Persze, de ez nem mindegyik gyártónál járható út pl.: Faller, Vollmer stb. de mint írtam lejjebb, ha sikerül komolyabb roncsolás nélkül szétszedni őket, akkor arról be fogok számolni.
Ablakokat, ajtókat, tetőablakokat, csatornaelemeket cikkszámmal találsz az Auhagen katalógusban, és akkor nem kell szerencsétlenkedni. Egy jól beragasztott ablak, vagy ajtó esetében erős kétségeim vannak a roncsolásmentes szétszedéssel kapcsolatban. Vagy jó esetben a fele megmarad, a többi törik.
Én teljesen szét akarom szedni őket: többségüknél az ablakok, ajtók és egyéb kiegészítők segítségével új épületeket akarok csinálni, a többinél pedig átfestés valamint normál szobákat akarok bennük kialakítani. Gyártmány nálam igen vegyes: Auhagen, Faller, Vollmer, Kibri; ragasztás meg a Faller tűs végű expert ragasztóval történt.
Azt még hozzáfűzöm, hogy természetesen ezzel nem a szekrényrádőlős szétszedést propagálom! Én sniccer pengével, meg/vagy pici csavarhúzóval feszítem meg, míg elpattan a ragasztás.
Az én tapasztalatom szerint két dologtól függ: mikor-, és hogyan történt a ragasztás. Ezalatt azt értem, hogy hány éve, és hogy pontszerű, vagy teljes él menti-e a ragasztás. Én már többször szedtem szét épületeket, főleg az alsó keretét szoktam levenni, mert a régi, gyárilag vele adott papír belsőrész fényeket enged át, ezért ki szoktam cserélni. Azt hozzá kell tennem, hogy minden épületem Auhagen, és a nyolcvanas évek végén lett összerakva, a gyári ragasztóval. Néhány éve, festéskor a garázsban, óvatosan tárolt épületekre egy komplett szekrényelem zuhant rá. Szinte sírtam, mert kiszámoltam, hogy mai áron 50-100 ezer forint érték volt alatta. Kiderült, hogy kb 6-7 épület ment szét, de lapjára , egy két helyen tört csak nem ragasztás mentén. Még a templom is túlélte, azóta is mind fenn van az asztalomon. Az lehet, hogy az újabb ragacsok már másképpen viselkednek.
Annyit még annak, aki nem ismeri: ha nem is vízzel, de denaturált szesszel lehet oldani. Igaz, az az akril festéket megtámadja. De azt hiszem, hogy az alkidgyantát (enamel) nem.
Én most Soudal faragasztóval próbálkozom olyan helyeken, ahol nincs nagy erőnek kitéve a szerkezet. A készülő tartálykocsim dómaknáját is azzal rögzítettem:
Van valakinek tapasztalata összeragasztott épületek sérülésmentes szétszedésében? Esetleg létezik olyan folyadék ami a műanyag részeket nem bántja, de a ragasztásokat fellazítja? (A ragasztás standart modellragasztóval történt)
A utolsó képen látszik a rejtett pályaudvarról letakarított pókháló :-) és a fényszóró üvegek beragasztására használ vízbázisú ragasztó, melynek felesleges része később eltávolításra került. Ez egy brazil gyártású faragasztó volt. Nagyon erős, de kötés után beáztatva oldható. Azóta sem találtam belőle többet.
További kérdésem lenne a kiindulási bejegyzést felhasználva:
Mindegyik Flirt mellgerendája(?) ugyanolyan színű? Tehát, kell-e festegetni az érintett elemeket, vagy "sablon" színezetű mindegyik, bármilyen pótalkatrészt is kapok?
Még egy kis kiegészítés. Az első szétszedésem még akkor történt, mikor nem létezett magyar festésben. Az átalakítandó alapgép nem rendelkezett "ütköző" szerkezettel. Így a helyének felfúrása és elkészítése saját kezűleg történt. A mai napig nem tudta senki megmondani, melyik gyári és melyik nem. Tehát lehet pótolni, kis hozzáértéssel is.
Én inkább valami vízzel oldható, de erős kötést adó ragasztóra gondolnék, mert az anyagoldódó ragasztókkal megszűnne a szétszedhetőség, javíthatóság. Bár tény, hogy ez utóbbiak nem tartoznak a gyártói érdekkörbe.
Ezen már én is gondolkodtam. Feltehetőleg valami modellragasztó lenne az igazi, ami némileg beleoldódik a felületekbe, így nem marad illesztési hézag, és nem lesz rideg a ragasztás.
Emlékszem, mennyire csodálkoztam, amikor hajdanán a sok Piko (& Co.) után az első Roco cuccokat megkaptam: sehol egy ragasztó, minden pontosan passzol és a helyén marad, nem lötyög, nem szorul. Persze ehhez gondos tervezés kellett, pontos szerszámok, megfelelő alapanyagok. Azóta szemmel láthatólag csúszunk lefelé a lejtőn. Egyre bonyolultabbak a modellek, egyre több alkatrészből állnak; ezzel párhuzamosan a tervezés és szerszámgyártás során egyre kevesebb hangsúlyt fektetnek a gyártók a nem látható felületek, illesztések kidolgozására. Egyszerűbb gyorsan legyártani, aztán szimplán pillanatragasztóval összerakni.
