'Hathatunk a tudatalattira, ez igaz, de az általunk kontrollálható hatásokon túl még rengeteg más benyomás is ér (amik nem feltétlen tudatosodnak). Szóval szerintem a tudatalattit nem építjük, az inkább csak épül.'
tulajdonképpen osztom, csak tegyük hozzá, hogy a már meglévő tudatunk választja ki a tudatalattinkat is befolyásoló könyveket (pl.)!
'eszembe jutott egy ismerősöm'
most akkor szerinted lehet "leépíteni" a tudattalanunkat?
'Hogyan?'
definiálható.
...de ebbe nem mennék bele, túl összetett a kérdés... /:
100%-osan semmiképpen, mert már csecsemőkorban/magzati korban kezdődik, azt meg nem magunk csináljuk.
...aztán idővel valóban kihathatunk rá, pl. kiválasztjuk az olvasmányainkat...
Hathatunk a tudatalattira, ez igaz, de az általunk kontrollálható hatásokon túl még rengeteg más benyomás is ér (amik nem feltétlen tudatosodnak). Szóval szerintem a tudatalattit nem építjük, az inkább csak épül.
'Vagy épp leépíthető?'
ezt nem értem.
Ez, bevallom, eredendően csak rossz szóvicc volt (mivel a tudat alatti, ezért nyilván lefele kéne építkezni), viszont ahogy belegondoltam ebbe a leépítésbe (lebontásba), eszembe jutott egy ismerősöm, aki nagyon nem akart álmodni, mert rendszeresen rosszakat, számára idegennek tűnő, ijesztő dolgokat álmodott. Nem a legjobb megoldás, de altatókat kezdett szedni, hogy ne zavarják az álmok (a tudatalatti).
a gondolatok csak jönnek. minden szabad akarat nélkül. mert a szabad döntés is csak jön.
természetesen a saját tudatalattink dobálja elénk a szándékokat, de ezt a tudattalant nem mi formáljuk, hanem "csak" kialakul, ahogy járjuk az egyedfejlődés útját.
(mér', ha az "Imák, imakérések" ismételhetik magukat, akkor én is...)
