukrán nacionalisták illegalitásba vonult csoportjai folytatták a propagandát a helyi lakosság körében, megteremtve ezzel az alapot és előkészítve a talajt a németek elleni fegyveres harcra. Az illegális és partizántevékenység 1942 második felében aktivizálódott. Adott év októberében az OUN(b) létrehozza az UPA-t, amely -mint már korábban írtam - harcot folytatott a németek, a lengyelek és a szovjetek ellen. 1942-től kezdve az UPA és a lengyel Armia Krajowa között állandósultak a fegyveres összecsapások. 1944 áprilisában az UPA égisze alatt az OUN(b) megteremtett egy ukrán árnyékkormányt, amely az Ukrán Felszabadító Főtanács nevet kapta (ukránul: Українська Головна Визвольна Рада, УГВР) aminek feje K.Oszmak lett (К. Осьмак). A háború után az OUN tovább folytatta a harcot a szovjet rezsimmel és mindazokkal, akikről feltételezték, hogy szimpatizálnak a szovjet hatalommal. Ez egészen az '50-es évekig tartott. ............................... Folyt. köv.
Köszönöm a kiegészítést és pontosítást! Mindenképpen utánnanézek! ........................ OUN /Folytatás/ ........................... A német parancsnoksák engedélyével az OUN(b) felállított két zászlóaljat (ezekről később bővebben), melyeket az UNA - Ukrán Nemzeti Hadsereg jövőbeli magját kellett, hogy képezzék - ,,Nachtigal" (Roman Suhevics parancsnoksága alatt) és a ,,Roland" (Jevgen Pobiguscsij parancsnok), amelyek első akciói hírhedté tették az alakulatokat: Lvov (Lemberg) lengyel értelmiségieinek kiírtása (az u.n. ,,Lvovi professzorok mészárlása"), a szintén Lvovban 1941. június 30-ai és július 25-ei zsidópogromok. Az önálló ukrán nemzetállam megteremtését azonnal elkezdték, amint a német csapatok átlépték a SzU nyugati határát. 1941. június 30-án Lvovban az OUN ,,banderovec" szárnya kikiáltotta az Önálló Ukrán Államot, megbízva a kormányalapítással Jaroszlav Szteckót. Kihangsúlyozva, hogy az OUN(b) kitart az antikommunizmus, antiszemitizmus és oroszellenesség elvei mellett, a vezetés abban reménykedett, hogy ezáltal sikerül elmélyiteni a kapcsolatot a német hatóságokkal. A kikiáltott ,,Ukrán nemzetállam" vezetője, Jaroszlav Sztecko által első bejelentésében ez is olvasható: ,,Moszkva és a zsidóság - Ukrajna legnagyobb ellenségei. A legfontiosabb és döntő ellenségnek Moszkvát tartom,amely hatalmából adódóan fogságban tartotta Ukrajnát. És, mindettől függetlenül, értékelni próbálom a zsidók ellenséges és kártékony akaratát, akik segítették Moszkvát, hogy kabalában tartsa Ukrajnát. Ezért kitartok azon az állásponton, hogy ki kell írtani a zsidókat, ezért célszerűnek tartom, ha Ukrajnára is alkalmazzuk a zsidók exterminációjának német módszereit, kizárva asszimilációjukat." (Forrás: Евреи в Украине. Учебно-методические материалы. Составитель И. Б. Кабанчик. Львов, 2004.; dokumentumgyűjtemény.) Az ,,Ukrán nemzetállam" kikiáltásával együttjáró ,,Új rend" biztosítását kellett ellátniuk a Lembergbe érkező két zászlóaljnak. Viszont a kikiálétott függetlenségre igen furcsa volt a német vezetés reakciója,az OUN(b) igen hamar rájött, hogy lehetetlen közös nevezőre jutni ebben a kérdésben a német megszálló erők parancsnokságaival. Komoly ellentétek kezdődtek az OUN(b) vezetése és a ,,felszabadítók" között (bár, ha objektíven nézük, a Harmadik Birodalom Ukrajnával kapcsolatos tervei államtitkot képeztek, ráadásul a német hatóságok ukrajnai tevékenysége eléggé ambivalens volt, ezért az OUN(b) sokáig reménykedett abban, hogy mégis csak sikerül valami közös nevezőre jutni.) Sztyepan Banderát és Jaroszlav Szteckót a németek letartóztatták és deportálták Berlinbe, ahonnan etapolták őket a Sachsenhauseni koncentrációs táborba, mivel nem voltak visszavonni az ,,Ukrán Nemzetállam visszaállításának" Kiáltványát. A táborban 1944 szeptemberéig tartózkodtak. Sztepan Bandera testvérei Vaszil és Oleksza az Auschwitzi koncentrációs táborba kerültek, ahol 1942-ben pusztultak el. A szervezet vezetését Mikola Lebegy vállalta magára (1943-ig) (Микола Лебедь) A szervezet illegalitásba vonult és elkezdett készülni a németek elleni fegyveres ellenállásra. Közben a német SD jelentette Berlinbe, hogy ,,az ukránok körében tapasztalható ellenséges eszmék hordozói továbbra is a Bandera-csoportok tagjai". ................. Folyt. köv.
A Wisla , magyarul Visztula akciót megelőzte a szovjet-lengyel lakosságcsere amely keretében 480 ezer ukrán repatriált, a Wisla a hátramaradt, nagyjából tömbben élő San vidéki ukránok Lengyelországon BELÜLI széttelepítése volt - mintegy 150 ezer főt érintett (Janusz Grzegorz: Nemzeti kisebbségek a mai Lengyelországban).
Karol Świerczewski halálát a lengyel rendszerváltás óta nem írják egyértelműen az UPA számlájára, tekintettel az egykori érdemi vizsgálat elmaradására a történészek egy része, például az előbb említett szerző is feltételezi, hogy az NKVD áldozata volt.
OUN /Cikk kezdete/ ............................... OUN, Ukrán Nacionalisták Szervezete (ukránul: Організація Українських Націоналістів, ОУН) — ukrán nacionalista politikai szervezet, amely a '20-'50-es évek között létezett és tevékenykedett. 1929-ben hozták létre a hajdan volt Ukrán Népköztársaság kormánytagjai. Az osztrák-magyar vezérkar által hajdan létrehozott,,Ukrán Katonai Szervezet" jogutódja. Első vezetője az osztrák-magyar hadsereg volt ezredese Jevgen (Eugen) Konovalec volt. Fő céljának a független nemzetállam kikiáltását tűzte ki, amely egyesítené az összes, ukrán etnikummal rendelkező területet. Tagadták a többpártiságot a politikában, kizárólagos politikai és szervező erőnek tartották magukat az ukrán társadalomban. A tevékenysége kezdetén szinte kizárólag a lengyel kormány ellen irányult. Az OUN ideológiájára jelentős mértékben hatott D.Doncov, saját akarat és erő szláv kultuszával, illetve a szintén általa megfogalmazott, majd az OUN vezetés által kiegészített ,,integrális nacionalizmus" eszményképe. 1936-tól az OUN terrortevékenységet hírdetett Szovjet Ukrajna ellen. 1938-ban, miután Pavel Szudoplatov megölte Konovalecet (az adatokat erről 1996-ban publikálták; addig úgy hitték, hogy a gyilkosság az OUN-on belüli hatalmi harcok következménye volt, ekkor következett be a szakadás), az OUN széthullott két frakcióra - OUN (b) - ,,banderovisták" (a vezető, Sztyepán Bandera után) és az OUN (m) - ,,melnyikovisták" (A.Melnyik vezető neve után). A konfliktusban, többek között, a legkomolyabb vitákat annak kérdése váltotta ki, hogy mennyire elfogadható a németekkel történő együttműködés, amelyet az ,,idősebb" és ,,fiatalabb" nacionalisták eltérő módon látták. Nem sikerült kompromisszumot kötni és hamarosan két önálló OUN szervezet jött létre: OUN (m) - ,,melnyikovisták", Andrij Melnyikkel az élen, akit az OUN Vezetés élén jóváhagyta az OUN 1939-ben, Rómában megtartott kongresszusa; és az OUN (b) - ,,banderovisták", Sztyepan Banderával az élen, akit a Második(rendkívüli) ülésen tettek meg vezetővé, 1941 áprilisában (a kongresszus a németek által megszállt Krakkóban zajlott). Az utóbbinak még két neve ismert: OUN(r) (a ,,revoljucionna", azaz ,,forradalmi" szóból), vagy a jóval később használt OUN-SD (samostijnyikov-dezsavnyikov, azaz ,,önálló állami (párt)" szavakból. Bandera szervezete eleinte külön kihangsúlyozta, hogy pártja teljes mértékben osztja a német nemzetiszocialisták bolsevik- és zsidóellenes politikáját. A II. ,,Nagy" áprilisi kongresszus nyilatkozatában többek között ez is olvasható: ,,A zsidók a Szovjetunióban a bolsevik rezsim leghűségesebb támaszai, illetve a Moszkvai imperializmus előőrsei Ukrajnában... Az ukrán nacionalisták szervezete küzd a zsidók ellen, mint a moszkvai bolsevik rezsim támaszai ellen, tudatosítva, hogy Moszkva - a legnagyobb ellenségünk." .............................. /Folyt. köv./
UPA/befejezés/ ............................ A híresebb személyek, akik az UPA partizánjainak kezétől haltak meg: * Az Ukrán Pravoszláv Egyház vezetője, Alekszij (Gromadszkij) metropolita; a Vlagyimir-Volinszkij egyházkerület érseke, Manuil (Tarnavszkij), több száz pravoszláv pap, aki megtagadta a német megszállás alatt az együttműködést az Ukrán Autokefális Pravoszláv Egyházzal. * Gavriil Kosztelnyik - az Ukrán Görök-katolikus Egyház papja. Ő vezette azt a mozgalmat, mely céljául tűzte ki a Görög-katolikus és Pravoszláv egyház egyesítését (ő tervezte az 1946-os ,,Lvovi egyesítő zsinatot"). * Nyikolaj Vatutyin hadseregtábornok, az 1. Ukrán-front parancsnoka - halálosan megsebesült 1944. március 1-én, Kijev alatt. Sebesülésébe belehalt 1944. április 15-én. * Nyikolaj Kuznyecov (,,Sibert őrnagy") - híres szovjet felderítő és diverzáns. 1944. március 9-én vesztette életét az UPA partizánjaival folytatott tűzharcban. * Viktor Lutze - 1934-től az SA vezérkari főnöke. 1943. május 2-án a gépkocsiját az UPA partizánjai robbantották fel a Kovel-Brest országúton, Kortiliszi falu közelében (ezenkívül sokáig népszerű volt az a verzió, hogy Lutze egyszerű gépkocsiszerencsétlenség áldozata voltr; a diverzióra vonatkozó iratokat csak 2004-ben tették közé). * Karol Świerczewski - lengyel tábornok. 1947-ben vesztette életét, amikor a lengyel hadsereg nagyszabású hadműveletet hajtott végre az UPA ellen. Az egyik verzió szerint a halála szolgáltatott okot a ,,Visla"-hadművelet végrehajtásához - az etnikai ukránok erőszakos kitelepítése Kelet és Dél-Lengyelországból a szovjet Ukrajna területére.
........................................ Következik az OUN (a szervezet)
UPA/Folyt./ ...................... 1948-ban Roman Suhevics megpróbált kapcsolatba lépni a szovjet hatalmi szervekkel, hogy béketárgyalásokat kezdjen, de valamilyen oknál fogva ezt hamarosan felmondta. 1948-ra az UPA maradványai, Suhevics vezetésével, folytatták a partizánháborút a Lvovi, Ternopoli és Ivano-Frankovszkij megyékben. A többi területről kiszorultak. Attól függetlenül, hogy Roman Suhevics életét vesztette egy MGB különleges csoporttal folytatott tűzharcban, 1950. március 5-én (ettől a pillanattól kezdve az UPA mint szervezet megszűnt létezni, a csoportok önállóan, központi vezetés nélkül folytatták tevékenységüket),még néhány évre volt szükség arra, hogy teljesen fel lett volna göngyölítve az UPA, Nyugat-Ukrajnában. Nem hivatalos, meg nem erősített adatok szerint, az utolsó fegyveres összecsapása az UPA fegyveresei és a szovjet rendőrök között 1961-ben volt. Viszont a dokumentálható adatok szerint az aktív ellenállás 1952-re fejeződött be, az utolsó szabotázsakciók (vasútvonalak rongálása, áramvezetékek, telefon- és távírókábelek átvágása, stb.) pedig 1954 nyarával datálhatóak (kizárólag az Ivano-Frankovszkij megye területén). Az utolsó felkelő, Ilja Obersin (Илья Обершин) negyven évnyi illegalitás után (egy erdei földkunyhóban élt) 1991-ben hagyta el az erdőt és tette le a fegyvert, miután rádióból hallotta, hogy Ukrajna független állam lett. Az OUN-UPA vezetői, akik a szovjet nemzetbiztonsági szervek kezébe kerültek, általában ,,a büntetéskiszabás legfelsőbb mértékét" kapták, azaz halálraítélték őket. A halálbüntetést Sztyepan Bandera esetében is végrehajtották, pedig ő az NSZK-ban bújkált. Az UPA sorállományú tagjai, akik fegyverrel a kezükben harcoltak a szovjet államhatalom ellen, mint ahogyan az önkéntes segítőik, hosszú börtönbüntetésre lettek ítélve. Családjaikat a büntetésvégrehajtási telepek irányába deportálták, ahol rokonaik éppen raboskodtak. (A kitelepítési területek változóak voltak.) Több évtizeden keresztül magukon hordták a bélyeget, hogy ,,benderovisták" (sok helyen a mai napig káromkodásnak számít). A Szovjetunió széthullása előtt az OUN-UPA-nak nem voltak bajtársi vagy veterán-szövetségeik. Ez egyszerűen elképzelhetetlen volt. Csupán a SzU szétesése után kezdtek szerveződni a különböző UPA veteránszervezetek, hol az ukrán kormány támogatásával, hol éppen annak döntéseivel ellentétben. Jelenleg még Ukrajnában sem egyértelmű a megítélésük. Nyugat-Ukrajna egyes területein a mai napig ,,a kommunista diktatúra és a náci megszállás elleni szabadságharcosoknak" tartják őket, lengyel területeken és Ukrajna középső, illetve keleti megyéiben, meg a Krím-félszigeten ,,banditáknak" tartják őket a mai napig. .................. /Folyt. köv./
Nem, a ,,hegyi ruténeket" nem telepítették ki. Erre még visszatérek! Előbb befejezem a már elkezdett összefoglalókat. (Azért mindenképpen várom az észrevételeidet, legalább van még valaki, akinek nem idegen a téma.) .................................... UPA /Folytatás./ .................................. A I.VH bafejezése után az UPA harci csoportjai, kihaszálva a helyi lakosság támogatását és külföldről érkező segítséget (erre még kitérek, külön - Z.I.), még hosszú évekig folytatták a fegyveres harcot Nyugat-Ukrajnában a szovjet rendszer ellen, illetve a Lengyel Népköztársaság szervei ellen a határvidéken. Miután fokozatosan befejeződtek a harcok Európában, a szovjet vezetés lehetőséget kapott arra, hogy Nyugat-Ukrajnában jelentős létszámú csapatokat vonjon össze (leginkább belügyi és nemzetbiztonsági egységek). Ezeket vetették be az ukrán illegalitás ellen, mely minden áron igyekezett gátolni a szovjet adminisztráció működését. Eleinte az UPA széleskörű népszerűségnek és támogatottságnak örvendett a lakosság körében. A szovjet történészek adatai szerint ,,csak 1944-1946 között közel 56 ezer benderovistát semmisítettek meg, illetve 108 ezer embert ejtettek fogságba." Nyilvánvaló, hogy a számok túloznak, mivel a felsoroltak között volt a civil lakosság jelentős része, a felkelők családtagjai, a szimpatizánsok, illetve a deportált személyek is. Hasonló lépéseket tett a lengyel kormány. Ennek következtében az UPA társadalmi bázisa jelentősen csökkent. Ebben, többek között, az is közrejátszott, hogy az UPA fegyveresei brutális kegyetlenséggel számoltak le a szovjet, téesz és pártaktivistákkal, azok családtagjaival, az ,,átállókkal és árulókkal", meg bárkivel, akiről azt gondolták, hogy támogatja vagy szimpatizál a szovjetekkel. Nem kevésbé komoly hatást értek el az NKVD-MVD egységek. Mint arról a közelmultban nyilvánosságra hozott szovjet dokumentumok tanúskodnak (a szovjet és nemzetbiztonsági szervek tevékenysége Nyugat-Ukrajnában a háború után), a felkelők elleni harcban széles körben alkalmazták a beépített ügynököket és a speciális csoportokat, hogy ezáltal kompromitálják az UPA vezetését és szervezeteit. Az UPA tevékenységi körzeteibe kiválóan kiképzett, nagy létszámú NKVD-MKGB-MVD csoportokat küldtek, akik UPA egyenruhát viseltek, kivállóan beszélték a helyi dialektusokat és nagyon jól ismerték a terepet és a helyi hagyományokat. Ezek között nagyon sok volt a volt vörös partizán Kovpak és más ukrán komunista parancsnokok egységeiből, illetve olyanok, akiknek családtagjait az UPA partizánjai ölték meg (t9öbbek között beloruszok, lengyelek, zsidók, ukrajnai németek, stb.) A különleges csoportok az UPA egységeinek színe alatt tevékenykedtek és a módszereiket használták. Elsődleges feladatuk a felkelők tömegbázsának rombolása volt. Kikeresték és megsemmisítették az OUN-UPA vezetőit, illetve más módon is diszkreditálták a nacionalista ellenállást. Az 1945 júniusára érvényes állapotok szerint, Ukrajna nyugatio területein, UPA csoportoknak álcázva, 156 különleges szovjet nemzetbiztonsági csoport tevékenykedett, 1783 fővel. (I.Petrusko által összeállított dokumentumgyűjtemény szerint - Z.I.) A szovjetek ilyen jellegű taktikája arra késztette az UPA vezetését, hogy elrendelték a fegyveres csoportok mély illegalitásba történő vonulását, miközben a parancsnokok és partizánok egy részének legalizálniuk kellett magukat és meg kellett próbálniuk beépülni a helyi közigazgatási szervekbe. ........................ Folyt. köv.
Azért azt is tudjuk, hogy az UPA fő tevékenységi körzete nem Nyugat-Galícia volt. Egy napon se lehet említeni Kelet-Galíciával, de még az ukrán-belorusz határmocsárvidékkel sem. A lengyeleknek az UPA csak ürügy volt az ukrán nemzetiség szétszórására ( ezt igazolja, hogy később államosították a kitelepítettek vagyonát és az UPA leverése után se engedték őket vissza, csak az 50-es évek második felében). Azt viszont nem tudom, hogy a hegyekben élő ruténekre is teljes szigorral vonatkozott a kitelepítés vagy "csak" a San-völgyében élő ukránokra.
UPA (Folytatás) ............................. A konferencián létrehozták a ,,Megszállt nemzetek Bizottságát", mely funkciói közé tartozott a különböző nemzeti felkelő csapatok felállítása és kiképzése, a helyi nemzeti erők politikai szervezeteinek összevonása. Éppen 1943-ra datálható az első nemzeti UPA egységek felállítása. Valószínűleg ezeknek kellett képezniük a jövőben a ,,nemzeti felszabadító hadseregek" magjait. Leginkább a Vörös Hadsereg volt katonáiból hozták létre ezeket, akik Nyugat-Ukrajna területén lettek bekerítve vagy estek fogságba, és akik utánna a német megszálló csapatok különböző segédalakulataiban szolgáltak. Voltak olyanok is (eléggé kis számban) akik a Vörös Hadseregből vagy a vörös partizánoktól álltak át az UPA egységeihez. Az UPA első nemzetiségi egységei egy üzbég és grúz kureny (kozák felosztás: gyakorlatilag szakasznak felel meg), egy kubányi kozákszotnya, majd ezekhez jött egy azerbajdzsán kureny (szakasz). 1944 elejére az UPA állományában 15 internacionalista alegység volt. Az orosz csapatok felállítása viszont kudarcba fulladt. 1943-ban felállítottak az UPA-n belül egy orosz századot, amely részt vett a németek elleni harcban és Bendera feljegyzései szerint rendkívüli bátorságról tett tanúbizonyságot. Viszont állandó konfliktusba keveredett vezetése az UPA radikálisan nacionalista szárnyával. Erre válaszul a századot feloszlatták és vezetőit letartóztatták. Erre válaszul a szotnya emberei fegyverrel szabadították ki parancsnokaikat és kitörtek Versigora vörös partizánjaihoz. 1944-től, miután Nyugat-Ukrajnába ismét bevonultak a Vörös Hadsereg egységei és helyreállították a szovjet közigazgatást, az UPA egyes számú ellenségévé az NKVD-NKGB/MVD szervek váltak, utánna következett a lengyel Armia Krajowa, majd kisebb mértékben - a Vörös Hadsereg. 1944-ben az UPA fegyvereseinek létszáma a maximumot mutatta - 40.000 harcos (sztrelec). 1944 júliusában, az OUN és UPA kezdeményezésére felállításra került az Ukrán Felszabadító Főtanács (УГВР — Українська Головна Визвольна Рада), aminek élére Suhevics került (,,Csuprinka", ,,Roman Lozovszkij"). ..................................... /Folyt. köv./
UPA /Folytatás/ ........................... A világháború éveiben az UPA kegyetlen harcot folytatott a németek ellen (támadások rendőrségi őrsök, kaszárnyák ellen; fegyverraktárak robbantása és kifosztása, ellátó oszlopok és egységek felszámolása; rajtaütések, lesállások, diverziók, ipari szabotázs, harc a megtorló és partizánvadász egységek ellen, a Németországba erőszakkal elhurcolt fiatalok (munkaerő) kiszabadítása, a mezőgazdasági munkák védelme, a német betakarító különítmények megsemmisítése, stb.), a vörös partizánok, a lengyel Armia Krajowa és Batalion Hlopsky ellen, etnikai tisztogatásokat hajtott végre a lengyel-ukrán vegyes lakosságú területeken, több helyen zsidó és oroszellenes pogromokat hajtottak végre. Egyes adatok szerint, csupán 1943. július 10 és 15 között a volinyi UPA csoportok közel 12 ezer etnikai ukrajnai lengyelt és zsidót mészároltak le. Különböző források és felmérések szerint az etnikai tisztogatások során az UPA kezeitől Galíciában és a Volinyon közel 80-100 ezer lengyel vesztette életét. (Itt beszúrok egy angolnyelvű hivatkozási cikket:http://en.wikipedia.org/wiki/Massacre_of_Poles_in_Volhynia) 1943-1944 folyamán az UPA prancsnoksága kapcsolatba lépett a Nyugat-Ukrajnában állomásozó román és magyar csapatok vezetésével, illetve a lengyel Armia Krajowa parancsnokságával, és ideiglenesen tűzszünetet kötöttek egymással (ez nem vonatkozott a német, szlovák csapatokra, illetve a lengyel ,,Paraszthadsereg" (,,Batalioni Hlopsky"), Armia Ludowa és a vörös ukrán partizánokra.) 1943-ban az UPA-OUN vezetésében megérett a gondolat, hogy egyesítsék erőiket a közös ellenség ellen a Szovjetunió megszállt területein harcoló más nemzetiségű nacionalista erőkkel. 1943 júniusában az UPA parancsnoksága felhívást intézett a Turkesztán, Urál, Volga-menti területek és Szibéria különböző népeihez, hogy a Vörös Hadseregben szolgáló képviselőik, fegyverrel együtt, álljanak át az UPA-hoz és közös erővel ,,kezdjenek harcot az imperialista ragadozók - Moszkva és Berlin - ellen", akik ,,azon veszekszenek egymással, hogy ki raboljon ki Titeket." Az UPA vezetése szerint éppen ekkor, amikor a két harcoló fél ,,a legjobban legyengült, jött el az ideje a nemzeti forradalmaknak", melyeket ,,Európa és Ázsia népeinek ki kell használniuk, hogy elüldözzék földjeikről az imperialistákat és megteremtsék saját szuverén, nemzetállamaikat". ............................... Folyt. köv.
Mivel többször is felmerült már az elmúlt években a II.VH kapcsán a német és szovjet (szövetségesek) elleni fegyveres ellenállás témája, teszek néhány kiegészítést, pontosabban információs cikket az ukrán nemzeti ellenállásról az 1940-50-es években, mivel a mai napig sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mi a különbség az UPA, UNA és az OUN között, illetve mit mivel ,,fogyasztanak". Kezdem az UPA-val. Ha van rá igény, akkor még egy bibliográfiát is összedobok a témában, mivel ez a ,,történelmi réteg" és irodalma szinte ismeretlen Magyarországon. ................................. UPA - Ukrán Felkelő Hadsereg (ukránul: Українська Повстанська Армія, УПА) — ukrán nacionalisták fegyveres szervezete, amely az 1940-50-es években tevékenykedett Nyugat-Ukrajna, Délnyugat-Belorusszia és Délkelet-Lengyelország területén.
A probléma már ott kezdődik, hogy UPA név alatt, különböző időben, minimum két, egymástól teléjesen független szervezet létezett.
Az elsőt T.D.Borovec (Т. Д. Боровeц; fedőneve ,,Tarasz Bulba") hozta létre 1941 nyarán, mint ,,önvédelmi csoportokat" (egésszen 1942-ig a másik nevéről volt híresebb - ,,Poleszjei Szics"(«Полесская сечь») és az ukrán Poleszje területén tevékenykedett (Ruthenia-Ukraina Reichkomissariat und Galicia distrikt). Állandóan lavírozott a német hatóságok és a vörös partizánok között (az utóbbiakkal külön megnemtámadási paktumot is kötöttek, 1941 októberében). A németekkel szemben nem volt egyértelmű a magatartásuk - egyes területeken a ,,Poleszjei Szics" csoportjai kisegítő rendőrségi alakulatok funkcióit töltötték be, más helyeken pedig állandó támadásokkal zaklatták a megszállók helyőrségeit. 1941 novemberében a ,,Poleszjei Sziocset" betiltották a német hatóságok, miután a szervezet illegalitásba vonult és nyíltan német-ellenessé vált. 1942 elején vette fel az új nevét - UPA («Украинская повстанческая армия» (УПА)). Viszon Sz.Bendera hívei, M.Lebegy vezetésével, 1942. október 14-én létrehoztak egy párhuzamosan működő harci szervezetet, ugyan ezen a néven, mint az OUN (b) (benderovecek) katonai szárnyát, majd aktív terrorba kezdtek Bulba-Borovec hívei ellen, illetve az OUN A.Melnyik által vezetett szárnya ellen (OUN(m)), hogy saját ellenőrzésük alá vonják az összes nacionalista csoportot. Eredmányképpen 1943-ra A.Melnyik és T.Bulba-Borovec híveit gyakorlatilag megsemmisítették, vagy részük beállt a Bendera-féle UPA-ba, vagy csatlakoztak Kovpak és Versigora vörös partizánjaihoz. 1943 novemberétől, egészen az 1950-ben bekövetkezett haláláig (harcban esett el) az UPA főparancsnoka Roman Suhevics volt (Роман Шухевич (fedőneve — ,,Tarasz Csuprinka tábornok"; «генерал Тарас Чупрiнка»). 1950-től az 1954 májusában történt fogságbaeséséig, az UPA rendkívül megfogyatkozott egységeinek Vaszilij Kuk ezredes volt a parancsnoka (Васiлiй Кук (fedőnevei — «Коваль»(,,Koval"; ,,Kovács"), «Лемиш» (,,Lemis", ,,Malomkő"). .....................
"Az Árpád-vonal ugyanúgy járt, mint a Maginot-vonal. A szovjet főerők nem itt próbálkoztak, hanem - meglepő módon - ott ahol nagyobb esélyük volt a Balkánra való bejutásra, hanem arra, amerre könnyebb volt a Jassy-Kisinyov-tól dél-délnyugatra."
azért az Árpád-vonalat nem arra tervezték h majd itt fogja elbukni a 2. vht a Vörös Hadsereg...ez 1 szimpla védvonal volt eredetileg az oltyán barátaink ellen...(persze valószínű a románok sem erről támadtak volna)
Ami viszont érdekes, hogy Magyarországon nagyon sok szerző (ha már egyáltalán megjelentek cikkek a témában) gyakran egybemossák és összekeverik az UPA és az UNA szervezeteit, egységeit.
Mindezt tudom:) Egy évvel ezelőtt még éppen veled vitatkoztunk ezen, amikor felhoztam a ,,Vas század" filmet (ukrán-ausztrál koprodukció, Olesz Jancsuk rendező, Jurij Borcja ,,A küzdelem mérföldkövei" dokumentum regény alapján), ami Mihailo ,,Duda" (Gromenko) csoportjáról szólt. Éppen nekem kellett még akkor bizonyítanom, hogy lengyel területen is ment a harc az UPA-val.:)))) Tudtommal nekem kellett fél évet vári arra a fotóra, amely 1947-ben jelent meg az USA-ban a csoportjáról, amely átment fél Európán és Bajorországban adta meg magát az amerikaiaknak.:)
Nyugat-Belorussziában leginkább a lengyel AK egyes csoportjaival és a belorusz nacionalisták elzigetelt csoportjai ellen ment a harc (Beloruszka Gromada). Méghozzá ott is érdekes volt a helyzet: az AK harcolt a VH, az UPA, az UNA, a BG és a lengyel hadsereg ellen; az UPA harcolt az AK, a lengyel hadsereg, az AK, a BG, az UNA és a VH ellen; a BG harcolt mindenki ellen... Sőt, együttes erővel (ha már Nyugat-Belorusszia) az AK, az UPA, a BG iletve a VH és a WP írtották a litván ,,erdei testvéreket".
