Köszönöm a csatolt hivatkozást. Ismerem az asztalt, több videót is láttam róla. Csodaszép az összhatása.
Maximálisan elfogadva mások döntését, továbbra is kitartok a magaménál: az a tüskesor tájidegen, a csúszóérintkezők zaja kellemetlen (egy hosszabb szerelvénynél - ha azok személykocsik, és külön áramszedővel rendelkeznek minden más hangot elnyom). Továbbá a nem (nyugat)német témákat gyűjtőknek a Märklin szortimentje szűkös, és a gyártó makacs ragaszkodása a (most épp többféle: 1:100, 1:93) hossztorzításokhoz is érthetetlen.
A Märklin tradiciói tiszteletre méltók, és kívánom, hogy sokáig ápolják az új modelljeik vásárlásaival a helyi gyűjtők. Az viszont biztos, ha nem lenne a kétsínes rendszer, sokkal szegényebbek lennénk modellekben, és mostanra talán az sem túlzás, élményekben.
Az elmúlt sok év gyűjtői és modellezői gyakorlatomban számos régebbi Märklin modell fordult meg a kezemben. Azt kell mondanom, amiben erősek lehetnek, azok engem épp nem találtak meg, mert mondjuk nem kerültek az érdeklődési körömbe. Amik viszont igen, azokat a rövid rajongás után kelletlen birtoklás, majd megkönnyebbülést okozó értékesítés követte. (Kivéve a HAMO DB 515-ösét: az sem a modellépítés csúcsa - pl. 1:100-as, noha motorkocsi -, de a két alternatívája közül a Lima még gyengébb, a Kato pedig ritka, és ezért költséges.)
Az a fémlemezből sajtolt régi vágányrendszerük ráadásul vén korára semmivel nem biztosított jobb áramszedést, mint az elaggott Piko "kalapsínes". Elfáradt az anyaga, kikezdte itt-ott a korrózió, nem fogták össze a lemezek: élvezhetetlenné silányult.
Aztán számomra szinte érthetelen kultusz övezi az egészen 1990-ig gyártott, formára és kidolgozásra a '60-as években meghaladt fémmodelleket. Esztétikai értékük minimális, használatban sem sokat ér az alapanyag, mégis, nem maradnak az eladó nyakán.
De ez így a jó, kedveljék: ám nekem nem kell. Van más, az ízlésemhez közelebb álló. És nem érzem emiatt igénytelennek vagy a német (Märklin) modellezőknél alábbvalónak magam. Jól elférünk egymás mellett. :-)
A Märklin (és "felhasználói) esetében is szerintem első sorban a leginkább az angoloknál ismert hagyománytisztelet a mozgatórugó. Furcsa módon míg a különféle gyártók fejlődésére jellemző volt, hogy lassan de biztosan fejlesztgettek, a Märklin a végsőkig kitartott a teljesen különutas politikája mellett.
A középérintkezők kérdése fogas: valószínűleg némileg jobb a gépek áramszedése, de szerintem elég nagy hátrány, ha egy gépben 4 helyett csak 2 tengely hajtott (a csúszka miatt), a hajtottakra emiatt tapadógyűrűt kell rakni (nekem személy szerint mindig bajom volt a tapadógyűrűkkel, fölösleges rossznak tartom őket), vagy ha a világítással szerelt kocsik gördülési ellenállására rárakodik az áramszedéshez szükséges csúszkák ellenállása.
Ugyancsak a végsőkig kitartott, és jelentős hátrányt szedett össze az otromba ("üzembiztos") felsővezeték-rendszerrel (lásd a mellékelt cikk fotóit). Azaz csak szedett volna össze hátrányt, ha a német vásárló a Märklin vonathoz nem kizárólag Märklin felsővezetéket lenne hajlandó vásárolni (mert ugyebár az Epson nyomtató is minden bizonnyal felrobban, ha a HP-tól vesz bele papírt).
Vagy itt van pl. a kerékgeometria kérdése: a Märklin foggal-körömmel kitartott a 30 éves DC-kocsikat is kenterbe verő nagyobb nyomkarimák és nagyobb tűrések mellett. Merthogy a kerékgeometria majdnem akkora kérdés, mint az AC/DC rendszer, sőt. A DC-kerekes kocsik döcögnek AC-pályán, az AC-kerekeket hiába szigetelem, mert ugyancsak döcögni fognak DC pályán. Világos utalás ez arra, hogy a Märklin különutas, és nem is volt hajlandó közeledni a DC-világhoz. (Ami egyébként nem baj, inkább csak "ilyen", és kész :)
A mellékelt terepasztal-képek valóban csodálatosak, örülnék, ha tized ilyen szép munkát tudnék végezni. De nem szabad elfelejteni, hogy amit látunk, abból Märklin:
- a gördülőállomány (és szerintem egy átlagos gyártó gőzöse esetében a koszolás többet dob a látványon, mint a gyártók közti különbségek);
- a felsővezeték-rendszer (szerintem ez nem csak szerintem gáz :)
- és a sínrendszer (amit - valljunk meg, érintkezősortól függetlenül - ver egy Tillig Elite, Rocoline, vagy bármilyen 2,1mm-es DC rendszer, mondjuk a Geoline-t leszámítva).
Egy neked való szöveg, sok-sok éve jelent meg a német fórumon. Nem könnyű lefordítani...
"Sein linker Schuh ist nicht geputzt - oder ist er in Hundekot getreten? Seine Hose ist nicht gebügelt. Das Jackett seines geliehenen Konfirmandenanzugs von C & A ist eine Nummer zu klein. Die Krawatte wirkt deplaziert; das Hemd scheint er seit drei Tagen zu tragen. Die Gesichtszüge entgleisen - ebenso wie die Lok, die ihm im nächsten Moment von der Schiene rutschen wird.
Kein Zweifel - dieser Mann ist vom Gleichstrom gezeichnet!
Wird er im nächsten Augenblick in die Vitrine torkeln, in der zahllose würdelose Billigfabrikate ausgestellt werden? Wir erkennen: Er ist ein Mann ohne Visionen, ohne Wechselstrom, ohne Zukunft - kurz: ein Tölpel!
Welch ein Unterschied zu dem Herrn im Vormonatsheft! Seine klugen, warmherzigen Gesichtszüge weisen ihn als einen Repräsentanten gediegener Unternehmenskultur aus; sein tadellos geschnittener, perfekt sitzender Anzug verrät Stil und Sinn für Geschmack. In seinen Augen lodert das Feuer des geborenen Innovators; hinter der kühnen Denkerstirn funkeln die Ideen, die das neue Jahrtausend prägen werden; seine feingliedrigen Hände, die im Notfall auch immer wieder selbst mit anpacken, sind der Ausweis des Kulturmenschen und des tatkräftigen Arbeitsmannes zugleich."
Ezzel összhangban (igaz, nem H0-ás, hanem 0-ás tapasztalat):
Még 2001-ben egy tíznapos kiállításon napi 8 órában járattam Marklin-szerelvényt (1938-as gőzmozdonnyal) háromsínes pályán, illetve PV-szerelvényt (Előre mozdonnyal) műanyagtalpú kétsínes PV-pályán. A PV síneket illetve mozdonykerekeket naponta legalább háromszor kellett tisztítani, hogy rendesen menjen, a Marklint elég volt minden nap reggel (de azt is inkább csak megszokásból).
Van egy gondosan összerakott 20-30-40 éves gyűjteményed (a lényeg azon van, hogy mikor kezdted: régen). Felszámolnád csak úgy? Aligha. Persze nem is kell, bár nekem nem tetszik sem a tüskesor látványa, sem a súrlódó áramszedők fémes hangja.
Egyébként azért hadd javasoljam, hogy inkább így írd: "a németek, svájciak és más nyugatnémet modellezőknek egy része a mai napig ragaszkodik a hagyományos Marklin H0-ás rendszerhez".
Ahogy láttam kinti üzletek kínálatát több német és osztrák városban, (az itthoni helyzettel szemben) tényleg szinte mindenhol ott volt a Märklin, de ahogy természetes is: a sima kétsínes gyártók többségben voltak.
Nem feltétlen mérvadó szám*, de a német eBayen kb. azonos mennyiségben kínálnak egyen- és váltóáramú járműveket.
*Ebbe aztán bármit belemagyarázhatunk: épp azért sok a Märklin, mert most akar mindenki megszabadulni tőle. :-)
Itt állandóan a kerekek és sínek tisztítása az egyik leggyakoribb téma.
Persze, hiszen ha megakad, akkor megakad. Nem tudok neki szólni, hogy menj odébb egy picit ott lesz áram :))) Az alapprobléma a kalapsínes, és "huplis" sínek használata az olcsóság végett. Sajnos ezek nem alkalmasak - de olcsók. A másik gond a váltók szív része. Na ott tényleg lehetnek bajok, de erre itt a fórumban is volt sok megoldás.
Szerintem a Maerklin-nél is lehet gond, ha koszos a sín. Egyébként tényleg nem értem miért ragaszkodnak ennyire a 3 sínhez. Látok ebben némi (sok) tradíciót is... Egy viszonylag jól megépített pályán (höhö - saját tapasztalat is) egész véletlenül nekem sem lettek gondjaim a 2 sínes rendszerben a 2 tengelyes mozdonyokkal sem...Öröm nézni őket.
A jobb kontaktus valóban hosszu ideig komoly előnye volt a Märklin rendszernek, de ma már semmi jelentősége sincs. A két sínes rendszer is megbízható. Csak tisztességesen kell összeépíteni."
Nem kivánok vitatkozni, miután el(ismerem) kiemelkedő tapsztalataidat, de azért ezt az állításodat bizonyos fokig cáfolja - ahogy már említettem - hogy a németek, svájciak és más Nyugatnémet modellezők a mai napig ragaszkodnak a hagyományos Marklin H0-ás rendszerhez.
Másrészt látható, hogy gumicsontként itt állandó téma a nálunk szinte kizárólagosan alkalmazott két sínes rendszernél rendszeresen felmerülő kontakt hiba. Itt állandóan a kerekek és sínek tisztítása az egyik leggyakoribb téma.
Magyarországon a kezdetek kezdetán a Märklin rendszer indult be. Volt magyar H0-ás, 3 sínes vonat, "Vörös Szikra" néven. A sínek a Märklin vas-sínek koppintásai voltak, a mozdony (mert csak egy volt) és a kocsik saját fejlesztés. A mozdonyban nem volt távirányított irányváltás, int akkoriban már az összes Märklin mozdonyban, hanem kézzel kellett egy kis kapcsolót a mozdonyszekrény alján átkapcsolni, Ezt a magyar modellvasutat csak pár évig gyártották. Nekem volt. Nem maradt belőle semmi, csak a mozdony motorjának a forgórésze és a trafó belseje, ma is mükodik.
Amikor bejöttek a Piko cuccok az 1960-as évek elején, hamarosan az terjedt el, mert sokkal olcsóbb volt, mint a Tóthnál a Märklin. Én is emiatt térem át. Ahogy írták, nem volt valójában márkabolt, a rendszerválta után sürgősen meg is változtatta a bolt nevét.
A jobb kontaktus valóban hosszu ideig komoly előnye volt a Märklin rendszernek, de ma már semmi jelentősége sincs. A két sínes rendszer is megbízható. Csak tisztességesen kell összeépíteni.
Szoros kapcsolatom a bolttal (amely korábban a Felszabadulás tér közelében működött) 1948 és 1960 között ált fenn. Ez után már vidékről jártam fel és jóval ritkábban. Amikor 1973-tól áttértem a Z méretre, csak Tóth Lajosnál tudtam ezekhez a Marklin modellekhez hozzájutni. Első lépésként megvásárolta a nagyobb méretű modellvasútam teljes készletét és annak értékét apródonként Marklin Z gyártmányokkal egyenlítette ki. Itt a boltban sikerült összeismerkednem Várkonyi Zoltánnal a neves filmrendezővel is, aki (ezt bizonyára kevesen tudják) lelkes vasútmodellező volt. Ő is Z mérettel modellezett és hatalmas gyüjteménye volt, hogy az halála után hova került soha nem tudtam meg.
Csak azért érdekelne, mert én 1970 táján váltam szinte mindennapossá az üzletükben, de legalább is a kirakat előtt...
(Lehet, hogy találkoztunk a boltban?)
Akkoriban vettem egy teljes kört, 12 db, ára 10 Ft/db volt.
Meg egy kéttengelyes személykocsit (PV vagy utángyártott?), majd később két forgóvázat, és átalakítottam forgóvázasra. Úgy nagyon klasszul illett a régi Marklin-személykocsikhoz...
A C sínek is nagyon jól bírják a nyúzást. A Trix is kiadta kétsínes rendszerben, érintkezősor nélkül. Nekem volt egy időben, és padlóra összerakni - szétszedni az volt a legjobb.
Gondolom a multiprotokoll dekódernek az a dolga, hogy több nyelven értsen :))
Elsősorban arra akartam kihegyezni a dolgot, hogy ha Maerlkin-je van, akkor ott fejlesszen, ha kétsínes akkor ott. A kettő nem megfelelő vegyítése pl: szikrázást okozhat.
Viszont ha van kétsínes modellje, azt kisebb herce-hurcával tudja Maerklin digit kompatibilissé tenni, mint fordítva.
(Itt gondoltam arra, hogy egy kétsínes modell dekóderrel, és középérintkezővel 3 sínessé tehető, nem kell benne motort cserélni)
Ha jól tudom a háromsínes rendszerhez a Märklin külön digitális vezérlést fejlesztett (Märklin-Motorola), meg később egy másikat is (mfx). Valami rémlik, hogy ezek a dekóderek DC motorokkal is tudnak működni, de nem tudok pontosabbat sajnos. (Egy Märklin-szakember kéne ide)
Abban sem vagyok biztos, hogy a DCC-nek bármi megkötése lenne arra nézve, hogy hánysínes rendszerben használják, bár én eddig csak kétsínes DCC-vel találkoztam.
Egyébként meg ahogy a dekóderek fejlődnek, nemsokára a Kossuth Rádiót is megértik :-)
A két rendszer kompatibilitását elsősorban a kétsínes rendszer egymástól szigeteletlen kerekei akadályozzák és ez a vontatott járművekre is vonatkozik.
Egyidőben a Marklin is gyártotta legsikerültebb modelleit DC és és kétsínes kivitelben HAMO márkanévvel.
A TRIX is a kompatibilitás érdekében tért át a kétsínes rendszerre. Azt viszont saját tapasztalatom alapján én is állítom, hogy a háromsínes rendszer jóval üzembiztosabb.
Az 1-es Villamos klubnak készült egyedi kapcsolat. Az ív Roco R2, de helyhiány miatt szükség volt rá, hogy az ív már a külső vágánytól meglegyen, így nem volt elég az íves átszelés, kellett terveztem egy egyedi kitérőt is ezzel az ívvel. Miután az egyenes szakaszokon szembe forgalom lesz, ezért az átszelést a kettős keresztezésnél kell szigetelni, ezért van így megpatkolva. A szélső lemezeket a vágások után lehet, hogy le fogom forrasztani, de a középső marad.
A blog hozzászólásai között olvastam ezt az érdekes infót (nem tudom, hogy valóban így van-e):
"Olvastam egy hosszabb lélegzetvételű írást is a sajtos tájékoztatóról, abban elhangzott az az érdekesség, hogy az eddigi 3 font per óráról kell megemelni a bérköltséget 6 font per órára. Ez nekem nagyon soknak tűnik, legalábbis Kínához képest."
Ez az AC/DC dolog a Maerklinnel érdekes dolog. Ha Német modellpályát nézünk szinte mindenhol 3 sínes rendszerbe botlunk.
Egy modellező szakembert kérdeztem erről. Ő azt mondta, hogy a Maerklin sokkal üzembiztosabb, és a németeknek svájciaknak ez nagyon fontos. A középső csúszóérintkező állandóan tisztul, a két kerékről meg elég nagy valószínűséggel csak jön a másik pólus.
A DCC-ben ha jól tudom "belül" már nem különböznek a mozdonyok, azaz ott DC motort forgat a dekóder, így csak az áramszedésben különböznek. Így a kétsínesről főleg digiben könnyebb áttérni a 3 sínesre, de fordítva nehezebb.
Mindenki maga döntse el mit kezd el használni, keverni utólag nem jó.
Amint írtam akkor még budapesti lakos voltam, csak később - szakmámból kifolyólag - kerültem vidékre. A televízió elterjedése folyamán kellett elköltöznöm, vidéki TV adóállomások vezetője lettem.
