A legjobb, ha felhívod a szerkesztőséget. Az újságosok maguk sem tudják, hogy jelenik meg ez a lap. Nekem már kilenc éve is mondták, hogy megszűnt. ;-)
Köszönöm a tanácsokat, megtettem a szükséges lépéseket sínradír beszerzésileg.
Mondjuk azt továbbra is furcsállom, hogy az amúgy áttetszőre száradó ragasztó miért lett barna a síneken és miért nem tudom körömmel még csak megkezdeni sem a felületét, hogy lekaparjam.
Másodszor is gyanakodj arra. Lefújtad a flakonnal az egész felületet. Ebben felületaktív anyag van. Aztán jött a ragasztó. Eztán jön a fizika: ez a felületaktív anyag nemcsak a kavicsok közé húzza be a ragacsot, hanem felfelé is visz egy picit a ragasztóból, főleg ahogy száradnak a dolgok. A párolgás is segít neki.
Egy minimális sínradírozás/csiszolás kell ilyenkor, mert egy pici ragasztó/víz oxid keverékegyüttes ott van a sínen.
Ha nagyon nem akarsz fújókázni, megoldható az is. Ilyenkor a ragacsba+víz elegybe kell beletenni a mosogatószert, de ezt nagyon vékony (tű) hegyen keresztül lehet lepöttyögetni az ágyazatra. így nem úszik fel a kavics nem lesz a sín sem foltos (a talpfa sem), csak kb 3.szor annyi idő, mert a folyadéknak akkor kell a felületet is nedvesítenie.
Viszont később kiderült, hogy valamennyit azért blokkol az áramfelvételen, mert a kis tengelytávú, alapból gyönge áramfelvételi képességű mozdony képes "lefulladni" egy ilyen folton, ha nagyon-nagyon lépésben halad.
Még azt vettem észre, hogy ha tapétavágót fektetek a felületre, és az élével ellentétes irányba húzom rajta (tehát nem az élét tolom neki, mintha gyalulnám, hanem húzom, pont fordítva), akkor pár húzás után szép fényes lesz a sín. De ezt ha egy mód van rá, inkább nem alkalmaznám. Egyébként fura, mért tényleg nem tapintható, hogy kiállna a felületből, és a körmös kaparászásnak és a foltbenzinnek semmilyen hatása nincs rá.
Először arra gyanakodtam, hogy a fújós flakon, amiből a vizet permetezem, nem volt tiszta, és abból jutott valami anyag a sínre. De tegnap este megpróbáltam egy külön darab sínen, hogy lepermeteztem vízzel, és milyen lesz ma reggelre. Az is foltos lett, de a foltok nem barnák, hanem fehérek, és ujjal simán lehúzhatók. Ráadásul ez a foltosodás csak az egyik sínszakaszon jött elő, amit egy nappal előbb töltéseztem, az nem lett ilyen. Fingom nincs, mitől lehet.
Készülget az asztal, elkezdtem felragasztani a töltéskavicsot a sínek köré. Viszont észrevettem egy furcsaságot.
A töltéskavics rögzítését a neten leggyakrabban fellelt módszerrel csinálom: kavics helyére igazgat - permetelős fújós flakonból vízzel megáztat - kavicsra fele-fele arányú víz ragasztó keverék csepegtet.
Jól haladok, stabil is a kavicsozás, viszont azt vettem észre, hogy a sínen mintha foltok jelentek volna meg, amik szerintem előtte nem voltak ott. Körömmel kaparásra nem jön le, a foltbenzin se tudja lehozni. Kaparásra egyébként nem érződik, hogy a sín felületéből kiemelkedne, és a mozdonyokat sem zavarja a tápellátásban.
Az biztos, hogy nem ragasztó, mert azt a sínre még véletlenül sem folyattam. Csak vízpermet érte őket, más nem.
A 16 méter tényleg az, de én 11,6-ot olvastam a linkelt írásban. :-) Svájcban, a keskeny nyomközű adhéziós (tehát nem fogaskerék-rásegítésű) vasutakon rendszeres az 50-60-80 ezrelékes emelkedő.
Ez nem jelenti azt, hogy ajánlott volna másolni a terepasztalunkon. Először is, mert nagyvasúton nincsenek ilyen meredek szakaszok (és nyilván a nagy részünk ezt képzi le az asztalán), másodjára nem minden vontatójármű bírja el az 5-6 százalékot. Nálam a korábban nagy számban birtokolt motorvonatok szenvedtek ezzel. De a Koszti-féle egy tengelyen hajtott Bz-nek sem való a meredek kaptató, vontatmánnyal.
