Teljesen változó... Pl. egy Albert-Eams esetében határozottan segít, ott úgy az alváz, mint a kinematika maga is festett, és gyárilag a két festett alkatrész nehezen csúszik egymáson (főleg az első generációs kocsik esetében, ahol elég feszesre sikerült méretezni a rugót; a későbbi példányokkal ilyen probléma már nem volt). Egyébként ártani nem árt, különben is az egész KKK-bohóckodás a látványt leszámítva egy nyűg, fölöslegesen nyeli el az energiát és feszíti a szerelvényt vontatás közben. Kissé megkenve zökkenőmentesebben mennek a dolgok, főleg ívekből kihaladva – de ez apróság, ízlés kérdése.
Érdekes ez a kis felvétel, bár a német vartyogásból semmi nem értettem. Viszont az meglepett, hogy a nyomkarima belső felületére is kent egy nagy adag zsírt, ami szerintem az áramszedést igencsak akadályozza. Akár a régi PIKO, akár Fuggerth, sok bajom volt az áramszedő koszolódásával addig, ameddig az érintkező felületeket le nem benzineztem. Azóta jó. Vagy van olyan kenőcs, ami az áramot is vezeti?
Esetenként mi is valami kék cuccot használunk. A terepet mi első körben rugalmas csemperagasztóval kenjük be (ez meglehetősen keményre szárad, és a modul pereméről sem hajlamos lepattanni), erre jön a föld, arra a fű.
Grafitos zsírt sem a gyártók, sem pedig a német modellezők nem alkalmaznak. Egyrészt túl sűrű, másrészt valóban rövíd idő után kikeményedik ill. kiszárad. Színe miatt nem látható a zsír elszennyeződése sem.
A youtube-on sok videó található amelyeken mozdonyok karbantartását mutatják be.
Nekem valami grafitos szilikonzsírom van. Relatíve hamar kiszárad, de a grafitot maga után hagyja, így a kenés többé-kevésbé megmarad, és még a koszt sem gyűjti be. Elvileg a lassabban mozgó alkatrészek kenéséhez jó (pl. kurz-kinematika), de kocsik műanyag tengelyvégére is használom. Ha gondolod, megpróbálom kideríteni, hogy kicsoda-micsoda.
A kék hab, vagy rózsaszín, az az XPS, azaz extrudált polisztyrol. (a hungarocell, az expandált).
Tehát nagyjából ugyanonnan jönnek, így a szintetikus higítókra összeeséssel reagálnak (az xps kevésbé, de az is összerogyik)
Az eps-nek nagyobb a fajlagos porózus felülete, ezért könnyebben ragadnak hozzá a vízbázisu (akril) ragaszók, festékek (faragsztó, stb). Az XPS egy zártabb/keményebb szerkezet (vízszigetelő, az eps nem az). A gyári, ragasztandó felülete direkt érdesített, hogy jobban ragadjon rá minden anyag, a belső részek már kevésbé fogják a nedvességet, azaz lassabban/kevésbé szárad/köt rajta minden.
Köszönöm szépen, akkor majd megpróbálkozom ezzel az Oxett A2T-vel.
De ameddig ezt beszerzem, nekiálltam kísérletezni. Volt itthon valami régi szilikonzsírom (talán még néhai testvéremtől kaptam, márpedig ő közel 8 éve hagyott itt minket, így az anyag minimum 9-10 éves), ezt kevertem el valami német gyártmányú varrógéphez, biciklihez való régi olajjal ("háztartási olajnikai olaj" - ez van ráírva), ami közelről büdös, mint a dög. Ebből csináltam egy hígabb trutyit, és egy alkatrésznek szánt Gützold Szergejt jó bőven megkenegettem. Most nekiálltam futtani, és most pár napon keresztül az lesz a feladata, hogy egy hasonló kezelésen átesett Fugi By kocsit cibáljon.
Valószínűleg ezek a sz.zsírok eleve tartalmaznak valami kiszáradást megakadályozó adalékot, különösen az említett Oxett A2T jelentősen képlékenyebb állagú, mint az eddig kapható és ismert (pl. piros színű) hagyományos 'kerékpár és gépzsírok', de a Bordex sz. zsírok is hasonló jellegűek.
Akkor tényleg az lesz a nóta vége, hogy vastagabban fogom tenni a zsírt a régi Gützold Szergej hajtásába, mert ha nagyon vékonyan kenem, akkor elég hamar kiszárad. És ha tized áron beszerezhető az anyag, akkor nem gond többet tenni.
Én is kerestem régebbi mozdonyaim karbantartásához szilikon zsírt, kiderült hogy idehaza számtalan kitűnő minőségű ilyen zsírt lehet vásárolni tized áron. Csupán a google-be kel beütni a szilikon zsír nevet és lehet válogatni, de sok vegyianyagokat árúsító boltban egyszerűen megtalálhatók. Pl. Oxett A2. Silox 60 gramm tubusban, mindössze 560 Ft. (T-SILOX Kft. Bp. Andor u.) De sok hasonló minőségű sz.zsír kapható, hasonló minőségben és áron.
A modellvasútas cégek mindegyike -szokásukhoz híven- ezeken a termékeken is rablógazdálkodást folytat.
Na várj, ha először bekened faragasztóval, akkor a habra a faragasztónak kell(ene) ragadnia. Pont attól tartok, hogy az nem ragad műanyagra. Arra gondoltam, hogy bekenem festékkel és arra szórom rá még nedves állapotban a homokot.
A Roco miféle zsírt és olajat árul (csillagászati áron)? Valamilyen szilikon zsír és műszerolaj?
Kétségtelen, hogy az évekkel ezelőtt vett Nohabba sem volt beszáradva, sőt még a 014-esben sem, ami pedig igencsak 10 év körüli, de azért a kis tubusért igen borsos ár a kb. 5000 Ft.
Tegnap hallottam (régi céges fényképezőgépem kapcsán, amit valószíűleg alaposan ki kéne takarítani, és újra kenést adni neki), hogy vannak olyan szilikonzsírok, amik nagyon soká sűrűsödnek be. Tud valaki ezzel kapcsolatban valami információt mondani?
Én az ilyen habokat vizbázisú akril festékkel festem. Nem kell hozzá drága változat sem, én legútobb a Kikben vettem a 200ml es flakonokat 250 Ft-ért. A habanyagot festés előtt át szoktam kenni faragasztóval, és egy picit megszórom homokkal is. A homok a látható rések eltüntetésére is nagyon jó.
Úgy tudom, a legtöbb elektronikus tápegységben 100-270V lehet a bemenet, így a kínaiaknak nem kell más tápegységet gyártani Amerika és Európa számára. Mondjuk abban nem vagyok biztos, hogy a LED-es lámpák (amikben elektronikus tápegység van) bírják-e - de nincs kizárva.
Az volt, hogy az európai kontinensen mindenütt 220V volt, Nagy-Britanniában viszony 240V. A 230V lett a logikus kompromisszum eredménye. (mondjuk ettől még az angol konnektor igencsak más...) Most a Brexit után vissza lehet rakni! :-))
Ha tudnád, hogy hány régi (értsd legalább 30 éves fénycső armatúra van a kerületi iskoláinkban) nem lennél ilyen optimista... A kerületet most nem jelölöm meg.
Csak annyi,hogy - valahogy szépen írjam - nem olyan túl jó a hálózat feszültségesés szempontjából,mint kellene,főleg nálunk és főleg a régi belvárosi részeken. Muszáj volt emelni,hogy maradjon még valami feszültség a lakásokban is. Pár éve egy ELMŰ-s szerelő a 240V-ot jelölte meg elérendő célként,amit az akkor érintett intézményben az új,megfelelően méretezett célkábelen simán el is értek (Bp. 2. kerület). Viszont,amíg az intézmény - a kábelcsere idejére néhány napig - a "mezei utcai hálózatra" (szó szerint az iskola előtti egyik oszlopra) volt csatlakoztatva,még a 220V-ot sem érte el a feszültség... A régebbi cuccoknak jobb volt a tűrőképességük,a kondenzátorok kivételével...szerencsére már a régi fénycsőarmatúrák is kikopnak a fázisjavító kondenzátoraikkal együtt.
Éppen azért, mert az EU országaiban többféle volt, ezt egységesítették egy közbenső értéken. És azért volt ilyen sok évre elhúzva az átállás, hogy a régi készülékek, meg villanykörték kikopjanak a használatból.
Egyébként ennek az emelésnek mi értelme volt? Azon túl hogy az unioban másképp volt, ha volt? Gondolom a régebbi műszaki cuccoknak nem feltétlenül jó a magasabb feszültség.
Most megnéztem újra, mert rémlett, hogy az MSz1:1993-ban már szerepelt az átállás időrendje (hálózati feszültség átállítása, meddig lehet 220V-ra tervezett készüléket eladni és hasonlók). Még ábrával is részletezik, egy ideig valóban aszimetrikus volt, de több lépcsőben fejlebb vitték mindkét határt:
