A Harkovi lokomotiv gyarat pedig nemet-orosz koprodukcioban kezdtek epiteni, a 20-as evek kozepen. Na bum. Viszont volt egy rakas uzem, amit onerobol huztak fel (tobbek kozott pl. a Rosztovi uzemeket, ahol a T-34 es KV-sorozat tankjaival foglalkoztak. Miutan az amerikaiak es nemetek elhagytak az uzemeket (annak biztos tudataban, hogy ezekben BT es T-28, T-26 harckocsikat fognak gyartani a szovjetek) amazok eleg gyorsan atepitettek az uzemeket, es azt gyartottak, amire a jonep nem szamitott. Innen az a meglepetes, amit a KV es T-34 megjelenese okozott.
Most kezdtem olvasni Marcela Salagean: The Soviet Administration in Northern Transylvania (Nov 1944 - March 1945).
Nagyon érdekes, eddig magyar történészektől nem olvasott részleteket olvasok (majd kigyűjtöm később), de már most látható, hogy még a nyilas hatalomátvétel után is lett volna lehetőségünk átállás esetén Erdély számára jobb alternatívát elérni. (Rengeteg terv készült még 1944-ben is, pl önálló Erdély, vagy közös államszövetség a két ország között, stb.)
Ami a gepkocsigyartast illeti. Valoszinuleg a termelesi statisztikak kozel kellett, hogy alljanak az amerikaiakhoz (plusz-minusz gyartasi kultura es anyagellatas akadozasai), ugyanis a GAZ es a ZISz gyarak amerikai technologia szerint epultek (futoszalag, kutyamgumi). (Itt nem a mennyisegrol, hanem a minosegrol beszelek elsosorban). Eleg sok ,,Emka'' (Ford-M) vagy ,,Zisz-101,, a mai napig rohangal az utakon (mondjuk, leginkabb a gyujtok jovoltabol). Remek kis dogok.
Hm...a legszivesebben valagon billentenem a ,,vodka parancs'' forditojat. MAR EZERSZER IRTAM, HOGY A VH-ben NEM VODKAT OSZTOTTAK HANEM SZESZT, SZESZT, SZESZT!!!! Csessze meg, nem hiszem el, hogy egy nyelvesz analfabeta sem normalisan leforditani az orosz ,,szpirt'' szot??!!! Ismerem ezeket a parancsokat, megfordult nem is egy a kezemben: MEG MINDIG SZESZ VAN BENNUK, ES NEM VODKA!. :((((((((((((((((
Ez is mond annyit, mint a számok: ------------------------ Csendes a Don
Álmos a táj, nem muzsikál Mint, amikor egy szív, ha megáll Búsul a vén őszi levél Vissza talán már sose tér
De még mielőtt a földbe teszik Mesélj milyen volt, mondd el nekik Hogy csendes a Don Egy halk sírhalom És fázik a jéghideg földben a csont De mind hazavár, mint a madár Várja őket az otthoni táj
Hallgat a tábor, nincs csatazaj Sírnak az ágak, néma a dal. -----------------
A II. világháborúban elesett katonákat évtizedekig említeni, megsiratni sem volt szabad, emiatt sokáig valós adatokkal számoló veszteségkutatás sem folyt. Ez az állapot az elmúlt néhány évben gyökeresen megváltozott. Külön szerencse, hogy 1998. tavaszától kezdõdõen a HM HIM Központi Irattárban megindulhatott a már-már feledésbe merült veszteségi dokumentumok kutatása, feldolgozása, mely még árnyaltabb képet ad a fronton elesettekrõl. A legtöbb magyar ember azonban nem a fronton halt meg, hanem az oroszországi hadifogoly- és munkatáborokban. Több mint hétszázezer honfitársunk járta meg a táborok poklát, s közülük háromszázezren soha sem térhettek haza. Az odaveszettek adatai azonban egyáltalán nem voltak hozzáférhetok, a hivatalos politika hivatalosan "feledkezett meg" róluk. A legtöbb magyar család várt valakit a frontról, vagy a hadifogságból, s életüket mindvégig nyomasztotta a bizonytalanság e torokszorító érzése. .... Ez az adatbázis a második világháborúban a történelmi Magyarország területén elhunyt 42000 magyar katona és munkaszolgálatos nevét tartalmazza, akiknek temetési helyérol és halálának körülményeirol a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár adatokkal rendelkezik. ..... Ez az adatbázis a második világháború keleti hadszínterén (a mai Oroszország, Fehéroroszország, Ukrajna és Lengyelország területe) elhunyt 28000 magyar katona és munkaszolgálatos nevét tartalmazza, akiknek temetési helyérol és halálának körülményeirol a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár adatokkal rendelkezik.
bocs Krivosheev megad még 500.000 embert aki be lett sorozva, de nem lett állományba véve, viszont elfogták, de ezkenél nem igazán látom mi lett a végük...
tényleg a szovjet számok sem jók. Krivosheev, aki még relatíve a legmegbízhatóbb adatunk, számai mást adnak meg (és figyelni kell mert ő megadja a MIA-t is, ami a háború végén nem mindegyik halt meg.
így az ő számai: (háború alatti veszteség MIA is - a háború végéig visszatért MIA-k)
11.444.100-2.775.700 = 8.668.400 katonai veszteség
A közmunkák legalább annyit jelentettek, mint a hadiipar felfuttatása. Persze az autópályákra is azt lehet mondani, hogy katonai célokat szolgált :)
Az Adam Opel AG, ha jól tudom akkor is a G.M. tulajdonában volt. Miért nem vezették be az amerikai munkaszervezést?:)) Egyébként a német munkaszervezés színvonalát tekintve, ami Európában a legjobb volt erősen csodálkozok a 3X időráfordításon. Akkor mennyi volt az oroszoknál?:)) Statisztika ?:))
ez az (azt hiszem amerikai író, majd megnézem), azt mondja, hogy a munkanélküliség felszámolása volt a cél, az már elég volt a népesség számára. Az általános életszínvonal nem volt olyan jó, de ezt ugyis mindenki a szomszédjához viszonyítva éli meg (te is a szomszédodhoz képest határozod meg, hogy gazdagabb vagy, vagy nem, nem pedig a dubai illetőségű Ali Hasszánhoz -- jobb is :)))
Szóval a lényeg, amit Hitler adott nekik a stabilitás, munka, és enyhén növekvő életszínvonal (ami a vilgazg válsághoz képest óriási előre lépés volt), nem pedig gazdagság. Viszont a válságból kijövet a (mint minden ország) Németország gyorsabban fejlődött ennél, a különbözet folyamatosan katonai célú volt. Ráadásul Hitler úgy válogatta meg a civil projekteket is, hogy a katonait erősítse (pl motorizáció), így egyszerre lépett mindkét irányba.
(Egyébként a pasiból persze előjött, hogy a Ford 48 óra alatt előállított egy autót, míg az Opel ennek háromszorosa alatt (pedig ez volt a leghatékonyabb gyártó)). (remélem jól emlékszem az autógyárak neveire -- nekem nincs jogsim szóval felmentésem van :)))
jó lenne, ha valaki meg tudná mondani, hogy mennyiért adták el a szovjeteknek pl a Shermant, mennyi volt a termelési költsége, előállítási időszükséglete, ugyanakkor mennyi volt a valamely T-34 költsége (pl rubelben), és/vagy mennyi óra alatt lehetett előállítani. Ekkor már lenne képem az arányokról...
egyébként a LL problémája még, hogy pl mennyiért adtak el pl egy Shermant az amerikaiak. Hiszen akkor nem a pénz számított. Tehát lehet, hogy aranyáron számolták, közbe a szovjet gazdaság ebből 10 T-34-et gyártott/vett volna (ha azt az erőforrást, vagy pénzt közvetlenül kapja meg). Persze a fordítottja is elképzelhető (olcsón számolták).
Szóval valójában nehéz megállapítani bármit is Lendlease-ből, bár ha lenne teljes kimutatásom, és ugyanez a szovjet gazdaságról, akkor tudnék valamit mondani a LL-ről, de erre nincs információ (főleg ugye a Szu gazdaságról)...
nehéz átszámolni a szovjet termelést dollárba (mert hát nem volt igazán a világpiacra teljesen nyitott Szu). Valóban a LL dollárba ment. Melyikkel követünk el kisebb hibát? ha a kisebb mértékű LL dollárját számolják valami ráta alapján rubelbe. Persze ez hordoz hibát, de kisebbet, mint a másik irányba.
(ha a LL részletei érdekelnek, akkor persze az amerikai oldalon kell megnézni mit küldtek...)
Anno láttam táblázatot, amely a háborús évek alatti GDP-vel és az ezen belül a katonai kiadásokkal foglalkozik. Abból azt a következtetést lehetett levonni, hogy a francia hadjárat után csökkentek a katonai kiadások, s csak Sztálingrád után pörgött fel igazán. (jelentem nincs kéznél a táblázat).
van egy rossz hírem, az USA, amit szállított US dollárban számolta, s nem rubelban. Az más, hogy az oroszoknak mennyit ért az adott termék. Van forgalomban dolláros táblázat is, meg tételes is ( x. db repülőgép, y db. teherautó...) azt hittem ez is kéznél van. A dollár érték azért is jó, mert viszonyítási alap a világpiachoz.
amelyben nekimennek annak az állításnak, hogy a német gazdaság nem volt átállítva hadigazdaságra (csak 1944-ben). Elég szépen levezeti, hogy igazából a nagygazdvilágváls után a német civil felhasználást szinte nem is növelték vissza (legalábbis olyan mértékben mint más országokban), így a jóval nagyobb arányt tudtak elérni hadigazdaságból, mint más országok, tehát eleve hadigazdaság jellegűen termeltek, tehát a háborúban már valóban nem lehetett jobbat kisajtolni (Speer mindig is mondta, hogy csak hatékonyságon javított, és nem átállította hadigazdaságra).
