Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
What were your first impressions of the Beatles? That they were the worst musicians in the world. They were no-playing motherfuckers. Paul was the worst bass player I ever heard. And Ringo? Dont even talk about it. I remember once we were in the studio with George Martin, and RingoJones arranged a version of Love Is a Many-Splendored Thing for Starrs 1970 solo debut album Sentimental Journey, which was produced by the Beatles frequent collaborator George Martin. The song, and album, are more than a bit gloopy. had taken three hours for a four-bar thing he was trying to fix on a song. He couldnt get it. We said, Mate, why dont you get some lager and lime, some shepherds pie, and take an hour-and-a-half and relax a little bit. So he did, and we called Ronnie Verrell, a jazz drummer. Ronnie came in for 15 minutes and tore it up. Ringo comes back and says, George, can you play it back for me one more time? So George did, and Ringo says, That didnt sound so bad. And I said, Yeah, motherfucker because it aint you. Great guy, though.
(Hozzá kell tenni, eléggé keveri a dolgokat: a riporter az első benyomásairól kérdezi, ő pedig egy olyan sztorival válaszol, ami a Sentimental Journey-hoz kapcsolódik. Én speciel megértem, ha Ringo közvetlen a zenekar feloszlása után ennyire szét volt esve és egy ilyen sztori alapján kétségbe vonni a tehetségét minimum rosszindulatú.)
Ez az India-film nem hivatalos Apple- és Beatles-termék lesz, úgyhogy nem illik bele a sorba. Olyasmi lehet, mint a tavaly megcsinált Sgt. Pepper-dokumentumfilm, ahhoz se volt egyiknek se közvetlen köze, független projekt volt. Valószínűleg az a Paul Saltzman áll mögötte, akinek van ez a weboldala, és ezzel kapcsolatban ad ki magánkiadásban könyvet meg DVD-t:
Azért, ha abból indulunk ki, hogy a Hollywood Bowl-lemez újrakiadására majdnem 40 évet kellett várni, de végül csak meglépték és ha azt is hozzávesszük, milyen nagy érdeklődésre számot tartó hang- vagy képanyag van még az archívumukban... akkor a logikus lépés, ha végre kiadják azt a filmet vagy jövőre vagy 2020-ban.
Arról nem is beszélve, hogy az 1965 utáni évek 50. évfordulóin eddig mindig volt valami nagy dobás, ez az indiás film és a vélhetőleg készülő White Album-remix azt mutatja, hogy a tendencia folytatódik. :)
Viszont... ha "minden évre egy film", nem nagyon tudják elkerülni, hogy '20-ban végre kezdjenek valamit a Let It Be filmmel. :)
Készülhetne egy új film '69 januárjáról a filmből kimaradt felvételekből, ugyanúgy mozis bemutatóval és DVD-kiadással, mint az Eight Days..., egyúttal pedig kihozhatnák DVD-n az eredeti Let It Be filmet is. Így lehetne két, akár teljesen más dinamikájú és rendezői koncepciójú és teljesen más felvételekből álló film ugyanarról az időszakról.
Egy hónapig filmezték őket akkor, tuti kitelne belőle még egy filmre való - ha az a jó pillanatokat mutatná be (egy hónap alatt biztos volt annyi, ami kitesz 1,-2 órát), nemcsak illeszkedne a "Beatles-imázsba" (ami miatt a Let It Be filmet így hanyagolják), de az eredeti filmmel együtt ki is adná a teljes képet a Get Back session-ökről.
Azt azért talán még érdemes hozzátenni, hogy fiatalkorában Lennon egy szarkasztikus, gyilkos humorú fazon volt, akinek az angolok számára is szélsőséges iróniája valóban ingerelhetett egyeseket, ugyanakkor azután, hogy összejött Yoko Onóval, veszített ebből az attitűdjéből. Ez nem feltétlenül függ össze a kapcsolattal, és ő amúgy is azt mondta, hogy közben felnőtt. Kérdés, melyik volt az igazi énje: a humorosabb vagy a savanyúbb. Mondjuk az I'm A Loserben ő maga azt énekli még 1964-ben, hogy a bohócmaszk csak álarc.
Én olvastam a John c. könyvet, vagyis inkább átlapoztam, sok újdonság nem volt benne, és meglepő módon eléggé megszépíti a dolgokat, pláne azután érdekes ez, hogy Julian az előszóban elmondja, hogy neki nincsenek az apjáról jó emlékei.
Sokszor szóba került már Yoko, általában negatív felhanggal. De mi a véleményetek Cynthiáról?
Nem ilyen bulvár-értelemben gondolom persze, hogy "beszéljük ki a Beatle-feleségeket" - csak úgy, ahogy Yokoról szoktunk beszélgetni.
Azért jutott ez eszembe, mert most rendeltem meg Cynthia John c. könyvét és kíváncsi vagyok, mennyiben és mennyire fogja árnyalni bennem a képet akár róla, akár Lennonról.
Az eddigiek alapján azt gondolom Cynthiáról, hogy "nyugati" szemmel nyilvánvalóan szebb nő volt, mint Yoko, intellektuálisan viszont sosem volt Lennon párja, Yokoval ellentétben, aki pont a műveltségével és valószínűleg azzal tudta úgy megfogni Lennont, hogy gyakorlatilag mindenben (viselkedésben, habitusban, külsőben) Cynthia ellentéte volt.
Nekem is milliószor szimpatikusabb egyébként ő, mint Yoko (mondjuk pont vele szemben nincs nehéz dolga...) - de ettől még tény, hogy Lennon művészetére az együtt töltött 10 év ellenére is alig volt hatással. (Norwegian Wood-on és Across The Universe-en kívül még bármi? Sokatmondó, hogy előbbit egy megcsalás, utóbbit egy veszekedés ihlette...)
Ehhez képest Yoko hatása jóformán az összes '68 után írt Lennon-dalban jelen van.
De ha csak az Imagine-t ihlette volna, már az sokkal nagyobb jelentőségű hatás volna, mint Cynthiáé valaha is.
Nem tudom kapjátok-e, nézitek-e az Universal Music hírleveleit, abban írták, hogy a Bors Őrmester új Guinness rekordot állított fel azzal, hogy az eddigi legtöbb idő telt el két Top 1 listavezetés között.
Tegnap jött egy értesítés, hogy csomagom érkezett, ma tudom átvenni (hogy miért nem egyből a csomagot hozták, azt mondjuk nem értem, lett volna, aki átvegye, de ez már egy másik sztori), ha minden igaz, a lemez van benne. Remélem, épségben. Mindenesetre tényleg 3 hét, ami abármely európai Amazonnál szintén postai küldeményként pár nap. A legutóbbi üzenetemre pedig továbbra se érkezett válasz, de ma majd írok nekik, hogy már nem aktuális (előbb azért végighallgatom, nem ugrik-e stb. valahol). Köszi, hogy velem izgultatok! :)
Én azt javasolnám, hogy írj nekik egy dörgedelmes levelet (Nagyon csalódtam magukban, karácsonyi ajándék lett volna, valószínűleg elveszett mert a post nem tud róla stb.), hátha visszadják a pénzt (ez lenne a tisztességes).
A lemez sehol. A sokadik üzenetemre kaptam egy levelet, hogy első körben érdeklődjek a postán, utána írjak megint. Ez is megtörtént napokkal ezelőtt, azóta újra csönd. Az a bosszantó, hogy a hivatalos webshopban már nem is kapni ezt a lemezt, és ahogy fogy az idő, úgy csökken az esély, hogy mondjuk az Amazonról be tudom szerezni. Utóbbi egyébként hasonló esetben lényegében órákon belül megoldja a dolgot.
A Europe Store-től rendeltem, december 14-én adták postára. A Xmas dobozt az Amazontól rendeltem, az ideért rendben. Ezt a picture disc-et is onnan kellett volna, csak az official store-nál pár fonttal olcsóbb volt...
Azt lehet tudni, hogy honnan küldték, Európa, USA?
Amúgy általában az ilyen hivatalos zenekari store-ok a legvacakabbak. Ami egy vicc, mert épphogy nekik nem lenne szabad maguknak megengedni a trehányságot, mert így az adott előadó renoméját is rontják.
