A szabadságot, a szabadság fokát más nézőpontból is meg lehet határozni.
A szabadságot az élettér határolja be, ahol egy élőlény otthonosan mozog a legkisebb kockázat nélkül.
Ehhez van az esze és minden képessége méretezve. Annyit lát és ért meg a valóságból, amennyi számára megadatott. Tehát a térben és szemléletében igen behatárolt mert ez a két dolog szorosan összefügg.
Az is kiderült, hogy nincs két egyforma hópehely vagy fa vagy állat. No és ember sem, természetesen. Mindennek megvan a saját Belső Lényege. Az élet egyéb megnyilvánulásaival ellentétben az ember könnyen elterelhető attól, ami számára helyes, mert az embernek van ugyan Esze, de az ember Esze könnyen elmegy.
...egyszerűen muszáj tisztelni olyasvalakit, aki helyesen le tud írni afféle szavakat, mint például a kedd. Lehet, hogy nem is írja helyesen, de nem az a fontos. Vannak napok, amikor a kedd helyesírása nem is számít.
- Nem könnyű dolog a haláltmegvető bátorság - mondta Malacka szipákolva -, amikor az ember egy egészen kicsi állat.
Az út Menés. A tett Tevés. Az nem kevés, ha mész, az Út.
Az Útra fut, az ismerés, mert ismer, és azt mondja, itt a medveész nem nyüstöl, az megkeverés. Te nem vagyok. Én én vagyok. Teszek, az Bennem-Én vagyok. Ha cammogok, mert cammogok, cammogva útul is tudok, s mackóul tud az Út, s ahogy találkozunk, már megvagyok.
- Mit szeretek? - Meg kellett állnia, hogy gondolkodjon. Mert mézet enni, ez csakugyan jó dolog, mielőtt nekikezd az ember, olyan az a perc, hogy szinte jobb, mint mikor már nyalja - de nem tudta, hogy hívják az ilyesmit.
A méz már nem ízlik annyira, ha ettünk belőle. A cél nem jelent már annyit, ha elértük. A jutalom már nem olyan értékes, ha megkaptuk. Ha az életünkben kapott jutalmakat összeadnánk, nem volna valami sok. Ha a jutalmak közötti időtartamokat adnánk össze, az már jóval több volna. És ha összeadnánk a jutalmakat és a jutalmak közötti várakozással töltött időt, akkor az összes megvolna. Minden perc, amelyet leéltünk.
Az időszerü magatartás és a világnézet szétválaszthatatlanul összetartozik ám !
Az ember áttekinti a történelmet éli a jelent elképzeli a leendőt vagyis a VALÓSÁG által megformálódik a filozofiája.És ez a beállitottság aztán hat a döntéseire és cselekvéseire.
bölcsnek jelképe Szivünk mint elme aurában befele ember végtelenje más mint materia közép az igaza sejt nano kvantum sőt fiomabb : punktum kiterjedés nélküli mégsem a semmi dimenzio mulladik bezárul vagy felnyilik létnek közepe szenteknek is szentje
"Az elfogadás hosszas tanulási folyamat, amikor egyedül vagy, csendben, és eldöntheted, hogy félsz-e a démonaidtól, vagy sem. De hogyan ne féljél a démonaidtól? Úgy, hogy elkezdesz hangosan beszélni róluk, leírni őket, és akkor rádöbbensz, hogy amitől félsz, az csak menekülés valami elől. "
a lélek az EGYÉNI lény az ember /akarat érzelem gondolkodás altudat /
a szellem a lélekfelettes egyetemes lépték,mikrokozmosz szó is idepasszol az végtelenre kitekintés a bennünk lévő egyenlőre hátteres istenségi mesteri szint és identitás aminek a felébresztését célozza a yóga és mindenféle szakralitás ima mise önzetlenjóság meditácio keresés.
"NINCSEN "testetlen" lélek csupán finomanyagi vagy fizikai vaskos."
Amennyiben a LÉLEK finomanyagi, ami átjárja a durvanyagit, akkor lehet szó lélekvándorlásról. Hová kerül a finomanyagi test akkor, amikor elhagyja a durvaanyagit? A "szellemtest" körülöttünk bóklászik, amíg nem talál magához illő, vagy neki méltó durvatestet? Ha a fizika tudománya felfedezi a finomanyagot, akkor elénktárul a halhatatlan lelkek országa? Lehull a lepel, a két világot egymástól eltakaró?
